Hazudozó 64 csillagozás

Stephen Fry: Hazudozó

    A ​Hazudozóban Adrian Healey viszontagságokkal teli életét ismerjük meg az angol bentlakásos fiúiskolák világától a Cambridge-i doktorátusig, fiúszerelmektől a nőkig, a valóság látszatától a teljes, mindent átitató fikcióig. Fry részben önéletrajzi ihletettségű regénye ismét tabukat döntöget és persze tükröt tart.
     „Adrian azt is tudta, hogy Adrian hazugságai igazak: ugyanúgy megélte, átélte és előadta őket, mint mások az igazságot már ha másoknak van igazságuk, és lehetségesnek tartotta, hogy ez az utolsó hazugság kitart a sírig.”
    Semmi nem az a regényben, aminek látszik, mindenkinek van rejtegetni valója, épületes hazugsága, és a szerző Healeyvel karöltve előszeretettel hozakodik elő a mocskosabbnál mocskosabb részletekkel.
    Ahogyan azonban a regényt átszelő idegen szál fokozatosan összefonódik a cselekménnyel, kiderül, hogy a saját világot építgető Adrian még csak alig pedzi az intelligenciájukkal mit kezdeni nem tudó, unatkozó ex- és… (tovább)

Stephen Fry: The Liar

Eredeti mű

Eredeti megjelenés éve: 1991

>!
Kult Könyvek, Budapest, 2010
382 oldal · ISBN: 9789638885104 · Fordította: Pék Zoltán

Enciklopédia 21

Szereplők népszerűség szerint

Adrian Healey


Kedvencelte 3

Most olvassa 3

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 24

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

Ottilia P>!
Stephen Fry: Hazudozó

Fry-t, mint színészt ismerem, jó néhány filmben láttam már, komikusi, televíziós és egyéb tevékenységeiről csak olvastam, és íróként is most találkoztam vele először.

Ez volt az első regénye (1991), és érezhető is, hogy keresi saját hangját, stílusa kiforratlan, karakterábrázolásai sem elég alaposak, de vannak zseniális elemei. Nekem állítólag nem elég fejlett a humorérzékem, de Fry számtalanszor megkacagtatott, imádtam az elmés, nyegle humorát.

Az angol és a kelet-európai titkosszolgálatokról, valamint a hetvenes évek brit közép- és felsőoktatásáról szól ez a kacagtató szatíra. Különleges, ahogyan Fry keveri a műfajokat, bár végig az úgynevezett iskolai regény dominál, de párhuzamosan fut a kémtörténet is. Igaz én eleinte elvesztem ez utóbbi bonyolult és sokszor unalmas szálai között, ezek a részek nem is nagyon tetszettek, de végül kikerekedett az egész, és amikor összefutottak a szálak, az briliáns és meghökkentő a javából.

Izgalmas volt belelátni az angol magániskolák és egyben a brit értelmiség világába. Megdöbbentő, hogy milyen mértékben áthatja ezen iskolák hagyományrendszerét a homoszexualitás, és a társadalmi, intézményi és személyes kétszínűség.

A főszereplő, Andrian egyéniségét eltorzítja az álarcok viselése, a védekezésként felfogható játszadozás és az elutasítástól való szorongás. Látszólag, hogy alkalmazkodjon a társadalmi, közösségi szokásokhoz, elvárásokhoz, tökéletesre fejleszti a hazudozást, és ezzel a legféktelenebb választ adja a kétségbeejtőnek tűnő kihívásokra.

Kimondottan élveztem ezt az ötletes, szellemes, kifejezetten elmés olvasmányt, amely sziporkázó humorral és nem utolsó sorban számos irodalmi előd megidézésével magával ragadott. Mindenképpen olvasni fogok még a szerzőtől.

2 hozzászólás
legrin P>!
Stephen Fry: Hazudozó

Csillagos ötös!
Rendkívül szórakoztató, kellően csavaros, az utolsó szóig lekötötte a figyelmem. A ilyen karakterek a kedvenceim, mint Adrian és Trefusis, nagyon szívesen találkoznék valaki ilyennel, és érdekelne, hogy az első öt percben megváltozna-e a véleményem. :D

Angol regény, minden második oldalon Holmes vagy Jane Austen utalás, az utolsó nagyjelent pedig nagyon emlékeztetett Agatha Christie záróaktusaira, ahogy Poirot az elejétől elmeséli a történteket, a hallgatók is hasonlóan reagálnak.

Nagyon tetszett, a környezet, a nyelvezet, a történet, minden! Fry nagyon tud!

dontpanic IP>!
Stephen Fry: Hazudozó

Amikor egy olyan személy könyvét olvasom, akit eredetileg nem az irodalom területén szerzett érdemei miatt szerettem meg, akkor mindig óvatos vagyok, könnyen érhet csalódás, mint ahogy ért is már. Stephen Fry-t is szeretem, viszont ez volt az első könyve, amibe belevágtam, így most is próbáltam nyugalomra inteni az eleve meglévő elfogultságomból adódó elvárásokat. De közben mégis ott motoszkált bennem a gondolat, hogy na de mégis Stephen Fry-ról van szó, benne csak nem fogok csalódni. És a motoszkáló gondolatnak lett igaza, szerencsére.

A könyv címe Hazudozó, amit lehet értelmezni a főszereplőre, de akár magára a könyvre is, mert tényleg semmi és senki nem az benne, aminek látszik. Még maga a könyv sem (na, azért nem változik át például egy vajas pirítóssal tálalt csésze jó teává öt órakor). Bentlakásos iskolában játszódó diákregénynek indul, aztán hirtelen azt vesszük észre, hogy mintha egy kémregényt olvasnánk, de ebben sem lehetünk biztosak, főleg hogy az utolsó oldalakon vesz még egy meglepő fordulatot a történet, de utána szerencsére megnyugodva csukhatjuk be, vége a könyvnek, nincs több csavar és éles kanyar…:)

Nemcsak a történet fordulatos, hanem a cselekményvezetés is, és sokszor csak egy-egy laza kapaszkodót kapunk a váltások után, hogy most akkor hol, jobban mondva mikor is vagyunk. Állandóan figyelni kell, ha valaki össze akarja rakni, hogy most akkor mi is van, és nemcsak Fry szellemességét élvezni, persze az sem utolsó szórakozás.

Mert Fry szellemes. A nyelvezet igazán fry-i, csűri, csavarja, mint egy kilencvenes évekbeli Oscar Wilde, ahogy már megszokhattam tőle máshol. És itt jegyezném meg, hogy nyilván eredetiben kellene olvasni a könyveit, úgy lenne az igazi, viszont a fordító is hatalmas tiszteletet érdemel. Egészen biztos vagyok benne, hogy Fry-t nem egyszerű fordítani, különös tehetség kell hozzá. Féltem is a fordítástól, de egyszer sem éreztem mesterkéltnek vagy erőltetettnek a szöveget.

Ez a szellemesség sokszor tényleg „csak” a nyelv szintjén jelenik meg, ami lehetne felszínes játszadozás is, de emellett ott vannak a mélyebb rétegek is, a könyvekről, nyelvről, hazugságról, igazságról való kis gondolkozások, amiknek szintén örültem. Na persze túlzott komolykodást ne várjunk Fry-tól, ő lesz az első, aki kigúnyolja és kineveti saját magát, még mielőtt az olvasó megtehetné.

Na, szóval, nekem tetszett, nem csalódtam. A könyv nem tökéletes, de ez nyilván csak azért van, mert az első. A többi majd az lesz, alig várom, hogy olvashassam őket.

Rushka>!
Stephen Fry: Hazudozó

Nehéz értékelést írni erről a könyvről mint egészről, sokkal inkább volt humoros jelenetek egymásutánja, mintsem elbeszélés. A főhős sem tartja össze a cselekményt, a regény központi témája, hogy ő egy hazudozó, mások és önmaga előtt is, de ez inkább elveszett a részletekben, nem pedig összefogta azokat. Mintha a szereplők, a történet csak fel lenne volna vázolva és bizonyos gondolatok, cselekményszálak csak véletlenül lennének jobban kidolgozva a többinél.
Mindezt persze bőven ellensúlyozza Fry humora, az, ahogy nem szégyelli a klasszikus műveltségét lerántani a legközönségesebb és legszörnyűbb dolgokhoz, ahogy az olvasót folyamatosan kínos helyzetbe hozza saját maga előtt, mert dönteni kell a szöveget olvasva, hogy az ember sznob, közönséges vagy egyszerre mindkettő.
A főhős, Adrian figurája is nagyon jó: ki nem érezte középiskolás korában (jó, valljuk be, azóta is), hogy a megnyilvánulásai, a gondolatai hazugak, csak egy felvett szerep részei, de hogy mi ez a szerep, meg miért is vette fel az ember, azt aztán sehogy sem tudjuk kideríteni.
A cselekmény meg tényleg szétesik, de magyarként ki ne jelentene be elfogultságot, amikor magyar szereplők, a magyar titkosszolgálat és határőrség döntő szerepet játszanak benne.
A végére még egy jó tanács: aki nem olvasta még a Twist Olivért, de szeretné, mindenképpen a Hazudozó előtt tegye még meg, aki pedig már olvasta és fontos számára, inkább ne olvassa a Hazudozót, mert Fry Peter Flowerbuck átirata ellehetetlenít minden további befogadást.

Astrid_Alba>!
Stephen Fry: Hazudozó

Imádtam Adrian szemtelen, szellemes és találékony karakterét, aki a művelt iskolai légkörben túl közönséges, a közönségesek között pedig túl művelt. Nagyon szórakoztató volt számomra Mr. Fry fogalmazásmódja és rendkívül ötletes, egyedi humora.
Néhány résznél eleinte erőltetetten soknak találtam a célzott megbotránkoztatást, aztán rájöttem, hogy igazából ennek mekkora szerepe van az események kibontakozásában. Pont ez a polgárpukkasztó viselkedés az, amit Adrian felvett álarcként hord, mert fél a szürke középszerű nyárspolgárságba skatulyázástól és ki akar tűnni a tömegből.
A könyv végére így elfogadtam ezt is és azt is, hogy a mindenre rávilágító végkifejlet előtt még sok fejezet teljesen érthetetlen, így vontatott az olvasónak. Ez azok közé a regények közé tartozik, aminek a mondanivalója csak akkor áll össze, mikor az utolsó puzzle darabka is a helyére kerül.
Végtelenül kedvesnek ugyanakkor jól esően idealizáltnak találtam a magyarok ábrázolását és a jövő generációjának nevelésére ennyire elhivatott tanárokat is, mint Trefusis és Biffen. De a legmulatságosabb, hogy az MI5 komolyan ennyire unatkozott volna akkoriban? :D

BrigiHudacsko I>!
Stephen Fry: Hazudozó

Mit mondhatnék? Sírva röhögős, igen. Beteg, igen. Zseniális, igen. Hazudozó, igen.

3 hozzászólás
Róka>!
Stephen Fry: Hazudozó

A víziló durvább volt, de ez jobban tetszett. Oké, ebben a könyvben is voltak meredek történések, illetve, inkább az volt az, hogy bár figyelmeztettek, nem hittem volna, hogy ez az Adrian ekkora hazudozó.

Hát, nagyon be lettem csapva. De jólesett.

westhammer666>!
Stephen Fry: Hazudozó

Éljenek a hazugok és a melegek! kb. erről szól a könyv. Nem rossz, de na… ennél jobbat is tudsz Stephen ;)

rensaman>!
Stephen Fry: Hazudozó

Fry ebben a könyvben is zseniális. Szeret polgárt pukkasztani, ezt le sem tagadhatná, de ha az ember nem azokra a részekre koncentrál, akkor nagyon jól fog szórakozni. A két szál igen távolról indul, de nagyon izgalmasan szövődnek össze, és végül minden értelmet nyer – a józan észnek adott pofonnal.
Az eddigi tendencia alapján májusban érkezik a következő Fry-fordítás, alig várom.

mohaborz>!
Stephen Fry: Hazudozó

a gondolat az rendben van, a humor a szokásos (beszarás), csak az egyes fejezetek színvonala ingadozik néha, meg a történet is hagy némi kívánnivalót maga után, főleg ahogy a végén kezd kaotikussá és követhetetlenné bomlani. a feloldás viszont majdnem kielégítő, úgyhogy némi elfogultsággal négyésfél.


Népszerű idézetek

Beja>!

Valaki egyszer azt mondta, hogy a kapitalizmusban az ember az embert zsákmányolja ki, a kommunizmusban meg pont fordítva.

104. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kapitalizmus · kommunizmus
legrin P>!

Felakasztotta Jeremyt, a blézerét Anthonyra, a kampóra.

67. oldal

2 hozzászólás
legrin P>!

A magyaroknak van egy csodálatos szavuk. Puszipajtás. Akit annyira jól ismersz, hogy az utcán is megpuszilsz. A magyarok demonstratív és érzelmes emberek, és társaságban lelkesen puszilkodnak. „Ismerik a fiatal Adriant?”, kérdeznéd, mire azt felelnék: „Ismerem, de nem vagyunk puszipajtások.”

310. oldal

Kapcsolódó szócikkek: magyarok, magyarság
4 hozzászólás
Beja>!

Az életben mindent ki kell próbálni, kivéve a vérfertőzést és a néptáncot.

116. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet
6 hozzászólás
legrin P>!

A sakk-matt arab eredetű kifejezés, „shah mat”, ami azt jelenti, a király meghalt.

213. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sakk
2 hozzászólás
zoja>!

Az angol nyelv igazi fegyverarzenál; ha úgy hadonászik vele, hogy azt sem nézi meg, töltve van-e, számítson rá, hogy időnként az arcába robban.

71. oldal

Kapcsolódó szócikkek: angol nyelv
legrin P>!

A világ nagyon szereti mondogatni, hogy a könyvek „tiszteletet érdemelnek”. De mikor halljuk, hogy a szavak tiszteletet érdemelnek?

58. oldal

BrigiHudacsko I>!

Akkor, gondolta Adrian, ahogy átvágott a Hawthorn Tree Courton a portásfülke felé, kell egy eredeti ötlet. Nem lehet olyan nehéz. Tele van velük a könyvtár.

60. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Adrian Healey
legrin P>!

Trefusis szobáját egy szóval le lehetett írni.
Könyvek.

57. oldal

Beja>!

– Két évvel ezelőtt Szabó érdekes felfedezést tett. A tiszta matematikáról az évek során átnyergelt az elektronikára, akusztikus energiára és mindenféle érdekes kapcsolódó területre. Magyarország élen jár ebben. Az a színes kocka, amivel mindenki játszik jelenleg, magyar találmány. Gondolom, a magyarok azért akkora szakértői a számoknak, formáknak és dimenzióknak, mivel olyan nyelvet beszélnek, amit kevesen értenek. Jelenleg van egy magyar matematikus, aki közel jár ahhoz, amit valaha lehetetlennek hittünk. A küszöbén áll annak, hogy négyszögesítse a kört. Vagy körösítse a négyszöget? Mindegy.
– Csak egy magyar képes rá, hogy utánad lépjen be a forgóajtóba, de előtted lépjen ki – idézte Adrian.

300-301. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Phil Doran: Csábító Toscana
Victoria Twead: Két vén bolond otthonra talál
Jeffrey Eugenides: Egy test, két lélek
Amélie Nothomb: Hódolattal esengve
Garai Imre: Sláger
Matuscsák Tamás: Rejtő Jenő elveszett naplója
Frank B. Gilbreth Jr. – Ernestine Gilbreth Carey: Tucatjával olcsóbb!
Richard Osman: Az eltévedt golyó
Neil Gaiman: Anansi fiúk
Louise Bay: Mr. Szépfiú