Róma 58 vélemény
Steven Saylor a Róma első ezer évét bemutató regényében a történelmet, a legendát és az új régészeti felfedezéseket egy lebilincselő történetté szövi össze, amely a két szerencsétlen sorsú ikerrel, Romulusszal és Remusszal kezdődik, és akkor ér véget, amikor Róma már a világ leghatalmasabb birodalmának fővárosa.
| Kiadás | ISBN | Oldal | Fordította | Illusztrálta | |
|---|---|---|---|---|---|
 Agave Könyvek, 2011 | 9789637118630 | 488 | Heinisch Mónika | Ugrás |
Most olvassa 3
Várólistán 70
Kívánságlistán 28
Elcserélné vagy eladná
Aktuális kihívások
| Kihívás | Résztvevők | Véget ér | |
|---|---|---|---|
| Orgazmus idézetgyűjtemény | 45 | 2017. március 19., 10:25 | |
| Steven Saylor (összes) | ★ | 11 | 2017. december 31., 23:59 |
Népszerű értékelések
Nekem eddig az ókori Róma szinte csak a történelemkönyv lapjain létezett, két dimenziósan, megfoghatatlanul. Ezen változtatott Saylor könyve.
Róma megtelt illatokkal, szagokkal, ízekkel, színekkel, emberi sorsokkal, érzelmekkel.. Láthattam, mikor még egy egyszerű folyóvidék volt, állandó lakosság nélkül, majd részt vehetettem az első kis település megépülésénél, és végignéztem, ahogy várossá, majd egy birodalommá növi ki magát. Közben rengeteg emberi sorsot láttam, szerencsésebbet és szerencsétlenebbeket is. Együtt kergetőztem Romolusszal és Remusszal, rettegtem Sullától, láttam Caesart sihederként. Róma élővé vált számomra!
Ha én most lennék diák, történelemórára ebből készülnék, vagy legalábbis hozzámesélnék a tanultakhoz.
Nagyon tetszettek a fejezetek elején a térképek, a megértéshez, a Rómát még nem látottnak is hasznos. El tudtam volna képzelni még rajzokat, ábrázolásokat is a fontosabb eseményekről, de akkor még vaskosabb lenne maga a könyv.
Sok esemény, szereplő amiket, akiket nagyon jól ábrázol Saylor, de sajnos a vége felé már belefáradtam egy picit, de az csak az én figyelmetlenségem, türelmetlenségem is lehetett
Jé, hát a fülszövegként feltüntetett recenziót még én írtam anno! :)
Kellemes meglepetés! Ki töltötte fel? :)
Óóó, de imádom! Sokkal jobban tetszik, mint a Gordianus- (vagy Roma Sub Rosa) sorozat.
(Bővebben majd a linkeknél.)
nagyon jó volt. az író igen részletesen belemélyedt Livius írásaiba. Sokkal színesebb, mint a törikönyvek. és sokkal megdöbbentőbb is: mennyire pontosan tudta érzékeltetni Sulla diktatúráját vagy Caesar emberi mivoltát. Ajánlom mindenkinek aki érdeklődik az ókor iránt. Szerintem alapművé kellene avatni
Pokolian fárasztó könyv, egy hatalmas vágta az egész Róma megalakulásától ie.1-ig. Nulla a karakterábrázolás, a párbeszédek néhol a Szomszédok Etus jeleneteit idézték fel bennem, pont olyan szájbarágós. Nagyot csalódtam, mivel nem ezt vártam ilyen jó értékelések mellett.
Mindig szerettem a törit,..érdekes,izgalmas,mesés!Legizgalmasabb része -szerintem- az ókori Róma. innentől,másolhatnám Nita_Könyvgalaxis sorait.Tökéletesen egyetértek vele.Még Saylort,még…jöhet a többi is ,sorban.
Kár hogy a szereplök ilyen hamar cserélödnek benne :) de összessegeben véve a könyv nagyon tetszett. 5 csillagos :)
Csodálatos könyv, mindenkinek aki szereti egy kicsit is a történelmet, a legendákat. Történelmi könyvek közül ez a kedvencem, akármelyik férfinek jó ajándék.
1 komment
Letehetetlen! Az időbeli ugrások egyáltalán nem zavaróak, a történetek pedig izgalmasak. Az ókori Róma történelmét egy kicsit más szemszögből láthatjuk
Népszerű idézetek
Titus Livius szellemének,
aki megőrizte számunkra
Róma legkorábbi történelmének
legkorábbi történeteit.
Ajánlás
Mikor válik a komédia magasztossá? Akkor, amikor egyformán részt vesz benne az író, az összes színész és a közönség, és összhangban dolgoznak együtt azon, hogy emberi kacagással örvendeztessék meg az isteneket. Amikor az ember nevet, az istenek is nevetnek, és ez a szánalmas világ rövid időre nemcsak elviselhetővé, hanem gyönyörűségessé válik.
328.old.
A legenda éppúgy történelem,ahogy a történelem legenda
Alexandre Grandazzi Róma alapítása.
– Csak rakd össze, Plautus – Legyintett Gracchus. Képes vagy rá. Akkor írod a legmókásabb jeleneteket, amikor nagy nyomás alatt alkotsz.
– Nem, hasmenésem van, mikor nagy nyomás alatt alkotok.
318. o.
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Borzongató élmény volt, amikor a férfi bőre hozzáért az ő bőréhez, de össze sem lehetett hasonlítani azzal, amikor testének egy része behatolt a saját testébe, és mozogni kezdett benne. Egyesülésük ritmusa olyan volt, mint egy bonyolult tánc, vagy egy földöntúli szépségű dal, amely néha lassú és bágyadt, néha sietős és feszült. A férfi mozgásának üteme arra ösztökélte a lányt, hogy önmagában is ritmust keressen; küszködve próbált igazodni Pennatus mozgásához, csalódottan kiáltott fel az esetlen pillanatokban, és aztán kifulladva és nevetve ragadta meg a férfi csípőjét, hogy inkább a behatoló vegye fel a befogadó ritmusát. Odaadta magát, ellenállt, majd ismét odaadta magát. Egy darabig mintha versengtek volna, utána mindketten kiestek a ritmusból, ám végül minden előjel nélkül kirobbant belőlük a tökéletes, elragadtatott harmónia.
Ugyanabban a pillanatban értek fel a csúcsra. A lány érezte, hogy a fiú
görcsösen ráng egyet-kettőt, és átható örömérzet hullámzott végig a testén.
