A fantom 98% 50 csillagozás

Csakis felsőfokban beszélhetünk erről a könyvről! Izgalmas, magával ragadó, torokszorító! Teljesen más oldalról közelíti meg az Operaház fantomjának történetét…aki ismeri, az is bátran olvassa el A fantomot!
Köszönöm Jane barátnőmnek, hogy rábeszélt!:)

Élvezett volt olvasni. Belefelejtkeztem ebbe a történetbe.Erik teljesen elvarázsolt,magával ragadott.Olyan jól megformált karakter,annyira teljes,hogy más narrátor elbeszéléseiből is átéltem az érzéseit. Sok üzenetet,mondanivalót hordozz magában,de nem feltétlenül ezek miatt válik felejthetetlenné.Nagyon sok fajta érzelmet váltott ki belőlem mindössze pár oldal elolvasása után.A cikornyásan kidolgozott mondatok összefonódásait ,az apró részletek kidolgozottságát nagyon szerettem.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Aki olvassa Gaston Leroux: Az Operaház Fantomja című könyvét,okvetlenül hiányérzettel kell, hogy küszködjön, hiszen a mű folyamán nem tudunk meg a Fantomról szinte semmit. Mindazonáltal rengetegen rajongójává váltak a fantom alakjának, köszönhetően – többek között – a belőle készült musical változatnak, és mivel Susan Kay: A fantom-ja jóval túl lépi a „fanfiction” világát, ahol megismerjük Erik kalandos életét, méltán KIEGÉSZÍTI Az operaház fantomját (stílusában még túl is tesz rajta).
A könyv elejével könnyedén haladtam, az egyik legérdekesebb szál megismerni egy olyan alak születésének, első éveinek körülményeit, amilyen Erik. Félelmetes, szomorú, és teljesen hihető a vonzás-taszítás kettős érzése az anya részéről. Elhagyván az otthont azonban kissé megcsappant a lelkesedésem a könyv iránt, nem vagyok a legnagyobb Erik (és Az Operaház Fantomja) rajongók között, így annyira nagyon nem izgatott, milyen borzalmakon kell keresztülmennie az emberek által. Nadirral való megismerkedésekor csillant fel újra szemem, de főleg amikor felépült az Operaház, mert onnan ismerős vizekre eveztünk, és felváltva élhettük át Erik és Christine érzelmeit, sok-sok szenvedéllyel, csöppnyi erotikával fűszerezve, hát azokat az oldalakat pár óra alatt kivégeztem, s végre érthetővé vált számomra a 98%-os értékelés. (Bár valószínűleg az Erik rajongóknak a közepe is tetszik.)
A vége iránt pontosan nem tudjam, mit érezzek. Egyrészt gyönyörű, és szépen lekerekített, vagy nagyon giccses, ahogy az Erik rajongók egy utolsó légyottra megkaparintják maguknak Christine-t, hogy gyerekük lehessen, akit persze Roul egyértelműen felnevel. Ilyesmi a másik könyvből nem rémlik, de végül is nem zavar.
Összegezvén: az utolsó 100 oldal elég nagy hangulatot csinált ahhoz, hogy megtekintsem a musicalt újra, valamint a Love Never Dies-t is.:)

EZ A KÖNYV A LEGKEDVESEBB SZÁMOMRA MIND KÖZÜL !
Ez volt az a könyv ami miatt igazán megszerettem az olvasást . Annyira megfogott , hogy azóta sem kerültem ki a hatása alól . Erik szerintem az egyik legjobban megformált szereplő akivel eddig találkoztam . Ez a könyv sokkal többet elárul rolla mint bármeik másik feldolgozás és nem csak az ő szemszögéből , de mások szemével is láthatjuk ezt a különleges embert . Időnként annyira riasztó , hogy az már vonzó . Egyzerűen nem is tudom leírni mit gondolok róla anélkül , hogy ne egy regényt tegyek itt közzé .
A lényeg , hogy mindenkinek ajánlom , aki egy igazán szép és tragikus történetre vágyik és persze annak akit érdekel a musical után , hogy jutott ez a zseni az Opera alatti katakombák kisértete , hogyan kényszerült az emberek ostobasága miatt számüzötté .

Életem egyik legszebb és egyben legszomorúbb könyve. Olvastam már a Fantomról,de az a könyv csak az Operaházban játszódó eseményekre fókuszált, nem pedig a Erik egész életére. Néha szívem szerint magamhoz öleltem volna Eriket, hogy megvigasztaljam. Nagyon tetszett a váltott szemszög és a többi szereplő közül Nadír volt a kedvenc. Szívesen olvasnék még az írónőtől.

Jobban szerettem, mint Az Operaház fantomját.

Fantasztikus! Rekordidő alatt végeztem vele!
Óhatatlanul össze kell hasonlítsam az inspirálójával – Gaston Leroux regénye az alapötlet és a cselekményváz alapján egyedülálló, valahogy tálalásában nem aratott osztatlan tetszést, legalábbis nálam. Más kérdés, hogy néhány homályos, fekete foltot is hagyott bennem, többre lettem volna kíváncsi Erik előéletével kapcsolatban. Elismerem, mohón vágytam jobban belemerülni titokzatos, félelmet ébresztő világába – ezt a bennem tátongó űrt töltötte ki Susan Kay könyve. Ahogy haladtam előre a lapokon, egyre inkább megbizonyosodtam afelől, hogy az eredeti művet és ezt a munkát együttesen kezelve teljesedhet ki az én saját fantomképzetem: hiszen egyik a másikat egészíti ki, árnyalja tovább.
Erik kálváriájának születésétől kezdve szemtanúja lettem, első perctől fogva letaglózott és nyomasztóan rám nehezedett sorsának súlya. Az írónő kitűnően pengetett az érzelmi húrokon: átéltem a kétségbeesést, a magány fojtogató fájdalmát, a dühöt és a szívszaggató bánatot.
Teljesen a bűvkörébe vont; utoljára akkor őrlődtem ennyit gondolataim fogságában, amikor a Bűn és bűnhődés végére jutottam. Őrületes, mire képes egy könyv, uralkodik felettem és megbabonáz… Mágikus.

Felébredtem, és az jutott eszembe, hogy erről mégis hogyan feledkezhettem meg?!
Csodálatos volt! Imádom, hogy ennyire meg tudta indítani az alaptörténet valakinek a fantáziáját. A vége pedig külön öröm sunyi lelkemnek. :D

Ezt a könyvet apukám kapta édesanyámtól és sok-sok évig nem figyeltem fel rá … Emlékszem , hogy egyszer az egyik költözésnél , a könyveket szedegettük le a polcról és a kezembe akadt ez a regény . Rémlik , hogy tetszett a borító és megkérdeztem , hogy még is mi ez . Anyám elmagyarázta , már ahogy egy nyolc -tíz év körüli gyereknek el lehet ezt a történetet magyarázni … nagyon furcsa ködös elképzeléseim voltak róla anyám szavai után , de különösebben nem tudott megfogni .
Aztán úgy 2006 környékén anyám megvette a 2004-es Webber – féle musicalt és attól kezdve szinte minden érdeklődésem középpontjában a Fantom személye állt . Tudnom kellet , hogy ki és hogyan jutott el oda ahol végezte ! Igaz még jó ideig nem mertem hozzáfogni , csak nézegettem apám polcán a zöldszemű titokzatos álarcot … Aztán apám is biztatott … és végül nekiálltam .
Azt hiszem ez volt életem első olyan könyve ami miatt fejembe vettem , hogy író leszek ( talán majd egyszer , vagy a következő életemben ;) )
Lenyűgözött , teljesen megdöbbentett , hogy ilyen sokszínű , szép és hátborzongatóan tragikus történetet lehet keríteni a Fantom karaktere köré . Hiszen , a musical ehhez képest semmi !
Erik személye olyan furcsán vonzó és elrettentő , olyan elbűvölő és félelmetes , hogy szerintem senkit nem hagyhat hidegen . Számomra teljesen más világot nyitott meg , teljesen más felé terelte az érdeklődésemet . Ráébresztett , hogy milyen kettős , milyen ellentmondásos az emberi lélek .
Néha úgy érzem ,hogy ez a könyv ébresztett öntudatra , hogy valahol itt kezdtem el azon gondolkodni , mi vagyok és mi lehetek …

És , hogy miért is nőtt ez a könyv jobba a szívemhez mint Gaston Leroux műve ? Egészen egyszerűen azért , mert sokkal bővebben foglalkozik Erikkel , lelkivilágával , személyiségével , személyiség fejlődésével és szerintem szebb a hangulata is . Az érzelmeket jobban lefesti , a feszültséget még inkább kiélezi és aki elolvasta az sokkal de sokkal közelebb érezheti magát a szereplőkhöz .
Azt azonban muszáj megemlítenem , hogy Leroux könyve nélkül Kay valószínűleg nem írja meg a regényét és az egész Fantomlegenda , a musical is az elsőként megjelent Leroux regénynek köszönhető .
Tehát én A Fantomot választom kedvencemnek , és Gaston Leroux marad a második legjobb ebben a témában :D

Erre a könyvre nincsenek szavak IMÁDOM csupa nagy betűvel!! Szinte fejből fújom az egészet.. Mindig is imádtam Erik történetét ezért minden filmet/könyvet elolvastam/megnéztem ami csak kapcsolatba volt vele, de valahogy mindig kevés volt az ő szemszöge. Aztán rátaláltam erre a könyvre amibe végre az ő szemén keresztül látom a világot köszönöm Susan Kay hogy megírtad ezt a könyvet. Egy ilyenre vágytam mióta ismerem a fantom történetét :)