Angyali csók 96% 133 csillagozás

Könyörgöm, valaki, aki ért hozzá, idézze meg Alexet a könyvből és klónozza, mert nekem kell egy Markov!

Kedvenc SEP könyvem. De szerintem minden írót nézve is ez az egyik kedvenc könyvem. Egymás után kétszer olvastam ki, ittam minden szavát. Könnyed, romantikus, nevetős és sírós, tökéletes…

Ez volt az első könyvem az írónőtől és nem voltak különösebb elvárásaim, csak valami romantikusat akartam olvasni. Amit abszolút meg is kaptam, sőt!
Nem hittem volna, hogy ilyen jó lesz. Tegnap este talán fél 8 körül állhattam neki, és egész hajnali 4-ig képtelen voltam letenni. Még jó, hogy szombat volt, bár az utolsó pár oldalt ma reggel fejeztem be a fáradtság miatt. :D
Teljesen Daisy helyzetébe tudtam képzelni magam, így amikor ő sírt; én is pityeregtem, ha utálta Alex-et és dühös volt rá; én is az voltam. Tetszett, ahogy a lány a könyv elejétől kezdve a végéig egy nagy változáson ment keresztül, ahogy egy új világba került.
Alex-et az elején néha tényleg nem kedveltem, azért amiket tett, de ahogy Daisy kezdte megszeretni, úgy szerettem bele én is. :)
A kedvenceim egyértelműen az állatok voltak, főleg Tater és Sinjun. :D
Biztos, hogy nem most vettem utoljára kezembe a könyvet. :)

Bevallom ez már második olvasás, és az első azt gépen követtem el, lehet az sokat levont az élményből hogy félig meddig már vissza kellett szednem a kocsányon lógó szemeimet.
De most nem ez a lényeg:DDDD
Esküszöm felüdülés volt végre a sok fantasy – tizenhat-vagyok – vámpíűír- vagy szuperhős világtól eltávolodni és egy olyan történetet olvasni, ahol "átlag"emberek vannak a középpontban és tényleg a kapcsolatukról szól, nem kell semmiféle rejtélyt megoldaniuk, vagy egy elvetemült tudós őrült gonosztevőt megállítaniuk aki el akarja pusztítani a világot. Tény, hogy itt is kell alakokat fékezniük a csínytevésekben, de az egy bébi elefánt alakjában összpontosul, aki személy szerint az egyik kedvencem lett. Imádtaaaam.
Alapból rá vagyok kapva mostanában a cirkuszos sztorikra is, ez is csak még magasabbra emelte nálam.
Alex egy nagyon szimpatikus személy lett, legfőképp azért, mert szinte a könyv legeslegutolsó oldaláig tartotta magát, nem lett egy olyan puhány alak, aki a legtöbb romantikus könyvben szerepel. A tipikus jégkirály, akiből a végére egy csöpögős alak lett, aki többet bőg meg nyíg a főszereplő nőnél is. Itt nincs ilyen. Büszke, arrogáns, de tudja mikor hibázott, és nagy nehezen de bevallja magának, bár tény, hogy legtöbbször ez már késő. A gyomromat alig éreztem az utolsó fejezeteknél olyan szinten megfogott, mint például Rhage története a Fekete Tőr Testvériség (amikor először olvastam). Ezért is ment a kedvencekbe rögtön.
Daisy karaktere lehetett volna tipikus, de őt is nagyon nagyon jól megoldotta az írónő. Őt leginkább egy ékkőhöz tudnám hasonlítani. Csak csiszolni kellett rajta egy kicsit, hogy megkapjuk a végeredményt, és ezt Alexnek köszönheti, bármennyire is kemény eszközökkel vitte ezt véghez. Tetszett ahogy kiállt az igazáért de nem vált ettől hisztis libává.
Összefoglalva… most nagyon elszántam magam, hogy megveszem a többi kötetét is és már alig várom hogy olvashassak még tőle. Örök kedvenc marad, és tudom, hogy még elő fogom venni:)))

Egy szóval tudom jellemezni: imádtam!
Minap reggel felmentem a padlásra, mert volt ott 3 láda könyv ami anyukámé volt és le akartam pár könyvet hozni. Kutattam és ez a könyv került a kezembe, tetszett a fülszöveg gondoltam talán jó lesz. Lekászálódtam a padlásról, leültem olvasni és azonnal beleszerettem. A szereplőket egyenesen imádtam egytől egyig szinte, még a végén Shebát is megszerettem. Az állatokat, meg a Daisy-vel lévő kapcsolatukat. Na jó nem tudom sorolni mi mindent imádok és szeretek a könyvben, de megérte a koszos, kicsi padlásra felvergődni az már biztos.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ez volt az első Phillips könyv az életemben és az írónő azonnal elrabolta a szívem!
A megnyerő szereplők, kevéske humor, a háttér sztorik egyszerűen letehetetlenné tették az Angyali csókot. Először at hittem egy teljesen hétköznapi történek, de mikor kiderült, hogy egy cirkuszban fog játszódni… szó szerint felvillanyozódtam.
Meg kell jegyeznem ezóta sem olvastam jobb cirkuszban játszódó történetet.
Daisy nagyon szimpi szereplő volt, minden hibája és szerencsétlenségével szemben. Ahhoz képest milyen szülei voltak, hála Istennek messze esett az alma a fájától. Szegény lányt borzalmas volt figyelni, olyan dolgokért szenvedett amit nem tett meg, mindenki utálta, megvetették. Az hiszem ettől csak jobban megkedveltük és ezzel egyetemben egyre gonoszabbá vált a szememben Alex.
Alex aki nem mond semmit, nem mesél, nem kedves, nem hisz szegény lánynak és aki minden étteremben fel akar szedni egy pincérnőt!
Hát Diasy azt hiszem ebből pont kinevelte!
Csodálatos történet volt, imádtam az állatokat, a marakodó vagy épp szerető szereplőket és igen. A végső bonyolódás okát is a szívembe zártam.
Minél többen olvassák el a könyvet, nem csoda, hogy másodszor is kiadták. Nagyon jó!

Nagyon tetszett, bár nekem minden romantikus könyv tetszik! :)) Alex a viselkedése ellenére sem volt unszimpatikus, mert a háttérben lehetett érezni, hogy valójában nem olyan gonosz, mint amilyennek mutatta magát, bár én 3 napnál tovább nem bírtam volna ki mellette. Daisy, … hát rá nem találok szavakat, ritka az ilyen ember a mai világban, mérhetetlen türelemmel, akaraterővel, kitartással és szeretettel. Hihetetlen, mennyire kedves volt mindenkivel, annak ellenére, hogy mások hogyan viszonyultak hozzá, de hát ahogy a mondás tartja, a jó végül elnyeri jutalmát. :)
Mindemellett tanulságos volt, hogy mégiscsak megéri kedvesnek lenni azokkal is, akik velünk nem azok, hiszen nem biztos, hogy olyan rossz emberek! Első könyvem Susan E. P.-től, de biztos, hogy nem az utolsó.

Ez az egyik legkedvesebb könyveim közé tartozik. Minden klappol benne. Az elején sajnáljuk Daisyt, és összeszorul bennünk valami,mikor mindenki kiközösíti, de közben meg is erősödik. Nagyon édesnek tartom az elefánt „ölebet”.
Alex pedig az egyik legkegyetlenebb férfifőhőse SEP -nek Colin mellett.(Édes,mint a méz)
Bár nincs benne annyi humor,mint a Chicago Stars sorozatában,mégis a kedvencek között van.

Az egyik legjobb SEP könyv. Imádtam az első mondatától az utolsóig.

Kezdetnek annyi, hogy WOW!!!! :))))
Nagyon nagyon tetszett.
Az elején egy ideig, kétpercenként támadt olyan érzésem, hogy Mr. Nagyképű-vagyok-Markov-ot végig rugdosnám az ő drága cirkuszán :))))
S ahogy haladt a történet, egyre azon kapjuk magunkat, hogy szinte Daisy-vel együtt lettünk halálosan szerelmesek Alex-be :) és felmerül az a gondolat az emberben, hogy…
MINDEN NŐNEK EGY ALEX MARKOVOT!!!!! MOST!!!!!
Velük együtt sírtam és nevettem….fantasztikus szerelmi történet…egy újabb, nem is akármilyen kedvenc a polcomon :))