A víziló 39 vélemény
Mit tehet egy költő, ha nem tud költeni se verset, se pénzt? Mit tehet egy víziló, akinek vastag a bőre, de vékony a pénztárcája? Ted Wallace (a hatvanon túl, de Prüdérián innen) elég állástalan és gátlástalan ahhoz, hogy ne utasítsa vissza keresztlánya, Jane pénzét. Feladata, hogy eltöltsön egy kis időt régi barátja és Jane nagybátyja, Lord Logan vidéki kúriájában, és nyitva tartsa a szemét. Gyönyörű környezet, ingyen pia, tétlen tespedés: kemény munka, de Ted vállalja.
Csakhogy a Logan birtokon valami bűzlik, és nem csak az istállóban. Történnek dolgok. Váratlan vendégek érkeznek. Így Ted, a veterán víziló, arra fanyalodik, amiért tényleg nincs megfizetve: pihentetni az üveget és mozgósítani szürkeállományát.
| Kiadás | ISBN | Oldal | Fordította | Illusztrálta | |
|---|---|---|---|---|---|
 Kult Könyvek, 2009 | 9789630681407 | 362 | Pék Zoltán | Ugrás |
Most olvassa 4
Várólistán 51
Kívánságlistán 32
Aktuális kihívások
| Kihívás | Résztvevők | Véget ér | |
|---|---|---|---|
| Egy kis Fry és Laurie | ★ | 8 | 2012. augusztus 24., 23:48 |
Népszerű értékelések
Nehéz spoiler nélkül írni róla… Inkább az érzéseimről.
Úgy tíz százaléknál: Mi a jó ebben a baromságban?
Harminc százaléknál: Unom. Vagy mégse? Inkább unom.
A felénél: Bakker!
Több szakasz nincs. Nem bírtam letenni.
Stephen Fry számomra a legbritebb brit, és a XXI. század követe egyszerre, ami nem biztos, hogy ellentmondásos, de nekem az. Szerencsés kombinációja ő mindenféle ellentétes dolgoknak, és szerencsére ezt az írásába is át tudja ültetni.
Ezen kívül nem igazán tudok mit mondani, nehéz megfognom így röviden, hogy mit gondolok róla. Az biztos, hogy mindenkinek ajánlom. Hogy akkor mégis miért a fél csillag levonás? Mostanában tanulok szigorúan osztályozni… :)
2 komment
…és itt tudok igazat adni a fordítónak, hogy aki: „mindenre nyitott és már semmin sem lepődik meg, annak ez a regény kötelező olvasmány.”
Továbbra is fenntartom ama véleményemet, hogy Fry bácsi nem normális, és lehet valami abban a polgárpukkasztásban, mert ebben a regényben… hát hogy is fogalmazzak… kapunk rendesen hideget és meleget egyaránt. Van egy pont, amikor az ember tényleg a sarokba dobná legszívesebben a könyvet, mert már tényleg sok(k) (vagy csak az én gyomromnak nehéz), de ha ezen túllendülünk, akkor megkapjuk a hiszem-nem hiszem dolgokra a választ, elég szépen kidolgozva. …és igen, az emberi hülyeség határtalan, csak tőlünk függ, hogy gyermekünk mit gondol valósnak és mit nem.
Az biztos, hogy nagyon tetszik, ahogy ír, amit ír, és igenis várom a következő magyarul is megjelenő könyvét, mert muszáj;)
Jah, és magyar a nagyapja, ha jól értettem:D
Előrebocsátom, hogy nagyon szeretem S. Fry-t a P. G. Wodehouse sorozatban, a Fry and Laurie-ban stb. és rendkívül szellemes az a két könyve, amit eddig olvastam (ez és a The Stars' Tennis Balls), de ettől függetlenül olyan, mint a lufi: színes, szórakoztató és üres. Valóban viszi magát előre a könyv és nagyon vicces a cselekmény meg a stílus is, csak a végére érik be a csalódás, hogy az egész hervasztóan öncélú. Szóval lektűrnek csillagos ötös, de attól, hogy egyeseknél ilyen vagy olyan határokat feszeget (rendkívül szórakoztatóan), még nem válik irodalommá. Ami nem lenne baj, mert elég, ha valami a maga nemében kiváló, csak ne akarja magáról elhitetni, hogy több annál, mert nem szeretem, ha hülyének néznek. Én ez után a kettő után tíz évig nem olvastam tőle semmit, emiatt a rossz utóíz miatt. Most majd megpróbálom A hazugot.
Én elég nyitottnak tartom magam, de ez a könyv nálam is feszegette a határokat, azért hál' istennek a jó értelemben:) Érdekes sztori, érdekes szereplők, érdekes a humora is, de egyszerűen muszáj szeretni. Örülök, hogy @Beja-nál felfigyeltem rá, ezt kár lett volna kihagyni:)
1 komment
10 perce, h befejeztem és már hiányzik:) annyit nevettem a szereplőkön, h a könnyem is folyt. nagyon rég olvastam ennyire szórakoztató könyvet, ami ráadásként számos „hmm tényleg, most, h mondod” típusú igazságot is az olvasó orra alá dörgöl! csillagos ötös, nem is kérdés!!!
Nagyon jó! Stephen Fry-tól nem is vártam mást. Flegma, szókimondó, cinikus és irtó humoros. A végére mégis kicsit megható tudott lenni – mindannyiunknak észre kell venni magunk körül is a „csodákat”, melyekhez nem kellenek feltétlenül természetfeletti képességek :)
Csillagos hatos! Nem gondoltam, hogy SF írónak is ennyire jó, de nagyon-nagyon normális pasi. Még Fryt, sokat!!!
Most már mindegyik könyvét olvastam. Ez a legjobb. Csillogó angol humor, mély bölcsesség, önirónia, szellem. Jó sokáig olvastam, hogy tovább tartson. Kell nekem, hogy itthon is meglegyen!
Azt hiszem, ez nem az a híres angol humor, mert azért annyira nem vagyok oda. Ez jobb. :)
Népszerű idézetek
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Egyszerűen imádom a kis nőket, sokkal nagyobbnak látszik tőlük a farkam.
20. oldal
– Egy ifjú költő egyszer azt mondta Mallarménak: „Ma délután fenséges ötletem támadt egy vershez”. „Jaj, de kár”, felelte Mallarmé. „Hogy érti?”, kérdezte a fiatal költő megbántva. „Nos a versek nem ötletekből vannak, nem igaz?”, felelte Mallarmé. „Hanem szavakból.”
83. oldal
– Véleményem szerint – mondta – az embereknek kínosabb a szerelem, mint a szex.
– Aha. Miből gondolod?
– Hát senki sem beszél róla.
– Én azt hittem, másról se beszélnek. Erről szól minden film, minden popdal, minden televízióprogram. Szerelem, szerelem, szerelem. Szeretkezz, ne teázz. Csak szerelem kell. A szerelem sokszirmú izé. A szerelemtől hullik darabokra a világ.
87. o.
Van egy kellemes amerikai mondás: „Ha úgy néz ki mint egy kacsa, és úgy jár, mint egy kacsa, akkor valószínűleg kacsa.”
166. o.
Megköszörüli a torkát, mintha a „Gunga Din”-t akarná felmondani.
– Kip-kop.
– Ki az?
– Csupaka.
Remélem ez nem olyan favicc, amit a gyerekek ránk erőltetnek, de közben maguk sem értenek.
– Csupaka ki?
– Ááá! – visítanak örömükben. – Csupa kaki! Csupa kaki!
Olyan jó végre találkozni valakivel Swaffordban, aki az én szintemen van.
250. oldal
Hogy a lovaknak miért van egyáltalán májuk, fel nem foghatom. Még egyet sem láttam vodka-tonikkal.
246. o.
Tudtam, hogy meg kell tennem azt, amit a legjobban utálok. Gondolkodni.
262. o.
Az emberek hazudnak, csalnak, erőszakolnak, svindliznek, ölnek, csonkítanak, kínoznak és pusztítanak. Rossz dolog. És az emberek összefeküdnek egymással, összebújnak. Jó dolog. Ha úgy véljük, hogy a dugás az erkölcsi romlás jele, akkor nem vagyunk hülyék, kicsit-kicsit hülyék?
146. oldal
Az évek során kíméletlenül és zavaróan emelkedett az erkölcs. Aggaszt engem.
133. o.
Ó, igen, szegény költő: szánd a szegény nyomoronc költőt. A költőnek nincsenek speciális anyagai, egyedi módszerei. Nincs mása, csak a szavak, ugyanazok, amiket az egész átkozott világ használ, hogy megtudja, hol a legközelebbi vécé, vagy amikkel mentséget locsog közönséges élete otromba csalásaira és átlátszó kibúvóira; a költőnek nincs mása, csak ugyanazok a szavak, melyeket naponta millió alakban és összefüggésben átkoznak, dicsérnek, szidalmaznak, hízelegnek és félrevezetnek.
77. oldal
