Az éhezők viadala (Az éhezők viadala trilógia 1.) 92% 1500 csillagozás

„ Az Éhezők viadala vad, hihetetlenül gyors sodrású regény telis-tele feszültséggel. Nem tudtam letenni." Stephen King
Én csak egyetérteni tudok a Mesterrel.
Ezt. A. Könyvet. Mindenki. Olvassa. El. De. Sürgősen. Én. Szóltam.

Ha nem vagyok szemfüles és mint a tengerből a kagylórejtett gyöngy nem csillan a molyhabokból elém @Melchiades értékelése, ( http://moly.hu/ertekelesek/798994 ) valószínűleg sosem olvasom el ezt a könyvet. Mondjuk nem is ez a könyv volt a mivaaan?? tárgya, hanem a Futótűz, de hát egy trilógia második részével ritkán érdemes kezdeni, úgyhogy szó szót követett és belevezettem magam a hülyeségbe. ( http://moly.hu/kommentek/1096596 ) Na most azt kellene mondanom, hogy ilyen véletleneken szoktak múlni a sorsfordító dolgok. Nem akarok patetikus lenni, úgyhogy csak annyit mondok: most nem.
(nem igaz. nem is annyira rossz könyv. mondjuk nem is akkora jó, de legalább most már tudom;)
Miről szól? mondjuk @Melchiades már szétspoilerezte a második résszel, de azért megpróbálok vigyázni, úgyhogy inkább a laza keretsztori meg némi benyomás: nem lesz népszerű a rajongók körében, de hát a csakisazigazat szellemében: Valami fura társadalmi berendezkedésű világ gyilkolássza éhbérért a másodrendű polgárait, azok meg amikor tele lesz a puttonyuk, megrázzák magukat és beszólnak, aztán csetepaté és végül szívás a rosszaknak. de a jóknak is, úgyhogy mindenki megszívja. mennek a vágóhídra mint a birka.
(mivel trilógia, gondolom lesz az áthúzott vonal alatti a továbbiakban, de ezt csak a sablongondolkodásom mondatja velem, mert nyilván sokkal mívesebb történet alakul majd;)
Szóval nem egy bonyolult sztori, lerágott csont csúnya, gonosz világ, szélsőséges társadalmi különbségek …
Nem mondom pörgősre van írva, na de akkor is olyan, mint valami műsorigazgató fiókjában lapuló titkos műsorterv forgatókönyve, kötelezőglatiátorosra, vérengzősre, cirkusztkenyeretesre szabott verziója.
Na jó, de ez mitől fantasy. Ez kökemény reality. Valóságshow kicsit gyilkolászósra farigcsálva. Kreatív stábbal, aki felkészíti, milyen fazonra hajazzon a halni induló, hogy kellően szórakoztató legyen a közönség számára. Mauglik, feminim rómeók tökös júliák, gyilokcirkusz szereplők, kiszolgálószemélyzet, rútvilágkép…ésatöbbi…
Fantasy mi? Szinte itt tartunk manapság, csak még picit lazítani kell a médiahatóság lekenyerezé..izé kamuszigorán, hogy ne csak a dugást, csótányzabálást meg egymás alázását lehessen adrenalintcsöpögtetve kukkolva nyomon követni a tévénézős karosszékből, hanem lehessen már végre kinyírni is a lúzer játszótársat egy suzuki féléves ingyen használatáért meg egy korfui buszos társasutazásért.
(sikerkönyvnek nem túl eredeti)

Hol van ez a sebesség, amikor kötelezőket kell olvasnom, hm? Hm?!
Ritkán esik meg velem, hogy egy könyvtől pontosan azt kapom, amit szerettem volna, de ez ilyen volt. Az első fejezettől az utolsóig imádtam; a feszültséget, amikor még nem tiszta, mit is jelent az „aratás”; Katnisst, Haymitch-et, Cinnát (awww, Cinna~ ); magát a Viadalt és a befejezést. Izgultam, néha felvihogtam, esetenként még meg is könnyeztem (ez pedig valódi ritkaság).
Muszáj minél hamarabb a kezembe kaparintanom a második részt… ó, és ez is párját ritkítja, hogy kifejezetten boldog vagyok, amiért sorozat. :D

Nagyon sokan mondtak sokfélét erről a könyvről, és őszintén másra számítottam. Pozitívan csalódtam benne. És egyszerűen elvarázsolt. Abból is látszik, hogy egy huzamban, alig 8 óra alatt kivégeztem az egészet. Pont ezért biztos, hogy elő lesz még véve máskor is a könyv, de előbb a második résszel folytatom.
Az elején megijedtem, hogy E/1-ben van, ráadásul jelen időben, ami a lehető legrosszabb párosítás a világon, de a végére megszerettem, és cseppet sem volt zavaró. Többségben volt a leírás a párbeszéddel szemben, és jók voltak a leírások, habár a szóhasználat néhol lehetett volna kevésbé modern. Igazából már magával a témával megvett magának. Szeretem az ilyen téma közepébe vágós, nem finomkodós könyveket, ahol tényleg leírják, milyen az, ha valakit megölnek, vagy ha kibeleznek egy állatot. Sokkal több romantikára, és kevesebb kegyetlenségre számítottam, de ez az arány nekem tetszett.
Furcsa volt a világ, amiben játszódott. Igazából olyan volt, mintha a középkort vegyítettük volna a közeli jövővel. Furcsának tartottam, hogy míg vannak olyanok, akiknek kajára sem telik, és mezítláb mászkálnak (de tévéjük van), addig mások meg királyként élnek. Aztán rájöttem, hogy igazából ma sincs máshogy nálunk sem, ami szomorú.
Voltak, akik miatt nagy elvárásokat állítottam fel a könyvvel kapcsolatban, voltak, akik kicsit lelombozták a lelkesedésem, összességében véve a történet mégis nagyon belopta magát a szívembe, és imádtam.

3,5 csillagot adtam volna rá, de külön jár -1,5 a fordítónak. Amikor olyat látok egy könyvben, hogy „kaja”, „nem jön be”, „tök mindegy”, „kamuzott”, „tökölünk”, „nem olyan para” akkor legszívesebben a kukába vágnám ki az egészet és aztán felgyújtanám a biztonság kedvéért. Direkt ellenőriztem és az eredeti angol változatban nincsenek ilyenek. Akkor meg miért kellett ezt erőltetni, tisztelt Totth Benedek úr? Egyébként nem lett volna rossz, kifejezetten szórakoztató, de így most nem tudom elolvassam-e a többi részt? Vagy olvassam angolul? Vagy mi legyen?

Ha lehetne 6 csillagot adnék rá!
Összefoglalva: tartalmas, jól megírt, csöppet sem átlagos, teli van mondanivalóval, felpörgeti az adrenalin szintet, és a szívedbe is utat talál.
Kedvenc született!
http://konyveszug.blogspot.com/2011/06/suzanne-collins-az-ehezok-viadala.html

Jól jellemzi a hozzáállásomat az egész könyvhöz, hogy egy elvesztett fogadás kellett ahhoz, hogy én ezt kezembe vegyem. Még a kölcsönkapás utána is tologattam egyik sarokból a másikba.
Aztán szembenéztem vele, elvonatkoztattam a hisztériától, levittem az elvárásaimat (nincsenek benne vámpírok, és disztópia, az utóbbit nagyon szeretem, nem lehet olyan rossz).
És elolvastam. Na és most vagyok bajban.

Mert nem mondom, hogy rossz, de azt se, hogy jó.
Maga az alaphelyzet ígéretes, szürkére mázolt, posztapokapokaliptikus világ. A főszereplő – üsse kavics, ő is elmegy. Az E/1-ben írtakból is van jobb, de soha rosszabbat.
Ez a „valóságshow-survivor-szerű, a Nagy Testvér figyel, és különben is”-féle Éhezők Viadala produkció nem is rossz húzás, sőt, még tetszett is.

Szeretem a romantikus történeteket, ha van hozzá díszlet, ha a világok omlanak össze, háborúk dúlnak, és annak árnyékban szökken szárba valami szerelemnek nevezett „izé”. A Viadal megfelelő díszlet az ízlésemnek. A románc része már kicsit nyálas nekem, azért többször ellensúlyozza ezt a „véres valóság”, elvégre itt a túlélés a cél, ami nem egyszerűen az ellenfél legyőzését jelenti egy versenyszámban, hanem konkrét kiiktatását a tér-idő kontinuumból.

Én lennék már vajon túl sokat látott, de azért elég habkönnyűre sikeredett ez a történet, elvégre 24 emberből a győztesen kívül mindenki meghal, mégis meg sem rázott. Ami nem is rossz arány a 200 oldalhoz képest, ez a tényleges túlélésről szól az Arénában.
De nem ütötte meg az ingerküszöbömet. Ez csupán öldöklés a kiskorúaknak. A kiskorúság pedig régen volt már. Bár tény, inkább ifjúsági könyvnek nevezném. A maga módján még valamennyire jól is szórakoztatott.

Lenne esély arra, hogy Katniss jól beolvasson a Kapitóliumnak, társadalomkritikát adjon a regény, azonban 1-2 kósza kísérlettől eltekintve inkább csak nyavalyog tovább. Talpraesett lány, na meg vajon én aztán hogyan viselkedtem volna? valószínűleg az első körben elhullok már a Bőségszarunál
Sablonosnak éreztem többször, nem leptek meg a fordulatok. A karakterek számomra nagyon papírízűek, a főszereplővel nem tudtam közösséget vállalni, a srácokért nem rajongtam.

Végszóként és slusszpoénként megjegyezném, hogy abszolút hidegen hagy a látszólagos főszál, mi lesz Katnissal, kit választ a fiúk közül.
Az érdekel, hogyan lehet megdönteni a Kapitóliumot :)

Csak röviden:
Kib@…tt jó volt!

Hűha! Azta***************.
Szóval igen. Jó könyv volt, fordulatos, izgultam a szereplőkért, és Peeta… jaj, de szimpatikus! :)

A másik fele meg… Néha komolyan borsódzott a hátam tőle. Biztos, hogy nem az én idegrendszeremnek van ez kitalálva. Elborzaszt a tudat, hogy emberek élhetnének így is. Vagy élnek.
A darazsas résznél meg abba kellett hagynom az olvasást, mert valósággal éreztem, hogy én is rosszul leszek… a gyengéim.

Teljesen kész vagyok ettől a könyvtől…
Összegzem az észrevételeimet, véleményeimet, gondolataimat a könyvvel (és tartalmával) kapcsolatban.

1. A könyvnek határozottan tojásos nokedli illata van. Hogy mitől, azt nem tudom, esküszöm, hogy soha nem ettem fölötte.

2. Nagyon sok jó értékelést olvastam róla, és ezért kaptam kedvet az elolvasásához. Nem bántam meg.

3. Húsz oldal után már alig bírtam rávenni magam, hogy tartsak egy kis szünetet és aludjak is. Letehetetlen.

4. Próbáltam visszaemlékezni, mikor sírtam könyv miatt, de nem jutott eszembe ilyen pillanat. Ez a történet előhozta belőlem, igyekeztem visszatartani, de nem ment.

Új kedvenc született.