„If we burn you burn with us”
Katniss Everdeen has survived the Hunger Games twice. But she's still not safe. A revolution is unfolding, and everyone, it seems, has had a hand in the carefully laid plans – everyone except Katniss.
And yet she must play the most vital part in the final battle. Katniss must become their Mockingjay – the symbol of rebellion – no matter what the personal cost.
The mind-blowing conclusion to the Hunger Games trilogy
Eredeti megjelenés éve: 2010
Összességében: durva menet ez a trilógia! Mégis azt mondom, hogy megéri elolvasni, ha már unod a valahol tucattá korcsosuló YA könyveket (értsd ez alatt, hogy miután a végükre érsz, két percnél tovább nem gondolsz többet a történetre). Erre garantáltan fogsz! :)
További részletek a blogbejegyzések között.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Szokatlanul nehéz a nyelvezete, arról nem is beszélve, hogy rengeteg az olyan szó, amit normális esetben nem használnék, így még nehezebb megérteni. Légpárnások meg fegyverek, szörnyek és egyéb finomságok. De nem is baj, legalább ugyanúgy fogok hüledezni, ha majd újra olvasom magyarul. De muszáj volt, hogy tudjam nagy vonalakban, hogy mi fog történni, mert különben a küszöböt rágtam volna a megjelenésig. Néha majdnem elájultam a meglepetéstől. De amit a legjobban imádok az egész történetben, az mindig az egyes kötetek utolsó pár sora. Egyszerűen fantasztikusak.
So after, when he whispers, “You love me. Real or not real?”
I tell him, “Real.”
Reméltem, hogy ez lesz a vége. Kb. ezt találom az egyetlen elfogadható végnek, és csalódott lettem volna, ha másképp alakul.
A sorozat jó, izgalmas, a hangoskönyv pedig még jobb. Simán megéri azt a 3x700 percet, amit az elmúlt héten rááldoztam és a hímzéssel is szuperül haladok. True or not true? True.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Tudott még meglepetést okozni Collins. Ez a kötet felnőttebb volt, mint az első kettő, talán azért is, mert Katniss nem azzal volt elfoglalva állandóan, hogy milyennek látják őt mások. Az akciós részek kifejezetten izgalmasak. Elégedett voltam a befejezéssel. (Hogy valami rosszat is mondjak: nem ismerős valahonnan a „szeretem, szeret, de ellenállhatatlan vágyat érez, hogy megöljön” felállás?)
Nyilván nem mondhatom, hogy hiteltelen, mert hiszen sosem voltam olyan helyzetben, mint Katniss, sőt, még csak olyat sem ismerek, aki hasonló helyzetben lett volna, de valahogy túl sokszor éreztem azt, hogy valami nem stimmel Katniss viselkedésével, reakcióival.
A forradalom végkifejletével viszont elégedett vagyok, az nem nagyon lehetett volna jobb.
Ennek a könyvnek a nyelvezete egy kicsit nehéz volt már nekem, ami sajnos a történet élvezetét jelentősen csökkentette. (Lehet, magyarul olvasva ötcsillagos lett volna, de most nagyon a négyes felé húzott a szívem eleinte…)
Nem volt ez rossz azért, szép kerek történet lett belőle a végére.
Az eleje megint nagyon nehezen indult be, aztán pörgősebb lett, az utolsó száz oldalt pedig megint nem lehetett letenni. Kicsit sem volt vidám, nyomasztó a hangulat (végül is háború van), sok áldozat, sok önmarcangolás és tépődés jellemzi Katniss utolsó történetét. El is tudtam hinni, hogy ilyen a háború, ilyen a politika, az élet nem habostorta, még egy Mockingjaynek sem.
Azért az komoly volt, hogy a fejezetek végénél soha nem lehetett abbahagyni az olvasást… (Kicsit hatásvadász a néni!) Real or not real?
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Azt kell mondjam, hogy nem tetszett. Legalábbis nem annyira, mint az előző részek. Azt mondanám, hogy kb a feléig unalmas volt, de őszintén szólva utána se nagyon indultak be az események. Abszolút kiszámítható volt, egyáltalán semmin nem lepődtem meg (na jó, Primen igen, de az se volt az az „OMG, ez meg hogy lehet??” dolog). És akármennyire is szeretem Katniss-t, néha nagyon az idegeimre ment. Főleg azzal, hogy az első két részben úgy ismertük meg, mint a lány, akivel akármi történhet, talán megrogy, de sosem eszik össze, mindig küzd, harcol azért, ami/aki fontos neki. Itt meg csak letargizált csomószor, ami számomra összeegyeztethetetlen a karakterrel.
A tanulság meg. A háború sok áldozatot kíván, még ha jó célért is vívjuk, de ezzel a dologgal úgy tüntette fel, mintha az egész tök hiábavaló lett volna. Az egyetlen fontos dolog, ami úgymond számított, nincs többé. Jó, a társadalomnak jobb lett, meg minden, de hol érdekli ez Katniss-t??
Ja, és azt kihagytam, hogy a trilógia során sikerült kinyírni a két legkedvencebb szereplőmet… :(
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Nagyon sokan lehúzzák ezt a részt és részben értem is, hogy miért: sötétebb, lassabb, teljes letargiát okoz…
Ennek ellenére nekem ez a kedvencem a sorozatban. Katniss szenvedése szerintem teljesen érthető és azt hiszem mindenki eléggé maga alatt lenne, azok után, amiken keresztülment, a tudattal, hogy mindenki őt figyeli, mert ő a központi ember és a tudat, hogy a neheze még csak most jön. Szörnyű lehet és igen, szegény néha sok, de akkor is megértem.
A vége, pedig az egyik kedvenc befejezésem,amit valaha olvastam. És itt nem az epilógusra gondolok., hanem ami előtte van így az utolsó fejezetben. Jobban tetszik, mint a Harry Potter befejezése.
SPOILER!
Nagyon tetszik, hogy hiába nyertek, Katnissék már sose lehetnek teljesen boldogok, mert annyi mindent vesztettek és annyi mindenen mentek keresztül,amit az idő sem gyógyít be. És amikor hazatérnek a 12-be és írják a könyvet az emlékeikről az egyszerűen gyönyörű. Hats off to Suzanne Collins! :) És a halálokat megértem, még ha nem is örülök nekik, de nekik meg kellett halniuk. :(
Plusz ennek a könyvek a végén hangzik el a sorozatbeli kedvenc és talán szerintem az egyik legjobb párbeszéd, illetve gondolat ever. és NEM, nem a Real or not real csöpögésről van szó, mert az már kikészít (az is tetszik,de kikészít a sok csitri a nyáladzásával…)
Hanem ez: http://moly.hu/idezetek/169126
“Are you preparing for another war, Plutarch?” I ask.
“Oh, not now. Now we’re in that sweet period where everyone agrees that our recent horrors should never be repeated,” he says. “But collective thinking is usually short-lived. We’re fickle, stupid beings with poor memories and a great gift for self-destruction. Although who knows? Maybe this will be it, Katniss.”
“What?” I ask.
“The time it sticks. Maybe we are witnessing the evolution of the human race. Think about that.”
Ez szerintem tökéletesen ábrázolja az emberiséget.
SPOILER VÉGE!
Szóval kedvenc könyv a sorozatban, és sajnálom, hogy sokan nem értik vagy nem elég érettek még ehhez a könyvhöz, ki tudja, lehet, hogy az idő majd jót tesz ennek a könyvnek, mint olyan sok más remekműnek,amit a megjelenésekor nem találtak olyan értékesnek,mint amilyen valójában.
Azt hiszem, a három rész közül ez tetszett a legjobban. Ez már nem is annyira a szereplőkről szól számomra, hanem a hatalom természetéről. Nem az a fontos, hogy ki birtokolja azt, hanem hogy ki mennyire képes élni és visszaélni vele. A szereplők dolga csak annyi, hogy megtegyék, ami tőlük telik, a döntési lehetőségeik csekély variációja ellenére. Viszont, ha egyszer már döntöttünk, nincs visszaút, nem lehet visszacsinálni, bárhogyan is szeretnénk. És mivel minden döntés következményekkel bír, tudni kell azokat is felvállalni.
A népnek meg adjuk meg a kenyeret is, ne csak a cirkuszt.
Are you, are you
Coming to the tree
Where they strung up a man they say murdered three.
Strange things did happen here
No stranger would it be
If we met up at midnight in the hanging tree.
Are you, are you
Coming to the tree
Where the dead man called out for his love to flee.
Strange things did happen here
No stranger would it be
If we met up at midnight in the hanging tree.
Are you, are you
Coming to the tree
Where I told you to run, so we'd both be free.
Strange things did happen here
No stranger would it be
If we met up at midnight in the hanging tree
Are you, are you
Coming to the tree
Wear a necklace of rope, side by side with me.
Strange things did happen here
No stranger would it be
If we met up at midnight in the hanging tree.
You're a painter. You're a baker. You like to sleep with the windows open. You never take sugar in your tea. And you always double-knot your shoelaces.
Chapter 19
Deep in the meadow, under the willow
A bed of grass, a soft green pillow
Lay down your head, and close your sleepy eyes
And when again they open, the sun will rise.
Here it's safe, here it's warm
Here the daisies guard you from every harm
Here your dreams are sweet and tomorrow brings them true
Here is the place where I love you
Epilogue
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
„So, now that we're dead, what's our next move?”
Chapter 20, page 337
Maybe everyone is just trying to protect me by lying to me. I don’t care. I’m sick of people lying to me for my own good. Because really it’s mostly for their own good.
Chapter 2, 85p
What I need is the dandelion in the spring. The bright yellow that means rebirth instead of destruction. The promise that life can go on, no matter how bad our losses. That it can be good again.
We’re fickle, stupid beings with poor memories and a great gift for self-destruction.
Chapter 27
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
So I hold my bow over my head and yell with all the anger I can muster, "People of Panem, we fight, we dare, we end our hunger for justice!"
There's dead silence on the set. It goes on. And on.
Finally, the intercom crackles and Haymitch's acerbic laugh fills the studio. He contains himself just long enough to say, „And that, my friends, is how a revolution dies.”
Chapter 5
