Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Taliesin (Pendragon-ciklus 1.) 24 csillagozás
Az elveszett Atlantis legendája, a Halászkirály legendája, Merlin varázsló és Morgan tündér alakja, a Tó Asszonya, Excalibur, Arthur király és a kerekasztal lovagjainak története, a Szent Grál keresése… Az ismert motívumokat az Albion Dala-trilógia írója, Stephen Lawhead a tőle megszokott költőiséggel és kiapadhatatlan mesélőkedvvel, lebilincselően fűzi egymásba új, Pendragon-mondakört felelevenítő ötkötetes regényciklusában, amelynek első része a Taliesin. Atlantis szigetének katasztrófájával virágzó kultúra, fejlett civilizáció pusztul el. A túlélők hajói Britannia délnyugati részén érnek partot, ahol Avallach király és leánya, Charis hercegnő vezetésével felépítik új otthonukat. A titokzatos üvegszigetről az őshonos kelták úgy tartják: tündérnép lakja. A szigetlakó kelta törzsek földjein egyre gyakoribb az erőszakos barbár betörés. A hanyatló Római Birodalom nem képes megvédeni a provinciát: oda a béke, a druidák, a „Sötét Napok”… (tovább)

Kedvencnek jelölte 7
Most olvassa 3
Várólistán 32
Kívánságlistán 21
Népszerű értékelések
Azt kell mondanom, életem egyik legfantasztikusabb könyve. Lawhead annyira szépen használja a nyelvet, kellően fokozza az izgalmat, és fantasztikus mesélő. Egy dologgal volt bajom csak, nekem túl sok volt benne az Egy Igaz Isten imádata. Jobban szeretem a fantasy könyvekben a jó öreg kelta, svéd mindenféle egyéb isteneket, mint a mai világ Isteneit. Nem örülök, amikor a ma összeolvad a mesével. De ezen kívül csillagos ötös. Szerettem tíz évvel ezelőtt, és szeretem most is.
egy újabb sorozat Arthur-mondakörből. kicsit bővebb, kisit más, mint a megszokott, talán ettől is olyan jó.
Arthur-mondakör, nem emlékszem, hogy olvastam volna mást ilyen részletességgel a témában, mint ez és a többi négy kötet. Mellesleg összegyűjteni sem volt kis meló, az első két kötetet évekig nem találtam antikváriumokban (elfogadható áron).
Kicsit vontatottnak éreztem ill. a keresztény szál valahogy furcsa volt, de összességében jó regény. Atlantisz ábrázolása érdekesre sikerült. Sajnos a folytatásait még nem volt lehetőségem elolvasni, az lehet árnyalna az összképen.
Népszerű idézetek
Nem siratom többé a hullámsírban nyugvó holtakat. Nem hullatok több könnyet elveszett ifjúságomért, a pettyes bikák szentélyéért. Buzog benne az életerő, nem gyászolom ami egykor volt, azt sem, mi lehetett volna. Más utat választottam, az vezet engem.
(első mondat)
Kinézek a toronyszobám ablakán, odalent érett gabona várja az arató kaszáját. Nézem a hullámzó aranytengert, és a száraz kalászok zizegésében hallom újra az esztendők mélyéből utánam kiáltó hangokat. Behunyom a szemem, s ők úgy állnak előttem, mint réges-régen. Velük lehetek újra, átélem még egyszer azt a boldog időt, amikor mindannyian ifjak voltunk, és a közelgő vész nem fenyegetett…
11. oldal
Írni fogok: elmondok mindent önmagamért, utódaimért és a felesétől rettegő hangokért.
11. oldal
– Amit tudtam, elmondtam.
– Ó, te sose adsz át többet végtelen tudásodból annál, mit feltétlenül szükségesnek ítélsz.
A látnok kajánul elvigyorodott. – Egy kis bizonytalanság csak frissíti az elmét.
16. oldal
– Nagyon régen volt már – mondta Briseis. – Akkoriban még máshogy gondolkodtak az emberek.
Charisnak erről az a kérdés jutott eszébe, vajon mit gondoltak másképp, mint ma? – És mitől változtak meg? – kérdezett rá.
– Ez a világ rendje – felelte az anyja. – Apró fokonként parányi lépésenként juthatsz el új helyekre. Telnek-múlnak a napok, és egyszerre minden megváltozik.
40. oldal
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Jól emlékezett Annubi intésére: ha a látó kristályhoz fordul, igyekezzen óvatosan pontatlan maradni: – A látnok tanulni akar a kőtől, nem irányíthatja – mondogatta nemegyszer. A sors szolgálóleányai iránti tiszteletből kell általánosságban megfogalmazni kérdésünket. Gondolj csak bele! Mi más a sors, mint testet öltött lehetőség? Miért utasítanánk el az egész csokrot, ha egyetlen szálat szeretnénk?
18. oldal






























































