A ​templomosok öröksége (Cotton Malone 1.) 83% 366 csillagozás

Hát rég untam könyvet ennyire… Nagyon hosszú volt és nagyon vontatott, még amikor éppen menekülni kellett a Rokfort elől, akkor is majdnem bealudtam. Talán ha a szereplők szimpatikusak lettek volna, akkor talán könnyebben csúszik, de annyi sokkal jobb kalandregény van és sokkal jobb szereplők is :) Mire eljutottunk odáig, hogy kiderült, hogy ki a gyilkos, már olyan szinten nem tudott érdekelni, hogy el sem tudom mondani.
spoiler

Azta!
Kezdem azzal, h Steve Berry különleges helyen van a szívemben, amióta személyesen találkoztam vele, kétszer is.
Hogy miért vártam ezzel a könyvével eddig? Mert egy idióta vagyok!
Hát imádtam! Egyszerűen remek volt! Az utolsó kb 30 oldalon már azon remegtem, h mikor kezdhetem el már a következő részt. Valahogy nekem mondjuk sokkal inkább volt Mark a főszereplője ennek a könyvnek, mint Cotton.
spoiler
Nekem is eszembe jutott, h ez a könyv miért is nem lett világsiker, amikor ezerszer jobb, mint a Da Vinci kód, de nem értem, biztos másik is ekkora barmok, mint én, és nem olvasták még ezt a könyvet.
Szóóóóval; aki még nem olvasta, olvassa el, szerintem mást is be fog rántani.
Egyszerűen olyan remekül, képszerűen írta le dél Franciaországot, hogy elkezdtem odavágyni.

Nagyon szerettem ezt a könyvet az elején! Nagyon izgalmas volt a Prológus és ahogy megismerkedtünk a szereplőkkel – de főleg, ahogy megismerkedtem a helyszínekkel! Annyi sok színnel és olyan érzékletesen van leírva egy-egy épület vagy templom vagy város, hogy a történet elején szinte párhuzamosan olvastam a Wikipédiát és a könyvet. Nagyon szeretem az olyan könyveket, amelyek kíváncsivá tesznek és arra sarkallnak, hogy utánaolvassak dolgoknak, például Jacques de Molay-nak, vagy Rennes-le-Château-nak (ez utóbbi fel is került a bakancslistámra, ha valaha megint szabad lesz csak úgy kószálni Európán belül).
Viszont ez az érdeklődés egy idő után kifulladt és maradt a „relytéj”, ami nagyon nyakatekert és mondvacsinált összefüggések árán tárulkozik fel. Azt hiszem, én is kinőttem ebből már, hogy mindent csak „a szép szeméért elhiggyek” off (főleg, hogy elég kinyilatkoztatásként fejtődnek meg gyakran a titkok, ráadásul, a laza összefüggéseknek mindig csak egyetlen kizárólagos megoldása van…) És e mellé még jött az unos-untalan ismételgetés… Néha már én érzem magam rosszul, hogy nem aranyhal a memóriám és, hogy amit a könyv egyszer, kétszer, háromszor leír, azt meg tudom jegyezni… off Itt is igaz, hogy a kevesebb több lenne.
No, de azért hálás vagyok, hogy a könyv által utazgathattam egy kicsit Franciaországban és megismerkedhettem jobban a templomosok világával, viszont, aki húsvét körül olvasná (mint én tettem), nem ajánlom :)

Sajnos nagyon hosszú volt. Ami nem lenne baj, ha kicsit izgalmas lett volna. De sajnos untam. A szereplők nem voltak érdekesek. A történet sem igazán érdekelt. Sokszor annyira elkalandoztam, hogy vissza kellett lapoznom, mert fogalmam sem volt, mit olvastam, pedig elvileg fontos volt. De igazán mégsem.
Valóban hasonlít a Da Vinci kódra, legalábbis a témája, de sajnos nem fogott meg.
Sajnálom.

Régóta tervben volt már nálam, hogy olvasok valami Steve Berry-től és hát mivel mással is kezdhettem volna, mint a Cotton Malone sorozat első darabjával. Ahogy a könyv olvasása előtt néztem elég vegyesek az értékelések és a csillagozások, ezért én nem is támasztottam nagy kritériumokat, csak jól akartam szórakozni és egy izgalmas kalandban részt venni: hát a könyv olvasása után jelentem sikerült.
Izgalmas kalandregény ez amelyben van nyomozás is mégpedig a templomos lovagok nagy öröksége után. Főhősünk Malone véletlenül csöppen bele ebbe a kincs utáni hajszába miután volt főnökével való találkozás egyszer csak egy üldözésbe torkollik, majd egy ember öngyilkosságával végződik. Eközben a templomosok körében elhalálozik a nagymester, és megindul a harc a hatalomátvételért és a nagy örökség megszerzéséért. Azt látszik, hogy Berry-nek nagy a fantáziája és tud is írni, jól vegyíti a történelmi eseményeket a maga által kreált fikcióval, amit egy izgalmas eleggyé alakít történetében.
Hogy negatívumot is írjak, nekem néhol kicsit zavaros volt, a múltbéli cselekmények kicsit összemosódtak, ahogyan a szereplők is, talál lehetett volna picit rövidebb akkor többet adott volna a történet, de így se panaszkodok, mert egy jó sorozatindító könyvet olvashattam, aminek nagyon sok része van még hátra.

Az első könyv amelyet Steve Berry-től olvastam. Mégis nekem kicsit az lassan indult be, de annál több volt benne a részlet a szereplőkről. Megismerten Cotton Malonet, aki sokkal több emberei tulajdonságot mutatott meg magából mint a Robert Langdon. Ez a szereplő élethű személyként jelenik meg a történet során.
A 45 oldal után kezdett beindulni a regény. Ott már megjelentek az izgalmas elemek. Mint a könyvek amelyek segítsége nélkül Cotton se bukkant volna fontos nyomra. Hiába próbálta meg bárki eltántorítani tőle, de ö nem hagyta magát. Makacs férfi, aki mindig véghez viszi azt amit eltervez.
Nem volt rossz ez a könyv első résznek, de kicsit nehezen álltam rá a könyvre. Az elején nem igazán találtam benne izgalmas részt, de ahogy több időt adtam neki azért lett benne valami. A lényeges részeket szépen kifejtette az író, igy a templomosok öröksége egyszer mindenképp olvasható. Bár többet vártam tőle, de még igy is tetszett.

Azt hittem sosem érek a végére…
Szerintem túlírt,sok benne az ismétlés olyan szájbarágós módon és nagyon vontatott kb a 2/3-áig.
Ha már 600 oldal,akkor lehetett volna több akció. Ehelyett kaptunk száraz ,hosszú történelmi ismertetőketoffés homályos fejtegetéseket,ami egy idő után szörnyen fárasztó volt.40-50 oldalakat tudtam haladni naponta,mert gyakorlatilag bármi el tudta vonni a figyelmemet a könyvről.
És ami teljesen kiverte nálam a biztosítékot:Mit gondoltok hogy jöttek rá a nyomok közötti kapcsolatra?Főszereplőnk megálmodta. Nem vicc!
Ezek után biztosan nem folytatnám a sorozatot,ha már nem lenne a polcomon a második rész. Így viszont kap még egy esélyt.
Hogy valami pozitív dolgot is írjak:a borítója szép,igényes.

Az első találkozás Malone-val, mint egy modern 007-es. És könyvesboltja van…

Hát, nagy várakozással telve kezdtem bele a kötetbe, kicsit csak a hossza volt rémisztő, ami aztán még rémisztőbbé vált, amikor elkezdtem unni a kötetet több helyen. Bizony. Valahogy ebből a műből hiányzik a pörgés. De nagyon. Még akkor is, amikor úgymond peregnek az események, akkor is hiányzik valami lendület, valami plusz. Látszik is, hogy milyen hosszú ideig olvastam, ha ötcsillagos volna, két napnál tovább nem tartott volna, az biztos. Így viszont csak nyűglődtem vele, és reggel már sóhajtással fogtam bele az utolsó 150 oldalba.

Pedig egyébként az ötlet jó, a történet maga jó volna. Én is hasonlíthatnám Dan Brown-hoz, de nem akarom, mert nagyon régen olvastam tőle (emlékeim szerint viszont iszonyatosan élveztem a könyveit, főleg a Da Vincit). Az mondjuk pluszban unalmas volt, hogy már megint Jézussal foglalkoznak, kissé lerágott csont kezd lenni. Ezért is fogom továbbolvasni a sorozatot, mivel a többi rész már egész más történeteket ajánl és talán a főszereplőt is jobban ki fogja dolgozni az író (a nevén én is csak jajongani tudok, most komolyan..).

Örültem a könyvben található helyszíneknek, főleg, mert az egyik kedvenc francia területem szerepel benne. Ki is írtam pár helyszínt, ahol még nem voltam, de most bakancslistára került. A templomos lovagokról mindig szívesen olvasok, no meg arról is, amikor akár egy kicsit is fikázva van az egyház (legyen bármelyikről szól, de ha katolikus, akkor pláne) :-D Csak ámulni tudok azon, hogy még mindig mennyien hisznek, illetve kíváncsi volnék, hogy egy bőszen vallásos ember egy ilyen könyv olvasása közben vajon mire gondol, kezdenek-e kétségei lenni pl. az írásokban.

Összességében kapunk egy lassan folyó, szerintem túlságosan hosszúra nyújtott történelmi-kalandos sztorit, egy Indiana-Langdon árnyékát hajkurászó főhőst (sose fogja elérni szerintem), jó történelmi hátteret (a múltban történtek nekem is jobban tetszettek), sokszor kissé kuszált módon, sokszor unalmassá válva, de azért megéri elolvasni és engem sem tántorított el a sorozattól. A következő kötet majd eldönti, hogy mi legyen :-D

Gyorsan megnéztem mi is a könyv hivatalos műfaja: kultúrtörténeti krimi. Hogy Berry miért lett kikiáltva ennek egyik legkiválóbb írójává: maximálisan megértettem. Tökéletesen vált helyszínt, cselekménnyel jellemez szereplőt, végtelenül izgalmasan mutat be régi történelmet. Ahogy előre halad az ember a könyvben, akaratlanul is összehasonlítja Dan Brown Da Vinci-kódjával. Ez jobb! Klasszisokkal! Úgy tudnám megfogalmazni: kevésbé hatásvadász és sokkal „szerethetőbb”. Nincs vakmerő Jézusnak gyerek volt és az a csaj melletted az ő leszármazottja baromság és összecsapott befejezés. És a befejezés! Külön szimpatikus volt, hogy írt egy Utószót, amiben részletesen leírja milyen infot honnan szedett, ill. mely momentumok azok, amik csak az ő képzeletéből származnak. A legjobban az tetszett, ahogyan a valóban létező Bibliai ellentmondásokat, s egyúttal a nagy Titkot/Örökséget megoldotta. Kiváló! Már az ember kezdi sajnálni, hogy mindez csak a képzelet szüleménye, amikor az író az Utószóban eljut egyúttal a regény utolsó mondatához is, mely valóban X. Leótól származik és nem fikció: „Jó szolgálatot tett nekünk ez a mítosz Krisztusról”. Hát nem brilliáns?:)