Az ​elit alakulat 226 csillagozás

A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig
Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​101. légideszant-hadosztály 506. ejtőernyős ezredének Easy százada a világ legjobb gyalogszázadai közé tartozott. Ambrose ennek a roppant figyelemre méltó alegységnek a második világháborús történetét mondja el,az 1942-ben Georgia államban végzett embert próbáló alapkiképzéstől a D napon át a végső győzelemig.
Az Easy század mindent végigcsinált. Ejtőernyővel szállt le a D nap hajnalán, és Hitler berchtesgadeni Sasfészkének elfoglalásával fejezte be a háborút.
E könyv annak a gyalogszázadnak állít emléket,amely 150 százalékos veszteséget szenvedett a háború végéig,ahol a Bíborszív-kitüntetés egyszerű szolgálati jelvény volt csak,ahol valóban „egy falka testvér” módjára koplaltak, fáztak, éltek és haltak együtt a katonák. Stephen Ambrose ezeknek az amerikai hősöknek a történetét gyakran a saját szavaikkal mondatja el.
Műve sok órányi interjú,eredeti naplók és levelek alapján készült.

„Hihetetlen harci út, Ambrose pedig fantasztikus érzékkel mutatja meg… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1992

Tartalomjegyzék

>!
GABO, Budapest, 2021
464 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635661572 · Fordította: Molnár György
>!
GABO, 2001
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636892692 · Fordította: Molnár György
>!
GABO, Budapest, 2001
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 963923785X · Fordította: Molnár György

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

V. Henrik


Kedvencelte 67

Most olvassa 11

Várólistára tette 121

Kívánságlistára tette 139

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Razor P>!
Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig

Ez bizony tömény, de nagyon jól sikerült, emberközeli beszámoló volt a háborúról. A sorozatot ugyan elkezdtem nézni, de két rész után időhiány miatt félre tettem, de ezek után biztos folytatni fogom.
Kemény volt olvasni, ahogy az Easy század hadszíntérről hadszíntérre fogyatkozott. Normandiát és az Ardenneket tudtam, hogy problémás helyek voltak, na meg a Market Garden sem úgy sült el, ahogy tervezték, de nem gondoltam, hogy annyi gond volt, mint amennyi a könyvben is említésre került, gondolok itt pl. a kiképzett emberek hiányára vagy a hiányos ellátmányra. Ahogy szerintem sokakban, úgy bennem is megvolt az a kép, hogy a normandiai partraszállás után a „jueszármi” a fenti buktatókat leszámítva jóformán megállíthatatlanul tört előre, holott az igazság az, hogy nagyon nem. Ezért is jó ilyen beszámolókat olvasni. Érzésem szerint maga Ambrose is igyekezett nem túlisteníteni hazája fiait. Bár a kiképzést eléggé ajnározta, azért elismerte, ha valamiben a németek jobbak voltak.

>!
GABO, Budapest, 2001
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 963923785X · Fordította: Molnár György
11 hozzászólás
Rodwin>!
Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig

Nos ez egy igazán hosszú utazás volt, elég lassan olvastam, ami nem feltétlenül a könyv hibája. Mindig jött valami más, ami jobban érdekelt, és nem is túl olvasóbarát a megfogalmazása sem.
Ezt leszámítva, nehéz szavakba önteni és értelmeset írni, ezeknek a fiatalembereknek a történetükről, amiben Ambrose hihetetlen kutatómunkája van.
Ok nélkül csöppentek a háborúba, de nekik menniük kellett, ezt kívánta hazájuk, és Európa szövetségesei.
Camp Toccoa-ban együtt szenvedtem velük, ahogy Normandiában együtt ugrottunk. Megjártuk Hollandiát, Belgiumot, Németországot és Ausztriát.
Szörnyű lehetett ezt mind átélni nekik, a golyók szinte a fülem mellett süvítettek, olyan részletességgel van megírva a könyv. Sárban csúsztak hóban fagytak meg a nem megfelelő öltözet miatt, vagy alig jutottak élelemhez. De valahogy mindig sikerült tovább menniük, erőt merítettek egymásból.
Az egész Easy alakulat nagyon a szívemhez nőtt, Ausztriában én is velük pezsgőztem, mikor véget ért ez a sok éves borzalom.
Ugyan nagy meglepetés nem volt, hogy ki is maradt életben, mert sokszor vannak benne visszaemlékezések, de így is nagyon élvezhető.
A könyv végén jó volt olvasni az életpályákat, hogy szinte mindenki révbe ért és sikeres életük lett.
Ajánlom mindenkinek aki érdeklődik a téma iránt, még ha kicsit töményen is adagol mindent, de hiánypótló mű.

19 hozzászólás
ZsúésKrisz_Olvas>!
Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig

Most láttam elérkezettnek ennek a könyvnek az elolvasását, bár már régóta szemezgettem vele. Mindig is érdekeltek a hasonló témájú könyvek és már olvastam is párat. Ilyen könyvek után kicsit az ember legalábbis én magamba szállok és kell kis idő míg feldolgozom az olvasottakat.
Nagyon örülök, hogy megismertem és végig nyomon követhettem az „Easy” század történetét a megalakulásuktól a feloszlatásig. Nagyon sok mindenen mentek keresztül, és nagyon nagy dolgokat vittek véghez. Megérdemelték, hogy bemutassák történetüket.
A könyv olvasásával egy kicsit lassabban haladtam mint terveztem. Ezt a sok információnak, névnek, helyszíneknek, számoknak tudom be. A végére érve minden tiszteletem az összes katonának aki harcolt a II. világháborúba.
Bátran ajánlom bárkinek aki szereti a hasonló témájú könyveket. Nem fog benne csalódni!

3 hozzászólás
mcgregor P>!
Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig

Már a sorozat is nagy hatást tett rám anno, és a könyv sem okozott csalódást. Ambrose hatalmas munkával (igazán csak az utószót olvasva szembesültem vele milyen perfekcionizmussal) gyűjtötte össze az E századról szóló anyagot. Könyve azonban több lett egyszerű századkrónikánál, mert egyszerre jellemzi a katonák hétköznapi életét bemutató aprólékosság, valamint a stratégiai összefüggések, hadosztály- és hadseregszintű események jelentőségének felismerése.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a Franciaországot, Hollandiát és Belgiumot elfoglaló német erők kiűzése Nyugat-Európából a D-napot követően egyfajta diadalmenet volt, ahol a szövetségesek, mint egy szőnyeget feltekerték a náci hadsereget. Ehelyett a szövetségeseket sokszor káosz, nem megfelelő szervezés, a téli ruha hiánya, akadozó hadtáp, egyébként remek ötletek pocsék kivitelezése (Market Garden) és ami talán a legmeglepőbbnek tűnik: folyamatos emberhiány jellemezte még amerikai részről is. Az egyes gyalogos és ejtőernyős egységek ’44 végére, ’45 elejére olyan szintű kivérzésben voltak, hogy a támadás fenntartása brutális akadályokba ütközött, az USA pedig (amelyet egyfajta hatalmas erőforrás gyárnak gondolunk) egyszerűen nem toborzott elég élőerőt ehhez az emberzabáló feladathoz . Nem, a németek a D-nap után sem omlottak össze, igen kemény ellenfélnek bizonyultak. Az E század pedig sokszor a németekénél messzebbre nyúló (és más csapatok által megdézsmált) hadtápvonal, a megfelelő felszerelés és lőszer hiánya, esetenként pedig a nagyon konkrét túlerő ellenére is kiválóan teljesített. A harcok leírásán túl külön értéke ennek a könyvnek, hogy (köszönhetően néhány visszaemlékező katona írói vénájának is) megfelelő érzékenységgel és életlátással mutatja be, az egyes személyiségek hogyan viselkednek nagy nyomás alatt, ugyanarra a dologra mennyire másként reagálnak különböző emberek, milyen kapcsolatok, milyen — esetenként a katonai hierarchiát is felülíró — erőviszonyok alakulnak ki a harcoló alakulatok tagjai között. Szintén nagyon érdekes volt, hogy az el(és vissza)foglalt területeken található különböző népekkel kapcsolatban az amerikai katonáknak milyen benyomásaik alakultak ki. Több ilyen könyvre lenne szükség, és sok fiatal számára unalmas dátumoknál és igazán soha meg nem értett összefüggéseknél sokkal mélyebb valójában mutatkozhatna meg a történelemnek az a szakasza, ami még elég közel van hozzánk ahhoz, hogy tanúi köztünk élhetnek, néha elfeledve…

Ibanez P>!
Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig

A második világháború az egyik „kedvenc” történelmi korszakom. Ráadásul amióta jártam Normandiában, a D-day helyszíneken, azóta még többet szeretnék olvasni a témában, legyen az fikciós vagy tényleg megtörtént eseményeken alapuló könyv. Az E század történetéből valamikor láttam részleteket, mivel apukám lelkesen nézte a sorozatot, én sajnos már nem emlékeztem rá. Sajnos, mivel úgy érzem, jobban követhetőbb lett volna a könyv a film helyszínei alapján.

A könyvben ugyanis szinte az egyetlen zavaró momentum számomra az volt, hogy csupán a közepe tartalmaz fényképeket, olvasás közben azonban a főbb szereplőknél vagy odalapozunk, vagy például az említett helyszíneknél elővesszük a térképet és rákeresgélünk, mi hol van.. (az első odalon van három térkép és slussz)… még a francia helyszíneknél nem volt gond, mert ismertem a városokat, de a holland településektől kezdve „végem” volt, csak körülbelül tudtam behatárolni, merre is járhatnak… jobb lett volna, ha a fényképek és mellé térképrészletek, esetleg a csapatmozgásról készült rajzok kiegészítik a leírásokat. Persze így is el lehetett képzelni, mert teljesen jól le volt írva, hogy balra árok, jobbra épület és a tank hogy áll és a német merre néz és a többi, de talán ez a leírások egymásutánisága adott egy pici „szárazságot” a könyvnek. (én nem szeretek lapozgatni ide-oda a könyvekben, örülök, ha a megfelelő résznél van a megfelelő térképrészlet-fénykép stb.)

A könyv azonban nagyon jó. Érdemes elolvasni. Az elején kissé ráncoltam a homlokom, hogy a fenébe is, ezeket a srácokat bizony majd' két évig csak kiképzik, miközben emberek tömegei halnak meg a háborúban. Persze igen, őket nem „ágyútölteléknek” szánták, ugyanakkor a bevetésekkor mégis azt éreztem, hogy sokszor nem kaptak speciálisabb feladatot a többi egységnél. Annyiban voltak jóval speciálisabbak, hogy ők bizony nem adták fel, nem hátráltak meg, összeszedettebben és hatékonyabban tudtak egy-egy feladatot megoldani, ergo nagyobb volt az esély a sikeres kivitelezésre.

Külön tetszett a könyvben a katonák lelki megterhelésének leírása, hogy mikor mit érezhettek, hogyan módosultak a kezdeti bátor (és vakmerő) tetteik megfontolt lépésekké… S hogy mennyire másképp reagáltak a harc közben, kezdve a stressztől ideiglenesen megvakult katonától a németes kinézete miatt megtámadott csapattársig… hihetetlen pillanatokat olvashatunk a könyvben.

„Semmi rendkívüli sincs abban, hogy tisztek és közkatonák roppantak össze az állandó terhelés, feszültség és a sebezhetőség tudatának súlya alatt. A csoda az, hogy olyan sokan nem roppantak össze.”

Hanging_Moss_9102 >!
Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig

Fantasztikus könyv, végig izgalmas, rendkívül olvasmányos formában. Ez a könyv minden bizonnyal helyet kapna a top 10 II. világháborúról szóló könyvek listáján. A könyvet azért olvastam el, mert nemrégiben olvastam von Luck emlékiratát, aki kapcsolatba került Ambrose történésszel, és igen jó véleménnyel volt róla, másrészt pedig a történelem és ezen belül is a II. világháború mindkét fél szempontjából érdekel. Ambrosetól korábban a D-napot olvasgattam, ami nagyon nem tetszett, bár az már évekkel ezelőtt volt, változnak az idők.
Mondjuk szembetűnt, akármekkora elit katonák is voltak ezek az ejtőernyősök, hogy túl sokat azért nem kellett harcolniuk: Normandiából számomra meglepően hamar kivonták őket a frontról, hogy aztán menjenek a Market Garden nevű nonszensz hadművelet részeként Hollandiába, s végül az Ardennekben Belgiumba. 1945-ben pedig a Rajna és Ruhr-vidék körüli harcok után gyakorlatilag már nem is kellett részt venniük valódi csatákban. Németországban gyakorlatilag egy izgalmas körutazást tettek, Bajorországban pedig a piján, csajozáson kívül sok dolguk nem volt. Természetesen összehasonlítva egy orosz vagy német katonával, a szűk 1 év úgy érzem azért nem volt olyan lehetetlen teljesítmény a fronton. Von Luck például 1939-től 1945-ig harcolt. Persze az USA hamar lerendezte a nyugati frontot. Természetesen Normandia, Hollandia, az Ardennek a II. világháború legnehezebb frontjai közé tartoztak, és bebizonyították a deszantosok, hogy bármelyik német egységgel hatékonyan felveszik a harcot. Csupán azért jegyeztem ezt meg, hogy elismerem az áldozatukat, teljesítményüket, de egy Landsernek vagy orosz katonának sokkal nehezebb dolga volt, és szerintem Ambrose-al ellentétben, nem ez az egység és nemzet nyújtotta a legnagyobb teljesítményt a II. világháborúban. Bár összehasonlítani is problémás, mert a keleti és nyugati front időben, térben és számban is abszolút eltér.

RosszQtya>!
Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig

Többször láttam a tv sorozatot, és természetesen a Game-k sem maradtak ki, ezért, mivel már sok ismerős jött szembe velem az oldalakon, legyen az táj vagy ember, sokszor tűnt úgy, mintha már olvastam volna a könyvet, és ez sokat segített, hogy azonosulni tudjak valamennyire a történettel és szereplőivel. Mindazonáltal a könyv egész más élményt nyújtott, mint az előbb említett formátumok. Nagyon szikár a fogalmazás, csak néha esik egy kis irodalmi túlzásba az író. A téma időtlen, a feldolgozása már kevésbé maradandó, valahogy maradtak bennem hiányérzetek. II VH rajongóknak kötelező darab!

pupsegal P>!
Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig

Mindig is szerettem a második világháborús témakörrel foglalkozó könyveket, filmeket, sorozatokat, így is találtam rá az Elit alakulat sorozatra. Szerintem az egyik legkiemelkedőbb alkotás ebben a témakörben, és az külön öröm volt, hogy jelent is meg belőle könyv. Bevallom, kicsit féltem attól, hogy hozza-e majd a sorozat színvonalát, gondolok itt elsősorban arra, hogy sokszor elég szárazok tudnak lenni a történelmi leírások: szerencsére pozitívan csalódtam.
Rendkívül izgalmas, cselekményekkel teli, és végre (rengetegszer hiányolom) kapunk egy térképet is a jobb átláthatóság kedvéért. A történetek, interjúk néhol meghökkentőek, elgondolkodtatóak, de semmiképpen nem elhanyagolhatóak. Ez nem az a könyv, amelyik már az x-edik bőrt akarja lehúzni egy agyonhasznált témáról: ha lehet ilyet mondani egy csapatra fókuszál és mutatja be igen részletesen és zseniálisan regényszerűen, mégis történelmileg hűen. Ha valamit ki kellene emelni, akkor az biztosan a Bastogne-ról szóló fejezet: szerintem az volt az egész könyv legmegrázóbb, mégis legizgalmasabb része.
Azért külön dicséret jár Ambrose-nak, hogy a végén leírja, kinek hogyan alakult az élete a háború után.
A fél csillag levonás egyetlen dolog miatt van: bár tény, hogy egy amerikai szerző próbálja jobb színben feltüntetni a saját nemzetét, de a spoiler
Minden esetre, aki nem szeretne száraz leírásokat olvasni a második világháborús ejtőernyősökről, de mégis érdekli a téma, melegen ajánlom neki ezt a könyvet elolvasásra.

>!
GABO, Budapest, 2001
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 963923785X · Fordította: Molnár György
2 hozzászólás
Anton_Gorogyeckij P>!
Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig

Anno láttam az HBO sorozatot, de nem voltam hanyatt esve tőle… egyszerűen nem bírtam követni, hogy ki kicsoda, annyi karakter volt, illetve az a nem tudom már, legalább 3 rész, amit Bastogne-ban rejszolva töltöttek és jaj, de sajnálnom kell a 0 fokban didergő amikat… valahogy a Keleti Fronthoz képest nem tudtam őket sajnálni.
Na de a könyv mégiscsak egy klasszikus, reméltem, hogy jobb lesz. És tényleg jobb volt! Sokkal követhetőbb, élvezetes sztorizásokkal és interjú-bevágásokkal volt tűzdelve, tetszett a stílus. A pár térkép is igen hasznosnak bizonyult. Legjobban azonban a háború utáni fejezetek voltak számomra érdekesek, illetve hogy kivel mi történt azután.
Ami viszont itt is megmosolyogtató volt, hogy mennyire sajnálni kell szegény srácokat, hogy kb két hétig a hidegben kellett fagyoskodniuk, illetve hogy a német hadsereg mennyire ütőképes volt az Ardenneki offenzívánál, mennyire rendelkezésükre állt a hátország végtelen utánpótlása. Öööö… hogy mi? o.O Erről valahogy ezidáig nem hallottam/olvastam/tanultam, Ambrose szerint viszont így volt.. hát… okké…

Rozsomak69>!
Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig

Remek olvasmány volt és az értékelésem elején már le kell, hogy szögezzem, hogy a sorozat rajongóinak mindenképpen ajánlom, ha még nem olvasták, de azoknak is, akik szeretik az olvasmányos, kicsit (tényleg csak kicsit) mesélős stílusú hadtörténeti köteteket. Az értékelésem néhány pontjában óhatatlanul is a sorozathoz fogom hasonlítani a könyvet, de nem célom sem ítéletet mondani a fölött, hogy melyik a jobb, sem pedig előtérbe helyezni egyik értékeit a másik rovására.

Ennyi bevezető után rátérve a tényleges értékelésre én nagyon élveztem. Az első tényleges találkozásom Ambrose munkásságával a Vad Égbolt című kötete volt (korábban egyszer a D-Napot is elkezdtem olvasni, de az még nagyon ifjú koromban volt és nem éreztem magamban a kellő kitartást hozzá, hogy végigolvassam). A Vad Égboltban -ahogyan azt az arról írt értékelésemben ékesszólóan meg is fogalmaztam- nagyon zavart Ambrose patetikus stílusa és az, ahogyan a terrorbombázások kitervelőit kínosan mentegette. Nos az előző irományhoz képest ennek itt éppen az ellenkezője volt az egyik legnagyobb erénye. Az ejtőernyősök hadi (vagy bármilyen) törvényekkel szembemenő cselekedeteiről éppen olyan részletességgel ír, mint ahogyan a megpróbáltatásaikról és a dicsőséges pillanataikról is. Az egyéni beszámolók mellett sokszor láthatjuk a teljes összképet is egy egy hadműveletnél és a személyes megjegyzésekkel szemben meri megemlíteni a valós szituációt is (nagyon jó példa erre az, ahogyan Winters őrnagy Taylor tábornokhoz viszonyult, illetve amit feltételezett róla, hogy aztán az író megmutassa a dolog egy egészen más arcát). A sorozathoz képest nem olyan heroikus a könyv és sokkal életszagúbb, de a filmváltozatban minden pontossága ellenére mégiscsak játékfilmesen kellett bizonyos dolgokat megoldani. Ilyen pl. Spiers rohama, ami több ponton sem stimmel a könyvvel (igaz ebben az a legérdekesebb, hogy Winters nagyobb respektust kapott nálam és Spiers is közelebb került, illetve a heroizmusából sem veszített jottányit sem.)

Ambrose stílusa egyébként itt sem nélkülözi a patetikusságot és néha kissé belefeledkezik a dicshimnuszok zengésébe, de ahogyan fentebb is utaltam rá, közel sem olyan zavaró módon, hogy kizökkentő legyen. Legalábbis számomra nem. Emellett néha kifejezetten felpörgeti a kötetet a cirádás stílussal leírt csatajelenetekkel vagy éppen a feszültség legkülönfélébb módban történő ábrázolásával. Nem mellesleg végig érezteti a hatalmas kutatómunkát és utánajárást, amit írás közben, előtt és után végzett. Ami viszont nagyon zavaró, hogy a patriotizmus, illetve a nacionalizmus oltárán sajnos az író valóban feláldozza néhány esetben az objektivitást. Ezért nem vontam le csillagot, mert megértem és tudom fenntartásokkal kezelni, de aki most vág bele az ilyen témájú könyvek olvasásába, annak javaslom, hogy ne vegyen mindent megcáfolhatatlannak.

Sok karakterről kapunk teljesebb képet, mint a sorozatban. Örömteli volt, hogy az író ennyire belement a háború emberségre, pontosabban az ember pszichéjére tett hatásával. Persze örömteli abban az értelemben, hogy én személy szerint szeretek erről olvasni, csakúgy, mint a katonák hadsereghez kötődő viszonyához, amiben szintén remekel a könyv. Ugyanakkor ezek nagyon szomorú témák és sok kardcsörtetőnek odatartanék ebből egy-két részt, hogy gondolják át a katonasággal vagy a háborúval kapcsolatos kijelentéseiket.

Összegezve ez egy méltán népszerű és remekül megírt történet az Amerikai 101. Légideszant-hadosztály 501. ezredének E századáról. De nem csak arról, hanem a II. világháború nyugati frontjáról, a katonáskodásról és arról a kötelékről, ami csak az ilyen szörnyű körülmények között alakulhat ki. Ezért a címadást az eredetiben jobban is preferálom (Band Of Brothers – Testvérek Csapata).


Népszerű idézetek

Zora85>!

Nagy szeretettel őrzök az emlékezetemben egy kérdést, amit az unokám tett fel nekem. Azt kérdezte: „Nagypapa, te hős voltál a háborúban?” Nagypapa azt mondta: „Nem, de hősök közt szolgáltam.”

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig

Rodwin>!

A hadjárat végletesen veszélyes pillanataiban a katonák sokkal inkább rájönnek, mint a civilek akár egy hosszú élet alatt, hogy a tárgyi világ minden eleme pótolható, az élet viszont nem.

193-194. oldal

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig

mcgregor P>!

Talbert őrmester Gordonnal egy időben tért vissza a századhoz. Mivel az ő sebét nem német fegyver, hanem Smith közlegény bajonettja ejtette, Talbert még a Bíbor Szívre sem nyert jogosultságot. Gordon megvigasztalta, mondván, ő bármikor ad neki akár kettőt is a készletéből. A 3. szakasz összeállt és megrendezte a megfelelő szertartást Talbert tiszteletére. Gordon és Rogers versben állított halhatatlan emléket Talbertnak, Smith-nek és „a bajonettnak, mely közéjük állt". Az óda „A bajonett éjszakája" címet kapta és az utókor egyetemleges szerencséjére nem maradt fenn (legalábbis a szerzők nem bocsátották jelen sorok írójának rendelkezésére). Talbert némileg indignálódva csak annyit mondott jóval később: „Hatszor is lepuffanthattam volna a kis szarházit, ahogy ott bökdösött felém, de úgy éreztem, szorult helyzetünkben minden emberünkre szükségünk van."

129. oldal

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig

Rodwin>!

Annak a frontkatonának, aki elérte tűrőképessége határát, még a legszörnyűbb katonai fegyintézet is hívogató menedéknek tűnik.
Az egyetlen dolog, ami számít, a következő perc túlélése.

193. oldal

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig

Zora85>!

Amikor V. Henrik szózatot intézett az embereihez, azt mondta: mirólunk a mai naptól fogva a világ végezetéig úgy emlékeznek majd, mint a szerencsés kevesek, a testvérek csapata. Mert az, aki ma a vérét ontja az oldalamon, az örökre a testvérem lesz.

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig

Kapcsolódó szócikkek: V. Henrik
Masszaraks>!

A fegyveres harc világa feje tetejére állított világ. Abszolút ismeretlen emberek a lelküket kiteszik, hogy megölhessenek, és ha sikerül nekik, nem büntetést kapnak az életed kioltásáért, hanem elismerést, jutalmat és társadalmi megbecsülést.

251. oldal

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig

Kapcsolódó szócikkek: megbecsülés
mcgregor P>!

A légideszantcsapatok hivatalos személyzeti politikája azt írta elő, hogy a felgyógyult sebesültnek a régi századához kellett visszatérnie. A sorgyalogságnál a szolgálatképességét visszanyert katonát oda küldték, ahol éppen embert igényeltek. Az előbbi megoldást minden egykori ejtőernyős csapatneme egyik legbölcsebb húzásának, az utóbbit minden bármilyen fegyvernemnél szolgált veterán a hadsereg egyik legostobább intézkedésének tartotta.

129. oldal

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig

mcgregor P>!

Wayne („Shinny") Sisk őrmester is megkínlódott a háborús emlékeivel. Ezerkilencszázkilencvenegy júliusában levélben próbálta megmagyarázni Wintersnek, hogy miken ment át. „Az egész háború utáni életem lényege abban állt, hogy megpróbáltam kiinni magamból azt a teherautónyi Krautot, akiket Hollandiában állítottam le, meg azt a szívóskodó nácit, aki után felmentem a Bajor-Alpokba, csak hogy megölhessem. A jó öreg Moe Alley egyszer régen megmondta, minden általam elkövetett emberölés egy szép napon bebújik az ágyamba, és milyen igaza lett! A háború végeztével rengeteg rémálmom volt, elkezdtem hát piálni. Ha! Ha!
Azután egyszer a húgom kislánya, négyéves volt akkor, bejött a hálószobámba (a család többi tagja elviselhetetlennek tartott, mert vagy részeg voltam éppen, vagy másnapos) és azt mondta, Jézus engem is szeret meg ő is, és ha megbánom a bűneimet, az Isten megbocsátja mindazokat, akiket újra és újra próbálok megölni.
Az a pici lány a szívembe talált. Kitettem a szobámból és mondtam, keresse meg az anyukáját. Ott és akkor lehajtottam a fejemet anyám régi pehelypaplanos ágyára, bántam bűneimet és az Úr megbocsátotta a háborút és mindazt a sok gonoszságot, amit az évek során műveltem. 1949 vége felé letettem a lelkészi fogadalmat és hidd el, Dick azóta csak egyetlenegy embert ütöttem meg, ő viszont bőségesen rászolgált. Négy gyermekem van, kilenc unokám és két dédunokám.
Ha az Úr is akarja, és Jézus segít, remélem, találkozhatok veled és a többiekkel a következő találkozónkon. Ha nem, az utolsó ugrásnál úgyis látjuk egymást. Tudom, nem fogsz ledermedni az ajtóban."

370. oldal

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig

Razor P>!

Aznap délután Winters magához hívatta Nixon századost."Nix, józanodj ki és mutatok valami olyat, amit még te sem láttál soha életedben!"
Másnap, május 7-én reggel Nixon jelentkezett Wintersnél – józanul – és megkérdezte: „Mi az, amiről tegnap azt mondtad, meg akarod mutatni?” Winters szerzett egy dzsipet és elhajtottak a Luftwaffe tiszti klubjához. Amikor Winters kinyitotta a pinceajtót, „Nixon azt hitte, meghalt és felkerült a mennyországba”.
Ebbéli hitében Winters csak megerősítette, amikor így szólt: „Vidd, ami tetszik, azután minden század és zászlóalj törzsétől hívj ide egy teherautót és vigyen mindegyik egy teljes rakományt! Te vagy itt a főnök!”
Nixonnak megadatott minden alkoholista álma, maga a leírhatatlan paradicsom. Előbb nyugodtan válogasd ki a kedvenc italjaidat a világ egyik leggazdagabb gyűjteményéből, azután engedd, hadd vigyenek a szesztestvérek is annyit, amennyi jólesik! Eljött az ünneplés tökéletes ürügye is. Hát mikor rúgjon be a katona, ha ne a szerencsésen túlélt világháború végén?

340. oldal, 17. Hitler pezsgőjét nyakalva

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig

mcgregor P>!

Akarata ellenére Websternek egyre jobban megtetszettek az egyszerű emberek. Április 14-én ezt írta a szüleinek: „Azok a németek, akiket eddig láttam, tiszta, hatékonyan dolgozó, jogkövető polgároknak tűnnek". Templomba is rendszeresen jártak. „Németországban mindenki jár dolgozni, és nem úgy, mint a franciák, akik a kisujjukat is lusták felemelni még akkor is, ha magukon kellene segíteniük, a németek betemetik az árkokat, amiket a mindenféle katonaság ásott a földjeiken. Tisztábbak, haladáspártibbak és törekvőbbek, mint akár az angolok, akár a franciák."

308. oldal

Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat A 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig


Hasonló könyvek címkék alapján

Adam Makos – Larry Alexander: Felettünk a csillagos ég
Rick Atkinson: Hajnali hadsereg
Anonyma: Egy nő Berlinben
Szvetlana Alekszijevics: Nők a tűzvonalban
Jack Fairweather: Az önkéntes
Cheryl Strayed: Vadon
David Grann: Megfojtott virágok
Flora Harding: Erzsébet és Fülöp
Géraldine Schwarz: Emlékezet nélkül
Szvetlana Alekszijevics: A háború nem asszonyi dolog