A kártyavár összedől (Millennium-trilógia 3.) 90% 400 csillagozás

Szörnyű nagy bajban vagyok. Elfogyott. Most kezdjem el újra?

Legszívesebben újrakezdeném az elejétől. Úgy szeretem ezt a kis hülye tetovált lányt :-)

Örülök, hogy kerek vége lett a történetnek. Kissé paranoiás lettem olvasás közben, így mindent sasolok, keresek,összefüggéseket látok mindenhol. Kár hogy nincs több kötet.. :)

Sajnálom, hogy „csak ennyi”. Szívesen olvasnám még… Stieg Larsson, nyugodj békében, míg nem kerülünk egy helyre a túlvilágon!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mit is írhatnék róla, csak ismételgetni tudnám magam, hogy k*rva jó. Baromira tetszett, akarok még ilyet, és innen üzenem az örökösöknek, hogy k*rva gyorsan ki lehet adni a többi részt is….
Ez a rész ott folytatódik rögtön, ahol a 2. abbamaradt. Tetszett, ahogy bemutatta a Szekció életét, és hogy próbálják ellehetetleníteni Mikaelt, ami persze nem sikerül:) Mikael megint tanúbizonyságot tesz arról, hogy a legyet is röptében.:) A nyomozás, és bizonyítékgyűjtéses rész jól meg volt írva, erika SMP beli szereplése is jó mellékszál volt, de a legjobb a tárgyalás volt, ahogy jól a földbe döngölték a vádat.:) A vége is tetszett, hogy újra követhettük Lisbethet, és a téglagyáros móka újra hozott egy kis izgalmat. És persze annak i örültem, hogy a kis konok sátánista biszex szexgép újra kibékült Kalle Köcsög Blomkvisttal.:))) Egy dolog b@ssza csak a csőröm, hogy nincs folytatás… még…:)

A végére kissé lelohadt a lelkesedésem a trilógia iránt. Teljesen más irányban ment el, mint azt a szuper első rész után gondoltam és vártam. Nem volt rossz ez a kötet sem, sőt, igazán érdekes volt, ahogy végül fény derült mindenre Lisbeth múltjával kapcsolatban, és annak rendje, na meg csavaros összeesküvésekkel és leleplezésekkel tarkított módja szerint le is zárult a történet. De nem volt izgalmas, és egy csöppnyi feszültséget sem éreztem közben. Lassan, mondhatni komótosan lezajlottak az események és vége lett. Közben túl kevés volt Lisbethből, Erika Bergerből túl sok, Mikael Blomkvist egyre unszimpatikusabbá vált, ezt a Monica (furafigura) Figuerola-t meg egyenesen utáltam. Nem is beszélve a túlságosan is szabados felfogásokról a párkapcsolatok tekintetében, amit jobbára mindenki egyformán vallott a könyvben, és amivel én aztán abszolút nem tudtam szimpatizálni.
Azért persze egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam a trilógiát, ráadásul az első rész, A tetovált lány feledhetetlen könyvélmény lett. És sajnálom, hogy több regényt már nem olvashatok Larsson tollából, mert azt hiszem, még jó pár ígéretes folytatás kerekedhetett volna Lisbeth Salanderrel a főszerepben.

Politika, egy kis kém csiki-csuki és egy kártyavár története.
Szuper.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ez a rész is nagyon tetszett, csakúgy, mint a második. Nem tudom, az első rész kicsit félre siklásnak tűnik a számomra, a többi két kötet annyival jobbra sikerült.
Amit negatívumként meg tudok említeni ennél a könyvnél, hogy néha már igen csak belezavarodtam a nevekbe. Annyi volt, és sok hasonlított is a másikra, hogy gyakran már azt se tudtam, éppen ki-kivel beszél, de a történet izgalmas volta miatt inkább csak úsztam az árral. De ezen kívül minden nagyon tetszett.
Az író az őrületbe kergetett az állandóan félbeszakított beszélgetésekkel. De ez jó volt, hiszen ezért olvastam ilyen iramban, hogy végre minden kiderüljön. A szereplők közti váltások ennél a könyvnél (ahogy a másodiknál is) ténylegesen elérték céljukat, azaz az izgalom fokozását. Folyamatosan pörögtek az események, az egyik szervezkedett a másik ellen, a másik az egyik ellen, szóval nagyon élvezetes volt.
Nem is tudom, melyik rész tetszett a legjobban a könyvben. Talán a tárgyalás. Az nagyon ott volt, széles vigyorral olvastam az egész herce-hurcát, ahogy mindenkit letartóztattak. Jó volt. A vége pedig kicsit meglepett. Gondoltam, hogy azért az író nem hagyja függőben a dolgokat, de hogy így… Mondjuk Salandert egy párszor biztos megcsapkodtam volna, amiért egymaga odament ahhoz a disznóhoz. Persze, nem tudhatta, hogy ott bujkál, de gyaníthatta…
Nagyon jó volt a könyv. Nem vonok le egy fél csillagot sem (pedig eredetileg ezt terveztem a sok szereplő kavarodás miatt), mert megérdemli a maximumot.

Húúú! Még jó, hogy szabin vagyok, így egész nap olvastam megállás nélkül. Nagyon élveztem, végig iszonyatosan izgalmas volt. Most még az átlagosnál is paranoiásabb lettem, amióta a Milleniumot olvasom. Tisztára beparáztatott.
Én eddig tényleg azt hittem, hogy nem vagyok krimis. Ez a 3 könyv bebizonyította az ellenkezőjét, sőt az is kiderült, hogy a politikai összeesküvéses könyveket is tudom élvezni. ( Természetesen ez a könyv ennél azért jóval többről szól.)
A nevekkel most is egy picit meggyűlt a bajom, sok idegen név hasonló hangzással, de végül azért sikerült megjegyezni, hogy ki kicsoda.
Bővebben: http://mangaolvas.blogspot.hu/2012/07/stieg-larsson-millenium-trilogia.html

tetszett. én szívesen olvasnám tovább.