Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Moab is My Washpot 11 csillagozás
A number one bestseller in Britain that topped the lists there for months, Stephen Fry's astonishingly frank, funny, wise memoir is the book that his fans everywhere have been waiting for. Since his PBS television debut in the Blackadder series, the American profile of this multitalented writer, actor and comedian has grown steadily, especially in the wake of his title role in the film Wilde, which earned him a Golden Globe nomination, and his supporting role in A Civil Action.
Fry has already given readers a taste of his tumultuous adolescence in his autobiographical first novel, The Liar, and now he reveals the equally tumultuous life that inspired it. Sent to boarding school at the age of seven, he survived beatings, misery, love affairs, carnal violation, expulsion, attempted suicide, criminal conviction and imprisonment to emerge, at the age of eighteen, ready to start over in a world in which he had always felt a stranger. One of very few Cambridge University… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 1997
Kedvencelte 1
Most olvassa 1
Várólistára tette 5
Kívánságlistára tette 6
Kiemelt értékelések
Totálisan vegyes érzések kavarognak bennem ez az olvasás után. Tetszik Stephen humora, stílusa, érdekel a személyisége, de ez önmagában nem garantálja, hogy mindegyik munkája egyformán szól majd hozzám, és talán még inkább érvényes ez ilyen kendőzetlenül őszinte önéletrajzi írás esetén.
Hullámzó volt az egész élmény. Itt hangosan nevetek, ott meghatódok, amott egy annyira frappánsan megfogalmazott igazságot látok, hogy nem győzök csodálkozni a bátorságán, megint máshol pedig olyan szinten nem köt le, hogy nehezen vergődök el a fejezet végéig, és már most bajban lennék, ha belekérdeznének a részletekbe.
Nem lehetett egyszerű megírni, mindenképp tisztelem érte.
Nem is tudom, mikor nevettem ennyit utoljára a buszon olvasva, mint ebben az elmúlt pár napban. Olyan jól éreztem magam, mintha Mr Fry ott ült volna mellettem és nekem meséli az életét. Még a hangját is hallottam. És közben rettentő okosnak is éreztem magam, mert Stephen Fry már csak ilyen: hozta a szokásos formáját, az elképesztő történeteit, a nyelvi sziporkákat és a hatalmas műveltségét, amiért oda vagyok meg vissza.
Szóval jól elvoltunk mi ketten, a példaképem meg én, amikor egyszer csak dühös lettem rá, és újra meg újra. És egyre többször futotta el a könny a szememet. Hogy lehet az, hogy egy ilyen zseniális ember ilyen durván elcseszi az életét, hát basszus?! Persze tudtam, hogy hogy és miért lehet, és mégis. Persze mikor már majdnem bőgtem, benyomott valami oltári poént a piszok, és nem bírtam haragudni rá, egy percig sem, csak sajnáltam. Néha.
Amikor elolvastam az utolsó mondatot, majdnem sírtam egy kicsit, de inkább gyorsan visszalapoztam az első oldalra és elkezdtem újra. Egyelőre inkább nem nyomom meg a Vége gombot.
Igaz, hogy gyógytempóban olvastam végig a könyvet, de az utolsó tizenpár oldallal rekordot döntöttem. Egyszerűen nem tudtam rávenni magam, mert annyira imádnivaló ez az ember, annyira találó és emberi minden sora, hogy fájt letenni a könyvét, és még most is szomorúan pislogok a kötet felé. Szeretném, hogy Stephen Fry matuzsálemi kort éljen meg, és minden húsz évéről írjon egy-egy ilyen könyvet. Egyáltalán nem volt olyan érzésem, mintha egy önéletrajzot olvasnék, sokkal inkább olyan volt, mintha mindig leültem volna elkölteni egy-két csésze teát az idősödő úriemberrel, aki elmesélte hol szomorú, hol vicces, esetlen, de mindig szívhez szóló történetét. Szerintem még napokig tudnám fényezni…
Stephen Fry önéletrajzának első kötete olyan, mint Fry maga. Szellemes, őszinte, szórakoztató, intelligens, soha nem unalmas. 20 éves koráig követhetjük, iskoláin és szexualitásának felismerésén át egészen bírósági ügybe torkolló lopássorozatáig.
Népszerű idézetek
I might use long words from time to time and talk rapidly or name-drop culturally here and there and display any number of other silly donnish affectations, but if this gives the impression that I might admire a similar manner or nature in others, then it makes me just want to go 'bibbly-bobbly-bubbly-snibbly wib-wib floppit' for the rest of my life, read nothing but Georgette Heyer, watch nothing but Emmerdale, do nothing but play snooker, take coke and get drunk and use no words longer than 'wanker' and 'cunt'.
This is how Forster finishes.
… the English character is incomplete in a way that is particularly annoying to the foreign observer. It has a bad surface – self-complacent, unsympathetic, and reserved. There is plenty of emotion further down, but it never gets used. There is plenty of brain power, but it is more often used to confirm prejudices than to dispel them. With such an equipment the Englishman cannot be popular. Only I would repeat: there is little vice in him and no real coldness. It is the machinery that is wrong.
172. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Agatha Christie Mallowan: Come, Tell Me How You Live ·
Összehasonlítás - Nick Hornby: Fever Pitch 83% ·
Összehasonlítás - Matt Haig: Reasons To Stay Alive 78% ·
Összehasonlítás - Terry Pratchett: Men at Arms 97% ·
Összehasonlítás - Sophie Kinsella: I've Got Your Number 95% ·
Összehasonlítás - Douglas Adams: The Hitchhiker's Guide to the Galaxy 92% ·
Összehasonlítás - Richard Osman: The Man Who Died Twice 92% ·
Összehasonlítás - Jasper Fforde: The Eyre Affair 93% ·
Összehasonlítás - Nick Hornby: About a Boy 90% ·
Összehasonlítás - Christopher X. Sullivan: The Friend ·
Összehasonlítás