Több mint ötesztendős kutatómunka eredményeit mutatják be Szakály Sándor írásai. A Kárpát-medence egyik legismertebb történésze kiemelkedő alapossággal járja körül a témául választott eseményeket, személyeket; amelyeket, illetve akiket górcső alá véve tisztábban láthatóvá válik a nagy kép, Magyarország XX. századi vérzivataros históriája is. A kötetet olvasva szembesülhetünk Szakály Sándor szakmai hitvallásának helytállóságával: történelmet írni csak harag és részrehajlás nélkül érdemes.
Trianon, honvédség, háború, sport 2 csillagozás
Most olvassa 1
Várólistára tette 2
Kívánságlistára tette 3
Kiemelt értékelések
Szakály Sándor: Trianon, honvédség, háború, sport Válogatott írások Magyarország XX. századi történelméről
Aligha lesz belőle kézikönyv: egyrészt ez egy túlontúl vegyes kötet, frinc-franc tanulmányokból összelapátolva (leckefelmondás szintű összefoglalásoktól az eléggé perifériális cikkekig és tört. forrásközlésekig a sport- és hadtörténet határterületeiről), másrészt Szakály jócskán lejjebb tenni látszik a lécet azzal, hogy kölcsönadta a nevét egy enyhén szólva is különös kiadónak (ahol pl. Raffay Ernő gyártja szakmányban a látszólag szabadkőművesekről szóló, nem is burkoltan antiszemita, tudományosnak tűnő – alaposan meglábjegyzetelt – pamfletjeit.
Önmagában persze nem a kiadó cégére húzza le ezt a könyvet, de Szakály talán még saját nyelvezetében is hasonul ehhez a világhoz, mert ugyan mire utal pl. az, hogy Gömböst (vagy bárki mást e körből, de ő jó példa: kedvence lehet (?!), hiszen tudni: G. szobra ott van az íróasztalán) nem simán Gömbösnek – vagy sűrű emlegetése miatt megfelelő szinonimákkal „a miniszterelnök”-ként emlegeti, nála kizárólag „Vitéz jákfai Gömbös Gyula” – ki látott már középkorászt, aki Csák Mátét Nemes Méltóságos Kiskirály uramnak írná minden bekezdésben, ahogy az akkor dukált (most persze némi túlzással), és így tovább?!
Nem akadémiai, hanem árnyékszékfoglaló-stílus ez, nem épp az elvárt szakmaiság, no de nem akarom túlzásba vinni, mert a kötet zömére ez nem jellemző, csak ezzel meg az a baj, a többi cikk zöme, a resztli inkább nem is érdekelt, pedig mind a Horthy-korról, annak hadseregéről szólnak, de valami bámulatosan periférikus határterületeiről.
A kötet előnyére legyen mondva, alighanem még mindig a kiadó legtisztességesebb kötete valamennyi közül, Szakály mégiscsak egy komoly (had)történész, nem pedig holmi szélütött árnyékbokszoló, mint a kiadó számos figurája lehet, akiket jó ízléssel inkább nem is hoz senki szóba. (Azért pl. Raffay Ady-köteteit majd még kimazsolázza valaki remélem – amellett hogy tényleg alaposan nekifeküdt az adyológiának, előtúrva jó pár érdekes forrást, s megmutatva a költőidolt pár előnytelenebb szögből is.)
(2013, csak beleolvastam)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart 94% ·
Összehasonlítás - Romsics Ignác: Erdély elvesztése – 1918–1947 ·
Összehasonlítás - Viczián Antal: Meghaltak a Donnál ·
Összehasonlítás - Sára Sándor: Pergőtűz ·
Összehasonlítás - Szabó Péter: Keleti front, nyugati fogság 91% ·
Összehasonlítás - Fehér Béla – Szécsi Noémi: Hamisgulyás 88% ·
Összehasonlítás - Csere Péter: Parancs nélkül is ·
Összehasonlítás - Nagyváradi Sándor – M. Szabó Miklós – Winkler László: Fejezetek a magyar katonai repülés történetéből ·
Összehasonlítás - Pataky Iván – Rozsos László – Sárhidai Gyula: Légi háború Magyarország felett I-II. ·
Összehasonlítás - Hetényi Varga Károly: Pásztor volt vagy béres? ·
Összehasonlítás