A földkerekség legszigorúbb intézetében neveltek fel: felnőtt önmagam minden sikerét, elért eredményét a családi házon kívül azoknak köszönöm, akik emberré formáltak. Hitet adtak, erőre szoktattak, nem kíméltek, maximális eredményt követeltek, és örökre beillesztettek a nemzet keretébe, Kölcsey elgondolása szerint büszke magyarrá alakítottak. Hogy ezért valamilyen módon kifejezett hála jár, az már nevelésük következménye. Aki Abigél című regényemet olvasta, régi ismerőssel fog találkozni ebben a könyvemben, megtalálja König tanár úr modelljét, s látja aránylag ritka arcom változásait, amikor nekem feltett kérdésre válaszolok vagy valami közérdekű témát érintek: közéleti emberként szerepelve teljesebbé válik az íróról kialakult kép, mert olykor váratlan-szokatlan adattal gazdagítja az addig már ismerteket. Előfordul, hogy amit nyílt sisakkal sose tenne, amikor regényt ír, most megteszi az író, legbensőbb kételyeit vagy gondjait közli a „Magánügy” ciklusban, de hát megteheti, nem él…(tovább)
Merszi, Möszjő 31 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2000
Kedvencnek jelölte 2
Most olvassa 3
Várólistán 23
Kívánságlistán 9
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Szabó Magdát – beszéljen oktatásról, politikáról, egyedüllétről vagy gyászról – mindenkor humánum, az Igazságba vetett szilárd hit, és tartás jellemzi. Nézőpontja hosszú évtizedek, egy teljes élet távlatába emel, és soraiból olyan nyugodt bölcsesség árad, ami egy-egy pillanatra megállásra késztet minket és kiszakít a napi rohanás kereteiből.
Érdekes volt olvasni Szabó Magdának az írás, az író mai szerepéről alkotott felfogásáról, vagy a rendszerváltás utáni helyzetről, demokráciáról írott sorait. Sok minden még mindig aktuálisnak tűnik a gondolatok közül.
Tulajdonképpen jó, hogy most került a kezembe, így Szent István értékelése és szerepe, amellyel több írás is foglalkozik, már találkozott a saját nézőpontommal. Valamikor érettségi környékén, vagy talán kicsivel azután jöttem ugyanis rá én is, hogy az államalapítás körüli harcok, a keresztyénség felvételének tűzzel-vassal történő végrehajtása volt az egyetlen út, amely biztosíthatta az ország fennmaradását. Kár, hogy erre nem előbb nyitják rá a szemünket a középiskolában (persze, akkor még nem is figyeltem eléggé a történelemre: nagyon idegen fogalmakkal dolgozott, érnem kellett még a rálátáshoz).
Már több Szabó Magdát olvastam, de ez most nem igazán tetszett. Sajnálom, mert egyébként nagyon szeretem a műveit. Az elolvasása előtt nem tájékozódtam előre, hogy ez tulajdonképpen nem egy regény, nem egy összefüggő történet. Ettől persze még értékes és elgondolkodtató . A legjobban a Nyúl sztori tetszett. :)
Szeretem Szabó Magda regényeit. Mindig átrántanak egy másik világba, ami talán nem jobb ,de megfontoltabb ,tisztább és emberei nem annyira felületesek mint jelenünk két lábon járó organizmusai.-De most becsapott a vénasszony! ..persze mondatai most is tökéletesek ,de nem lesz belőlük regény. -Irodalmi értekezések, újságcikkek, levelek gyűjteménye lett a Merszi, Möszjő. Ami valószínűleg értékes darab ,de számomra túl tudományos és unalmas.Bocsánat érte.
A Szabó Magda könyve közül nekem ez tetszett legkevésbé. Az „Elek nagyapó balladája…” teljesen aktuális most is 12 év után, sajnos a dolgok a demokrácia terén nem változtak (hacsak nem romlottak)
Népszerű idézetek
E tizenkét esztendő nélkül igazán nem tudom, hogy vészeltük volna át az érettségit követő időszakokat, hogy bírtuk volna állni, amit állnunk kellett, de végtelen szerencsénkre bennünket valóban arra készítettek fel, ami nem égi mása, de valódi modellje az életnek, amelyről az udvariatlan Nánay tanár úr nem átallotta azt írni az emlékkönyvembe: az élet rossz, kegyetlen, igazságtalan, mégis kötelességem, hogy jót, irgalmasságot és igazságtételt valósítsak meg benne.
Merszi, Möszjő, I.f.
… míg a tanuló meg nem ismeri, s megismerve meg nem szereti ezt a boldogtalan földrajzi egységet, amelyért élnie, halnia kell, soha meg nem érti, miért rang és boldogság magyarnak születnie, miért iszonyú felelősséggel járó, komor dicsőség.
A feleség szó kevésbé rangos, mint a hitves, ha azt mondom, báj, puttókat látok, esetleg csörgedező patak mellett riadt bárányt, ibolyák kéklenek egy lány szemérmes kezében, s csak egyetlen betűt kell változtatnom a szó hangalakján, az affektuális járulék már nem illatot, de szagot sodor, az olvadt szalonna füstje kanyarog, pedig csak a b cserélődött fel a h-val, háj lett belőle, megrezeg a nyálkahártya az orromban.
A miniszter neve
„…miért rang és boldogság magyarnak születnie, miért iszonyú felelősséggel járó, komor dicsőség.”
Kérem szépen, tessenek megérteni, nem vagyok delfibeli Pythia, nekem nem súg Apollo. Nem tudom merre van előre, csak azt, hogy merre nincs. A vandálok között bizonyos, hogy nincs, a bosszúállás igényében, a felejteni nem tudásban, a gyűlölködésben, a már gusztustalan irigykedésben, a türelmetlenségben sincs, sem abban a torz vágyban, hogy mindenki hajszálra azt, úgy és olyan megoldással gondolja és kivitelezze, ahogy én, az egyén teszem, az imént említettek középkori és vallásháborús kellékek, nem demokrácia. A szolidaritás hiányában sincs az előre, mert vannak nálunk nyomorultabban élők éppen elegen, s azoktól elirigyelni a letört kenyérdarabot, amit a magunk szegénységéből oda tudunk nyújtani, nem illetlenség, hanem valahol annak a belépőjegynek a széttépése, amely révén elfoglalhatjuk helyünket az egyesült világban.
83. oldal
Lehet, egyszer valaki nagy betűkkel ráírta egy sziklára a szót, demokrácia ennyi-ennyi lépés, irány a négy égtáj valamelyike, aztán nagyot vágott a sziklára gyakorlatlanságunk, széttört, darabjait össze kell keresgélni, egybeilleszteni.
84. oldal
tanár úrnak jelentem, a rendhagyó igékből ma sem tudom valamennyit, de a fegyverzetét megvetése jeléül Zsül Szezár elé vető Vercingetorix-t nem felejtettem el. Az én fegyverem a meg nem írt vers volt, mert költő voltam fiatalon, és Rákosi az írók tollát követelte, csak hát hasztalan, mint író hallgattam baráti körömmel együtt, és a hatalom elé vetettem minisztériumi rangomat, állásomat, a napi betevőmet. Mindent merszi, Möszjő, azt, amit megmentett számunkra, a láthatatlan emlékkönyvbe préselt emléket egy igazi férfiról. Mikor félrenézett, hogy ne kelljen ránk szólnia, mert kinevettük, Möszjő, már tudta…
A világ nemcsak riasztó méretű változásokon megy át és szemünk láttára alakul, de riasztó mértékben szüli saját feszültségkeltő erőtereit is, az emberiség egy végtelen átmérőjű pókháló szövevényébe bonyolódott;fejlődéstörténete e jelen szakaszán se jogunk, se okunk számon kérni az írók riadt visszajelzését, bizony, a föld végre ráébredt, az emberiség csak kollektív felelősségtudattal élhet tovább…