Jácintkék ruhát viselő lány ül az ablaknál, és elvágyódó tekintettel nézi a kinti világot…
A fiatal nőt ábrázoló Vermeer-kép sok ember kezén keresztülmegy az évszázadok során. A regény fejezetei egy-egy tulajdonos életébe nyújtanak bepillantást, és történeteket mesélnek el szeretetről, gyűlöletről, félelemről, árulásról, az érzelmek ezernyi árnyalatáról, a művészet végtelen erejéről.
A jácintkék ruhás lány 21 csillagozás
Várólistára tette 9
Kívánságlistára tette 5
Kiemelt értékelések
A Szépművészetiben járva (ki várja még tűkön ülve, hogy megnyisson?) gondolkodtam el régebben, hogy mi mindent láthatott már egy kép. Ott egyébként is kalandos életűek vannak, és nemcsak az elrabolt Esterházy Madonnára gondolok.
Egy kép fiktív útjáról szól ez a könyv. Visszafelé haladunk az időben az amerikai matematikatanártól a kép születéséig, és még azon is túl: mi váltotta ki azt a helyzetet, ami megihlette a festőt. Novellaszerű történeteket kapcsol össze a festmény, és mint minden novelláskötetben, ebben is vannak jobb és gyengébb darabok. Van, amikor a kép nagyon erőszakosan van beleszuszakolva a történetbespoiler.
Nekem az ötlet nagyon tetszett, néhány történet is (a talált gyerekes), de a stílus eléggé pátoszos. Pl. zavaróan sokszor szerepel az áldott szó. És mindegy, hogy milyen nemű, korú, társadalmi helyzetű a szereplő, és milyen évszázadban játszódik a történet, mindenki ugyanúgy beszél, gondolkodik. Vö:
XX. század, 12 éves kislány: https://moly.hu/idezetek/946695
XVII. század, Jan Vermeer: https://moly.hu/idezetek/946694
Szerintem ezeknél a mondatoknál a szerző elalélt saját magától.
Én is a Leány gyöngy fülbevalóval miatt vettem meg ezt a könyvecskét anno és olvastam el most, de szomorúan konstatáltam, hogy ez messze elmaradt Tracy Chevalier történeteinek színvonalától, hiányzik belőle az a finom, szomorkás flamand hangulat, ami ezeket a Vermeer képeket is jellemzi és túl sok zsidó momentum bukkan fel a könyvben, ami nem igazán illeszkedik bennem a festő református hátteréhez. A szereplők pedig elég laposak és élettelenek. Egyedül a borítón szereplő A festészet allegóriája miatt kap ennyi csillagot:
http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Jan_Vermeer_van_…
Még régen láttam egy filmet „Megfestett sors” címmel, akkor még nem tudtam, hogy ebből a könyvből készült. Ez csak nemrég derült ki számomra, így kíváncsiságtól hajtva elolvastam. Nem volt rossz, de jó sem. Egy Vermeer festmény történetét követhetjük vissza a kezdetekig. Kire, milyen hatással volt a kép; hogy került az illető(k)hőz; stb….. Több élet, több sors, és több évtized pereg le előttünk pár oldal alatt. Rövid szösszenetek, pillanatképek, emiatt nehéz bárkivel is azonosulni. Az, hogy a történet visszafelé halad, érdekességnek jó, olvasva már kevésbé szimpatikus. Ami az egyik sztorinak a vége, az a másiknak az eleje. Kicsit zavart. A filmben követhetőbb volt (emlékeim szerint). Szóval nem volt rossz, de jóval szívhez szólóbb alkotást vártam.
Az alapötlet érdekes, de a kivitelezés gyenge. Zavaró es indokolatlan, hogy a történet visszafelé halad. Vermeer neve és a borító “adja el” a könyvet.
Könnyű nyári, csajos olvasmány, mély nyomot nem hagy, nagyon figyelni sem kell … Néhány rövidke életkép füzére. A kapocs az, hogy mindben fontos szereplő ugyanaz a Vermeer festmény (? Ha egyáltalán létező festmény, mert a címlapon szereplő nem az, de ez nem lényeg, csak az ember a végén mégis valahogy azt gondolja, jó lenne megnézni)
Minden tárgynak megvan a maga története, a műalkotásoknak még inkább. Hogyan készült, ki készített, miért, hová került, és onnan hová …Nos A jácintkék ruhás lány egy festmény története visszafelé elmesélve. Itt-ott szinte uncsi. Viszont nem túl hosszú (vastagnak látszik, de csak a lapok vastagok), úgyhogy egy napot a strandon jobban kitölt, mint egy női magazin.:)
Népszerű idézetek
Furcsa. Legyen szó akár a leghamvasabb szerelemről is, ha az ember a lényegre szűkíti le – én szerettem, ő talán szeretett, ostoba voltam, szenvedtem –, üres lesz, elcsépelt, másnak mit sem jelent. Végülis csak a pillanatok maradnak meg, a tenyérre lehelt csók, az az érzés, amikor együtt csodáltuk egy fenyőfa törzsének barázdáit vagy egy dűne végtelen homokszemeit. Csak a pillanatok.
Azokra az emberekre gondolt, akiket az összes addig megismert festményen látott, nem csak Apa képein, a világ összes festményén. Egy művész kölcsönvette a szemüket, a fejtartásukat,a magányukat, a szenvedésüket, a gyászukat, hogy egykor majd lássák olyan emberek, akik szemtől szembe sohasem találkoztak velük. Olyan emberek, akik ilyen közel lesznek hozzá, gondolta, karnyújtásnyira, nézik, nézik, és sohasem fogják megismerni.
192. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Mörk Leonóra: Szentjánosfű 92% ·
Összehasonlítás - Elizabeth Kostova: Hattyútolvajok 88% ·
Összehasonlítás - David Nicholls: Mi 88% ·
Összehasonlítás - Donna Tartt: Az Aranypinty 87% ·
Összehasonlítás - Nora Roberts: Biztos menedék 87% ·
Összehasonlítás - Riley Sager: Akarsz velem játszani? 87% ·
Összehasonlítás - Tracy Chevalier: A hölgy és az egyszarvú 82% ·
Összehasonlítás - Christopher Moore: Te szent kék! 82% ·
Összehasonlítás - Deborah Moggach: Tulipánláz 78% ·
Összehasonlítás - Tapodi Brigitta: A hajtű 94% ·
Összehasonlítás