A ragyogás 88% 748 csillagozás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Még mindig imádom. Első King, amit olvastam, és azóta többször is. Tényleg ideje lenne már beszerezni egy saját példányt. :) Csak ragaszkodom egy borítóhoz (kék alap, kissrác arcának fele látszik). Könyvtárból mindig úgy olvastam, és mit hoz a véletlen? @piciszusz is ilyen kiadásút adott kölcsön. :)
Nem emlékszem már, hány éves voltam, de mai napig is borzongok rajta. Ilyenkor viaskodik bennem az, hogy imádom a szellemekkel kapcsolatos dolgokat (meg a természetfeletti dolgokat is, de a szellemek vonzanak a legjobban) és hogy milyen „aranyosak” közben meg éjszaka nem tudok miattuk aludni. x) Éljen az önkínzás! =P
Danny sosem idegesített, pedig a gyerekek nagyon tudnak. Az anyuka is olyan elmegy kategória volt, de hát a nőket sosem szeretem… Az apuka meg. Milyen kis aranyos őrült lehet, egyem a zúzájáát! Meg már tényleg meg kéne néznem a filmet is, valaki berakta a videót Jack Nicholsonnal, hát az nagyon ééédes és beteg! =D *.*
Jaj, már megint nem értékelést írok. :) Rémisztő, a végére már nagyon felpörög az egész (kivéve persze a tipikus lezárásokat és egyebeket), faltam a sorokat, és alig bírtam visszafogni magam, hogy rákiabáljak arra, aki mellém ült a buszon hogy „nem látod bazdmeg hogy olvasok?!” és más mellett is volt hely… Utálom, ha zavarnak olvasás közben, főleg ha izgalmas.
Szívesen elmennék a Panorámába. Persze nem egyedül, ahhoz túlságosan félős vagyok, de elég plusz egy fő és simán. Csak még a ragyogás kellene hozzá hogy teljesen legyen a műsor… =)

*~*

2012
Hála @Ciccnyog-nak, végre saját példányt olvashattam! *-* ♥
Még mindig imádom, még mindig kedvenc, és még mindig nem értem azokat, akik szerint a film miatt lett felkapva. Megnéztem – borzalmas. A könyv maga viszont még mindig idegborzoló. Lehet, néha King bácsi visszavesz, nem hagyja rajtunk teljesen eluralkodni a félelmet, de szerintem ezzel semmi probléma nincs. Tetszett a Panorámáról, a szereplők múltjáról szóló részek, ki-ki miért olyan, miért viselkedik így. No meg ahogy Jack fokozatosan megőrül, az valami.. fuuh. *-* Szépen végigvenni a fokozatokat, még normális, akadnak jó pillanatai, visszafogja magát, majd eluralkodik rajta az egész… huh!
A vége meg úgy volt jó, ahogy. Fel kellett robbannia annak a bojlernek. Hogy vége legyen a lidércnyomásnak. Hogy ne kapjon több lelket a Panoráma.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egészen jól indult, baljóslatúan, sötéten, valami szörnyűséget elővetítve, aztán unalmas volt, és az járt a fejemben, hogy nem ez a legjobb King, amit olvastam. A feléhez közeledve viszont beindult, egyre sötétebb és sejtelmesebb. Mint a szálloda. Beugrottak ezek a mainapság készült horrorfilmek az elhagyatott gonosz helyekről, és gúnyosan gondolom, hogy ezt már King megírta a hetvenes években, nem is akárhogy. Igen a szálloda uralja az ember lelkét/fejét, emberi szörnyeteget teremt, és ott a gyerek szörnyű képessége, hiába is hinném, hogy elmebaj. Végeredményben mindig Dannyt tartottam a főhősnek, de azért Jack nagyon jól eltalált figura minden gyengeségével együtt, önmaga ellensége és végül szétesik és ő lesz a gonosz. Összességében jó, de nem tudtam igazán félni közben, talán mert régen már láttam a filmet (néha úgy megyek haza, hogy bekiáltok az ajtón Wendy, I'm home), amit most újranézek, és bár én nem úgy képzeltem el, mint Kubrick, azért Jack Nicholson nagyon ott van. Nemcsak képet, hangélményt is tudok társítani a történethez, aki valaha ismerős volt bprnr körökben, az tudni fogja honnan a szöveg (mondjuk nem csak onnan lehet ismerős), ami azt hiszem záróformulának is beillik:
All work – no play
Jack is a dull boy today
Jack is a dull boy, let him play

Ezt a könyvet kb. azóta szeretném elolvasni, mióta a Jóbarátokban megláttam, hogy Joey a mélyhűtőben tartja. A filmből is láttam már részleteket, de amilyen gyorsan lehetett tovább kapcsoltam a tv-t. Azért azt sikerült elérni, hogy olvasás közben állandóan Jack Nicholson őrült arcát, a feleségét alakító nem túl csinos színésznőt és a szálloda folyosóján bicikliző kicsi fiút (a könyvben nem is biciklizik) lássam magam előtt.
Mikor elkezdtem olvasni megfogadtam, hogy este nem veszem elő, hát nem jött össze. Nem tudtam lerakni, hiába jött a legizgalmasabb, legfélelmetesebb rész. Sajnáltam szegény kissrácot, azt vártam mikor őrül meg teljesen. :S

„Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!” /Madách Imre: Az ember tragédiája/
„Mert ez a dolgod ebben a cudar világban: életben kell tartanod magadban a szeretetet, de közben tovább kell lépned, történjék bármi.” /Stephen King: A ragyogás (Az emberi félelem tragédiája)/

Képzelj el egy helyet, ahol a falnak nem csak füle van…
Ahol az idő lecsorog a falakon.
Ahol minden éjjel, éjfélkor vége van a bálnak, s közben folyik tovább, némán, üvöltve.
Ahol semmi nem az, aminek látszik, vagy ha mégis, az csak még rosszabb…
Ahol legnagyobb vágyad, hogy csatakosan, reszketve, de felébredhess végre.
Ahol magányodból, félelmeidből, emlékeidből új erők lakmároznak. („Megint járkáltam álmomban kedvesem. Az emberi szörnyetegektől félek.”)
Igen, pont ebben rejlik King ereje. Az emberiességben! Olyan emberi szörnyeket teremt, amit az agyunk, ha nagyon alámerül, akár valósnak is hihet…
„Az őrület elleni érvek puha pukkanással szétpattannak, egyik réteg a másik után.”
Pontosan így pukkantak szét az én érveim is, és az én agyamban is átvette az irányítást a téboly.
A történet, számomra, érzékletes allegóriája az emberi félelmek működésének, mivoltának…
Fél csillagot hagyok a további King-élményeknek, mert lesznek, ebben biztos vagyok!

Bővebben: http://miamonakonyveldeje.blogspot.com/2012/01/mint-fekete-szurok.html

Tudom-tudom-tudom…olvasni kell a sorok között, megtettem, sőt a sorok mögé is néztem és mit láttam?
Láttam zseniálisan, sőt félelmetesen jó karaktereket. A három főszepelő mind, mind nagyon jól megformált, szerepének megfelelő tipus jegyekkel ellátott személy. Le a kalappal Stephen King előtt, ahogy Jack Torrance elméje megbomlik a könyv végére, , az csúcs élmény! ( azóta is Jack Nicolson képével álmodok) Wendy jellem gyengesége is a helyén volt, ha erőszakosabb, talán Jack sem ilyen… Dannyt nagyon tudtam szeretni (ki nem?) de nehezen hittem el, hogy 5 évesen ennyire felnőttesen képes viselkedni az uolsó 50 oldalon, bármilyen képességekkel is rendelkezzen. Amit még láttam és ezzel van egy kis bajom, (az a fránya racionalitás ne működne mindig, akkor talán 5 csillagot is kapott volna itt a Molyon, így csak négy jutott neki) az nem más mint a díszlet és itt elsősorban a sövényállatok és a tűzoltó cső megszemélyesítése vágta ki nálam a biztosítékot. A hotel élt én ezt tudom, minden háznak vannak szellemei, ezt is megtanultam már, természetes, hogy a Panormának is van .
"A Panoráma piszok jól szórakozik…. A Panoráma nem akarja, hogy elmenjenek."
Bevallom azért én is jól szórakoztam olvasás közben !

KELLÖGEM, ugyebár? Hát nem jöttem rá mit jelent. Tony is.
King is képes az orromnál fogva vezetni.
Minden rendben, ok-okozat, pszichológia minden eszközt helyesen és jól is használt. Tökéletes karakterizálás.

Borús hangulatot tudott teremteni. Persze ez nálam a sövényes rész után múlt el (Danny-féle). Nekem inkább izgalmas volt mint félelmetes! Kérek még Kinget!

Nagyon tetszett még az aprólékos kidolgozás, a mindenre odafigyelés. Még a gondolatok csapongása is jól lett szemléltetve.

Elnézést az értékelés csapongása miatt, még a könyv hatása alatt állok.

Én nem adok igazat azoknak, akik számára a Ragyogás csak egy túlhypeolt regény, viszont azzal az állítással egyet értek, hogy nem ez King legjobb regénye. De közte van Stephen King legjobb alkotásinak, ez kétségtelen. A mesterien ábrázolt őrület, valamint a az odáig vezető út, valamint a karakterek hitelessége mellett eltörpülnek azok a hibák, amelyeket észre vehetünk a kötet olvasása közben. A gyengébb lelkületű olvasóknak viszont azt ajánlom, hogy egy sokkal nyugisabb könyvet keressenek Stephen King-el való ismerkedésük első szakaszán, ugyanis a horror elemek ugyanolyan hangsúlyosak, mint a drámai elemek felvonultatása. Aki viszont bátor, örömmel kezdheti ezzel a bibliográfiát, nem fogja megbánni. Valamint az az ember sem, aki csak szimplán egy izgalmas könyvre vágyik, amit egy-két nap alatt befalhat, mert a Ragyogás, az ő regénye lesz.

Értékelés: 9.5/10
Bővebben: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2012-06-28+09%3A00%3A00/stephen-king-a-ragyogas

Erről a könyvről muszáj írnom, mert nem tudom megérteni a népszerűségét. Az egyik, haláli idegesítő dolog, az King hótt primitív nyelvezete (vagy ez a fordító hibája lenne?, nem hiszem, Prekop Gabriella fordította Burgess remekművét, az Egy tenyér, ha csattant is), másrészt ez a könyv túl van írva, egyértelműen. Kinget minden bizonnyal a karakterszámért fizették, ezért nem törölt a könyvből semmit, sőt, földuzzasztotta 500 oldalra azt, ami 2-300 oldalon is elfért volna. Mást vártam Kingtől, nem egy ilyen szenzációhajhász ponyvát.

Aki viszont hatalmas dicséretet érdemel, az a zseniális Stanley Kubrick, aki ebből a könyvből megalkotta a filmtörténet egyik legjobb horrorfilmét. Jack Nicholson tökösebb Jack Torrance, mint a könyvbéli puhap…cs. És az legalább csak 2 óra, nem 500 túlírt oldal. De azért vannak jó részek, amiket jó olvasni – sajnos ezeket mindig követi egy újabb adag – nagy adag! – unalom. Remélem King többi könyve ennél jobb, ha már ilyen jó filmeket tudnak csinálni belőlük.

Az, hogy a szélesebb közvélemény A ragyogást tartja King legjobb regényének, elsősorban annak tudható be, hogy a történet első filmadaptációjához sikerült leszerződtetni a ’70-es évek Michael Madsen-ét, azaz Jack Nicolsont, és a már akkor is sztárrendezőként jegyzett Stanley Kubrick-ot. Hogy ezek után A ragyogás lett King legismertebb regénye, azt nehéz lenne kétségbe vonni, mert tény. De hogy egyben a legjobb is? Erős túlzás…

Amikor közel tíz évvel ezelőtt elkezdtem King-regényeket olvasni, direkt nem akartam az elsők közt túllenni A ragyogáson, mondván ki kell ismernem előbb a szerzőt ahhoz, hogy a mindenki által legjobbnak tartott művét a maga helyén tudjam értékelni. Emlékszem, volt bennem egyfajta emelkedett feszültség, amikor végül nekiálltam: annak a tudatában kezdtem el a történetet, hogy én bizony most valami nagyon-nagyon fontos regényt fogok a kezemben.

Aztán jött az egyik fejezet a másik után, egyik jelenet a másik után – és véget ért a könyv. Rossz semmiképpen sem volt, de azok alapján, amekkora várakozással néztem elébe, kifejezetten csalódásként éltem meg. Többre, jobbra számítottam. Őszintén szólva azóta sem tudom, hogy csak nálam „nem jött át" a kötet, vagy egyszerűen a Kubrick-Nicolson páros nyomán lihegte túl a közvélemény. Ám mivel az elmúlt tíz évben sikeresen áthámoztam magam bő negyvenöt King-regényen (tehát viszonylag jó rálátásom van a szerző munkáira), erősen hajlok afelé, hogy utóbbi történhetett: a filmvilág két sztáralakja kultuszt teremtett egy középszerű horror regényből.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

KELLÖGEM! HAHA! Érdekes történet, érdekes könyv. Már régóta el szerettem volna olvasni és most hála @Ciccnyog kihívásának itt volt rá a nagyszerű alkalom. A filmet már láttam régebben és nagyon érdekelt a regényt, őszintén? Szerintem sokkal jobb, mint a film, a film nekem kicsit fura volt, nem minden volt világos, míg el nem olvastam a könyvet. Az elején kicsit unalmasabb részek is vannak, volt, amit legszívesebben átlapoztam volna. De maga a történet és ez a Ragyogás dolog, szerintem egy remek ötlet, jól kidolgozott kiadásban.

Danny karaktere egy kicsit felnőttes nekem, ahhoz képest, hogy csak 5 éves, persze tehetséges, okos és furcsa gyermek, de akkor is egy okosabb 5 éveshez is idős volt. Persze nem könnyű egy felnőtt embernek egy ötéves gondolatait megfogalmazni elképzelni, hogy miket érthet meg és miket nem, volt ahol King jól csinálta, de a legtöbb helyen felnőttesre sikeredett.

Jack karaktere tökéletes volt, nagyon jól részletezte King bácsi a megőrülés pillanatait, a tehetetlenséget az ellen a valami ellen, ami a Panoráma belsejében van és meg akarja szerezni őt. Sajnáltam Jacket, amiért nem volt elég erős ahhoz, hogy meg tudja védeni magát és a családját.

Wendy szerintem nem volt az a tipikusan buta nő, mint sok más könyvben, ésszerűen gondolkozott és legalább védekezett, meg próbálta bármitől megvédeni a fiát, bármibe kerül is az.

Dick volt az egyik kedvencem a könyvben, hihetetlen, hogy King alkotott egy olyan embert, aki pár pillanat alatt képes volt megkedvelni annyira egy fiút, hogy akár az életét is feláldozza érte. Ennyire kedves és segítőkész embert, nem hiszem hogy lehet találni mostanában. És tetszettek azok a részek is, ahol a Ragyogás összekötötte az embereket és Dick találkozott nem is egyel útja során.

Mindenesetre érdekes a történet, tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti King műveit, ez nem maradhat ki az olvasmányai közül egy fanatikusnak. Azért csak 4 pont, mert az elején úgy 200 oldalig kicsit unatkoztam, de utána beindulnak az események és alig lehet letenni. Kicsit az is idegesített, hogy semmiképpen sem próbált meg Wendy maga lépni a tettek mezejére, nem próbálta megnézni az aeroszánt, pedig ha utánajár magától, akkor valószínűleg máshogy jártak volna, de akkor nem lett volna a történet az, ami.