Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A sárkány szeme 473 csillagozás
Egyszer régen, valamelyik másik világban, Delainben élt Roland király. Nem volt különösebben jelentős uralkodó, de béke és nyugalom honolt a birodalmában. Telt-múlt az idő, a király haja őszbe csavarodott, s bizony gondoskodnia kellett utódról. Nőül vett egy kedves, jólelkű ifjú nemeshölgyet, Sashát, kitől két fia született, Peter és Thomas. A fiúk csepredtek, tanultak, elsajátították mindazt, amit a hercegeknek kell, hogy majdan az idősebbikből jó király váljon, s a fiatalabb mindenben támasza legyen.
Hanem ott élt az udvarban Roland fő tanácsadója, Flagg, a nagyhatalmú varázsló, maga a megtestesült gonosz. Ő bizony nem akarta, hogy béke és nyugalom legyen – feltett széndéka volt, hogy feldúlja a birodalmat, háborút és viszályt szít, mert csak akkor érezte jól magát. Intrikált és ármánykodott, merényletet követett el a fiatal királyné ellen, rontást hozott az emberekre. Sasha halála után ő vette a kezébe a hercegek nevelését. Peter határozott jellemű, daliás ifjúvá… (tovább)
A mágus és A szem címmel is megjelent.
Eredeti megjelenés éve: 1984
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Enciklopédia 25
Szereplők népszerűség szerint
Flagg · Anders Peyna · Ben Staad · Dennis · Frisky · Jó Roland király · Naomi Reechul · Peter · Sasha · Thomas
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 56
Most olvassa 14
Várólistára tette 111
Kívánságlistára tette 73
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Nagyon szeretem ezt a történetet. Akármilyen lassan is cseperegnek az események, ezzel a régimódi mesemondós narrációval nagyon különleges hangulatot tudott King teremteni.
Akárhányszor olvasom mindig képes elvarázsolni ez a történet, ahol Flagg, a több más könyvekben is felbukkanó igazán gonosz varázsló manipuláló és félelemkeltő módszereire is bepillantást nyerhetünk, ahogy kénye-kedve szerint játszadozik a királysággal és a hatalommal. Peter karakterét nagyon szeretem. Egy igazi nyíltszívű, tiszta lelkű fiú, aki szerencsére kellő akarattal és ésszel rendelkezik, hogy egyáltalán megpróbálja felvenni a kesztyűt Flaggal szemben.
Egy igazi sötét mese kitartásról, barátságról, szeretetről, hatalomról, féltékenységről és nem utolsósorban a gyávaságról.
Ez az egyik nagy kedvencem Kingtől.
Végre megtört a jég, az első Stephen King könyvem. Tudom, nem tipikus könyve az írónak, de valahogy mégis ez vonzott a legjobban. A cím és főleg a borító miatt sokkal több fantasztikus lényre számítottam, mégsem vagyok csalódott. Cseppet sem. Egy vérbeli mesélőtől olvashattam egy nagyon jól felépített történetet, melynek szerintem a részletekben van az igazi ereje. Tetszett, hogy olykor az író is megszólalt, s kommentált néhány mozzanatot. A karakterek is változatosak; volt kit szeretni, utálni, szánni és bírálni. Igazán jó kis mese volt.
Ez egy kevésbé véres Stephen King könyv. Az elején azt hittem, hogy ez valami sci-fi lesz, amit én nem igazán szeretek, de végül fantasy/mese keveréke lett. Az elején a műfaj miatt nehezen sikerült hozzászoknom, de utána gyorsan lehetett vele haladni. Nagyon tetszett, a jó és a rossz küzdelméről szól. A kedvencem Peter volt. Látszik rajta, hogy a lányának írta, ahogy a bevezetőben is szerepel.
Valószínűleg, ha előzetesen jobban utánaolvasok a regénynek, nem ért volna ekkora csalódás, és bár igyekeztem eme balga hibám ellenére (sötét, lebilincselő fantasyt várni egy középkori varázslós mese helyett) nagy lelkesedéssel olvasni a könyvet, sajnos ez hamar meghiúsult.
Rögtön a történet eleje csábítóan indul, annyira tipikus fantasy leosztással dolgozik King, hogy óhatatlanul is izgatottan vártam a pillanatot, amikor bekövetkezik a hatalmas fordulat, és megindul a történet az egyediség felé. Sajnos szomorúan döbbentem rá, hogy soha nem következik el ez a pillanat, King fogta a legegyszerűbb 1x1 történetszerkezetet, hozzádobott pár borzalmasan egysíkú szereplőt, és minden meglepetéstől, minden különlegességtől megfosztva papírra vetette azt.
A regénynek van egy sajátos, a mesekönyvekre jellemző bája, a jó és a rossz örök harca, az ármányos gonosz varázsló, az igazságtalanság áldozatává vált jóságos herceg, a megvezetett ifjú király annyira tipikus szereplők, hogy tökéletesen illeszked(hetné)nek ebbe a környezetbe, sajnos azonban a karakterek annyira sablonos, kidolgozatlan figurák, hogy elvesznek a történetben. (Pedig elméletben még sárkány is van.) A nagyon rossz és nagyon jó oldal között semmi átmenet, árnyalat nem jelenik meg, jellemeik egysíkúak, a motivációk erősen megkérdőjelezhetők. Messze a legérdekesebb figura Flagg, a varázsló, de ő is leginkább A setét torony, illetve a King-univerzum egyéb regényeiben felbukkanó kapcsolatok miatt érdekes – illetve azért, mert ennyire nyíltan pusztító, sötét karakter akár rejtegethetett is volna meglepetéseket, kár, hogy nem tette.
A cselekmény az elején még egészen jó tempóban halad, kifejezetten örültem neki, hogy nem telepszik rá King későbbi terjengős stílusa, viszont a közepe táján bőven veszít már ebből a lendületből, és az előre borítékolható, minden meglepetéstől és fordulattól mentes történetet igazából semmi sem menti meg attól, hogy unalomba fulladjon. A történet mondanivalójához mérten a terjedelem bőven sok, és még így is hiányzik belőle az épkézláb világépítés – bár ezt egy mesekönyvnek igazán nem is róhatom fel, itt alap, hogy elfogadja az olvasó az elé tárt mágiát, magyarázat és összefüggések nélkül.
A stílus nekem furcsa volt, az elején még kedves, szimpatikus King mesélő hangja, a kikacsintó, megjegyzéseket tevő, apa-mesél-a-gyerekeinek hangulat szórakoztató volt, és illet a történethez, jópofák voltak a csipkelődő megjegyzések, viszont egy idő után valahogy megfáradtnak és erőltetettnek éreztem ezt.
Összességében a kezdeti lendület és varázs nagyon hamar elveszik, a könyv második fele egész egyszerűen unalmas. Nagyon hiányzik belőle a plusz, amitől egyrészt King-regénynek érezném, másrészt pedig ne egy gyenge meseátiratnak tűnne.
Az eleje kicsit lassabban ment (a szokásos hosszú felvezető), de az egyharmadától kezdve már nagyon izgalmas volt. Könnyített King olvasmány a fiatalok számára,inkább nagy tinédzserektől ajánlott.
Próbáltam gyűjteni az utalásokat (Flagg-en kívül) King Világára, de volt egy-kettő, amit valószínűleg nem olvastam még. Pl: ki az a két nővér akik egész nap varrogatnak?
Ezek után már nagyon érik a Setét torony sorozat folytatása, már nem sokáig halogathatom. :)
Csak azért kezdtem ebbe a könyvbe bele, mert King írta. :) A fülszöveg alapján nem vonzott a történet, de nem bántam meg, hogy elolvastam. :) Kicsit érzem rajta, hogy ez gyerekeknek vagyis inkább gyereknek készült(King lányának), de ettől függetlenül szeretettem. :) Úgy látszik, akármihez nyúl King az arannyá válik. :)
A sárkány szeme nem épp egy olyan könyve a Mesternek, ami akár ezen a címen, akár A szem vagy A mágus c. magyar fordításban gyakran szembejön az emberrel, mondhatni kicsit ismeretlenebb műve, pedig egy hihetetlenül jó kis ifjúsági fantasy!
Ezzel a kötettel egy új oldaláról ismertem meg Kinget: ebben a történetben, mint mesélő tárja elénk egy királyság és hercegei történetét, megbolondítva kicsit a „jó öreg” Flagg mágiájával és ármánykodásával…
Az első oldalakon nagyon meghökkentem, hogy ezt a kötetet SK írta – de nem lövöm le a poént, olvassátok el (:
Delain királysága egy nagyon jól felépített kis fantáziavilágba repít minket, ahol a bátor király szembenéz a gonosz sárkánnyal, ám nem a híres tűzokádó, Kilences a valódi veszély… Szemei viszont a kendőzetlen igazságot mutatják meg annak, ki ismeri titkát – ezzel megváltoztatva a történelmet és szereplőink sorsát…
A jó és a gonosz harca végigkíséri a történetet, ám a győztes csata nem biztos, hogy a megnyert háborúval egyenlő…
Trónfosztás, hatalmi harcok, irigység, féltékenység, gyilkosság és titkok – mindez egy nagyon jól megírt mesébe csomagolva!
A világ és az események nagyon jól felépítettek, logukisak, karaktereink kellően kidolgozottak.
Flagg pedig már ismerősként köszön vissza, nem hazudtolva meg önmagát – elég morbidul hangzik, de egy hihetetlenül erős visszatérő karaktere Kingnek, aki gonoszsága ellenére közel került hozzám…
Kedvenc lett ♥
Kb. az első King regényeim egyike volt, jó „huszonegy-két” évvel ezelőtt olvastam, és csak nagy vonalakban emlékeztem a történetre. Nem vagyok egy nagy újraolvasós fajta, de ez most igazán jól esett. King a fantasy műfajában is jó, bár, most látom, hogy kb. ezt az egy fantasy könyvet olvastam tőle. Minden afelé vezet, hogy előbb-utóbb belekezdjek A setét torony sorozatba. Igazi mesélős, kiszólogatós, előresietős, majd visszakanyarodós történet volt, inkább mese, kevesebb félelmetes, vagy borzasztó elemmel. spoiler Ezt a kötetet azért merném ajánlani a fiatalabb korosztálynak is.
A történet egyszerű: egy királynak volt két fia és egy gonosz varázsló tanácsadója. Az egyik fiú nemes lelkű, a másik mondhatnám gyenge, de inkább szeretet- és figyelemhiányos. A varázsló ármánykodott, nem rettent meg a végső megoldástól sem, ártatlanul bebörtönzött embereket, majd megkezdte nyomorba döntő útját. Mindezt persze King ezerszer jobban tolmácsolja. Ha valaki egy kicsit is mást szeretne tőle olvasni, az tegyen próbát ezzel a könyvvel.
Amilyen lassan indult be nálam a történet, annál jobb volt a vége. Az elején még nagyon nem értettem, hogy mi lesz ebből, de aztán egyre jobban beszippantott. Izgultam, hogy végül kiderül – e az igazság arról, hogy nem Peter ölte meg az apját. Kicsit hihetetlen a szökési kísérlet spoiler, de nyilván ez egy ifjúsági könyv, így ezt el lehet neki nézni. Tetszett a jó és rossz csatája, és végülis győzedelmeskedik a jó, egy kis testvéri segítséggel. Bár Flagg eltűnik, és így nem bűnhődik meg a tetteiért, de talán majd egy másik történetben ez is kiderül. Ha nem tudnám, hogy ki írta ezt a sztorit, soha eszembe sem jutna. Jó kis ifjúsági történet, fantasy elemekkel, de a King – re jellemző horror, misztikus és egyéb dolgok nélkül!
Jól szórakoztam ezen a mesén. Mert ez a könyv Kingtől szokatlan módon valóban egy mese. Kicsit A babóra emlékeztetett, ugyanaz az érzés fogott el most is, mint mikor A gyűrűk ura után azt kézbe vettem.
A történet kiszámítható, ennek ellenére a valamelyest függő vég számomra csalódást okozott. A fordításban néhol szörnyen bosszantó hibák vannak, és a kiadás (King könyvek) is elég igénytelen, ez nem esett jól.
Ennek ellenére nem bánom, hogy olvastam, mert érdekes kitekintés volt. Szerintem 11-12 évesek már nyugodtan olvashatják, nem kell félteni őket tőle.
Népszerű idézetek
– Szakítószilárdság? Az micsoda?
– Ha valamit nagyon ráncigálnak, elszakad – közölte Yosef.
“Az emberi lélek, különösképp a gyermeki lélek, kúthoz hasonlatos: édes vízzel teli, mélységes mély kúthoz. S ha valamely gondolat túlságosan kellemetlen valaki számára, azt dobozba zárva lelke kútjának mélyébe veti. Vár, míg meghallja a csobbanást… s a doboz eltűnik. Bizonyos szempontból legalábbis – mert igazában nem tűnik el soha. […] A legmélyebb kútnak is van feneke, ahol az efféle dobozok megpihennek. Hogy nem látszanak, még nem jelenti azt, hogy nem léteznek […] a gonoszság, a rémület e zárványai rothadásnak indulhatnak a mélyben, s idővel a legtisztább vizet is megmérgezhetik.
Vannak szerencsés és szerencsétlen királyok. Király leszel te is, meglátod majd, milyen a szerencséd. Én azt hiszem, jól fog szolgálni nagyon…
Hogy ezek után mindannyian boldogan éltek-e, amíg meg nem haltak?
Nem. Ez sosem szokott így történni, bármit állítanak is a mesék. Voltak jó napjaik, csakúgy, mint nektek, és voltak rossz napjaik is, amelyek szintén nem ismeretlenek a számotokra. Néha győztek, csakúgy, mint ti, néha viszont veszítettek, ami szintén nem ismeretlen dolog előttetek sem. Volt, amikor szégyellték magukat, mert tudták, hogy nem tettek meg minden tőlük telhetőt, és volt, amikor tudták, hogy azt tették, amit az isteneik elvártak tőlük. Mindezzel csupán azt szeretném mondani, hogy éltek, ahogyan tudtak; néhányan tovább, mint mások, de mindannyian helyesen és bátran, és mindannyiukat szeretem, amit nem is szégyellek.
342-342. oldal
Flagg – mert úgy akarta – gondterheltnek látszott, pedig remekül érezte magát. Mindig feldobta, ha szerepet játszhatott. Imádott színészkedni.
A csipesz segítségével felemelte a csomagot. Belenézett. Összevonta szemöldökét.
– Egy darab obszidiánra lesz szükségem – mondta. – Küldess érte nyomban!
40. fejezet
– Egy óra múlva teljesen besötétedik.
– Igaz – mondta a lány, és nevetett. Amikor a lány így nevetett, Frisky úgy érezte, szétveti a szeretet. – De látnunk nem kell a nyomot, ugyebár…
A magas fiú mosolygott.
– Nem kell. Tudod, azt hiszem, elment az eszem, de vágjunk bele!
– Vágjunk. Gyere Ben! Nézzük, mennyi fény van még; nemsokára besötétedik.
Frisky izgatottan fel ugatott. Orra tele a ragyogó kék szaggal.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Sarah J. Maas: Queen of Shadows – Árnyak királynője 96% ·
Összehasonlítás - Soman Chainani: Jótett helyébe 92% ·
Összehasonlítás - Stephanie Garber: Volt egyszer egy összetört szív 91% ·
Összehasonlítás - Christopher Paolini: Elsőszülött 87% ·
Összehasonlítás - Jen Calonita: Ne érezz, ne kérdezz! 86% ·
Összehasonlítás - Lucy Strange: A nővérek átka 89% ·
Összehasonlítás - Victoria Aveyard: Vörös királynő 87% ·
Összehasonlítás - Charlie N. Holmberg: Az üvegmágus 87% ·
Összehasonlítás - Maya Motayne: Nocturna 79% ·
Összehasonlítás - J. K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege 95% ·
Összehasonlítás