1999-ben bejárta a világsajtót a hír: Stephen Kinget elütötte egy kisteherautó, s a népszerű író súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett. Szerencsére – és az olvasók nagy örömére – King felépült. Lábadozása idején írta meg, pontosabban fejezte be az 1997-ben elkezdett, majd félretett művét, Az írásról-t. King ezúttal nem borzongatni akarja kedves és hűséges olvasóit, hanem elmeséli, hogyan vált íróvá, és bevezeti őket a szakma rejtelmeibe. A tőle megszokott lendületes stílusban, humorral átszőve beszél finoman szólva is hányatott gyerekkoráról – hogyan vándoroltak városról városra, menynyit küszködött az édesanyja, hogy fenntartsa a családot, gyerekkori csínyekről –, kezdeti nehézségeiről, amikor rendre visszautasították az írásait, alkoholproblémáiról, majd arról, hogy a Carrie jelentette az áttörést – 1974-ben. S innentől kezdve egyenesen ívelt felfelé a karrierje, mely mind a mai napig töretlen. Beavatja olvasóit műhelytitkaiba, és saját elbeszéléséből vett részleten szemlélteti, hogyan zajlik nála az alkotás folyamata – az első, nyers változattól a végső formába öntött műig. Mindeközben arra is szakít időt, hogy írásra buzdítsa arra hajlamos olvasóit, ellátva őket jó tanácsokkal. Stephen King rajongói – új oldaláról ismerve meg kedvenc írójukat – ezúttal bepillantást nyerhetnek abba, hogyan is készülnek az általuk olyannyira kedvelt, izgalmas, annyi kellemes-borzongató percet szerző művek.
Címkék
Most olvassa
Várólistán
Kívánságlistán
Elcserélné vagy eladná
Top értékelések
Ez az a könyv, amelynek egy disclaimerrel kellene kezdődnie. Azt nem tanulhatod meg belőle, hogyan írj egy Háború és békét vagy bármilyen szépirodalmat, de arra megtanít, hogyan ne írj Stephenie Meyer szintű hülyeségeket. Meglepően őszinte, néha túlságosan is ( az utolsó fejezetnél már rezgett a léc, túlírta ott magát szokása szerint ). Hasznos tanácsok, és már több írótól is olvastam hasonlókat, főleg William Goldmannél, ő meg aztán tényleg ért ehhez. Sokat írj, sokat olvass egyértelmű, de amit ezek után mond, az volt az érdekes. Bátran, de szerényen és mindig igazat. Csak a pénzért soha semmit, ne kurválkodjunk. Fegyelem fontossága, Murakamitól Warren Ellisig millió példát lehetne rá hozni. De egy percig sem állítja, hogy bárkiből lehet író, legalábbis jó író. Nincs is itt példa majomról és Hamletról. Akinek nincs bátorsága elkezdeni írni, az ne ezzel kezdje, mert elveszi a kedvét. Az anekdotái viszont frenetikusak, azóta jobban tisztelem James Joyce-t.
Ez egy olyan könyv ami szerintem jóval többet ér mint amennyibe kerül. Kb. olyan volt olvasni mintha Stephen King írástech óráján ültem volna, ami valószínűleg több mint egy könyvnek az ára. Egy-két rész nem tetszett benne, igyekezett nagyon közvetlenül és őszintén beszélni az életéről, de szerintem vannak dolgok amiket jobb lett volna ha nem oszt meg, legalábbis velem nem :-). Ettől eltekintve érdekes volt és sokkal jobb mint amire számítottam.
Az önéletrajzi dolgok tetszettek, az íráshoz adott tanácsai kevésbé. Sokkal kevésbé… :-D Én egész máshogy (é.: más módszerrel) írok, mint ő. És ti?
Érdekes, lehet belőle tanulni. Jó a történet az életéről, de az íráshoz is remek tanácsokat ad.
érdekes, fanoknak kötelező, olyan mint egy jó borozgatós beszélgetős este a mesterrel
tanulni ideális. remek példákkal, letehetetlen stílusban megírt oktatóanyag, és életrajzi mű. egyébként is nagy kedvencem a szerző, de ezt a könyvét a gyakorlati hasznossága miatt rongyosra olvastam. (és olvasom a mai napig)
Stephen Kingnek nem csak az írásait nem szeretem, de mint kiderült azt sem, ha az írásról ír.
Amikor az elején a gyerekkorát meséli, annyira nevettem rajta – késő este –, hogy vártam, hogy mikor kopognak át a szomszédból, hogy ne olyan hangosan…
Top idézetek
A rossz prózából – az olyan regényekből, mint az Aszteroidabányászok (vagy a Babák völgye, a Virágok a padláson és a Madison megye hídjai, hogy csak néhányat mondjak) – sokkal jobban meg lehet tanulni, hogy mit nem szabad csinálni, mint amennyit egy félév alatt elsajátíthatunk egy jó írásfejlesztő osztályban, még akkor is, ha szupersztár szerzők dobják be magukat.
Viszont a jó írások megtanítják az érdeklődő írót a stílusra, az elegáns előadásmódra, a cselekmény kidolgozására, a hihető jellemek megteremtésére, az igazmondásra. Egy olyan regény, mint az Érik a gyümölcs, kétségbeeséssel és izmos irigységgel tölthet el egy írópalántát – „Sohasem leszek képes ehhez foghatót írni, még ha ezer évig élek is” –, de az ilyesfajta érzések serkentőleg hathatnak, arra késztethetik a szerzőt, hogy keményebben dolgozzon, magasabb célokat tűzzön maga elé.
Ha valaki író akar lenni, mindenekelőtt két dolgot kell tennie; olvasson sokat, és írjon sokat. Tudomásom szerint ezt a két tennivalót nem lehet kikerülni, nincs királyi út.
Én lassú olvasó vagyok, de rendszerint hetvennyolcvan könyvet olvasok el évente, nagyobbrészt irodalmi műveket. Nem azért olvasok, hogy a mesterséget tanuljam; azért olvasok, mert szeretek olvasni. Éjszakánként hátradőlök kék székemben, és ezzel foglalkozom. Hasonlóképpen nem azért olvasok irodalmi műveket, hogy az írás művészetét tanulmányozzam, hanem egyszerűen azért, mert szeretem a történeteket. Mégis, ilyenkor egy tanulási folyamat zajlik. Minden könyvben, amelyet a kezébe vesz az ember, van tanulnivaló, és meglehetősen gyakori, hogy a rossz könyvekből többet lehet okulni, mint a jókból.
Külső linkek
Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el
Hasonló könyvek címkék alapján
- Ingrid Möller: Vermeer van Delft életregénye
- Gilles Leroy: Alabama Song
- Jean-Jacques Schuhl: Ingrid Caven
- Poós Zoltán: Felkészülés kedvenc mondatomra
- Axel Munthe: San Michele regénye
- Evelyne Lever: Madame de Pompadour
- Jack Dann: Emlékek katedrálisa
- Borbás Rozália: Endymion
- Jon Spence: Becoming Jane Austen
- Lengyel Tünde – Várkonyi Gábor: Báthory Erzsébet – Egy asszony élete
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
- William Gibson: William Gibson teljes Neurománc univerzuma
- J. K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege
- Stephen King: AZ 1-2.
- Stephen King: Carrie
- Stephen King: A rémkoppantók
- Stephen King: A coloradói kölyök
- Göthe Salmander (J. K. Rowling): Legendás állatok és megfigyelésük
- Stephen King: A mobil
- Stephen King – Peter Straub: A talizmán
- Stephen King: A sárkány szeme
