Vadhajtás 14 csillagozás

Sümegi Attila: Vadhajtás

Te uralod a képességedet, vagy ő ural téged? Azzá válhatsz-e, amivé válni szeretnél?
Eszter különleges tehetséggel rendelkezik, de egymaga nem biztos, hogy képes irányítani a benne rejlő erőt.
Botond a saját útját akarja járni, próbál elszakadni múltjától. Vajon lehet-e jobb tanítója Eszternek, mint amilyen az ő mestere volt?
Aziz, az ősi világ tűzszelleme mindig másokat szolgált. Úgy érzi, Eszterben megtalálta a kulcsot, amely az örök szabadság zárját nyitja.
Nasira, az érzelmeitől megfosztott huri pedig csak újra önmaga szeretne lenni és megtörni az testét-lelkét gúzsba kötő évezredes átkot. De bízhat-e bárkiben is?
Emberek és szellemek, szeretet és gyűlölet, testek és lelkek fonódnak össze ebben a történetben.

Eredeti megjelenés éve: 2015

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gabo SFF könyvek GABO

>!
GABO, Budapest, 2015
336 oldal · ISBN: 9789634060826
>!
GABO, Budapest, 2015
puhatáblás · ISBN: 9789634060888

Enciklopédia 2


Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

csartak P>!
Sümegi Attila: Vadhajtás

A hétköznapi világunk burka alatt zajlanak az események, szellemek járnak mindenfelé, ősvérű mágusok manipulálnak. Ez az alap, de az egész történetet átjárja valamiféle nyers szexualitás, viszont nem az élvezet a cél, sokkal inkább a mágia eszközeként használják. Vér és hús, testi vágyak vezetnek a szellemvilágba, először csak tapogatózva, majd belekapaszkodva, elsodorva. A tapasztalatlan lélek erejét próbálgatva inspirációt keres, alkotni akar, majd már teremtésként használja. Végül felbátorodva uralja a mágiát, de vadul és kezeletlenül. Vadhajtásai birtokba veszik.
Erős nemi szerepek, minden oldalt átjár a szexualitás, minden gondolat mögött ott van a szerelmi vagy, a testi vágy, a birtoklás, a kihasználás, az eldobás, a céltalan remény, a hatalomvágy. Sűrű cselekmény, minden mozgásban van, folyton változnak az erőviszonyok a történetben, hol fent hol lent, testből ki és be…

Spaceman_Spiff IP>!
Sümegi Attila: Vadhajtás

Nem vagyok fantasy olvasó, valószínű ezért kevesebbet is adott nekem ez a regény, mint másnak. A második felétől elboruló világ és karakterek nagyon sokat dobnak a könyvön, ráadásul kifejezetten tetszett, hogy mind a négy fő karakter gyarló, önző, arrogáns – mégis tökéletesen érthető és hihető (bár az érzelemnélküliséget nem tudtam elképzelni, és szerintem itt-ott a szerző is megcsúszott ezzel). Félelmetes, hogy Eszter karakterén már a kezdetekkor látszik, mennyire labilis, kapcsolatfüggő, súlyos önértékelési problémákkal, és hogyan válik mindez a hatalomnak hála igazi őrületté. A legjobb figurának talán Azizt, az ifritet tartanám, mert ő valahol tényleg racionálisan önző, csak kis mértékben vezérlik – eleinte – az érzelmei. Ráadásul mindent fel akar gyújtani, amivel közel tud állni az emberhez egy frusztráló nap után.
Kiemelném még, hogy bár az elején nekem elég unalmas volt, a végére már felpörög, és nagyon filmszerűvé válik, még ha maga a stílus nem is lehengerlő, persze erre egy akcióregénynél nincs is szükség.
Összességében kellemes olvasmány, nem váltja meg a műfaját, de kikapcsolódásnak nagyon jó, illetve arra is, hogy a nyugodt történetekhez szokott olvasó kimozduljon a komfortzónájából.

1 hozzászólás
zamil>!
Sümegi Attila: Vadhajtás

Az első, ami eszembe jut erről a könyvről, hogy mennyivel több lehetett volna. Nagyon jól indult, nagy lehetőségeket lehetett beleképzelni, de sajnos ennyi is maradt.
A karakterek egyáltalán nem tetszettek, és szerintem kidolgozatlanok is voltak. A cselekmény egy idő után elment olyan irányba, amit nem vártam számomra már „gyomorforgató” lett.
(A túlzott szexualitás megjelenése, engem nem zavart, de a végén a vadmágia úgy mond „katarzis” szerű megjelenése már igen.)
Valamelyest a vége még mentett a dolgon, de ettől függetlenül, mindig az jut majd az eszembe róla, hogy „mennyivel több lehetett volna”.
Ettől függetlenül maga a háttérben, világban tényleg rejlik lehetőség, remélem az író még ír ezen a vonalon regényeket, én vevő leszek rá.

3 hozzászólás
makitra P>!
Sümegi Attila: Vadhajtás

„Van tehát négy karakterünk, akik általuk sem teljesen ismert mágia nyomába erednek, megpróbálják megfejteni, felhasználni. A központ pedig Eszter, ő a szokatlan tudás forrása, akit/amit mindenki meg akar kaparintani magának, csak ő nem tud ezzel mit kezdeni. A lány egy formálódó lélek, egy bizonytalan, szeretetéhes teremtés egy olyan világban, ami elfeledte már a tisztaságot és az őszinteséget. A mozgatórugók ugyanis csak a pőre érdekek, legyen szó hatalomról, tudásról, vágyakról, szexről – ezért bolyong ő is esetlenül, majd bosszúszomjasan. Hősnőnket kihasználják, aki fellázad ez ellen, ezzel kapcsolódik Nasira alakjához is – a nők kihasználják előnyös képességeiket, nőiességüket, de végül teljesen más eredményre jutnak. Mellettük a férfiak éppen olyanok, mint amilyeneknek szokás őket ábrázolni, megbízhatatlanok, felelőtlenek, erőszakos érdekemberek, ugyanakkor a megváltás egy része mégis náluk van. Sajátos olvasatok ezek az ezredvégi vagy éppen az új ezredév nemi szerepeinek. […]

Ahogy haladtam előre az olvasásban, úgy vált egyre inkább letehetetlenné a regény, vártam, mi újat hoz a szerző a következő oldalon, mivel hökkent meg ismét. És ebben nem csak a burjánzó fantasztikus elemek voltak segítségére, hanem az a tapintható szexualitás, amely áradt az oldalakról. A központi elem a teremtés és mi lehet az ember életében az egyik legelemibb teremtő erő, mint a szex?! Az alkotás és a testiség ilyen formában való egybekapcsolása nagyszerű ötletnek bizonyult, szinte harapható volt a regény lapjain az ebből eredő feszültség, még úgy is, hogy vad ötletek cikáztak ezen a téren is, de kevés kézzel fogható dolgot kaptunk. Itt nem volt hosszú kéjelgés a különböző pozitúrák részletes leírásán, helyette a szerző hagyta, hogy pár kép hajtsa előre a cselekményt és az olvasói fantáziát. A szereplők lelkében követhettük a változást, ami ezerszer hatásosabb, mint a sok-sok lihegés lenne.

Az itt felsorolt csomó erény mellett azonban mégsem éreztem meg igazán, mit is akart nekem mondani a regény, különösen azért nem, mert a regény lezárása kurtára-furcsára, túl gyorsra sikerült. Kicsit többet szerettem volna megtudni a szereplők további sorsáról, nem minden karakternél éreztem azt, hogy eljutottak volna valahová. Persze a fejlődés nem mindig vezet valahová, de itt ezt indokoltnak éreztem volna, különösen annak fényében, hogy közel sem hétköznapi események lettek papírra vetve.”

Bővebben: http://tubicacezar.blogspot.com/2015/05/szex-magia-fest…

Profundus_Librum>!
Sümegi Attila: Vadhajtás

Hamar kiderült számomra, hogy a Vadhajtás az utóbbi évek egyik leginkább ambivalens érzelmeket kiváltó könyve lesz. Adva van egy remek világ, egy jó ötlet, a szöveg olvasása közben egyértelművé vált, hogy a prózával, a szerzői kvalitásokkal sem lesz nagy problémám, olvastatta magát, néhol humoros volt, elég trágárság maradt benne, hogy meggyőzze az alapvetően proli énem, hogy tökös a cucc, amit olvasok. (Különösen azok a részek, mikor a szereplők mondtak valamit, majd a valódi gondolataikat is olvashattuk, ami általában gyökeresen ellentmondott a párbeszédben olvasottnak…) De a szórakoztató részek mellett néhány – igen fontos – dologtól bizony már majdnem a falnak mentem:
Négy nézőpontkarakter, négy háttértörténet, négy személyiség, egy közös metszésponttal. Mindegyikük B.szna vagy B.szik. Így. Ennyi. […]
Most megint moshatom magam tisztára a prűdség árnyékától, de nem az a bajom, hogy mindenki állandóan csak kefél(ne) – esküszöm, hogy a történet filmváltozatát ÖRÖMMEL megnézném (már csak Nasira miatt is) –, hanem, hogy a Szürke ötven árnyalatának fantasy-átiratát olvasom, pedig már az eredetit sem akartam! A könyv fele: paranormális pornó, még véletlenül sem urban fantasy. És akkor is az – bár persze egy kicsit árnyal az eddigi határozott állításaimon –, ha a szexnek sokszor igen is valódi jelentősége van a történet szempontjából. Nasira ugye egyértelmű – de őt fel is mentem minden felelősség alól, olyan jó nő! –, ő kurva aki a testével tudja elérni, amit akar és Eszter mágiájának katalizátora a szex, neki muszáj dugnia, hogy alkotni, varázsolni tudjon. Értem! De ez nekem sok volt, személy szerint egy rövid idő múlva már untam ezeket az ulpiusos részeket, noha biztos vagyok benne, hogy egy NAGY RAKÁS olvasónak éppen ezek lesznek majd a kedvenc jelenetei. Ízlések és pofonok, ugye.
[…]
Nos, eddig keményen szapultam a regényt – az én szempontomból hiszem, hogy nem igaztalanul –, de aztán jött a fordulat. A szexözön hirtelen elapad, illetve befogadható szintre csökken, és a könyvből pikk-pakk Horror lesz. Nem is valami langyi szar, hanem igazán komoly szintű. Spoilerek nélkül annyit elmondhatok, hogy a történet nem olyan irányba folyik tovább, amit az addigi események alapján vártam tőle – ami igen Nagy Öröm volt –, hanem nagyobb léptékűvé, epikusabbá válik. Már ez a váltás elég volt, hogy elkezdje MEREDEKEN felfelé húzni a regény értékelését, de az igazi változás bennem akkor kezdődött meg, amikor az egyik (ha nem Az) utolsó szexjelenet olvasása során majdnem kidobtam a taccsot. Gondolhatjátok, hogy nem azért, mert túl szexis lett volna… Igen kiváló irodalmisággal, megkapó képekkel, érzékletesen mesélte el a szerző azt a külső és belső metaformózist, amin a szereplő átment éppen. Na, körülbelül onnantól szerettem meg a regényt! Elsősorban már nem is a bosszantó dolgaira emlékszem vissza, mikor a Vadhajtásra gondolok, hanem arra a rohadt nagy váltásra és az utána következő félelmetes részekre!

Mintha két regény lenne, vagy két szerző követte volna el a Vadhajtást, ezért nagyon nehéz megfogalmazni, kinek ajánlhatom nyugodt szívvel. Szerintem a két fele senkinek sem fog tetszeni egyformán, erre fel lehet készülni előre.

Bővebben a blogon:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2015/05/sumegi-attil…

szstbotw>!
Sümegi Attila: Vadhajtás

Amikor el kezdtem olvasni a könyvet, a Varázsceruza című régi rajzfilmsorozat jutott az eszembe. De már a könyv első felénél érezni lehetett, hogy itt egészen másféle dolgok kerülnek a vászonra… A könyv nagyon szépen építkezik. Én nem tartottam unalmasnak a kissé lassabb kezdő tempót, amely a könyv közepére elég keményen beindul és kitart a legvégéig. Kissé meglepő is volt a lassúbb tempójú kezdés után a horrorisztikus elemekkel bőven megtűzdelt folytatás. Az különösen tetszett a könyvben, hogy Eszter – ha már rendelkezik különleges tehetséggel – akkor ki is használja azt (talán Clive Barker könyvekben olvastam még ennyire elborult dolgokat).
A magyar helyszínek különös atmoszférát teremtettek. Különösen a kis falu, ahol a végjáték lezajlódik (Nem csak amerikai kisvárosokban szabadulhat el a pokol :) ).
Érdekes módon engem is Aziz karaktere fogott meg legjobban Eszter – a főszereplő – helyett. Bár a könyvben nehéz lenne egy főszereplőt kiemelni, mert tulajdonképpen négy is van. A karakterek egymáshoz való viszonya és a cselekmény közben kialakult kapcsolatok miatt pedig mind a négy karakter sorsa érdekelt, hogy mi lesz velük a könyv végére.
Mindenképpen ajánlani tudom. Nekem tetszett.

Noémi_Marosvári>!
Sümegi Attila: Vadhajtás

Nagyon vártam ezt a könyvet. Könyvajánlásokat olvastam róla a megjelenése előtt, mert a címe, a borító a tartalmi leírás igencsak megragadta a fantáziám így nyílván érdekelt bővebben is miről fog szólni. Na, nálam ez az a kategória, amiről nem kellett volna csak a tartalmi leírást olvasnom és annak megfelelő elvárásokat támasztanom. Mindig utólag baromi okos vagyok.
Négy fő szereplője van a történetnek és az ő jellemükkel és származásukkal a könyv első felébe meg is ismerkedhetünk. Eszter és Botond emberek, de nem egyszerű emberek ősvérű leszármazottak. Ősvérűek, mint istenek leszármazottai, birtokolnak ember feletti képességeket. Én személy szerint szivesen vettem volna erről bővebb háttér információt, mert nagyon érdekesnek tartottam az ősvérűséget. Ugyanis nem a megszokott fantasy lényekkel találkozunk ebben a történetben, mint pl.: vámpírok, démonok, vérfarkasok vagy tündérek, hanem egy egész egyedi és számomra új „lényvilág” jelenik meg a történetben. Eszter nem tudja, hogy bizonyos erőket, mágiát birtokol amíg nem találkozik Botonddal.
Nasira és Aziz az arab mitológiából származó lények. Nasira egy gyönyörű, ezer éves, megátkozott huri. Ő a férfi vágyak megtestesítője. Hallhatatlan testben érzelmek nélkül tengeti éveit. Aziz egy ifrit egy tűzszellem, ő sem épp mai gyerek, Nasirával közös múlt köti őket össze és ebből kifolyólag mindkettőjüket önös cél hajt.
Nasira vissza akarja kapni a szerelmét. Aziz testet akar és ezáltal szabadságot.
Botondnak szándéka, hogy Eszternek segít megérteni, elsajátítani és kontrolálni mágikus képességeit, na és persze más irányú szándékai is vannak a nővel…
Mondanom sem kell a szex fontos központi kérdéskör a történetben. Eszter számomra, enyhén szólva, furcsa jelenség. Vele is az a bajom, hogy kevés infó van róla, ahhoz képest, hogy történet szempontjából központi karakter. Gyakorlatilag ő a legfontosabb szereplő és mint ilyen megérdemelné, hogy bővebb története legyen a múltjából vagy eddigi életéről. Hogy legyen mihez kötni ezt az érzelmi hullámzást, mely néha már cunamiba csap át. Szerettem volna megérteni, hogy a gondolatai, cselekedetei miért ilyen….nem tudok jobb kifejezést…gyerekes, felnőtt nő létére, aki ráadásul a teremtés és pusztítás hatamát birtokolja. De ő nem akar mást csak valakit, aki őt szereti és akit ő is szerethet. Már mindegy neki, ki az vagy mi az. Ez a fajta akaratosság, ami nálam már a gyerekes kategória. Ez nem baj van ilyen, csak nem várnám, hogy egy nem mindennapi tulajdonságokkal megáldott, a történetben központi szerepet bíró, karakter legyen.
Én szeretem, hogy ha egy picit tudok azonosulni a történetben szereplő valamelyik alakkal. Egyikkel sem tudtam. Ha kedvencet kellene választanom, Botond lenne az a maga kis apakomplexusával. Számomra ő ennek a történetnek a hőse.
A könyv második felétől sok az akció, nem enged unatkozni egy percet sem. Egyre csak halmozódnak a filmbe illő, mozgalmas jelenetek, izgalom és fordulat megfelelő mennyiségben. A végéről nem írok, mert nem illik, de amikor láttam a vége feliratot, arcom kérdőjel lett.
Összességében tetszett valamilyen szinten, bár még új az élmény és le kell, hogy tisztuljon így a tetszési szintet ez után tudom majd meghatározni. Az értékelést ennek ellenére megtettem.
De érzem nem az a könyv lesz, amit időnként elő veszek és újból elolvasom, viszont az a könyv, amit nem hagytam volna ki. Ha lesz folytatás azt sem fogom.

mocsaribetti>!
Sümegi Attila: Vadhajtás

Azért egy magabiztos 70%-ot megérdemelne, kicsit alacsonynak érzem ezt az értékelést. A karakterek kidolgozatlanok, a kapcsolatok is, illetve sok a gondolatismétlés. De a könyv maga nem olyan rossz, nekem tetszettek a benne rejlő ötletek, még ha nem is voltak túl kidolgozottak. Én bátorítanám az írót, mert látok potenciált ebben a történetben, de ezt még csak bemelegítésnek, gyakorlásnak éreztem.


Népszerű idézetek

csartak P>!

A tűz a föld gyermeke, de a víz a felhőkben születik, gondolta.

Kapcsolódó szócikkek: tűz · víz
SchizoVampire P>!

Azt remélte, majd kap egy kis biztatást a netezőktől, hátha akad egy-kettő, akinek tetszik, amit csinál, de senkitől nem kapott semmit sem.

78. oldal

csartak P>!

Botond szája kiszáradt, ahogy végignézett a festett alakon. Önarckép, ezt írta a fénykép alá Eszter, amelyet a blogjára tett fel. A cím egyáltalán nem volt összhangban a valósággal: a festményen egy meztelen alak állt, széttárt karokkal, mintha csak felajánlaná a testét a világnak, vagy éppen ellenkezőleg, mintha magához akarná ölelni a mindenséget. Egyáltalán nem hasonlított Eszterre. Kopasz volt, vonásai szögletesek, tekintete üres. Teste tökéletesen kidolgozott, szőrtelen, szürkésbarna. Kidolgozott izmai, oszlopszerű lábai mintha egy erős férfié lettek volna, ám a lába között egyértelműen női nemi szerv látszott.


Hasonló könyvek címkék alapján

Imre Viktória Anna: A tébolyult doktor
Ashley Carrigan: Az oroszlán árnyékában
Ed Fisher: Profundis
Karen Marie Moning: Új nap virrad
Leda D'Rasi: Egy boszorkány naplója
Jeaniene Frost: Síri csendben
Leda D'Rasi: Új nemzedék
Karen Chance: Holdvadász
J. Goldenlane: Időben
Deborah Harkness: Az élet könyve