Mentsük meg Júliát! 81% 227 csillagozás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hát ez egy fanfiction volt, azokhoz hasonló, amiket én is találtam ki korábban. Avagy végy egy vagy két saját karaktert, rakd bele egy történetbe, és hagyd, hogy összekuszálják a történet szálait!
Jaj, ez a Troy szörnyen idegesítő, de valójában Mimi is, meg Mimi anyja, meg Rómeó, meg Lady Capulet.
Aztán kicsit kiakasztó volt hogy Miminek pisilnie kellett, Miminek mindenféle baja volt. Egyedül Benvolio tűnt jó fejnek.
Lady Capulet megtörése meg olyan… mondanám, hogy olyan Disney-nyál, de inkább VP-nyál, de azért örültem, hogy mégsem, és igazából ugyanaz a kígyó, akinek gondoltam.
A végéről csak annyit, hogy no hát totál kiszámítható volt.

…
Azért annak örülök, hogy Shakeseare nem élte meg azt a könyvet.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Lenyűgöző átdolgozása a híres Rómeó és Júliának. A történet izgalmas, fordulatos és szórakoztató. Nagyon jó ötlet volt a szereplőket Shakespeare Veronájába „repíteni”. A karakterek is visszaadták az eredeti mű hangulatát, de mégis új megvilágításból láthattuk a Shakespeare-féle szereplők személyiségét, jellemét: a tetőtől talpig depressziós, szerelmes Rómeót, és a lázadó, házi őrizetben élő tinédzser Júliát. Könnyű észrevenni a két Júlia közötti párhuzamot: anyjuk alá vannak rendelve és ebből próbálnak kitörni. És persze a vége happy enddel végződik.

Nagyon aranyos, varázslatos történet :)
Engem magával ragadott az egész kis mese :)
Érdekes, hogy emlékeztem a Rómeó és Júliára, mégsem tudtam igazán felidézni egyik karakter tulajdonságait sem. Megismerhettem Benvoliot, Mercutiot, Júliát és Rómeót egy olyan szemszögből, amihez eddig nem volt szerencsém.
További értékelésért… : http://patyimoly.blogspot.hu/2013/03/megmentettuk-juliat.html

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Határozottan olvasható könyv. Először kicsit furcsálltam Mimi karakterét, a hányás, hisztik, rohamok, és egyebek szempontjából, de a végére megszerettem. Azt, hogy hogyan jutottak Veronába kicsit nehezen értettem meg. Az a rész egy csöppet zavaros volt. A klasszikus szereplők ábrázolása nagyon tetszett. Júlia, mint szeplős kislány, Rómeó mint megtört szívű depessziós kisfiú, és Benvolio az őrült nőfaló. Szerintem nagyon ötletes volt, hogy Rómeó és Júlia lényét úgy közelítettük meg, hogy ők tényleg gyerekek. Mert azok. Annyi idősek mint én, és hihetetlenek. Szerintem felesleges részleteznem, hogy miért. Mercutioról, Troyról és Romeó apjáról sem szeretnék megfeledkezni. A családfő vaksága, és a fia gyilkolásához való viszonya számomra a könyv csúcspontja volt. Mercutio, és Troy pedig a két remek fiú.
Visszakanyarodva Rómeó és Júlia korához, amikor a nyáron Veronában jártunk, Júlia házát, erkélyét, szobrát is megnéztük. A ház teli volt képekkel, amik róluk szóltak. A többségen Romeót fekete, bozontos szakállal ábrázolták. Csak szerintem volt ez hülyeség az alkotó részéről? Úgy néztek ki mint kettő 25 éves.
Amikor Mimi fontolgatni kezdte, hogy megmenti Júliát a haláltól, és ezért a bálban segédkezett neki a hagyma ügyben, majdnem letettem a könyvet. Én ezen felháborodtam: átírni a mesét? De aztán semmi kivetni valóm nem lett ellene! Troy, és Mimi szerelmi vallomása pedig szerintem sablonos lett.

Nagyon tetszett a történet alapötlete, főleg, mert bizonyos okokból éppen aktuális volt számomra a Rómeó és Júlia újragondolása, amikor olvastam. Selfors nagyon élvezetesen írta meg a történetet, tele volt szerethető és utálható karakterekkel egyaránt, és igazából egyszer sem untam, amíg olvastam. Az zavart csak, hogy például Benvolio újraértelmezett énje mennyire más, mennyire utálható lett. Az eredeti történetben sem ő volt a kedvencem (Mercutioo :]), de itt a végén már egyenesen undorodtam tőle, és ez persze megmarad az emberben, mintha a színfalak mögé látott volna, az eredeti Shakespeare-féle darab szereplőinek az igazi énjei jelentek volna meg, pedig nem. Szóval Benvolio képét alaposan megtépázta, de ettől a „főbűntől” eltekintve Selfors sztorijából nagyon élvezhető kis történet kerekedett. :)

Nagyon-nagyon bejött!:) Tényleg a Rómeó és Júlia új köntösben, happy enddel a végén! Troyt meg nem hittem volna, hogy tényleg szerelmes Mimibe, jól megjátszotta magát! Nem tudom mi lenne, ha nekem kellett volna visszaröppennem 1594-be, mert én nem lettem volna ennyire erős és határozott, mint Mimi.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Aranyos. Semmi egetrengető, de kedves, vicces történet. A főszereplő, Mimi (hogy én mennyire utálom ezt a nevet!) jó humorral van megáldva, Troy is szórakoztató, ez sokszor feldobta az amúgy nem túl izgalmas történetet. Sejtettem, hogy ez lesz a vége, már ami a szerelmi szál(ak)at illeti. Romeo elég depizős és nyafka volt, de a végére azért egész szépen összeszedte magát, Júlia aranyos és vagány, de azért adnék az írónőnek egy jóindulatú taslit, hogy így elcseszerintette Benvolio-t. Rettenetesen ellenszenves volt, először nyálasan, aztán visszataszítóan viselkedett. Nem volt szimpi, na. Igazából azért vonok le a csillagokból, mert csillaghullás van túl könnyen rendeződött a helyzet a végén. Nem elég, hogy Capulet mami könnyedén elengedi Júliát új életet kezdeni újdonsült szívszerelmével, de még Mimi is rögtön kibékül az anyjával, aki hirtelen megváltoztatja a véleményét és minden szép és rózsaszín. Ó, és senkinek nem tűnt fel, hogy Troy lábán van egy kezdetleges technikával összefércelt vágott seb? Na mindegy, a végén a macskáért pluszpont jár, azért meg, hogy Rómeó a neve, szivárványszín nyalóka. :D Azért tetszett, olyan kis édes volt. Viszont a borító borzasztó és engem konkrétan két éven keresztül elrettentett.

Nahát nagyon tetszett! Amúgy is szeretem a R&J-t, de így még jobban tetszett, hogy happy end lett a vége. Bár néhány szereplő jellemén meglepődtem. Rómeó egy kissé nyápic, önsajnáltató figurát alkot ebben a könyvben, amíg szerelmes nem lesz a végén Júliába. Ebből az eredetiben nem sokat kapunk szerencsére. Júlia viszont teljesen más. Egy kis kamasz csitri (a szó jó értelmében): virgonc, lázadó, szerethető kislány. Benvolio… Őt már az eredeti történetben is szerettem, és megörültem, mikor eleinte jó színben tűnt fel, de azután a bizonyos eset után közte és Mimi között kiábrándultam belőle. Az örök kedvenc nálam Mercutio. És emiatt kicsit csalódott is voltam, hogy az írónő annyi mindent megváltoztatott az eredeti történethez képest, de úgy néz ki, az ő tragikus sorsa elkerülhetetlen. Pedig most is úgy megnevettetett. Troy nem okozott csalódást. Már az elején tudtam, hogy lesz ott valami, ez az egoista nagyképű popsztár csak álca… És hát igazam lett.
Szerintem kellemes kis szórakoztató történet, megérte elolvasni.

Üdítő kis történet volt. én is többször elgondolkoztam már azon, mi lett volna, ha másképp alakul Rómeó és Júlia története. Öröm volt olvasni, néhol jókat derültem, máshol pedig magával ragadott a történet, és kíváncsian vártam, most mit kezdenek.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hát mit is mondhatnék?! Tán csakis szép szavak tárulhatnak ki szívemből. Ez a könyv tulajdonképpen Rómeó és Júlia átdolgozás „kicsit másképp”. Sok vicces rész volt benne, mely megnevetett, de voltak olyan részek, melyek mosolyt csaltak arcomra, és volt olyan része is mely kicsit könnyeket csalt szemembe, mert megható volt.
* Spoiler *
A főszereplő lány, Mimi mesél el saját szemszögéből, és már az elején letisztázza, hogy ez a saját írása, mely visszaemlékezés arra a múlt 1 évre, amikor átkerült Veronába, Rómeó és Júlia világába. Kicsit voltak benne kisebb meglepetések, ilyen volt Benvolio, aki először egy olyan rendes romantikus fiúnak tűnt, aztán hirtelen egy fiúvá vált, akinek az esze csak azon járna. Rómeó mivel a bálon nem találkozott Júliával, így tovább kínozta Rose iránt érzett reménytelen szerelme. Végülis Rómeó és Júlia egymásra talál és happy end lesz a vége!
* Spoiler vége *
Összességében ez egy aranyos történet, a borítója és nagyon hiteles talán azt is gondolnám a könyv borítóján Mimi portréját látom. :) Nekem nagyon elnyerte tetszésemet, ez a befejezés sokkal jobban tetszett. :) Na meg érezhető volt Mimi és Júlia közti hasonlóság.