A tetovált lány (Millennium-trilógia 1.) 89% 712 csillagozás

A tetovált lány sokkal nagyobbat ütött nálam, mint vártam. Egy egyszerű krimire számítottam, erre kaptam egy nagyon intelligens, még mondanivalóval is bíró, az izgalomtól majd lapjaira hulló könyvet.
Hiába van Svédországban kolbászból a kerítés, az emberek itt se sokkal különbek. A nők bántalmazása ugyanúgy folyik a négy fal között, és az áldozatok hangja csak egy halk sóhajtás a hangzavarban. Vagy tűrik a sorsukat, vagy végső kétségbeesésükben maguk veszik kézbe a dolgokat… Aminek sokszor az a vége, hogy hidegvérű gyilkosnak titulálják őket.
Lisbeth Salander pedig felkerült nálam a kedvenc tökös hősnők listájára. Néha szívesen lennék annyira kemény, mint ő….
Ide nekem a folytatásokat!!

@Amadea-t idézve: „azt a ….”

update: közben utánanéztem és pontosítanék: „hűűű, b*meg” :DDD

Annyira nehezen indult, és annyira örülök, hogy nem adtam fel az elején. A végére már letehetetlenné vált! :)
Nem csak egy nyomozó-sztorit kaptam ettől a könyvtől, érdemes volt elolvasni, és eddig nem is tudtam, hogy mit hagytam ki. Visszatérő vendég leszek Lisbethéknél, olvasni fogom a következő köteteket is.

Lisbethet nagyon nagyra tartom, kevesen vannak, akik annyira határozottak, „tökös csajok”, mint ő. Ő lett a második ilyen stílusú női főszereplőm. (Az első egy film, a Fülledtség főszereplője). Szeretnék én is belelátni, és megérteni őt, reméljük, a későbbiekben erre is lesz lehetőség. Mikaelről annyi mindent megtudtunk, ellenben Lisbethről szinte semmit. Éppen ezért értem, hogy miért problémázik annyit Mikael azon, hogy míg róla a nő többet tud bárkinél, Salanderhez nem lehet közel férkőzni, alig kapunk némi bepillantást a múltjába.

Végre egy könyv, aminek nem tudom előre a végét! Végre valami, amin meglepődhetek!

Remélem, az eddigiekhez hasonlóan jó könyveket fogok olvasni egész évben.

Ajándékba kaptam az első részt, nem fűztem hozzá sok reményt a semmitmondó, szenzációhajhász borító és cím láttán. Becsületből elkezdtem olvasni, hogy 50 oldal után nyugodt lelkiismerettel adhassam anyámnak. Kisebb kutatást azért végeztem előtte, a netes vélemények nagy része sem volt igazán meggyőző: a szokásos „lebilincselő”, „letehetetlen”, blablabla…

Aztán 50-60 oldal után azt vettem észre, hogy marhára foglalkoztat a rendszerváltás korának és a mai idők svéd gazdasága, gazdasági csalásai, és meg kell mondjam, én egész végig ezeket a lassú, aprólékosan kidolgozott részeit szerettem mindhárom könyvnek: amikor egy szereplő bemutatása egyben a teljes élettörténetének ismertetését is jelenti, újabb mozaikdarabkát illesztve ezzel például a svéd igazságügyi rendszer és végrehajtó hatalom működésének képébe. A legtöbb vélemény ezeket a részeket unalmasnak találta, de én épp ezekért szerettem meg és olvastam végig, amelyek során sosem tudja az olvasó biztonsággal megállapítani, hol ér véget a valóság és hol kezdődik a fikció (a gazdasági újságíró szerzőtől származó információ már foglalkozásából adódóan is igen hitelesen hat), de ez csak még pikánsabbá teszi az alapvetően is (számomra) egzotikumként számon tartott művet egy olyan országból, ahonnan még filmeket is csak elvétve talál az egyszeri fogyasztó.

A teljes sorozat (illetve, amennyi megszületett belőle, ha jól olvastam, 10 részesnek szánta a szerző) köré vont női mítosz„ és ahogy a szerző végig a nők kárára elkövetett erőszakos, többnyire erősen szexuális jellegű cselekményekkel foglalkozik, nekem kicsit idegen volt, „nem jött át” mint megfontolt társadalomkritika, néhol túlzónak találtam, de ez lehet az én hibám is.

Amit még furcsálltam, hogy két külön személy fordította az első, illetve a második és harmadik részt. Mindenesetre érdekes megfigyelni az első fordítás visszafogottabb, ám némileg irodalmibb fordításával szemben a második kettő szerintem nyersebb, és talán olykor trágárabb szövegezését, amely viszont talán érzékletesebbé teszi a történteket, színesebbé a párbeszédeket.

Ugyanakkor szórakoztató regényről van szó, így akció és sztori akad bőven, nekem gyakran túl sok is volt belőle: a történet robosztus, érthető, de igen szövevényes, izgalmas, de néha már-már fárasztó, és természetesen nincs hiány valószerűtlen fordulatokban sem, ennek ellenére szerintem meglehetősen kiszámítható. De még így is sokkal emészthetőbb, mint a műfaj megannyi más darabja. A gazdag életrajzok ellenére a karakterek nem különösebben kidolgozottak; jellegzetesek, ám az egy-két jellemvonásukon túl nemigen rendelkeznek tulajdonságokkal, érzésekkel, gondolatokkal… mondjuk úgy, „célszerűen ábrázolja a szereplőket”.

Szummázva azt mondom, saját műfajának klassz, érdekes példánya. Egy hozzám hasonlóan Merle-en szocializálódott, inkább lassú történeteket, aprólékos ábrázolást, gazdag és jól megrajzolt jellemeket kedvelő alighanem kevésbé tudja élvezni, de szórakozásra, kikapcsolódásra tökéletesen alkalmas, és megkockáztatom, annál kicsivel több is. Nem tartom elvesztegetett időnek a rászánt órákat, és ha a sztori valószínűleg rövid időn belül ködbe is vész, legalább most már volt miről beszélgetnem a nemzetbiztonságnál dolgozó ismerősömmel. :-)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Imádom, imádom, imádom! Olyannyira, hogy ez a következő olvasmányomat is befolyásolta, lehet, sokkal gyengébbnek tűnt ezután.
Az első pár (kb. 60) oldalt olvasva majdnem félbehagytam, mondván, majd a vizsgaidőszak után, de jól tettem, hogy kitartottam. Volt ez a kötet velem bankban, vizsgázni, sőt otthon is körbenézett, de főként a koliban olvastam – meg buszon.
Eleinte nem kedveltem Salandert. Kíváncsi voltam rá, meg akartam fejteni a titkát (sőt, még most is!), igazából Mikael volt szimpatikus. Aztán az utolsó néhány oldal összefacsarta a szívemet (igen, úgy tűnik, csak olyankor tud kibújni belőlem a romantikus énem…)
Krimi a javából, nyomozással, intrikával, érzelmekkel. Már maga a Prológus is megfogott és éppen ezért valahogy a Vangerek – főleg Henrik – fő kérdésére mindig is tudtam a választ. Túl egyértelmű volt, hogy hamar kizárja az eltűnést. Szóval kicsit én is győzedelmeskedtem.
Sajnálom, hogy az eredetileg tervezett tíz kötetből csak hármat ismerhetünk meg. Viszont egy biztos: meg fogom nézni a filmváltozatokat!

Hűha, na ilyen befejezést egyáltalán nem vártam, Nagyon érdekelt ez a könyv már régóta, mert többségében, akiket figyelek, azok pozitívan nyilatkoztak róla. Nekem kicsit lassan indult, és el is gondolkoztam mit esznek ezen annyira. De aztán jött az áttörés, olyan 150 oldalnál, és amikor csak tudtam faltam a lapokat. Nagyon csavaros remekül felépített könyv, részemről teljesen más végkifejletet vártam. Lisbeth meg hatalmas arc, én nagyon bírtam, ahogy megoldotta a felmerülő problémákat, és elintézte azt a férget. Kíváncsi vagyok, hogyan folytatódik a második rész.
Örök hála, és köszönet @evil_Kantus_Beatrice-nek, hogy kölcsönadta.

5: Blomkvist, Salander, Millennium, Vanger, Wennerström
——————————————————————————
1. Szövevényes.
2. Elmélkedős.
3. Pörgős.
4. Belemerülős.
és
5. Hú bakker!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nehezen indult a cselekmény számomra, amelyet a sok svéd név és a Vanger famíliában való nehéz eligazodás sem segített. De aztán beindult, de még mennyire! Egyszerűen nem tudtam letenni, csak úgy faltam a sorokat! Igen komoly témákat boncolgat: nemi erőszak, sorozat gyilkosság, politika… Önmagában véve egyik téma sem könnyű, de így együtt…! Nem gondoltam volna, hogy ilyen mély mondanivalója van, azt hittem először, hogy ez csak egy könnyed, szórakoztató skandináv krimi lesz.
Nagyon jól megszerkeztett, szövevényes. Sajnos nem csak fikció, nem csak Svédországban, hanem a világ minden pontján fellelhető a nemi erőszak. Nem könnyű olvasni, hallani róla, hát még mesélni… így is megrendítő volt, bár van egy olyan sejtésem, hogy ez a része a történetnek még nincs lezárva. Ugyanígy, sajnos akiknek a kezében nagy hatalom, pénz van, azok nagyon sok mindent megtehetnek következmények nélkül. Ez sajnos nagyon is igaz a mai világban.
Már várom, hogy olvassam a folytatást, nagyon kíváncsi vagyok hogy folytatódik Lisbeth története!

Állati jól felépített krimi, végig szanaszét izgultam magam, pedig nem bírtam magammal és úgy a közepe táján megnéztem a filmet (a régebbit). Nagyjából egyik kisebb részlet se stimmelt (csak a nagyok), úgyhogy épp úgy élveztem utána is a könyvet, mint előtte, de azért többet ilyet nem csinálok… (legalábbis a második és harmadik rész megnézése után többet nem, ígérem!)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ez a könyv valahogy jobban hatása alá kerített mint gondoltam. Az unalmas kb egy negyedén- felén kellett túl jutni és onnantól nem voltam képes letenni. Azok a részek is érdekesek voltak, de annyira valahogy nem voltak képesek lekötni és nehéz volt olvasnom is emiatt hogy annyi szálon futott a történet, aztán az író mesterien összefűzte a szálakat és onnantól kezdve viszont élveztem az egészet. A film számomra még csak ezután jön szóval… :) Erre gyúrtam igazság szerint, hogy csak is a könyv után nézem meg, és remélem jól tettem. Azt sajnáltam, hogy Lisbeth-ről az információk csak csurrannak-cseppennek. Sok mindent a lányról nem tudhattunk meg, bár őt is viszonylag jól megismerhettük a könyvben. Imádtam, hogy a vége fele a lány kezdett felállni, megtalálni a saját ki számításait. Aztán csalódott is lettem vele együtt a könyv utolsó lapján.
Ami még nekem is nagyon betett az az a momentuma volt a könyvnek, hogy elment az új felügyelőjéhez az meg megerőszakolta análisan… hááát…. ezt nem is spilázom tovább.

Jó volt! Folytatni fogom a sorozatot! :)

Még többet a könyvről a blogomban olvashattok!