Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Lisey története 85 csillagozás
Lisey Debusher Landon huszonöt év házasság után vesztette el férjét, Scottot, aki több díjjal kitüntetett, népszerű író volt. Két év telt el azóta, s most végre elég erőt érez magában, hogy rendezze az irodalmi hagyatékot. Ráadásul kutatók és egyetemi könyvtárak is sürgetik, szeretnének hozzájutni a kiadatlan kéziratokhoz. Lisey munkához lát. Egyre több minden kerül elő, nemcsak befejezetlen vagy épphogy elkezdett művek, hanem recenziók, újságcikkek, interjúk, fényképek is. Liseyben megelevenedik a múlt. Mély és nagyon bensőséges kapcsolatukat néha rémisztő elemek árnyékolták. Scott roppant bonyolult személyiség volt, s gyermekkorában rettenetes traumák érték. Ez tükröződött a műveiben is. Lisey, aki rengeteget tanult tőle a könyvekről és az olvasásról általában, megismerhette a lélek mélységeit is. Később megértette, hogy létezett egy hely, ahová Scott visszavonult, egy hely, amely férjét megbetegítette, de ugyanakkor meg is… (tovább)
Eredeti mű: Stephen King: Lisey's Story
Eredeti megjelenés éve: 2006

Kedvencnek jelölte 20
Most olvassa 5
Várólistán 43
Kívánságlistán 36
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Ez King pont olyan, amilyenek én szeretem. Bírom a lassan kibomló történetet, az inkább többé, mint kevésbé őrült szereplőket. És nagyon-nagyon bírom azt, ahogy a hétköznapok realitása egyszer csak átcsap irracionalitásba.
Nem ez az első könyve, amelyben az író maga a főhős, de ez különösen jól sikerült. Igaz lehet, hogy az tud lebilincselő könyveket írni, aki pokolra megy értük… A Lisey története szerint igen, s hírlik, hogy King mester megjárta a maga sötét útjait.
„Nagyon szeretem” könyv. Két ember egymást alakító nem mindennapi története, amelyben az egyik ráadásul egy kicsit „fura”, egy kicsit olyan mint én…;)
Második olvasás után már bátran kijelenthetem, hogy nem kerül be ez a könyv a kedvenceim közé. Nem rossz, nem rossz, de azt hiszem, először fordult velem elő egy King-regény kapcsán, hogy arra gondoltam, hogy túl sok a részletekből, túl sok a történetbe bújtatott történetekből, amelyekbe aztán megint más történetek ékelődnek. Szeretem King stílusát, szeretem, ahogy mesél, szeretem, hogy sokszor egy-egy mellékszereplő is annyira élővé válik néhány aprócska részlettől, itt azonban valahogy elsikkadnak a karakterek, jelentéktelenné válnak főbb szereplők, sőt néha az is előfordult, hogy maga a címszereplő – Lisey – sem érdekelt igazán.
Az alapötlet ugyan itt is erős, és King most is a saját élményeiben merítkezik meg, ám ebben a könyvben a kelleténél jobban kilóg a lóláb, gyakran volt az az érzésem, hogy a mester még egyszer (vagyis inkább sokszor) a szánkba akarja rágni a saját véleményét az életről, az írásról, az emberi képzeletről, és a történetekről, amelyeket mindenki ismer, de kevesen képesek elmesélni őket.
A férje halála után magára maradó asszony drámája, egyedi King-i megrajzolásban. A misztikum itt sem hiányozhat. Nagyon tetszett.
Határozottan tetszett, megvan az az egyéni hangulata, ami ahhoz kellett, hogy működjön a történet. És működik. Csak így, egyszerűen.
A magyar kiadás borítója valami borzalmas, ráküldeném a Hosszú Srácot arra, aki ezt így ki merte adni a kezéből!
Népszerű idézetek
Hová mész, ha magányos vagy?
Hová mész, ha szomorú?
Hová mész, ha magányos vagy?
Követni foglak,
Amikor a csillagok elszomorodnak.
7. oldal (Ryan Adams)
…minden könyvtár egy-egy hatalmas, örökké égő máglya, amely körül tízezrek melegednek minden nap és minden éjjel. […] Nem egy egyszerű sütőről van szó, hanem az agy hatalmas olvasztótégelyéről, az emberi szellem vörösen izzó kohóiról. Ma délután egy ilyen máglya alatt gyújtunk be, egy ilyen kohó alapjait rakjuk le. Megtiszteltetés számomra, hogy részese lehetek ennek az eseménynek.
Itt a lehetőség, hogy szembeköpjük a feledést, és szétrúgjuk a tudatlanság fonnyadt tökeit.
58. oldal Részlet a sikeres író főhős beszédéből, amit egy egyetemi könyvtár alapkőletételénél mondott.
A világ teljesen üres, ha nincs benne szerelem, ha nincs, aki a nevedet kiáltsa, ha nincs, aki hazahívjon.
Vannak dolgok, amiket sosem felejt el az ember. Kezdett ráébredni, hogy ezek a dolgok – a zene, a holdfény vagy a csók –, amiket a gyakorlati életben az ember pillanatnyinak vél, és éppen ezért nem sokat törődik velük, pontosan ezek a dolgok tartanak a legtovább. Talán nevetségesnek tűnnek, mégis ezek dacolnak a legtovább a feledéssel.
… Scott is szerette a sötétséget. A sötétség keresztültáncolt vele az évek báltermén, aztán végül magával ragadta.
148. oldal




























































































