Apafogó (Chicago Stars 3.) 92% 141 csillagozás

– Mi a baj?
– Ezt nézd meg!
– Úristen!
A férfi hitetlenkedve bámulta a gabonapehely-halmot Az összes mályvacukor hiányzott
belőle! Volt közte rengeteg bézsszínű, cukormázzal bevont zabpehely, de egyetlen árva
mályvacukor sem. Se egy szivárványszínű vagy zöld lóhere, se egy kék hold vagy egy lila lópatkó, se egy sárga hogyishívják. Egyetlen egy mályvacukor se.
– Talán valaki megdézsmálta a dobozból – indítványozta Jane hűvös, tudományos hangon.
– Senki sem dézsmálhatta meg! Szorosabban be volt zárva, mint egy széf, amikor
felnyitottam. Valamit a gyárban ronthattak el.
Cal felugrott a székről, s visszament a kamrába egy újabb dobozért. Már csak ez hiányzott ahhoz, hogy még pocsékabb legyen a reggele. Kiborította a gabonapelyhet a kukába, feltépte a másik dobozt, beleöntött a tálba egy kupacot, de nem látott mást, csak cukorral bevont zabpelyhet. Mályvacukrot nem.
– Ezt nem hiszem el! írni fogok a General Mills elnökének! Nincs náluk minőségellenőrzés?
– Biztos vagyok benne, hogy csak véletlen.
– Nem számít, hogy véletlen-e vagy sem. Megengedhetetlen hogy ilyesmi megtörténjen.
Az embernek vannak elvárásai, ha egy Lucky Charmst vesz.
– Akarod, hogy csináljak neked egy finom búzakorpa bagettet mézzel a tetején? Ihatnál
hozzá egy pohár lefölözött tejet.
– Nem kérek bagettet, lefölözött tejet pedig pláne nem. A Lucky Charmsomat akarom!
(…)
…a mindenségit, majd ő megtanítja a General Millst, hogy ne adjanak ki a kezükből rossz minőségű gabonapelyhet. Felrántotta a Jeep ajtaját, s ekkor megpillantotta őket. A mályvacukrokat. Apró mályvacukrok százai borították az ülést. Piros luftballonok, rózsaszín szívek, kék holdacskák. Szanaszét mindenhol. A műszerfalon, az első ülésen, a hátsó ülésen. Vörös köd ereszkedett le a szemére. Bevágta az ajtót és berontott a konyhába. Megöli!
Jane a bárpultnál ült, teázott. – Elfelejtettél valamit?
-Igen, valamit nagyon elfelejtettem. Téged agyonütni!
Jane egy cseppet sem látszott úgy, mintha megijedt volna….
Cal fogta az egyik Lucky Charmsos dobozt, és szanaszét szórva a gabonapelyheket, megfordította. Feltépte a leragasztott hajtókát az alján, s persze hogy az ügyes vágást a belső zacskón leragasztották celluxszal.
A fogát csikorgatta. – Nem gondolod, hogy ez kissé gyerekes?
– Bizonyára az. És végtelenül kielégítő. – Jane kortyolt a teájából.

248. oldal

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Cal szédült. Jane egyik kezét finoman a korlátra tette, s elindult lassan lefelé a lépcsőn, semmi mást nem viselve, csupán a mandulaillatú krém vékony filmrétegét.
Cal tátott szájjal bámulta. Szeme elfátyolosodott.
Jane elérte az utolsó lépcsőfokot és elmosolyodott.
Cal megnyalta a száját, mely mintha teljesen kiszáradt volna, és kissé rekedt hangon megszólalt. – Fordulj el, Eth.
– Nincs az az isten.

– Fogadni mernék, hogy anyám nem zengett dicshimnuszokat rólam.
– Egy ideig az általad támogatott jó ügyekkel érvelt. Aztán azt kezdte el magyarázni, hogy együtt ugróiskoláztatok, de elsírta magát és ki kellett mennie, úgyhogy nem tudom, mit akart közölni vele.
– Annie? Mit mondott Annie?
– Hogy a sátán ivadéka vagy, és jobb lesz nekem nélküled.
– Ilyet nem mondott.
– Valami hasonlót.

394. oldal

– Mi van a csuklódon? – kapta el Jane kezét.
Jane alig bírt megszólalni. – Ó… semmi. – Megpróbálta elrántani a kezét, de a férfi szorosan fogta. -Csak összetollaztam. Véletlenül érhettem hozzá.
– Igazán fura. Inkább egyenletnek tűnik, mint véletlen kacskaringónak.
– Éppen leszállás volt – fintorgott Jane –, nem tudtam elővenni a jegyzetfüzetemet. – Levegő után kapkodott, mikor a baba egy tripla axelt és dupla Rittbergert ugrott odabent.(…)Elfojtott egy nyögést, s próbálta elterelni a figyelmét a fájdalomról azzal, hogy veszekedést provokál.
– Már nem vitatkozol velem.
– Ez nem igaz, drágám. Azóta vitatkozunk, hogy azt mondtad, ide kell utaznunk.
– Érvelsz, nem vitatkozol. Egyszer sem kiabáltál. Már nem kiabálsz.
– Sajnálom, de egyszerűen nem tudok mérges lenni rád.
– Miért? Még én is nehezen viselem el magam!
– Őrület, nem? Nincs rá magyarázat. – Jane ránézett. – Megint csinálod.
-Mit?
– Ami idegesít.
– Mosolygok?
– Igen. Azt.
– Bocs. – A férfi keze Jane hordóhasára simult. -Annyira boldog vagyok, nem tudom abbahagyni.
– Próbálkozz!

416. oldal

– Semmi furfangoskodás ma este, hallottad?
– Tisztán és érthetően. – Jane szándékosan tört borsot Cal orra alá, hogy ne kelljen a tegnap estére gondolnia. -Nem akarsz egy kabátot borítani a fejemre, hogy a szomszédok biztosan ne lássanak meg? De mit beszélek? Ha meglátnak is, mondhatod nekik, hogy az egyik barátnőd anyja vagyok.
Cal megfogta a karját és a bejárati ajtó felé fordította. – Eljön a nap, amikor
ragasztószalaggal fogom betapasztani az okos kis szádat.
– Kizárt dolog. Már halott leszel. Láttam egy elektromos sövénynyírót a garázsban.
– Akkor megkötözlek, beduglak a szekrénybe, beengedek hozzád egy tucat farkaséhes
patkányt és rád zárom az ajtót.
Jane felvonta a szemöldökét. – Nagyon jó.

198. oldal

-Várj, Jane! Esik, és…
Jane azonban már a tornác felé kacsázott. Bár Cal sántított bekötözött lábára, elkapta Jane könyökét, mielőtt az elérte volna a lépcsőt és megtámogatta. Az ajtó kivágódott és Lynn rohant ki rajta.
– Mit képzelsz, Cal? Hogy engedhetted ezt meg neki? Jane könnyekben tört ki. – Itt akarom megszülni a gyerekemet!
Lynn összenézett Callal Jane feje fölött.
– Minél okosabbak – morogta Cal –, a hormonok annál jobban meghülyítik őket.

418. oldal

Ethan előrelépett, megfogta a kezét és lenézett rá kedves kék szemével. – Szia, Jane. Végre
találkozunk.
Jane érezte, hogy elolvad, s annyira meglepődött azon, milyen hatással van rá a férfi, hogy
alig bírta viszonozni az üdvözlését. Tényleg lehetséges volna, hogy ez a szőke hajú, finom
metszésű arcvonásokkal rendelkező, nyájas szavú férfi Cal öccse legyen? A szemébe nézett és
érezte, hogy ugyanaz az érzelemhullám önti el, mint ami egy újszülött vagy Teréz anya
fényképe láttán. Calra sandított, nem kerülte-e el valami a figyelmét.
A férfi vállat vont. – Ne nézz rám. Számunkra is érthetetlen.
– Azt hittük, elcserélték – emelkedett fel Lynn a kanapéról. – Ő a család élő lelkiismerete.
Isten a megmondhatója, hogy mindannyian kilométer hosszú bűnlajstrommal rendelkezünk,
de Ethan mellett még gyarlóbbaknak érezzük magunkat.
-Teljes joggal. – Ethan halálosan komolyan nézett Jane-re. – A Sátán ivadékai egytől egyig.
Mostanra Jane immár mélyebb ismeretséget kötött a Bonner humorérzékkel. – Te meg
akkor idős hölgyeket rabolsz ki a szabadidődben.
Ethan nevetett és a bátyjához fordult. – Végre valaki, akiben van spiritusz.

199. oldal

– Nem úgy fest, mint a többi rajongód.
– Honnan tudod, hogy néz ki…? – Cal felemelte a fejét és látta, hogy Ethan Jane fényképét
tanulmányozza a jogosítványán, ami kiesett a tárcából. – Soha nem randevúztam rajongókkal.
– De lángész tudósokkal sem. – Ethan nevetett. – Lesír róla, hogy az. Még mindig nem
hiszem el, hogy feleségül vettél egy fizikust. Ha jól emlékszem, csak azért nem buktál meg
fizikából középiskolában, mert Gill edző volt a tanár.
– Szemenszedett hazugság. Ötös voltam fizikából.
– Hármast érdemeltél volna.
– Kettes alát.
Ethan elvigyorodott és meglengette a jogosítványt. -Alig várom, hogy elmondjam apának,
megnyertem a fogadást.
– Milyen fogadást?
-A feleséged koráról. Szerinte a cserkészlány gyűlések időpontjához kellett igazítanotok az
esküvői ceremóniát, de én állítottam, hogy észhez tértél. Bíztam benned és igazam volt.
Cal dühöngött. Nem akarta, hogy bárki is megtudja, Jane huszonnyolc, de mivel Ethan
látta a születési dátumot a jogosítványon, nem tagadhatta. – Egy nappal sem látszik többnek
huszonötnél.
– Nem értem, miért izgatod magad. Nincs abban semmi rossz, ha az ember egy maga
korabelit vesz feleségül.
– Jane nem egyidős velem.
– Két évvel fiatalabb. Nem nagy korkülönbség.
– Két évvel? Miről beszélsz? – Cal kikapta az öccse kezéből a jogosítványt. – Nem két
évvel fiatalabb!
-Ó-ó. – Ethan visszavonulót fújt. – Azt hiszem, jobb ha megyek.

146-147. oldal

– Mit szólnál egy szendvicshez? – vágott közbe Cal túl hirtelen. – Jane, csinálj nekünk pár
szendvicset.
– Apádnak örömmel. Te csinálj magadnak.

170. oldal

Jane leszegte a fejét és törött villanykörtékkel szegélyezett, hullócsillag alakú táblát,
pattogzó lila festéket és a Karolina büszkesége szavakat pillantotta meg. – Idehoztál
randevúzni?
-Azt mondtad, soha nem voltál autósmoziban tinédzserkorodban. Kárpótollak.
A férfi mosolygott Jane meghökkent arckifejezésén, lekapcsolta az elemlámpát és kiszállt
a kocsiból, hogy kiakassza az utat elbarikádozó láncot. Miután visszaült, ajtott, Jane pedig
nagyot zöttyent, mikor a kocsi belement a keréknyomba.
– Az első randim egy multimilliomossal – zsörtölődött –, és ezt kapom.
– Ne törd össze a szívemet azzal, hogy láttad már a filmet.

229. oldal