A ​császár sírja (Cotton Malone 6.) 81% 109 csillagozás

Jó volt kicsit visszakerülni ebbe a világba, annyi év kihagyás után. A cselekmény most is nagyon kalandos és mozgalmas. A történelmi háttér érdekes sok aktuálpolitika is bele lett szőve. Az olaj kérdés összemosva a kínai agyaghadsereggel érdekes választás.

De amiért annak idején abbahagytam a sorozat olvasását most is fent áll, nagyon kiszámítható és néha kicsit erőltetettnek tűnnek az összefüggések.

Viszont biztos folytatom majd a sorozatot, mert tényleg érdekes témákat boncolgat, és még mindig meg van a Dan Brown-os utóérzete, csak kettő között jól esik egy kis pihenés. :)

Az első könyv Steve Berry-től, ami gyanítom, a feledés homályába fog veszni nálam egy idő után. Meglepett, mert amennyire vitt magával az összes eddigi, így a legutóbbi Királyi fortély is, és nem tűnt fel, hogy közel 600 oldalas a könyv, itt annál inkább észlelhetővé vált. Szenvedtem, mint egy kókadozó afgán agár a sivatagban. Már csak húztam magam az események után, amiknek egy jelentős része előre megjósolható volt. Ami még elorozta a kedvemet, az az olaj (már-már Fekete gyémántokra hajazó) leírása. Szédületesen sok információhoz jutottam hozzá ezen felül is, ami érthető, hiszen Kína történelme, kultúrája, találmányai tetemes mennyiségűek. Picit nagyot markolt ezekből az író, amik az akció jelenetek kárára is mentek. Hollywood extrák nélkül.
Ugyanakkor külön elismerésem, hogy ezt a könyvet úgy írta meg, hogy – a korábbiakkal ellentétben – nem jutott el Kínába spoiler.

Ui.: Első abban is a kötet, hogy nem érdemes eltérni a sorozatban elfoglalt helyétől, mert van néhány visszautalás és egy olyan fordulat, ami poéngyilkossággal letörheti a hangulatát az előző kimaradt részeknek.

Olyan ez a könyv, hogy az ember egyszer elolvassa, élvezi, de utána el is felejti. Kalandban bővelkedik az biztos, hiszen egyik veszélyes helyzetből keverednek a másikba a szereplőink. A két főszereplő (Vitt és Malone) olyan felesleges, mintha csak ott lennének, …de minek?? Tang és Ni karaktere messzemenőkig jobban érdekelt. Az ő jelenlétük igazoltabb volt, mint az előbb említett két "fő"szereplőé.
Politika, cselszövés, titkos társaság Kínában, egy kis kultúra és történelem. A recepthez minden hozzávaló megvolt, mégis lehetett volna egy kicsit erősebb és árnyaltabb a történet.

Vegyes érzelmeim vannak a kötettel kapcsolatban több okból is.
Sajnos nagyon keveset tudok a kínai kultúráról és politikáról, soha nem vonzott annyira a témakör, hogy az átlagosnál jobban elmerüljek benne, ezért Steve Berry ezen regénye nem került különösen közel a szívemhez annak ellenére, hogy személyesen is láttam az agyagkatonákat, amikor Magyarországon jártak egy időszaki kiállítás keretében. Akkoriban, amikor feltárták őket Kínában, egy részük egy vándorkiállítás keretén belül körbejárta és meghódította a világot.
A regény a szerzőtől megszokott módon óriási lendülettel indul, mely lendületet természetesen lehetetlen 600 oldalon keresztül fenntartani, így körülbelül a könyv egynegyedénél kezdenek kuszálódni a szálak, és bár lassabban folynak az események, de a sok-sok adat és információfolyam miatt egy kicsit követhetetlenebbé válik a történet menete.
Az író elképesztő mennyiségű kulturális, történelmi, politikai, és nem utolsó sorban műszaki ismeretet gyűjtött össze és ad át az olvasónak. Különösen nagyra értékelendő mindez úgy, hogy – saját bevallása szerint – soha nem érintett kínai földet a szerző lába!
Természetesen a politikai harc ebből a kötetből sem hiányozhat. A tét pedig nem kevesebb, mint a másfél milliárd lélekszámú Kína vezetése, irányítása és az ország működéséhez nélkülözhetetlen kőolaj korlátlan mennyiségben történő birtoklása, ezáltal Kína teljes függetlenedése az olajat birtokló nagyhatalmaktól. Ízelítőt kapunk Kína két megatározó filozófiai irányzatáról is, a konfucianizmusról és a legizmusról, mely irányzatok szöges ellentétben állnak egymással, de a történelem során uralomra kerülő dinasztiák e két irányzat képviselői közül kerültek ki, és a hatalmi harcok is az irányzatok ellentétei miatt alakultak ki. Csakúgy, mint a regény lapjain.
Mindenképpen érdemes elolvasni a szerző utószavát, melyben elénk tárja, hogy mely adatok valósak, és mi az, ami csak fikció. Ebben a kötetében meglepően kevés a kitalált dolog az előző regényeihez viszonyítva.
Mindenképpen ajánlom a Berry rajongóknak és a történelmi témájú regények kedvelőinek!

Ez az értékelés már sokadjára íródik…. Számomra meglehetősen vonzó sztori a távol-keleti szál miatt. Érdekes volt „elutazni” Kínába és részt venni Cotton Malone nyomozásában. Szokásához híven Berry belevon egy kis politikai történetet, egy orosz kisfiú elrablása is „műsoron” volt. Izgalmas regényt sikerült belőle kihozni a szerzőnek.
A Borostyánszoba után ez a 2. a rangsoromban.

Kicsit vontatott volt az eleje, de aztán jól belendült és onnan már könnyen olvastatta magát.

Nálam csak azért kap 4 csillagot, mert megszoktam Steve Berrytől, hogyha egy könyvet elkezdek tőle olvasni, azt addig olvasom míg a végére nem érek. És ezt a késztetést most nem éreztem.
Fontosnak tartom megemlíteni, hogy végre van valaki aki,foglalkozik azzal, hogy Kínában naponta több száz gyermek tűnik el, és a rendőrség (az esetek nagy részében) nem tesz semmit. És annak is örülök, hogy beleszőtte a cselekménybe azt az elméletet is, miszerint az olaj nem szervetlen eredetű… ;)

Jó ötlet Berry részéről, hogy ötvözi a valóságot a fikcióval. Szerintem ez az egyik fontos tényező abban, hogy sikeres író. A Cotton Malone sorozat erre a stílusra épül és mindegyik könyvnek ez adja a gerincét. „A császár sírja” sem kivétel. Megismerjük Kína részleges történelmét, politikáját és filozófiáját. A „melléksztori” a bolygónk talán legfontosabb terméke, a kőolaj, körül forog. Érdekes az elmélet vele kapcsolatosan. Összességében ismét jól szórakoztam, egy lépcsőzetesen felépített, izgalmas történet. Az első könyv a sorozatból, mely nem több idősíkban játszódik.

Kicsit csalódtam, mert a császárról nem tudtam meg sokkal többet, mint eddig. A végén a történelmi jegyzet azért hasznos volt, mindig értékelem azt, amikor a szerző leírja, hogy mi a valóság és mi a fikció. A kőolaj rövid időn belül már a második kalandregényben szerepel, mint fő motiváció, de a szervetlen és szerves vitáról most olvastam először. Számomra Viktor volt a legérdekesebb szereplő, messze erőteljesebb alak volt, mint Malone. Az ideológiák harca és a hatalom – manipuláció végig izgalmassá tették a könyvet. Összességében nem bánom, hogy elolvastam: szórakoztatott és valami meg is marad belőle.

Az előző részből hiányoltam a történelmi szálat és sokalltam a cselszövéseket. Malone-t ismét össztűz alá veszik és kihasználják segítőkészségét és ezúttal Kínába csalják. Kiderül hogy több van a háttérben mint egy egyszerű segítségnyújtás. Olyan kormányok közötti összeesküvésbe csöppen a jó öreg Cotton hogy csak pislog. Közben Kína elfeledett történelme is szép lassan kibontakozik. Az eltitkolt és elfeledett ősi titkokról kiderül hogy nem véletlenül voltak szó szerint a föld alá temetve. Mindenki a saját igazát hajtogatja és meggyőződése hogy az ő útja a helyes. Betekinthetünk a kínai politikai elit hatalmi harcába, betekinthetünk a külső nagyhatalmak mesterkedésébe ahogy irányítani próbálják ezt a harcot, vagy legalább megpróbálják befolyásolni és a saját szájuk íze szerint alakítani a nagy fejek összecsapását. A háttérben egy öreg bölcs kínai mint egy bábjátékos mozgatja a szálakat és sose lehet tudni épp ki kivel van.
Izgalmas, sodró lendületű történet melyet a kínai agyaghadsereg ihletett. Az előző kötet után remek váltás volt, hogy az európai színteret elhagyta az író és egy ismeretlenebb és titokzatosabb kultúrát vont be a Malone saga-ba.