Nem ​jön szememre álom 80% 248 csillagozás

Az én alvásommal nem volt baj………..sajnos a könyv nem okozott se álmatlan éjszakákat se nem tartott fent hajnalig, hogy olvassak még mert annyira érdekes a sztori.
Azért kezdtem bele, mert a Setét torony című remek művet mostanság fejeztem be és utaltak erre a könyvre is az utószóban kedves író barátunk által. Gondoltam még egy kicsit elidőzök a Ka-tet és társaival…………..hát nem jött össze. Volt utalás igaz, de épp hogy csak, és úgy egyébként untam az egészet, nagyon lassan haladtam, nagyon aprólékos volt és unalmas. Túl sokat szőrözött az egésszel épp ezért untam,ha még nem írtam volna!:) Két „kurta-idős” megküzd a Bíbor királlyal és alattvalóival egy magasabb szinten, azért hogy elkerüljenek egy Véletlent. Nekem sok volt ez az abortusz klinika is, meg az ellenzői is, meg úgy az egész könyv…..apró betű és sok oldal, és unalmas.:)

Ezúttal is egy nagyszerű történetet kaptam a Mester tollából. Egyetlen oldala sem volt felesleges, pedig közel 700 oldalas eme fantasztikus kötet. Nem találok szavakat. Csodálatos volt Ralph spoiler között létrejövő bimbózó kapcsolat, gyönyörűen ki lett bontva.
Még mindig a történet hatása alatt vagyok, teljesen letaglózott.
Jó lenne, ha kapna egy új kiadást ez a könyv is. spoiler

Az Állattemető után kapunk egy újabb variációt arra, hogy vajon mi várhat ránk a halál után. Pontosabban fogalmazva: egyáltalán hogyan történik az egész elmenetel. Persze szigorúan kingesen, igaz Barátom?
Olvasás közben folyamatosan félretettem a gondolatokat, megjegyzéseket, kritikákat, hogy majd most elővehessem őket. Per pillanat viszont az a büdös nagy helyzet, hogy nem tudom pontosan hova is tettem a fentebb felsoroltakat.
Ennek persze az az oka, hogy az utolsó oldal, és kiemelten az Epilógus annyira jó volt, hogy tulajdonképpen felülíródott a rendszerem.
Azért nem mondom, hogy nem olvastam már jobbat tőled, kedves Barátom, ám le kell szögezni, hogy volt ebben kakaó. Még akkor is, ha egy 78 éves, özvegy nyugdíjas a főszereplő.
Sok helyen írtam már, hogy oda vagyok az intertextualitásért. Az elmúlt másfél hétben messzemenően el voltam kényeztetve. Mondanom sem kell, hogy ennek az lett az eredménye, hogy tűkön ülve várom, hogy a Setét Torony ciklus teljes egészében itt pompázzon a polcon és végre bele vethessem magam.

A fél csillag levonás csak a történet elejéért van. Nem tudtam elképzelni, hogy ebből mégis milyen King – es sztori fog kikerekedni. Így utólag azt mondom, talán mégis kellett ez a hosszú bevezetés, főszereplőnk és környezete megismerése. Mikor megjelentek a „kis kopasz dokik”, beindult a cselekmény és szép lassan összeállt a sztori. Mivel az Az – t már olvastam, örültem, hogy újra Derry – ben járunk. Feltűntek régi szereplők, helyek és egy másik könyvéből is kaptunk ízelítőt. Külön tetszett, hogy végre nem tinik mentik meg a világot, illetve 2000 embert, hanem nyugdíjasok :) Ralph és Lois nagyon szerethető párost alkotnak, segítik és támogatják egymást a szintek közötti utazásokban. A végén sajnos el kell búcsúznunk a főszereplőnktől, de érthető a döntése. Összességében egy jó történet, ha valaki nem unja meg az elejét és nem teszi félre. Szerintem érdemes kitartani!

Ütős. Nem mondom, hogy mindent értettem. Komótosan indult, olyan kingesen, a vége pedig felpörgött, úgyhogy az utolsó 100 oldalt képtelen voltam megszakítani. Teljesen odavagyok azért, amikor a könyveiben a többi könyvére utal, itt meg aztán a legjobbat hozta a setét tornyos meseszövéssel. A ka egy kerék. Minden visszatér. Bőgtem a végén, mint egy gyerek.

Sokan mondják, hogy King túlírja a könyveit, nekem pedig erre mindig az a válaszom, hogy pont ezt szeretem benne: még ha látszólag semmiről mesél, azt is szívesen olvasom. Ez a történet a kevés kivételek közé tartozik. Nem volt rossz, egyáltalán nem, de még nekem is túl részletes és aprólékos, sokszor önismétlő. Jó volt végre úgy olvasni a Setét Toronnyal kapcsolatos utalásokat, hogy értem is őket (jó későn rágtam át magam a sorozaton), és sok érdekes gondolatot, képet festett le az élettel és halállal kapcsolatban. A fordítás viszont nagyon nem jött be, sokszor megakasztott az olvasásban.

Amikor anno olvastam akkor se sok maradt meg a történetből és most is valahogy elsiklott a történet folyama olvasás közben. Az álmatlanság és hatásai érdekes témakör eddig még nem sikerült jó könyvet olvasnom ebben a témában és szerintem Kingnek se sikerült jó oldalról megközelíteni.
Valahogy én is úgy éreztem magam olvasás közben hogy a félig ébrenlét határát súrolom, csak itt most az ébrenlét a történet magával ragadását az álom meg a teljes felejtést jelenti.
Alapötlet hogy álmatlanság gyötör valaki még jó kiinduló pont, hogy a környezetében változások vannak még persze oké, de aztán mikor átkerül valaki ebbe az inszomniális világba akkor már meglódulhat a fantázia és King szerintem ismét valami drog hatására megalkotta az egyik legzagyvább és összefüggéstelenebb világát.
A történet eleinte úgy halad ahogy kell, izgalmas felvezetés, a szereplők bemutatása és felvezetése is jó, bonyodalmak és kellő izgalmak megvannak, még a jó öreg romantikus szál is kezd felcsillanni, és akkor megjelennek a kopasz dokik… Szerintem engem anno és most is ennél a résznél veszített el SK. Valahogy a halál és annak okai megmagyarázása kissé erősen fogalmazva is leegyszerűsített volt, hogy vártam valamire még, valami magasztosabbra, de nem jött.
A könyvet átjárja az abortusz témája illetve az élethez való jog. De igazából egyértelmű állásfoglalás nincs, maximum annyi hogy részese lehetsz a tervszerűségnek vagy a véletlennek de a sorsodat nem kerülheted el…
Arra nem is emlékeztem hogy ennyi „átjárás” van Setét Toronyhoz ebben a könyvben ez egy plusz pont :)

Azzal kezdődik a könyv, hogy megtudjuk, megöregedni sz*r dolog. 200 oldallal később már tudjuk, hogy megöregedni nagyon sz*r dolog. Végül aztán beindul szerencsére a történet, megkapjuk a könnyed kis Setét-torony szálakat, de sokat nem ad a sztorihoz. Vannak benne jobb pillanatok, valamint a lezárás kifejezetten jó lett, de azért ez nem tartozik a szerző sikerültebb írásai közé.

Olvastam itt a könyv tartalmának rövid leírását és az értékeléseket is, egyik se tűnt túl csábítónak, így elég sokáig nem is olvastam inkább semmit.
Aztán elkezdtem. Nem is tudom, hogyan kételkedhettem Kingben, de most, hogy a történet végére értem, csak fogom a fejem hitetlenségem miatt…
A cselekmény már az elején megfogott, pedig ez elég ritka eset, mert King (is) szereti a hosszú bevezetőket, a fő cselekményszáltól való elkalandozásokat, de itt valahogy minden rendben ment.

Innen spoiler, King korábbi és későbbi műveiből is, olvasás csak saját felelősségre!

Aztán jött spoiler
spoiler

spoiler

spoiler

Hozzáteszem, elég lassan tisztul ki az olvasó (és Ralph) számára a tényleges történet, de ez pont így jó, mindig van valami újdonság, egy csavar, valami, ami más szemszögbe helyezi a dolgokat. Ami egy egyre rosszabbodó álmatlanságnak indult, egy sokkal nagyobb dolog miatt történik, mint azt képzelnénk.

A szereplők nagyon jók, ahogy a leírások is, nehezen tudtam abbahagyni az olvasást, főleg, amikor már nagyjából összeállt a kép és az események is felgyorsultak.

Szerintem King egyik legjobb írása, engem legalábbis nagyon meglepett vele, nem erre számítottam, de nagyon pozitívan csalódtam!

Eleinte azt hittem a horror vagy a pszichothriller felé fog elkalandozni a műfaja. Nem egészen az lett amire számítottam, ettől függetlenül élveztem. Szerintem kissé túlfantáziált, és kissé vontatott, de kezdem megszokni King-nek ezt a stílusát. Nem a kedvenc könyvem, de egész jó lett. :)