Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Halálos árnyék 219 csillagozás
Thad Beaumont tizenegy éves kisfiú, egy novellapályázat kitüntetettje. Irtózatos fejfájások gyötrik, az orvosok agydaganatra gyanakszanak. Amikor azonban megoperálják, a fejében egy kifejlett szemet, körmöket, fogakat találnak, a meg nem született ikertestvére maradványait. A sebész minderről mélyen hallgat a kisfiú és a szülők előtt.
Ugrás az időben: Thad Beaumont családos ember, két ikergyereke van, saját nevén nem különösebben híres író, ám George Komor álnéven már több horror-bestsellert publikált. Mivel valaki felfedezi a titkot, hogy a két szerző egy és ugyanaz, és meg akarja vele zsarolni, Thad és a felesége, Liz úgy dönt, hogy egyszer és mindenkorra eltemetik George Komort, még sírkövet is állítanak neki – a People című képeslap pedig mindezt megírja és fotókkal illusztrálja.
Csakhogy George Komor nem akar meghalni! Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a temetőben a jelképes sír helyén hatalmas lyuk támad,… (tovább)
Eredeti mű: Stephen King: The Dark Half
Eredeti megjelenés éve: 1989

Kedvencnek jelölte 31
Most olvassa 13
Várólistán 45
Kívánságlistán 18
Kölcsönkérné 2
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Ezt a könyvet úgy vettem a kezembe, hogy meg volt rágva a széle egy kutya által, mert aki olvasta előttem, az nem mert vele egy szobában aludni, ezért kitette a teraszra… Na, én azért ennyire nem voltam betojva, de nagyon-nagyon tetszett! :)
Juj, ez nagyon jó volt, de tudtam én előre, hogy az lesz!
Végre egy King, ahol nincs felesleges duma, szarozás, időhúzás, hanem olvastatja magát elejétől a végéig.
Alan Pangborn seriff belopta magát a szívembe, a Hasznos Holmik-ban is szimpatikus volt, de most még jobban megkedveltem. Egyébként furcsa volt ezt a Hasznos Holmik után olvasni, hiszen félig-meddig előzménytörténet.
Annyira tetszett a könyv, hogy még George Komor zavaros keletkezéstörténetét is megbocsátom, meg azt, hogy Thad Beaumont-ot valamiért nem tudtam megszeretni. És vééégre, végre nem egy teljesen elbaltázott befejezés! Jók voltak a verebek, a jelenetük keményen alázza Hitchcock Madarak-ját (mondjuk az a film szerény véleményem szerint kicsit sem ijesztő).
Szóval ezen a regényen is nagyon szépen látszik, hogy King egyáltalán nem normális, de éppen ezt szeretem benne. Ha-ha.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Hát ez valami hihetetlenül jó volt. Letehetetlen, könnyen olvasható és rendkívül jól megírt történet egy „ikerpárról”, akik bár sok dologban különböztek egymástól mégis hasonlóak voltak. Túlságosan is. A történet nagyon egyedi, hasonlót sem hallottam még. Lekötött, olvastatta magát a könyv első lapjától a legutolsóig. A végkifejletet csak sejtettem, bár ezer más ötlet is megfordult a fejemben, ennek ellenére boldog véget ért a történet. Persze csak annyira amennyire boldog vége lehet egy Stephen King könyvnek.
Az első Stephen King regényem. A könyvet még Sopronban vettem, egy kiránduláson, s nem tudtam megállni, hogy ne kezdjek neki.
George Komor neve, a verebek, az író személye nálam jelentéstöbblettel bírtak, ezért maga a könyv, a történet is sokkal többet jelentett nekem.
Az első, s eddig a legmaradandóbb King regény, amit eddig olvastam!
Ez a könyv egész egyszerűen zseniális. Persze, nincs ebben semmi meglepő, hiszen ugyanez igaz Stephen King bármelyik másik regényére is. Már az alaptörténet is elképesztően jó: az eltemetett, elfeledettnek hitt 'másik én' életre kel, és teret követel magának. Ez a felállás már csak pszichológiai szempontból is érdekes, de Stephen King stílusával, és borzongást keltő körítésével egyszerűen felülmúlhatatlan. Nem bírtam letenni! (És a filmet is szerettem :))
Alan még mindig <3
…
(Ez így meglehetősen szűkszavú, tudom. Nem bírtam vele leállni, és bár alkalmanként kicsit elbambultam felette, nem a könyvnek, hanem a fáradtságomnak köszönhető. Tetszenek az összefüggések, visszatérő karakterek: ettől egy kicsit ki is rázott a hideg. Mármint mert ismertem pl. Alan jövőjét, mert a hasznos holmikat, ami később játszódik, előbb olvastam: szinte már látnoknak éreztem magam közben :))
Nagyon izgi könyv. Ez az első regény amit olvastam Stephen Kingtöl és nagyon tetszik a stílusa, úgyhogy több könyvének is neki fogok állni.
Népszerű idézetek
Sosem ismert az írók között egyet sem – önmagát is beleértve –, akinek a leghalványabb fogalma lett volna arról, mit miért csinál. Néha úgy hitte, a késztetés, hogy történeteket találjon ki, nem több, mint menekülés a zűrzavar, esetleg a téboly elől. A történetek írása kétségbeesett rendteremtési kísérlet olyan emberek részéről, akik a rendet csak a tudatukban lelik meg… a szívükben soha.
A kép meg is jelent, de életszerűtlen, valószínűtlen volt. Néha, amikor írni kezdett, az is ilyen volt: száraz, steril. Nem, az még rosszabb. A kezdetet, az elindulást egy kicsit mindig obszcénnak érezte – mintha egy hullával akarna nyelves csókot váltani az ember.
De már rég megtanulta, hogy ha folytatja, ha egész egyszerűen csak írja, írja a szavakat egymás után a papírra, egyszer csak beindul a motor. Valami hatalmas, csodás és rettenetes motor. A szavak, mint önálló létezők, eltűnnek. Figurák, akik eddig kartonszerűek és élettelenek voltak, kezdenek színnel megtelni, mintha éjszakára bezárta volna őket egy szűk ruhásszekrénybe, s most előjönnének, izmaikat lazítanák bonyolult táncuk előtt.
– Mennyit locsogtam-fecsegtem az írásról előadások százain, tanórák ezrein át, és azt hiszem, egyetlen szót sem szóltam arról, hogy az író miként ragadja meg azt a kettős realitást, az ikervalóságot, ami csak a számára létezik. Mert van ugye az igazi valóság, meg az, ami a kéziratának a világa. Azt hiszem, eddig még csak nem is gondoltam erre. És most jövök rá… nos… Úgy látszik, nem is tudom, hogyan gondoljak rá.
AZ EMBEREK ÉLETE – a valódi életük, szemben egyszerű fizikai létükkel – más-más időpontban kezdődik.
(első mondat)
Presque vu: az ember úgy érzi, olyan élményt él át, ami még nem esett meg, hanem csak ezután fog megtörténni. Nem előérzet, hanem ha úgy tetszik – előretolt emlék.
Hány veréb tud becsavarni egy villanykörtét?, tette föl magának az ostoba találós kérdést. Hárommilliárd-három. Három tartja a körtét, hárommilliárd pedig tekeri a házat!



































































































