Szabó T. Anna ötödik verseskötete kiforrott, rendkívül erős könyv, amelynek hatvanhat versében a költő egyrészt felvillantja mindazt, amit eddigi költészetéből ismerünk és szeretünk, másrészt új hang, új tematika, sőt új formák is megjelennek.
Elhagy 14 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2006
Kedvencnek jelölte 1
Várólistán 9
Kívánságlistán 7
Kölcsönkérné 1
Népszerű értékelések
+
>!
+Netelka I
2 hozzászólás
Az első 66 vers, amit olvastam Szabó T. Annától. Ahhoz elég volt, hogy tudjam, nagyon nekemvaló, ahogy ír, nagyon nőként, nagyon asszonyként, nagyon érzőn, mégsem érzelgősen. Van néhány vers a kötetben, ami nem tudott közel kerülni hozzám, talán a hihetetlen személyességük miatt, de a többség megérintette a lelkemet. Ezek az írások nem bonyolultak, nem kell őket magyarázni, nem kell a sorok mögé ideológiákat gyártani – csak be kell őket fogadni. Szeretnék így írni. Szeretnék írni. Megint.
>!
+sztimi53 P
11 hozzászólás
Hétköznapi szépségek, szeretés, férfitest. Anyaság, vénasszonyság, halál.
Jó. Ha tudnék verset írni, ahogy ő, rímbe szedném mennyire, de nem tudok.
>!
+natalie P
elolvastam. mindegyiket. egyszer. legalább. az egyszeri olvasás versek esetében, legtöbbször kevés. szerintem. az Elhagy című elsőre üt, nekem kicsit benne van a Kései sirató, Mundruczó Kornél Delta című filmje, és Rényi Katalin káprázatos festménye a Burok. az egész köteten átvonul különben valami különös didergés, amint az elhagyás, vagy elvesztés érzését járja körül. ahogy a 33-ban ki is mondja végül: „mit tehetnék? csak mozdulatlan állok, / hagyom a dolgot megtörténni, s közben / – ahogyan a gyerekem mondja -: iramodik rajtam a fázás.”
>!
+egy_ember MP
8 hozzászólás
A címadó vers briliáns. Egyszer majd úgy fognak írni róla az irodalomtörténészek, mint az életmű egyik Nagy Verséről. Utána viszont elhagyott engem a kötet, vagy én őt, ez ugye nézőpont kérdése, mindenesetre eltávolodtunk egymástól, de a végén megint összejöttünk.
>!
+Dorabella
Ezt a kötetét olvastam a legtöbbször, ebben van a kedvenc versem tőle. Aztán a vizsgán a tanár úr szétcincálta és darabokra szedte, azóta nem mertem újraolvasni, de nekem akkor is szép emlékeim vannak róla.
>!
++pikirtke
NEkem nagyon tetszett. Elkezdtem bejelölgetni azokat a verseket, amik nagyon tetszettek, nos, ennek örömére az egész kötet tele lett cetlikkel. Tetszik, hogy a hétköznapi szavakba olyan egyediséget tesz, amivel univerzális érzéseket fejez ki. :D
>!
Amadea
2 hozzászólás
A címadó vers a leglegleglegeslegjobb, tkp. ezért vettem meg a kötetet (persze ez nem azt jelenti, hogy ez az egyetlen jó vers van benne, de az a kedvenc).
Bővebben a blogban.
Népszerű idézetek
+
>!
+szöszmösz
Elhagy
Elárul és elhagy.
Kilök magából és elhagy.
Önmagát adja ennem és elhagy.
Ringat és elhagy.
Talpam simogatja, fenekem törüli,
hajamat fésüli, elhagy.
Orrom az illatát issza, ölel:
„Soha nem hagylak el!” Elhagy.
Áltat, mosolyog, súgja: „Ne félj!”
Félek és fázom, és elhagy.
Este lefekszik az ágyra velem,
azután kioson és elhagy.
Nagy, meleg, eleven, fészekadó,
csókol és dúdol és elhagy.
Cukorral tölti a két tenyerem,
tessék, ehetem: elhagy.
Sírok és ordítok, úgy szorítom:
foghatom, üthetem, elhagy.
Csukja az ajtót és hátra se néz,
nem vagyok senki, ha elhagy.
Várom, ahogy remegő kutya vár:
jön, ölel, símogat, elhagy.
Ő kell, mert nélküle élni halál,
felemel, melegít, elhagy.
Ketrec a karja, de ház az öle,
vágynék vissza, de elhagy.
Egy csak a lecke: nem ő vagyok én,
idegen, idegen, elhagy.
Ott a világ, lesz más, aki vár!
Lesz majd benne, kit elhagyj.
Csukd be az ajtót, vissza se nézz:
várni a könnyebb, menni nehéz,
lesz, ki elárul, lesz, ki elárvul,
mindig lesz, aki vár, aki fél,
mindig lesz, aki vissza se tér,
megszül, és meghal, és elhagy.
>!
+>!
+sztimi53 P
INVOKÁCIÓ
Csak kóválygok, mint kísértet, a házban.
Mint lengő füvet, kósza szél kuszál,
figyelmem ide-oda fókuszál,
csak borzolódom: hol ringat, hol rángat
egy erőszakos, láthatatlan áram:
a magam léte és a lét maga.
Egy más időbe süllyeszt és emel
a képzelet időtlen ritmusa.
Idomítom a lélegzetemet,
hogy egymagamban mindig egy legyek
világ, veled, vagy istenség, veled,
hogy egy világot képzeljek neked:
elevenként átéljem a halált,
hogy holtan legyek mind elevenebb.
Tedd, hogy legyek, de ne csak én legyek:
erős váram legyen a képzelet,
és mint a kapun, tedd, hogy ki-be járjak
történetükbe, tedd, hogy lélegezzem
együtt velük, lélegzetedből adj
egy sóhajtásnyit, lélegezni hagyj,
együtt veled, és akkor megteszem –
megteszek bármit, engedj ringatóznom,
mint láng a szélben, kísértet a lángban,
rét a viharban, engedj lélegezve
ringatóznom a lélegzeteden.
75. oldal, Magvető, 2006.
>!
+>!
+Netelka I
Egy régi jezsuita herbáriumból
Illatozik a háromszáz esztendős
kakukkfű-növényke. Friss, eleven
lila virágocskák és apró, seprős
száraz ágacskák görbe-mereven
ráragasztva a rost-vastag papírra.
Lapok, virágok. Aztán tus-sötéten
számok, cikornyák: ahogy a pap írta,
a régi pap a gyertya fénykörében.
Eleven. Mintha mi sem volna könnyebb.
Ha lapozod a növénytömte könyvet,
megcsap a régi rétek illata.
És bennük saját élményedre ismersz:
préselt kakukkfű, Isten-írta kis vers,
ha van, ki olvas, nem hervadsz soha.
77. oldal (Magvető)
>!
+>!
+Netelka I
El innen! El? Hogy?! Testünk is elhagy,
szükségünket is más viszi ki.
De ez mind nem baj: hiszen, ha meghal,
testünk is elviszi majd valaki.
Mozgás, lányok, mosdás, mosdás,
nagyvizit előtti lepedőosztás,
nagydolog, ágytál, ez ma a tematika,
hogy fogy a létünk! puszta matematika,
elhagy az ép eszünk, elhagy az életünk,
elhagy , ki voltunk, és el, akivé leszünk,
kivonás, osztás, marad a nulla:
kimosdott, tiszta,
O-szájú hulla.
108. oldal (Lányok 2.)
>!
sztimi53 P 2 hozzászólás
kő leng a légben, fém vágja a felhőt,
de nem zuhan, akár a függesztett penge,
hanem apránként állja el a látványt:
előbb az utak távlatát, majd lassan
a lombokat, a tetőcserepek
ragyogását, az antennák hegyét,
kémények peremét, hogy azután végül
eltorlaszolja az eget egészen –
104. oldal, Leépülés, Magvető, 2006.
