33. legjobb vers könyv a molyok értékelése alapján
!

A huszonhatodik év 35 csillagozás

Lírai rekviem százhúsz szonettben
Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év

A huszonhatodik év szonettciklusa fájdalmas búcsúzás, ahogy a költő mondja „lírai rekviem”. Egy negyedszázadig tartó szerelemnek állított benne emléket. A 120 versből mindössze négy szonett született kedvese életében, a többit halála után, a huszonhatodik évben írta a költő. A költeményekből nem a szerelem boldogsága szól, hanem az elmúlás és a veszteség érzése.


Hirdetés

Kedvencelte 16

Most olvassa 3

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 2

Kölcsönkérné 1

Elcserélné vagy eladná


Kiemelt értékelések

+
>!
encsy_eszter MP

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Lírai rekviem százhúsz szonettben

Élsz. Igy döntöttem! Nappal húsodat
frissíti bennem minden gondolat;
s éjjel már nemcsak agyam titka vagy:
hozzám bújsz, véred régi tüze jár át,
s úgy alszom el, hogy, mint csiga a házát,
hátamon érzem szived dobogását.

/Igy döntöttem! (részlet)/

Nekem ez a szonett(részlet) volt a kulcs az egészhez. Erzsébet él, mert Szabó Lőrinc úgy döntött. Azaz inkább életben tartja a versei által. Személyes élmény, de el lehet merülni benne, ha nem is egészen átélhető, mert ez csak kettejük valósága volt. Még kavarog bennem ez a sok reménytelen keserűség, de azt hiszem, jó lehetett Sz. L. szeretőjének lenni, még a halálban is. Egészen az övének lenni, de – a versek tanulsága szerint – nem semmiért.

+
>!
AeS 

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Lírai rekviem százhúsz szonettben

Amikor Szabó Lőrincről tanultunk a középiskolában, és az osztályfőnököm erről a kötetről beszélt, akkor rám nézett, és külön kihangsúlyozta a 73. szonettet, amit nem vettünk külön. Amikor hazaértem, azonnal megkerestem, és azóta nem ereszt, pedig ennek már legalább 6-7 éve.
A legutóbbi érettségi találkozón arra gondoltam, megkérdezem a tanárnőt erről, de talán már nem is emlékszik, talán nem is nekem hangsúlyozta, csak valaki nem figyelt eléggé, talán minden tanítványának elmondja. Nem baj. Én úgy őrzöm, mint (szinte az egyetlen) ajándékot, amit a gimnáziumtól kaptam.

1 hozzászólás
+
>!
madárka

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Lírai rekviem százhúsz szonettben

Egyszer régen olvastam már, és emlékeztem, hogy tetszett.
Most viszont teljesen lefagytam tőle.Annyira, hogy nem is bírtam néhány versnél többet olvasni egyszerre.
Szabó Lőrinc nem tartozik a kedvenceim közé, de tényleg minden elismerésem azért, hogy tovább tudott élni azután, hogy meghalt a nő, akit szeretett. Sosem akarom megtapasztalni, milyen az, ha az embernek meghal a párja. Soha.

Fájdalmasan szép, szívszorító versek.

+
>!
Véda MP

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Lírai rekviem százhúsz szonettben

Egy igazi szerelem…:sóhajhegyek:

+
>!
rainbow_girl

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Lírai rekviem százhúsz szonettben

Egyszerűen fantasztikus
Ez az igaz szerelem


Népszerű idézetek

+
>!
BookShe

VALAMI ÖRÖK

Valami örök tovasuhogás
valami csöndbe, puha végtelenbe,
valami tegnap, mely mintha ma lenne,
valami vízalatti ragyogás,
valami messze, panasznéma gyász,
valami jaj, melynek már nincs keserve,
valami vágy s a vágy tilalma benne,
valami könnyű, szellőhalk varázs,
valami, ami nem is valami,
valami még kevesebb, az, ami
valami tűntén kezd csak sejleni,
valami lassú, árnyhűs rejtelem,
valami, ami újúl szüntelen,
valami gyors, lőtt seb a szívemen.

98.

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Lírai rekviem százhúsz szonettben

3 hozzászólás
+
>!
madárka

Mindenütt ott vagy, ahol valaha
tudtalak, láttalak, szerettelek:
út, orom, erdő veled integet,
falu és város, nappal s éjszaka
folyton idéz, őszi hegy s tél hava,
vízpart s vonatfütty, s mindben ott remeg
az első vágy s a tartó őrület
huszonöt kigyúlt tavasza, nyara.
Mindenütt megvagy: mint virágözön
borítod életemet, friss öröm,
frissítő ifjúságom, gyönyöröm:
minden mindenütt veled ostromol
de mindig feljajdul a halk sikoly:
e sok Mindenütt mindenütt Sehol!

Mindenütt ott vagy (9.)

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Lírai rekviem százhúsz szonettben

22 hozzászólás
+
>!
encsy_eszter MP

Élsz. Igy döntöttem! Nappal húsodat
frissíti bennem minden gondolat;
s éjjel már nemcsak agyam titka vagy:
hozzám bújsz, véred régi tüze jár át,
s úgy alszom el, hogy, mint csiga a házát,
hátamon érzem szived dobogását.

Igy döntöttem! (részlet)

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Lírai rekviem százhúsz szonettben

+
>!
AeS 

73
NEMCSAK TERÓLAD
Nemcsak terólad, rég nemcsak terólad
van itt szó, kedves: mint nekem te, sok
fájt már s fáj majd még élőnek halott:
köztük siratlak! Ahogy ma mi, holnap
különbek ejtik szemükből a holdat
s napot, kezükből szerszámuk szokott
örömét-fáradalmát, és ahogy
nemzedékenkint egész birodalmak,
huss, tűnnek, mind! Tartalma semmijét
legjobban benned tárta fel a vég:
óh, be más volnék, ha lehetne még,
hozzád, be más, te, legönzetlenebb:
rettegve siratok és szeretek,
mióta nem vagy, minden életet.

83. oldal (Sziget, 2007)

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Lírai rekviem százhúsz szonettben

+
>!
madárka

Folyton új dolgok történnek, s te most már
kívül vagy rajtuk. Borotválkozom,
s eszembe jutsz: könny csordul arcomon
és megállok: céljaim fele voltál
és fele szabad tetteimnek, óh, bár
több lettél volna! Élek, folytatom
a munkás napot, s minden utamon
együtt kísér a dús emlék s a sóvár
hiány… De minden könnyem és utam
mit ér? mit, édes társam, társtalan?
A valóság, a jelen, oda van!
Csak tükröd őriz, tükröd, én, a lélek,
tükör, melyből kirepültek a képek,
bolond tükör, mely azt hiszi, hogy éltet!

Bolond tükör (7.)

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Lírai rekviem százhúsz szonettben

+
>!
encsy_eszter MP

De ősökön és utódokon át
csak a játékos titok fut tovább
s létünk örök kényszere-láza benne:
az ugrik meztelenből meztelenbe,
s úgy kell a mindenségnek, mint nekem te.

Mint nekem te (részlet)

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Lírai rekviem százhúsz szonettben

+
>!
nola P

A HUSZONHATODIK ÉV

Búcsúzunk, édes kétségbeesésem?
Mindig búcsúzunk! Valami selyem,
valami hűvösség a szivemen,
valami béke vagy már: alig érzem
fájónak ezt a fájdalmat: becézem,
hisz már rég csak általa vagy velem,
s szomorúan bár, mégis édesen
meg-megismétled, amit veled éltem
e tündér földön: teleröpködöd
multunk éveit, a huszonötöt,
s ezt, a huszonhatodikat, örök
búcsúm, te, társam, halott útitárs:
tárt szivemben mindig itthon találsz,
és akárhogy fáj, vígasz, hogy te fájsz.

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Lírai rekviem százhúsz szonettben

+
>!
encsy_eszter MP

Szárszó

Minden a régi: itt a tó, a pad,
itt vártál, itt öleltél, itt a nádas,
ezt jártuk, s itt a szobád, itt az ágyad,
benne ébredek: tavaly e falak
közt bújtunk meg, s egyedűl ma se hagy
se ház, se hegycsúcs; ami láthatárnak,
az keretednek is jó: szinte árad
s csordúl Észak, Dél, Kelet és Nyugat.
Soha egyedűl, mindig egyedűl!
Kereslek, várlak, reménytelenűl,
de a vágy az emléknek is örűl
s körém fest, rácsnak, édes árnyalak:
minden a régi!… De hogy mégse vagy,
s hogy mindenütt, a szív beleszakad.

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Lírai rekviem százhúsz szonettben

+
>!
encsy_eszter MP

Alkalom

Vagy társ voltál egy örök tévedésre?
Fáradt vagyok már… És, jaj, mi „igaz”?!
A valóság csak egy darabig az…
Tévedés? Szivem legszebb tévedése!
Ha véletlen, bár ma is az igézne!
Ha látomás, tüntödben is vigasz!
Akármi, minden veled sugaras:
kettő kellett hozzá, a szivem és te.
Rád vágyik vissza minden örömöm.
A legnagyobbat neked köszönöm,
s hogy nem még többet, csak az én bünöm.
Alkalom voltál, hogy boldog legyek.
Alkalom, hogy meg ne becsüljelek.
Alkalom, hogy sose felejtselek.

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Lírai rekviem százhúsz szonettben

+
>!
nola P

KÉPZELT KÉPZELETEDDEL

Képzelt képzeleteddel képzelem,
hogy idegondolsz, kedves, mialatt
gyors kerék visz : sóvár magányomat
hívja magányod, együtt vagy velem,
ahogy veled én, és ahogy nekem
vigaszt csak képzelt jelenléted ad,
fájdalmad fájdalmamban érzi csak
enyhülni szorítását szíveden.
Képzelt képzeleteddel képzelem,
hogy együtt vagyunk : az enyém kevés
volna, magában, míg így, szüntelen
kettőződve, mint tündér repesés
hoz-visz-cserél, s egyszerre két helyen
egymásba zárva tart a szerelem.

3. szonett

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Lírai rekviem százhúsz szonettben


Hasonló könyvek címkék alapján


Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is