Aki ​kapja, marja (Bill Hodges 2.) 574 csillagozás

Stephen King: Aki kapja, marja Stephen King: Aki kapja, marja

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Mr. ​Mercedes-ben bemutatkozó hősök eklektikus hármasának főszereplésével itt a mesteri, lélegzetelállító folytatás egy olvasóról, aki túlzásba viszi a rögeszmés rajongást egy emberkerülő íróért.
„Ébresztő, géniusz!” – így kezdődik Stephen King letehetetlen új regénye egy bosszúvágyó olvasóról. Az ébresztő John Rothsteinnek, az ikonikus írózseninek szól, aki megteremtette az imádott és világhírű Jimmy Goldot, de többé már nem publikál. Morris Bellamy pedig őrjöng, nemcsak Rothstein hallgatása miatt, hanem azért is, mert a nonkonformista Jimmy Gold eladta magát a karrierért a reklámszakmában. Morris megöli Rothsteint, és igen, a pénzt is kipakolja a széfjéből, de az igazi kincset azok a noteszok jelentik, amelyekben lehet még legalább egy Gold-regény.
Alighogy elrejti a pénzt és a noteszokat, Morrist nemi erőszakért bevágják egy szigorított fegyházba. Évtizedekkel később egy Peter Saubers nevű kamasz, akinek az apja súlyosan megsérült a Mr.… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2023
504 oldal · puhatáblás · Fordította: Bihari György
>!
Európa, Budapest, 2020
504 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635041053 · Fordította: Bihari György
>!
Európa, Budapest, 2019
504 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635041053 · Fordította: Bihari György

2 további kiadás


Enciklopédia 73

Szereplők népszerűség szerint

Holly Gibney · Bill Hodges · Morris Bellamy · Andy Halliday · Barbara Robinson · Curtis Rogers · Freddy Dow · Howie Ricker · John Rothstein · Linda Saubers · Peter Saubers · Tina Saubers · Todd Paine · Tom Saubers

Helyszínek népszerűség szerint

City Center · New York állam, USA · New Hampshire, USA · Waynesville állami börtön


Kedvencelte 22

Most olvassa 20

Várólistára tette 119

Kívánságlistára tette 175

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
Stephen King: Aki kapja, marja

Talán ez a rész egy icipicit lassab volt a Mr. Mercedesnél, de nekem így is tetszett. Ez az írós-kéziratos téma is nagyon jól kidolgozott volt, csakúgy mint maga a cselekmény. Morris Bellamy egy A kategóriás őrült volt, aki gondoskodott a történet véres és kegyetlen részleteiről is.
A befejezés pedig….áááá nagyon bravúros volt, ahogy felsejlett egy kis misztikusság, mesterien elő lett készítve a kövekező rész, alig várom, hogy olvashassam! :)
Bővebben:http://konyvutca.blogspot.nl/2016/03/stephen-king-aki-k…

4 hozzászólás
Citrompor>!
Stephen King: Aki kapja, marja

Két éve olvastam a Bill Hodges trilógia első részét. Nem volt rossz, de annyira nem is nyűgözött le, hogy azonnal kézbe vegyem a folytatást, amikor az megjelenik. Múlt héten véletlenül, amikor nem működött a könyvtári adatbázis, nem tudtam listával készülni a könyvtárba, akkor nézelődtem céltalanul a polcok előtt, és megakadt a szemem a második részen. Én is kaptam és martam is magammal gyorsan ezt a történetet, és milyen jól tettem, ugyanis a könyv letehetetlennek bizonyult.

King szerintem különösen brillírozik akkor, ha a történetben az írásról magáról, az íróról és arról a szenvedélyről ír, amely az alkotót és az olvasót is az irodalmi alkotáshoz köti (pl. Tortúra). Élvezet volt olvasni, és csomó érdekességet elejtett az amerikai irodalomról is, amiről nekem nem volt tudomásom. A történet nagyon pörgött az elején, körömrágósan izgalmas volt, King csak úgy keverte és kavarta a szálakat, az idősíkokat, még úgy is tűkön ültem, hogy egyértelműen közös pontba vezetett minden. Kitaláltam, mi következhet, de nem untam, nagyon jó volt. Aztán a „Farkas” megjelenésénél már kicsit untatott, leült a történet, és azt sem igazán tudtam hova tenni, hogy miért is keveredett ez a sztori a Brady Hartfield kerettörténet kellős közepébe, laza szálakkal kapcsolódva az első kötet eseményeihez. Kicsit töltelék, kicsit furcsa, hogy nem önálló kötet, de azért mégis jó és élvezetes volt.

A fordítással kapcsolatban két dolog szúrta a szememet, az egyik:
spoiler. Hát igen, ez így megy. Ez Vonnegut, nem Rothstein, gondolja, és elneveti magát.” (254. oldal) – Ha King külön nem írja, akkor is eszembe jut Vonnegut, de pontosan inkább: „Így megy ez.” (Ez egy ikonikus mondat!)
A másik pedig egy Hemingway novella, amit „Gyilkosok” néven emlegetnek (291. oldal), de magyar fordításban „Bérgyilkosok” címmel jelent meg (nem úgy, mint a belőle készült film, ami Gyilkosok címen). Lehet, hogy én vagyok túl szigorú, de ezek kicsit zavartak engem.

spoiler

18 hozzászólás
Bla IP>!
Stephen King: Aki kapja, marja

Stephen King az elmúlt ötven év egyik legnépszerűbb szerzője, aki 1974-ben megjelent első regénye, a Carrie óta töretlen népszerűségnek örvend. Köteteiből több mint 450 millió példányt értékesítettek világszerte.
Kamaszkorában sok rémtörténetet, filléres horrorponyvát olvasott, ami a témaválasztásában mindig tetten érhető, később viszont a nagy amerikai írók felé fordult a figyelme. Sokat merített a .XX. század közepének amerikai realista prózájából: Cormac McCarthy hangja, John Steinbeck stílusa tetten érhető a regényeiben. Kingnél hozzájuk hasonlóan megjelenik az amerikai vidék feltérképezésének, az amerikai föld bejárásának motívuma, valamint a munkásemberek kínjainak ábrázolása. Még William Golding hatása is felmerül a gyerektematika kapcsán, amelynek ilyen-olyan változatai előfordulnak a King-életműben. Évei száma gyarapodása és talán az ihletkeltő drogok elvetésének hatása is, hogy a XXI. században regényeiben eljutott a mítikus elemektől mentesített bűnügyi regényekig, amelyek egyre inkább dominánssá váltak. Ilyen a Bill Hodges trilógia, s annak 2. kötete is.
Stephen King e könyvében érezhető, hogy e krimi, vagy triller nemcsak szórakoztatásra szolgál. Ezzel az eszközzel reflektál bizonyos társadalmi, sőt egyéni problémákra is. Regénye fejlődéstörténet is: követi a főszereplői – Morris és Peter – életében bekövetkező változásokat, hogy milyen változásokat okoz jellemükben az olvasás, az irodalom hatása. Ilyesmivel már a Tortúra című regényében is foglalkozott.
Miután az első kötetet olvastam, szinte azonnal rákaptam a másodikra. King már a regény indításakor megragadta a figyelmemet, s a pergő történet később sem eresztett, aligha volt letehető a könyv.Megkönnyeztem a végét. Jó szórakozás, ajánlom!

Cukormalac P>!
Stephen King: Aki kapja, marja

Azt mondja a mi Istvánunk vagyis az egyik szereplője – és basszustuba (by Vámos Miklós), mennyire igaza van már! –, hogy az olvasó vigyázó szemeinek, melyeket a lapokra vet, néha bizony nem árt kritikusnak is lenni, én mégsem tudok semmi rosszat mondani a Bill Hodges-sorozat második részére sem. (Ha csak az nem számít cseppnyi negatívumnak, hogy a nyugdíjazott ex-zsaru viszonylag későn bukkant fel, akár csak egy késhegy módjára kiélezett szituációban Poirot.) Jóvanna, hát a Tortúrával vont párhuzam is kissé túl nyilvánvaló a múlt századi sikerszerző kapcsán – azt sajnos még nem olvastam, ezért érdemben nem tudok nyilatkozni, de biztos vagyok benne, hogy ez azért jó értelemben másabb –, de ez a durván ötszáz oldalnyi szövevényes történet egy újabb remekelés a Mestertől: számomra egyáltalán nincs túlírva (kell az az előkészítés, tart ameddig tart), rendesen kínálja a feszültséget (hohó, de még mennyire) és a csípős nyelvezetből, valamint szorult helyzetekből (majd spoiler meglátjátok, mennyire fején találtam a szöget) sincs hiány, előzményéhez hasonlóan (történik is rá visszautalás, amit nagyon adok!) egyből berántja (a sittes momentumok miatt ez mondjuk kicsit furán hangzik, jaj…) az olvasót.

Aki – tegyük csak fel – nem feltétlenül megszállott, bár több olyan zöngét hallott már, hogy ha ennyi Kinget olvas, akkor előbb vagy utóbb becsavarodik. (Milyen kár mondani – gondolja –, ezen már túl vagyok.) Az szinte biztos, hogy kábszer és pia nélkül is jól megy az Öregnek a két idősíkon való menetelés, s a bevált recepten nem változtat szükségszerűen: amellett, hogy mint egy filmet, végig magunk előtt peregve látunk minden eseményt, a szereplők elméje és lelkivilága sem marad előttünk zárt. Utóbbi szempontból ezért is volt annyira szimpatikus karakter Pete, a kamaszfiú spoiler meg az ő komplett történetszála, noha a múltbeli események kidolgozottságát és meghökkentőség-mérőjének kimaxolását sem hagyja annyiban King úr. Nekem pedig tetszik a stílusa és úgy en bloc a leírtakhoz való hozzáállása, mert újfent egyszerre tud beleköltözni a figurák elméjébe és kívülállóként maradva, ítéletszolgáltatás nélkül képes egy nagyon figyelemre méltó, feszes és dinamikus történet létrehozására anélkül, hogy a pénzhajhászat vagy a kiégés jelei észlelhetőek lennének.

Az Aki kapja, marja egy minden szempontból változatos, elődjéhez méltó és alanyi jogon (kiemelés tőlem) is helytálló darab ebben a tekintélyes életműben, amiből csak többet és többet akarok olvasni, akárhányszor befejezem ennek a hapsinak egy-egy kötetét. Az olthatatlan közlésvágy csillapítására szolgáló cselekményvezetés és terjedelem (ez mondjuk ismerős) kihasznál minden lehetőséget, labda nem marad a levegőben egy percre sem és bizony tényleg roppant nehezen letehető az egész. Kedvencem biztos nem lesz – arra ott a Mr. Mercedes –, de stabilan hozza az elvártat, bátran merem ajánlani a kezdőknek is, amennyiben tolerálják a spoilerveszélyt. Persze rohadtul kegyetlen, hiába nincsenek annyira brutális gyilkosságok, tűzvihar-lángtenger vár állott, most kőhalom és csonkítások sorozata, csak az a fajta mély lélekboncolás, amit az utóbbi időben már megszokhattunk – és valamiért még mindig annyira kedvemre való.

>!
Európa, Budapest, 2020
504 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635041053 · Fordította: Bihari György
4 hozzászólás
Mónika_T P>!
Stephen King: Aki kapja, marja

Tetszett, ahogy az előző könyv története köré épül az egész.
Brady Hartsfield hiányzott. Bár itt volt, még akkor is, amikor fizikai valójában nem igazán. Tetteinek emléke és következményei folyton kísértették a szereplőket.
Igazán pörgős csak a közepétől lesz a cselekmény, de az eleje, mint hosszú felvezetés, sem unalmas.
Nem adott annyit, mint a Mr. Mercedes, viszont ezerszer kíváncsibbá tett a folytatás iránt.
Jó, jó de önmagában nem lenne olyan nagy szám, mint így, hogy egy sorozat részeként van előzménye és folytatása.

5 hozzászólás
deen>!
Stephen King: Aki kapja, marja

Kicsit más volt, mint az előző kötet, de legalább olyan jól felépített és izgalmas volt. A két részt Brady ámokfutása köti össze, ő maga elég keveset szerepel a történetben, de azok elég ütős és borzongató jelenetek. A történet főszereplője ezúttal egy fiatal fiú, aki szerencséjére vagy éppen szerencsétlenségére, viszonyítás kérdése megtalál egy láda kincset érő hagyatékot. A dolgok pedig itt kezdenek érdekesek lenni, hiszen a láda tulajdonosa pár évtizeddel később, de nem kevésbé őrülten szeretné azt visszakapni. Bill és Holly itt kapcsolódnak be a történetbe, hogy segítsenek Peternek túlélni a szerencséjét. King lassan építi fel a cselekményt, de nem hagy unatkozni. A történet utolsó harmada pedig csúcssebességbe kapcsol, és magát nem meghazudtolva, az olvasót nem kímélve fejezte a be a történetet. Legalábbis részben, hiszen Bill és Brady összecsapása még hiányzik, ami igazán különös kezdetet kapott a történet végén. Alig várom, hogy olvashassam.

hofeherke11 P>!
Stephen King: Aki kapja, marja

Az első könyv A búra alatt óta, ami nem igazán tetszett Kingtől. off
Megszoktam már Kingtől, hogy szereti elhúzni a dolgokat, és nem ír rövid könyveket és bár ez a maga 500 oldalával nem hosszú, mégis azt éreztem, hogy ebből 300 oldal egy túl hosszú bevezető.
Az elején két idősíkon játszódik, az egyikből megtudjuk, hogyan kerültek elő a Rothstein noteszek, a másikon pedig megismerjük Pete családját és a Mercedes-merénylet okozta trauma következményeit (ezen a ponton kötődik a sorozat első részéhez a könyv).
Morris szála nagyon taszító volt, főleg miután börtönbe került spoiler. Az viszont nagyon érdekes volt, hogy hogy alakult ki nála a teljes megszállottság a Jimmy Gold történetek iránt. spoiler
Pete viszont nagyon szimpatikus karakter volt, mondjuk általában tetszenek King kamasz főszereplői. Kemény srác, aki csak jót akart tenni a családjával, de egy „kis” kalamajkába keveredik…
A sztori onnantól pörög fel, hogy megjelenik a színen a kedvenc hármasom: Hodges, Holly és Jerome. Innentől kezdve az utolsó kb. 150 oldal letehetetlen volt. Pörgős, rövid fejezetek, váltott szemszögből.
Összességében nem hiszem, hogy Kingnek erőltetnie kéne a krimi műfajt. Jobban áll neki a horror, paranormális, thriller, stb.

Niki P>!
Stephen King: Aki kapja, marja

Szépen lassan felépített történet King stílusában. Együtt izgultam a szereplőkkel. Talán egy picit kevésbé tetszett, mint a Mr. Mercedes, egy kicsit „visszafogottabbra” sikeredett.
Bírom Hodges stílusát, kíváncsi vagyok, mit fog mesterkedni a trilógia befejező kötetében.

ggizi>!
Stephen King: Aki kapja, marja

King hozta a (mostanság) szokásos formáját: szép ráérősen, nyugdíjas stílben meséli a történéseket, amit aztán a végén úgy felpörget, hogy szinte szikráznak a lapok a feszültségtől. És ezt imádom benne, hogy ezt a nyugis vonalat is olyan módon képes ábrázolni, ami egy percig nem unalmas számomra. A pörgős rész meg pláne nem, de hát ez egyértelmű. Nagyon tetszett az alaptörténet és az a fanatikus rajongás, ami a Gold-regényeket körbevette, a szép lassú építkezés, majd az a mozgalmas, pár napba sűrített lezárás, a karakterábrázolásai és az a sajátos hangulat, amit képes létrehozni. Engem most is eltalált vele.

Kkatja>!
Stephen King: Aki kapja, marja

Nem volt rossz, inkább csak a Mr. Mercedeshez mérten éreztem egy picivel langyosabbnak, pedig itt is nagyon jó kidolgozottak és felépítettek voltak a szereplők, együtt álmélkodtam spoiler, éreztem és drukkoltam Pete-nek a rosszfiúkkal szemben, nagyon jó kis gonosz karakter volt pirosszájú farkas Morris is, a maga 1szerzőmániákus* módján, spoiler talán csak Mr. Hodges volt kicsit alapjáratra állítva spoiler, róla többet is hallottam volna, de ha nem akarok tovább szőrözni, akkor elmondhatom, hogy továbbra is nagyon élveztem a történetet, a feszültségfaktor a csúcson járt és nem unatkoztam egy oldalt sem. Jöhet a folytatás, Mr. King! :)
Kérek karira egy Moleskine spoiler noteszt (ha üres, az sem baj! ;)

*alias John Rothstein (akit King John Updike, Philip Roth és JD Salinger összegyúrásából alkotott meg) és megírt karaktere Jimmy Gold történetei köré kerekedik ki a történet.

>!
Európa, Budapest, 2015
392 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630797245 · Fordította: Bihari György
1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Kkatja>!

Az olvasók számára az élet egyik legmámorítóbb felfedezése, hogy ők olvasók – nem csupán képesek olvasni (Morris ezt már tudta), de szerelmesek is az olvasásba. Reménytelenül. Fülig. Sosem lehet elfelejteni azt a könyvet, amelynél ez először történik meg: annak a könyvnek minden oldala friss fölfedezés, olyan amely perzsel és lelkesít: Igen! Így van! Igen! Ezt én is így látom! És természetesen: Így gondolom! Éppen így ÉRZEM!

127. oldal

3 hozzászólás
mate55>!

Ha valaki azt ígéri, hogy őszinte lesz, a legtöbb esetben arra készül, hogy úgy hazudjon, mint a vízfolyás.

14. oldal

Citrompor>!

Az öregség nem picsogóknak való.

259. oldal

Kapcsolódó szócikkek: öregség
anglee>!

[…] a vélemény olyan mint a segglyuk: mindenkinek van egy.

94. oldal

mate55>!

Nos, normális körülmények között……a férfiak ütnek, a nők karmolnak.

84. oldal

Nasha>!

Senki sem olyan vak, mint az, aki nem akar látni.

mate55>!

Éhes. Jó dolog éhesnek lenni. Az éhség az egészség jele.

150. oldal

anglee>!

Kutyából nem lesz szalonna, ez is egy másik régi mondás: aki sznob seggfej volt, az sznob seggfej marad.

158. oldal

mate55>!

Nem volt éppen egy tetőlakosztály, de legalább könyveket tarthatott. A könyvek jelentették a menekülést. A könyvek voltak a szabadság.

140. oldal


A sorozat következő kötete

Bill Hodges sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Ker Dukey – K. Webster: Pretty Stolen Dolls – Ellopott babácskák
Søren Sveistrup: A gesztenyeember
Leigh Bardugo: Ninth House – A kilencedik ház
Chris Carter: Egy gonosz elme
Jo Nesbø: Hóember
Blake Crouch: A pokol kapujában
Joe Hill: Szarvak
Riley Sager: Várj, amíg sötét lesz
Dennis Lehane: Viharsziget
M. W. Craven: A bábuk tánca