Az idő rövid története 90% 118 vélemény

Igazán jó kis könyv, elmeséli, hogy mi hogy van, aztán megmondja, hogy nem is. Okosodós, gondolkodós, de ezek után semmiképp ne keressetek rá wikipédián einstein téregyenleteire, mert 3 órát fogtok eltölteni azzal, hogy megértsétek a részegységének a részegységének a részegységének a … részét.

Kudarc volt. Életemben először butának éreztem magam. Aztán megszoktam :)

Azóta is vissza visszatérő harc és a dac, hogy megértsem. Hiszen csak fizika, kémia, matemetika, filozófia, vallás és hit. Kinek ne menne?!

Jó párszor elvesztettem a fonalat és sokszor merült föl bennem a kérdés, mi közöm is van mindehhez. Az űr mindenesetre nagyon nem üres.

A második könyvével kezdtem. Nagyon rossz hatással volt az egómra, mert se kép se hang nem volt, csak vörösödtem, hogy ennyire buta volnék? Aztán előkaptam ezt az elsőt és lám megvilágosodtam. Minden szavát értettem ( bár szerintem ez annak köszönhető, hogy tavaly egy egész nyarat rászántam a csillagászat alapjaira) és nagyon izgalmasnak találtam. Csak sorban kell haladni ahogy ő is írja a második könyve előszavában.

Hosszú-hússzú ideig tartott mire átrágtam magam rajta, de sok érdekes dolgot megtudtam belőle. Igazából a felét se értettem, és az a rész, amit meg megértettem, az benne volt a Stephen Hawking univerzuma c. rövid ismeretterjesztő filmekbe.
Az nem derült ki a könyvből, hogy SH tagadja-e Isten létezését vagy nem, különböző fejezetekbe mást-mást mond, mondjuk ez az a dolog, ami engem a legkevésbé érdekelt.
A (számomra) legélvezetesebb dolog a könyv végén lévő kis életrajz töredékek Einsteinről, Galilei-ről és Newtonról, mind nagyon érdekes és ledöbbentő egy-egy részlet, ezek olyanok, amit a történelemkönyvek legtöbbje nem említ.

Aki szeretné tudni, hogy az „élet, a világmindenség meg minden” az miért 42, annak tetszeni fog ez a könyv…

A laikus számára írott könyvről van szó, de mégis kőkemény fizika van benne. Azt hiszem Hawking igyekszik mindent megmagyarázni, ami a legtöbb esetben sikerül is neki, éppen ezért közel sem olyan, mint egy tankönyv (pl a spagettivé váló űrhajós…). E mellett a könyvet áthatja egy nagyon kellemes, bájos humor, ami még inkább oldja a könyv tudományos voltát. Szerintem a téma iránt érdeklődőknek mindenképp hasznos olvasmány.

Na, ezzel már jó hosszú ideje tartoztam magamnak. Igazából újat nem mondott már, annyi helyről, annyi féle képpen hallottam már a tartalmát, vagy annak elemeit. De most végre elolvastam egyben, összeszedetten, normálisan. Alapmű.

Sokadszorra fejeztem be ezt a remek könyvet, minden népszerűsítő ismeretterjesztő írás egyik atyját.
Furcsa belegondolni, hogy ha harminc évvel korábban születek, nemcsak az érintett témák egy része nem létezne még, de ilyen gazdag tudományos ismeretterjesztő irodalmat sem olvashatnék. Carl Sagan, John Gribbin, John D. Barrow, Paul Davies és a többiek még sehol sem lettek volna. Aki pedig alapvető mintát adott, „leszállva” a közemberek szintjére a tudomány felhői közül, az Hawking volt Az idő rövid történetével.
Mindenkinek ajánlom, főleg az Akkord új kiadását, amely kiegészült pluszfejezetekkel a legújabb témákról.

Az első gondolatom a könyvvel kapcsolatban az volt, hogy vajon Stephen Hawking
milyennek is képzeli el egy laikus agyát. Annyi biztos, hogy nem az enyém volt a kiindulópont:
olvasás közben még azon is elgondolkoztam, vogy vajon kiérdemlem-e e Homo Sapiens titulust…
A második meghökkenésem tárgya az volt, hogy a fizikát eddig egzaktabb tudományágnak hittem. Arisztotelész és Ptolemaiosz elméletein eleinte mosolyognom kellett.
Hogy lám, a XXI. századi ember már mennyivel többet tud a Világegyetem működéséről, a mai
fizikusok mennyivel közelebb járnak az igazsághoz, mint elődeik.
Aztán ahogy haladtam előre az olvasással, úgy világosodott meg előttem ennek ellenkezője.
Bár különböző szegmenseit tekintve a fizika valóban sokat fejlődött, de az elméleti fizikában annyi az elmélet, mint égen a csillag.
Valójában Einstein relativitáselmélete óta nagyobb áttörés nemigen történt. (?)
Elméleti fizikusból sok van, hipotézisből még több, de tényleges bizonyítékokból már kevesebb.
Elmélet elméletre épül, éppen ezért szerintem az egész rendszer olyan instabil, mint egy kártyavár. Ez persze nem azt jelenti, hogy hülyeség lenne. Sőt! Talán mégis közelebb vagyunk egy végső egyesített elmélet megismeréséhez, mint hinnénk.
Hawking hihetetlenül érdekes elméletekkel ismertet meg minket ebben a könyvében (szerintem).
Bár voltak részek, amelyeket többször át kellett olvasnom, hogy jobban megértsem. (Az elemi részecskékről szóló fejezet után úgy éreztem magam, mint amikor a matektanárom
egyszer elkezdte magyarázni a differenciálegyenleteket. Hülyén.) De sebaj! Ha az elvasó sikeresen kiáálja az első próbákat, utána olyan csemegékkel ismerkedhet meg, mint az inflációs modell, féregjáratok, feketelyukak tulajdonságai, az időutazás elméleti alapjai
stb. A színes ábráknak köszönhetően pedig még izgalmasabb lesz az egész:) Csak azt nem árt figyelembe venni, hogy a legújabb kiadás óta is már lassan 10 év telt el, szóval a könyv utolsó frissítései óta az abban szereplő számtalan(akkor még aktuális) elmélet közül már
jó néhányat megcáfolhattak, és kismillió újabb kerülhetett helyettük napvilágra.