A burok 91% 857 csillagozás

Bár önmagamhoz képest igen lassan olvastam ki(főleg mert olvasón volt),DE iszonyat jó egy könyv!Hogy írhat valaki ennyire lebilincselő könyvet?Ez annyira más mint a Twilight,hihetetlen hogy ugyan az az író írta…!
A héten láttam,hogy készül a film is,epekedve várom!
Egy fantasztikus kaland volt ez a könyv,magával ragadó!Most már értem miért hallottam folyton,hogy ezt el kell olvasni!Nagyon tetszett az ötlet,és a vége is!Igaz az első 100 oldalon túl kell jutni:)
IMÁDTAM!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ez 5 csillagon felüli könyv!
Úristen. Nem találom a szavakat, közben meg ezernyi gondolat, szófoszlány kavarog a fejemben. Olyan, mintha bennem is lenne valaki. Úgy érzem, eggyé váltam a történettel.
Ilyen még nem nagyon volt velem, hogy egyetlen könyv alatt az érzelmek olyan skáláját élem meg, amit a hétköznapokba se mindig. Az unalomtól kezdve eljutottam odáig, hogy jóvanmá, lapozzunk, elég a sok belső monológból-ig. Felemelő érzés volt olvasni, elképzelni, belelépni ebbe a világba, a talán jövőnkbe.
Szerettem, sírtam, őrjöngtem, röhögtem, bámultam ki a fejemből bárgyú mosollyal az arcomon, hitetlenkedtem, féltem, izgultam, megnyugodtam. együtt éreztem minden pillanatukkal.
A történetről:
Az elején zavaros volt, tele voltam kérdésekkel, hozzá kellett szokni a világhoz, a történethez, a fogalmazáshoz. Amint megvolt, folyni kezdtek az események. Eleinte lassan, mint amikor egy lavina elindul… Sodort magával mindent. Sajnos még a 100. oldal előtt volt egy mélypontunk…. de ahogy meg lettek mentve, úgy ez a lassú csordogálás is. Minden ment szépen a maga medrében. tetszett, ahogy fel lett építve, elénk lett tálalva. Nem mondom, voltak benne kissé unalmas részek (mikor elvitték pisilni, azt részletesen ki kell tárgyalni…), de tudom, hogy ez is kellett a történethez. Hozzá tartozott, mint Melanie Jaredhez vagy Vanda Ian-hez….
Nagyon tetszett, hogy ebben a világfelépítésben minden meg volt magyarázva. Nem nagyon találtam üresjáratot, rést, ami kételyt ébresztett volna bennem.
Gyönyörű volt a fogalmazás is, el tudtam hinni, hogy most nem egy egyszerű ember gondolkodik, éli át ezeket.
A történet vége egyszerűen széttépett… Annyi érzelem és történés folyt le a sorok között, hogy néha már nem bírtam követni. A vége pedig…. reménnyel telített, szívszaggatóan gyönyörű :)
A szereplőkről:
Vándor: elképesztő volt. Más szavakkal nem tudom leírni. Egyetértek Melanie-val, másnak helye sem lett volna abban a testben. Így kellett történnie a dolgoknak, és jó volt, hogy tényleg így történtek. A változást végigkövetni, úgy, hogy szinte Te magad is érzed, tényleg elképesztő volt.
Melanie: ez a csaj nem semmi :D a harcias, hirtelen-haragú modora tetszett, és a nagy szája is :D Jó volt őt először belülről megismerni, a végén kicsit furcsa volt, olyan távolságtartó.
Jamie: ó, kölyök :))))))
Jeb: óó, öreg :DDD
Doki: Te egy végtelenül jó ember vagy :)
Nos, hát…. Jared: az elejétől, az emlékektől kezdve kedveltem :) Mondom, nem értem, ki az az Ian és miért nem Jaredet imádja mindenki :D hisz olyan szenvedéllyel, élettel teli. nem lepett meg az első reakciója, és a további viselkedése sem. Megértettem totálisan a szemszögét. Aztán felbukkant Ian… oké, aranyos, meg kedves volt a kezdeti dolgok után, de semmi fellángolás. Aztán mindent félresöpört egyetlen mondatával…. ♥ :) tipikus pasi :D Imádtam, hogy ő a dolgok másik oldalát látta meg. Kellett ez ide, teljes mértékben!
De sokáig tipródtam…. Jared vagy Ian… mert pontosan úgy éreztem magam, mint Vanda: teljesen szerettem mindkettejüket…. És mikor Vanda Vanda lett, és még minden zavaros volt egy picit, nos, akkor tudtam, hogy ez a mérleg régen elbillent már Ian oldalára :)))
Jajj, többet nem tudok mondani, mert még most is bárgyú mosollyal ülök itt :)) (mert épp azt képzelem el, hogy arany hajam van, és én lettem Vanda új teste, mert hát kicsi és simogatnivaló vagyok xD)

U.i: Elképesztő, hogy ez a nő alkotta meg Bellát is…. cööhhh :D

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Bevallom, kicsit előítéletesen álltam neki a könyvnek. Szeretem a Twilightot, de már jó ideje kinőttem belőle, sokkal jobban átlátom a hibáit, mint régen, és… féltem, hogy A burok is hasonló lesz, és emiatt nem fog majd meg annyira, mint szeretném. Hát, csalódtam. Méghozzá pozitívan. Sokkal jobban megfogott ez a könyv, mint azt valaha is remélni merészeltem! :) Milliószor jobb mindenféle szempontból, mint a Twilight (bocsi Edward, Bella és a többiek, azért titeket is szeretlek… :D ).

Az ismerőseim többsége azzal kezdte a véleményét, hogy legyek túl az első 100 oldalon, utána már jó lesz. Nos, a mai napig nem értem őket. Én imádtam az első 100 oldalt is, mert pszichológiai szempontból iszonyatosan érdekes! Az első száz oldalból ismerhetjük meg úgy igazán a Lelkeket, mint fajt, és néhány Lelket is, mint egyedet, és ez számomra nagyon izgalmas volt. Imádtam!

Az alaptörténet amúgy nem túl nagy újdonság, sok könyv és film szól arról, hogy jönnek a földönkívüliek, megszállják az emberek testét, és át akarják venni az irányítást a bolygónk felett. De az, ahogyan Meyer megragadta a témát, teljesen egyedi! Az ilyen történetekben a földönkívüliek mindig gonosz kis lények, akik ellen a bátor, hősies, önfeláldozó és jó emberek összefognak és legyőzik őket. Na itt, nem ez a helyzet. Zseniális ötlet, hogy egy megszálló földönkívüli szemén át láthatunk mindent, mert ezáltal egy teljesen új szemszöget ismerhettünk meg. Az, hogy itt eredetileg az embereket látja a főszereplő szörnyetegnek, igazán egyedi és zseniális ötlet!

Nagyon tetszett, az, ahogyan Vanda beilleszkedett az emberek közé. A pszichológiája annak, ahogyan kezdetekben viselkedtek egymással, és ahogy a viselkedésük szép lassan megváltozott. Meyer olyan aprólékosan kidolgozott minden egyes rezdülést mindkét oldalról, hogy engem egyszerűen lenyűgözött és elkápráztatott.

A szerelmi háromszög, vagyis valójában négyszög… valljuk be, egy elcsépelt klisé, mégis, ha jó a történet, és jók a karakterek, akkor igazán működőképes. És itt nagyon működött! Az, hogy egy testben két lélek két különböző férfit szeret, olyasféle feszültséget, drámát teremt, ami igazán felpörgeti az olvasót mind érzelmileg, mind szellemileg. Elképzelni sem tudtam, mi történik majd, hogyan lehetne úgy megoldani ezt a helyzetet, hogy az mindenkinek jó legyen. Féltem tőle, hogy egyszerűen nem lehet, és valaki szenvedni fog, konkrétan Vanda és Ian. És akkor térjünk ki a karakterekre…

Vanda és Melanie karakterét muszáj külön említenem, mert számomra ők egyszerűen két különböző személy. A vicces az, hogy Vanda, a földönkívüli sokkal szimpatikusabb volt számomra, mint Melanie, az ember. Vanda olyan, mint egy még tiszta lelkű gyermek. Jó, kedves, önfeláldozó, a világra rácsodálkozó, szeretetre vágyó Lélek. Egyszerűen nem lehet nem szeretni. És… nem lehet azt kívánni, hogy szűnjön meg létezni, csak hogy Melanie visszakapja a testét. Amikor a végén megpróbálkozik ezzel, az ember legszívesebben azt tenné, amit Ian, elhurcolná, bezárná és közölné vele, hogy nem hagyhatja el! Vanda egyszerűen csak és kizárólag jót érdemel a lelke tisztaságáért.
Melanie már sokkal emberibb, sokkal agresszívebb, sokkal több a hibája. Ő is szerethető, de Vanda mellett valahogy esélye sincs arra, hogy őt jobban szeressük, és neki drukkoljunk. Ha nekem választanom kellett volna, melyikük éljen, nehezen ment volna, de végül Vandát választottam volna. Teszem hozzá, hála az égnek, hogy soha nem kell ilyesmiben választanom, mert a választás után biztosan nem lennék többé ugyanaz az ember.
Imádtam, ahogyan Vanda és Melanie egymással beszélgetnek, vitatkoznak, hogy ellenségekből barátokká, testvérekké válnak szép lassan. Meyer nagyon eltalálta mindkettejük karakterét.

Jared… Nagyon sajnáltam őt amiatt, hogy elveszítette Melanie-t, aztán amiatt is, hogy félig visszakapta, mégsem lehet vele. Megértettem a haragját, az elkeseredettségét. Megkedveltem őt. Egészen a könyv közepéig nem tudtam volna választani közte és Ian között. Aztán végül mégis csak Ian győzött. :)

Ahogyan Vandánál, úgy nálam is a lassú víz partot mos módszer jött be végül. Ian hozzáállása, kedvessége, hűsége, védelmezőösztöne pont olyan, amilyet egy férfitól elvárnék. :) Az meg, hogy ő tényleg képes volt a testet figyelmen kívül hagyva Vanda lelkébe, magába a Lélekbe beleszeretni, egyszerűen csodaszép. Amikor a végén azt mondja Vandának, hogy a kezében tartotta őt Lélekként, és gyönyörűnek találta, az a mondat egyszerűen taccsra tette a szívemet. Ott már biztosan tudtam, hogy Ian az Igazi. Úgyhogy Team Ian. :D

Jamie a legszerethetőbb karakter az egész könyvben. Annyi rossz dolgon ment keresztül, mégis megmarad benne a gyermek, és hiszem, hogy nagyrészt az ő hozzáállásának köszönhető, hogy végül minden jól alakult. A szeretete, a hite átragadt másokra is. :) Imádtam, ahogyan lelkesen mesél mindenről, egyszerűen láttam magam előtt csillogó szemű, kipirult arcú kisfiúként, aki széles karmozdulatokkal magyarázza a kis dolgait, miközben újra és újra megerősítést kér Vandától, de annyira lelkes, hogy meg sem várja ezt végül, hanem csak mesél tovább. :)

Kyle… Az elején egy agresszív állatnak tartottam annak ellenére, hogy valahol meg is értem, mit miért tett. Aztán, később kezdett változni a véleményem, és Napsugár után már egyszerűen nem tudtam nem kedvelni. :)

Jeb bácsi… Hát, zakkant az öreg, de hála az égnek, hogy zakkant. :D Bírtam a karakterét, sokszor megmosolyogtatott, hogy a zakkantsága ellenére mennyire átlátja a dolgokat, és mennyire jól irányítja az eseményeket. :)

Doki… Nem tudom, miért, de nekem Carlisle arca bukkant mindig elő a fejemben, mikor róla olvastam. :D De ez csak hozzásegített ahhoz, hogy megkedveljem Doki karakterét. Neki is szörnyen nehéz lehetett. Valaki, aki arra esküdött fel, hogy életeket ment, egyszerűen nem tudja ezt megtenni, mert nincsenek meg rá a lehetőségei, sőt, az emberiség megmentése miatt életeket kell elvennie… Ennél nagyobb trauma nem történhet egy igazi orvossal. Örülök, hogy végül segítséget kapott, és megváltozott a helyzete. :)

A vége… Meyer kétszer is rám hozta a szívinfarktust. XD Először, mikor azt hittem, Vanda tényleg feláldozza magát. Egyszerűen, hiába gondolkoztam, nem láttam lehetőséget arra, hogy Melanie visszakapja a testét, de Vanda is ember maradhasson anélkül, hogy más életét elvenné. De hála az égnek, Meyer megtalálta erre a tökéletes megoldást, amiért az ég áldja, mert a szívem szakadt volna Vandáért és Ianért is. :D

Másodszorra a végén, amikor megjelentek a Hajtók. Akikről persze, kiderült, hogy nem is Hajtók, hanem egy másik emberi túlélőcsapat, de egy pillanatra tényleg elhittem, hogy Meyer képes lesz úgy lezárni a történetet, hogy nagy csattanóként elfognak mindenkit a Hajtók. Hát, azt hittem, agyvérzést kapok, de szerencsére, még időben kiderült a turpisság. :D

Nekem egyébként ez a könyv így kerek és komplex. Sokan mondták nekem, hogy várják a folytatását, de én nem biztos, hogy örülnék neki. Félek, hogy az csak elrontana mindent. Ez a könyv így volt tökéletes, és nem tudom, lehetne-e pont ilyen tökéletesen folytatni… Tartok tőle, hogy nem. Viszont a filmet nagyon várom már, remélem, hogy a színészek át tudják majd adni azt a sok érzést és gondolatot, amit a könyv át tudott. :)

És, hogy igazságosak legyünk, azért mondok egy apró negatívumot is… Az egyetlent, amit találtam a könyvben. Amikor A Hajtóból kiszedik a Lelket, és Kyle megszökik, hogy megtalálja a megszállt szerelmét… Azt a részt kicsit összecsapta Meyer. Leírhatta volna cselekményesen, az izgibb lett volna, mint így gyorsan Vanda által összefoglalva, mi is történt. :) De ennyi. Az az 1-2 oldalnyi részlet volt az egyetlen, amit én másképp írtam volna meg a könyvben. :)

Összefoglalva, IMÁDTAM!!!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Újraolvasva: Mikor végeztem a könyvvel, magamhoz öleltem és pár pillanatig megkönnyebbültem, hogy még mindig nagyon izgalmas, nagyon érzelmes és nem tudom lerakni, mert tudnom kell a végét, hogy min mennek keresztül, hogy hogyan, hogy ki mit csinál.. Egyszerűen már ha rá gondolok boldogsággal tölt el. Együtt feszengtem kínosan a Vándorral, mikor a többi ember közé ment a menedékben, néha utáltam Jared-et, néha szerettem őt, Melanie-val türelmes voltam és megértő, plusz nagyon megkedveltem, Dokit soha nem fogom elfelejteni az ő együtt érző, tiszta, bűntudatos szívével. Emlékezni fogok Jeb-re, aki „az én házam, az én szabályaim”-at mondogatta sokszor, ahogy megértette Vandát, és nem hagyta őt elmenni, és mert mindig vannak ötletei. Jamie-re, mert nagyon jó testvér, még ha többször kell aggódnia miatta a kelleténél. Szeretem Waltert és Lily-t és mindenkit, aki észhez tér e könyvben. És Ian-t is szerettem, miután kedves volt és nagylelkű, és nem azt bántotta, akit nem kell.

Első olvasás: Néha én se tudtam, hogy kit szeretek jobban, Iant vagy Jaredet? Nagyon jó olvasmány volt, bár az elején elég nyögvenyelősen ment, talán onnan kezdett tetszeni, amikor Vanda és Mel már barátok voltak, és túljutottak a sivatagi úton. Mindenki annyira szerethető volt, Doki, a kedves szívével, Jeb…Történet, karakterek, mind szép és nagyon jó.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Soha nem éreztem még,hogy ilyen nehéz lenne egy könyvről értékelést írni.
Meg is szenvedek ezzel majd rendesen,ezért először inkább a könyv hozzám kerülésének történetét mondanám el. Aki nem kíváncsi rá,az ugorja át :D

Középsuliban volt egy nagyon aranyos magyar tanárom,nagyon szerettem, és ő is nagyon szeretett engem,mert kb. én voltam az egyetlen az osztályban,aki szeretett olvasni. Kilencedikben odaintett magához egy magyaróra után,és egy könyvet tartott a kezében. Azt mondta, hogy neki ugyan nem tetszett,de szeretné,ha én is megpróbálnám elolvasni. Hát megpróbáltam…..és valamiért nekem sem tetszett. A 10. fejezetnél feladtam. Oda adtam Anyukámnak, szinte ő is ugyanott adta fel. Eljött az idő,hogy vissza adjam a könyvet, de amikor gyerekre vigyáztam a drága kiborított egy pohár vizet..és hát a könyv a közelben volt. Nagyon szégyelltem maga,ezért amikor vissza akartam adni,megkérdeztem a tanárnőmet,hogy mivel mondta h egyáltalán nem tetszett neki a könyv,nem-e adná el nekem. Nagyon aranyos volt,mondta, hogy szívesen oda adja, de amikor rákérdeztem az árra, annyit mondott: Ajándékba :)
Hát így került hozzám egy könyv,amit nem igazán szándékoztam elolvasni….és hevert a polcon vagy 4 éven keresztül.
Aztán jött a beharangozás,hogy film készül belőle,hát istenem,másból is készült már. Aztán jött @mirez,aki folyton azt mondta,hogy csak az első 100 oldalon kell túl lenni és utána letehetetlen….. aztán az újabb hír,hogy két kedvenc színészem is játszik majd a filmben. Jake Abel, Max Irons<3 és ismét csak mirez,aki csak áradozott és áradozott a könyvről..én meg felhúztam magam,és nekiültem,hogy jól van elolvasom na!

És belekezdtem….és benne maradtam. Eleinte zavart,hogy sűrűn van írva,kis betűkkel, és bevallom Stephnek sem vagyok túl nagy rajongója. Hihetetlen,hogy ezt az 500 oldalnyi varázslatot ugyanaz írta,mint a csillámvámpírokat.

Már az első mondat is különleges. Nem is értem, hogy régen mért nem tetszett. Ebből a könyvből árad a szépség, a különlegesség, és a határtalan érzelmek.
Minden megvan benne, ami csak kell. Minden érzést kiváltott belőlem az olvasása közben. Nagyon szerettem a leírásokat,és a lelkek neveit, olyan gyönyörűek voltak, bár Jégen Átragyogó Napfény nyert meg a legjobban,mint név.
Már maga a gondolat,hogy egy kicsiny lélek mesél el nekünk mindent,aki egy testbe van bezárva,olyan különleges. Ennyire szerethető karakterrel még soha nem találkoztam, mint a Vándor. Aki lélek létére annyira emberséges, hogy olyan ember nem is létezik.
Melanieval nem volt semmi bajom,teljesen érthető,hogy eleinte ki akarta űzni magából a Vándort,de tetszett,ahogyan szövetségesekké váltak. Mindig nagyon vártam Mel emlékeit,egészen addig,amíg bele nem csöppentünk a barlangi életbe. Ahol is megismerjük Jeb-et,aki a legjobb fej az egész könyvben, nagyon bírtam a beszólásait,és hogy mennyire kiállt Vándorért. Aztán jött Jared,akire én eleinte nagyon haragudtam…..megértettem mennyire fájhat neki,de mégiscsak az a Jared szimpatikusabb volt,aki később lett belőle, és szerettem is. Jamie, a kis Jamie,aki olyan aranyos volt, és annyira kedves, és mennyire el tudta fogadni a helyzetet, nem ellenkezett. Akkor a Doki,akit szintén nagyon bírtam,legfőképpen az embersége miatt. Kyle, aki nem is olyan „gonosz”, mint amilyennek elsőre tűnik……A Hajtó,aki hát emberi alakjában is idegölő :D
Kiemelném még Walt-ot és Wes-t, őket nagyon sajnáltam :(
Rengeteg mindenkit ki tudnék még itt emelni,de így is össze-vissza az értékelés,és sosem lenne vége.
Így zárszónak hagytam a könyv legkedvesebb karakterét Iant. Bele lehet szeretni egy könyvkarakterbe???? Az ő tettei és érzelmei teszik ezt a könyvet számomra ennyire szerethetővé. A változás amely végbemegy benne,ahogyan megismeri Vandát, azok után,hogy ő is bántotta az elején,az szinte hihetetlen. Egyszerűen, amikor csak kinyitotta a száját jött belőle a kedvesség,a szeretet. Ahogyan minden erejével azon van,hogy segítsen Vandának, hogy ő boldog lehessen.És lehet,hogy siránkozik,hogy Vanda túlságosan önfeláldozó, ő is mindent felad(na) érte. És ezt be is bizonyítja az elejétől a végéig. Nagyon szeretem,hogy ő nem egy testbe szeret bele,nem abba,amit lát.Hanem abba a kicsiny kis lénybe,aki a test burkában él. Amikor végül Vana úgy dönt,hogy inkább meghal,hogy visszaadhassa Melnek a testét,ott nagyon sajnáltam iant,amiért ekkora fájdalmat okoz neki.De örülök,hogy végül Jared késének hatására a Doki meggondolta magát, és hogy Ian ki sem engedte a kezéből Vandát :) Amikor Vanda visszatért eszembe jutott,mit is mondott Iannek még az elején: Ha a kezedben tartanál,undorodnál tőlem…..
hát kedves Vanda tévedtél, a kezében tartott,és megmondta,hogy gyönyörű voltál. ♥ ♥ ♥

Na jó végeztem,nem tudok egy értelmes mondatot sem kinyögni,ez az egész egy nagy kusza valami lett,amit itt eddig összehoztam,de annyit még elmondanék,hogy ebben a könyvben minden és mindenki annyira szerethető. Ez az a könyv,amit ha szomorú leszek leveszek a polcról és beleolvasok,ami ha boldog leszek még boldogabbá fog tenni. és amit méretei dacára mindig magammal fogok cipelni,akárhová megyek.
Ja és még valami….. látni akaroooom a filmet!!!!! ♥

Harmadszorra olvastam, úgyhogy nem is kérdés, hogy tetszett-e. Ebben a könyvben kiderült, hogy Meyer mégiscsak tud írni. És tud tájleírni is, ebben tényleg voltak leírások, amit imádtam. Egy csomó leírás volt benne, főleg az elején, és szép a fogalmazás is, tetszik a stílus. Meggyőződésem, hogy Farkas Veronikának nagyobb szerepe van ebben, és csodát művelt, mert egyszerűen egy zseniális fordító.
Szerettem Melanie karakterét, mert egy erős, harcos karakter, igazi személyiséggel. Szeretem Jamie-t, mert ő a remény és a gyermeki naivitás, és egyszerűen nem lehet nem szeretni. Szeretem Jebet a humora és az őrült zsenialitása miatt. Szeretem Jaredet és Iant, azért, amilyenek, mindkettőjüket egyformán, egyik felé sem húzok. Szeretem Dokit, mindenhova ilyen orvosok kellenének. Szeretem Vándort, mert különc és egyedi.
Így harmadikra sokkal jobban feltűntek a részletek, az apróbb dolgok, hogy kinek mikor milyen érzelmei voltak. És igen, párhuzamokat is tudtam vonni a Twilighttal, valamint kitűntek Meyer gyengeségei is.
Mindenesetre, akárki akármit mond, ez egy remek regény.

Amikor elolvastam a cselekményét, meg voltam róla győződve, hogy soha nem fogom elolvasni ezt a könyvet:) Földönkívüliek, gazdatestek, brrrr…..
Erre mit ad Isten? Múltkor panaszkodtam egyik ismerősömnek, hogy nincs pénzem most könyvre, pedig úgy olvasnék valami jó sztorit. Erre átküldött egy java könyvet a mobilomra, hogy olvassam el, mert ez valami fantasztikus:)
Jót röhögtem magamban. Telefonon könyvet olvasni… Kösz, inkább nem leszek ekkora kocka:D De nem töröltem le. A múltkor azonban csomót késett a vonatom, és elkezdtem látványosan unatkozni. És eszembe jutott a könyv a mobilomon:)) Gondoltam, megnézem mi az. Leesett az állam, amikor láttam, hogy a burok az:D De mivel nagyon unatkoztam, és bevallom, kíváncsi is lettem, elkezdtem olvasni. Hát mit mondjak. A 2. sor után rátapadt a szemem a kijelzőre:D Mindenhol ezt olvastam: a suliban az órákon, szünetben, buszon, villamoson, ágyban. Alig néztek ütődöttnek:) Pár nap alatt is kivégeztem.
Zseniális könyv. Klasszisokkal jobb a tvájlájt szagánál. Az is tetszett, de ez sokkal de sokkal… Szóval érdemes elolvasni?D

Komolyan mondom teljesen hülyének érzem magam, hogy eddig nem olvastam el ezt a könyvet csak azért, mert az Alkonyattal szemben ellenérzéseim voltak.
Hát ez valami csodálatosan gyönyörű! Hihetetlen, hogy ez ugyanaz a Stephenie Meyer… :)
Vándor világai borzasztóan kreatívak és részletgazdagok, magam is leesett állal olvastam amikor mesélt! És az egész történet csordultig van érzelemmel, de mégsem lesz csöpögős. Imádtam a párbeszédeket, főleg amiket Ian mondott… Ian… áhhh… szerelem!!!
Minden sora nagyszerű és még sokáig velem fog maradni. Mostanában nem hatott rám ennyire könyv és ezen magam is meg vagyok lepődve… :)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hihetetlen.

Ismételni tudom magam: Ekkorát én még életemben nem csalódtam… tényleg! A Twilight trilógia után nem hittem volna, hogy Stephenie bármelyik írása ennyire tetszhet. Nagyon negatívan álltam ehhez a könyvhöz. Mondhatjuk, hogy -1 csillagról indultunk már alapból. Igazság szerint, csak azért kezdtem bele, hogy majd húgival meg tudjuk nézni a filmet. Ő is kölcsönözte ki nekem a könyvtárból, de elképzelhetőnek tartom, hogy beszerzek egy saját példányt…

Elindultunk (igen-igen MI indultunk el…) , nekem a könyv egésze, úgy ahogy van, borzalmasan bejött. Ellentétben másokkal szerintem az első 100 oldal is rendben van, hiszen valahogyan be kellett indulnunk, nem, bumm, bele a lecsóba: ez a történet egy kicsit bonyolultabb annál. Abban viszont biztos vagyok, hogy nem szabad fiatalon elolvasni ezt a könyvet, rengeteg helyen vannak benne mélyen szántó gondolatok, rejtett kritikák, kell hozzá egy kis élettapasztalat, az emberi társadalomról kialakult érzések alapjai kellenek, és az első pár száz oldalon bizony volt olyan rész, ahol még én is újraolvastam dolgokat, hogy biztos legyek önmagamban.

Amúgy a szerelmi szál hasonló volt minden szerelmi történethez, adott volt a háromszög a végén meg már négyszög, mindent felperzselő szerelem, szeretet… na , de a körítés… le a kalappal! Ennyi érdekes történet (különböző bolygókon történtekről) hogy tudott kibuggyanni egy elméből? Annyi ellentét meg fordulat is volt a könyvben, hogy nem is találok rá szavakat, szóval sok, és mind kegyetlen jó.

Mel és Vanda mindketten nagyon különleges karakterek. Vándor annyira a szívemhez tudott nőni, annyira hihetetlenül önzetlen, kitartó, kedves és őszinte, hogy szerintem kevés olyan ember van, aki nem tudta a karakterét megkedvelni. (Bőgtem is rendesen, amikor Doki utolsó szavaival elbúcsúzott tőle…)
Azon gondolkoztam, hogy vajon a skizofrének is így érezhetik –e magukat… szerintem valahogy így. Sosem vagy egyedül. Mert tudod, hogy van még veled valaki, önmagadon kívül… azért a mai felpörgött, elanyagiasodott, elszemélytelenedett és érzelemmentes, magányos világban nem lehet olyan rossz érzés… megértem a hasadásos elmezavaros embereket, jelenleg én is szívesen osztozkodnék valakivel az elmémben… A magány kiszipolyozza az ember lelkének utolsó kis cseppjeit, megöli a társas lényt benned.

Visszatérve Vándorra, helyesnek véltem mindig a döntését, az utolsót is, és komolyan írom le nektek, hogy nem bántam volna, ha negatív vége lesz, hogy ő eltávozik, belenyugodtam volna… sőt örültem volna, ha úgy marad, mert ettől lett volna különlegesebb, mint a többi hasonló történet. Nem akartam teljesen boldog véget, most nem. Nem is reménykedtem benne. Iannak sem…Tudom-tudom, gonosz vagyok… vagy csak vágytam egy kicsit másra.

De, azért így mégiscsak megkönnyebbültem tettem le a kezemből…Happy End és pont. Amit közben átéltem, azt pedig újból át szeretném még élni. Adott nekem ez a könyv (az mindegy, hogy mit…, csak adott ) , és boldog vagyok, hogy nem maradt ki az életemből.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog ez a könyv! Pedig a sci-fi nem is az én műfajom.
Többektől hallottam, hogy csak az első 100 oldalon kell túljutni, aztán beindul a sztori. Nekem nem okozott gondot a könyv eleje sem. Elismerem, az utána következők sokkal izgalmasabbak, de kellett az a 100 oldal, hogy ráhangolódjak a „két lélek egy testben” alapfelállásra. Megkedveltem a karaktereket is, ki ne tudná szeretni Jamie-t… :)
Twilight-utálóknak is ajánlom, mert ez a könyv nagyon más és nagyon jó! :)