Stendhal legnagyobb, reménytelen szerelme szolgált apropóul az író e kötetéhez, melyben az értekező próza nyelvén szól a Léonore-nak, máshol Métilde-nek nevezett hölgy iránt táplált érzései kapcsán a szenvedélyről, amely későbbi regényeinek, A vörös és feketének vagy A pármai kolostornak is központi témája lett.
A szerelemről c. könyvében fejti ki Stendhal híressé vált „kristályosodás”-elméletét, mely egy salzburgi sóbányában szerzett tapasztalatából született. Túristaútján (sic!) a francia író megfigyelte, hogy a bányászok az elhagyott tárnák mélyére gallyakat dobálnak, amelyekre sókristályok tapadnak, s pár hónap múltán „az eredeti ágat már fel sem lehet ismerni”, „a gallyat tündöklő kristályok borítják be”. A szerelem esetében e kristályosodáshoz hasonló folyamat játszódik le, amikor is a szerelmes saját elképzeléseit, vágyait, (sic!) a szeretett személyre vetítve már meg sem látja annak eredeti, valóságos személyiségét. S ez nem is csoda, mert… (tovább)
A szerelemről 15 csillagozás
Eredeti cím: De l'Amour
Eredeti megjelenés éve: 1822
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világkönyvtár Révai
Enciklopédia 7
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 4
Most olvassa 5
Várólistára tette 35
Kívánságlistára tette 24
Kiemelt értékelések
A kategorizálás, a sztereotípiák tipikus rajongói mégse fogják szívükbe zárni ezt az unikumot. Nem teszi lezser szórakozássá az időnként sejtető, rejtélyes, hogynemondjam rébuszos szövegfelépítés, a beható, aprólékos, tüzetes lélektaniság, amely olykor elkalandozik.
Na meg hogy Stendhal mindent a helyén kezel: semmitől nincs maradéktalanul elragadtatva (beleértve a szeszélyes szerelmet), méltatlan előítéletek sem jellemzik ugyanakkor. Már személyes és gazdag kapcsolatai is arról tanúskodnak, hogy egyénenként mindenkinek megadja az esélyt.
Egzaltáltságának jótékony hiányát mutatja a magasztoshoz való szkeptikus hozzáállás: míg nagyra becsüli egykori harcostársát, Napóleont, nem kerüli el figyelmét annak gyarlósága; noha maga is minimum agnosztikus, ízlése olyannyira kifinomult, hogy se Rousseau-tól, se Voltaire-től nincs elájulva. Számára nem szentesíti az eszközt a cél, sőt górcső alá veszi az eszköz vonásait.
Mindezen erénységhez indokolatlan szerénység társul – nemcsak éles elméjű, hanem tájékozott és tehetséges is, habár hangsúlyozza korlátait. Kiváló emberismerő, s egy, Gótama remetééhez fogható magabiztos felülnézetből, a sztoikus bölcsek mosolyával szemléli az emberi hitványságot: jól látta a büszkeséget, a hiúságot, a gőgöt, a másoknak való állandó megfelelés kényszerérzetének, a tetszelgésnek a megnyilvánulásait.
Mi bizonyítja, hogy nem csupán blöfföl, mikor mintha egzakt tudománnyal elemezné a humán viselkedést, különféle magatartásmódokat? Hát prózai illusztrációi mellett az, hogy az érzelmi viharok rángatta, kicsit is tapasztalt olvasó többnyire vagy bólogat, vagy, újdonsült belátása gyanánt, fejéhez kap közben.
Az író végletesen érzékeny úgy, hogy egyszerre ízig-vérig férfi: minden érzékiségre, romantikára fogékonysága ellenére, illetve miatt egy kiegyensúlyozott és határozott karakter benyomását kelti – ha női erő van, akkor Stendhal habitusa a férfiúi gyöngédség.
Ugyan egyikünk sem ismerhette, nehéz volna elvitatni, hogy egy egészséges, harmonikus lelkületű, józan ítélőképességű figura lehetett; olyasfajta, akire szeretnénk bízni magunkat krízishelyzetben.
Persze, úgysem tér vissza az ilyenkor áhított XIX. század a takaros szaténkalapjaival, meg az idő különben is megszépíti a múltat, Stendhal gondolataival barátkozva azért kérdeném: látni a mai korokban egy ilyen embert?
Népszerű idézetek
Minden lehetséges erőfeszítést megteszek, hogy írásom száraz legyen. Hallgatást parancsolok szívemre, holott, hitem szerint, sok mondanivalója volna. Folyton félek, hogy csak egy sóhajtást rögzítek le, mikor azt hiszem, valami igazságot jegyzek fel.
40. oldal, IX. fejezet (Kalligram, 2000)
A hiuságtól eltekintve: az első diadal magában véve egy férfinak se kellemes, kivéve:
1. Ha még nem volt ideje kivánni és képzelmének átszolgáltatni e nőt, vagyis ha nyomban a megkivánás első pillanataiban teheti a magáévá. A physikai gyönyörnek ez a lehető legnagyobb foka, mert a lélek még teljes egészében a szépségek meglátásának vágyától van eltöltve és nem gondol az akadályokra.
2. Ha csak nem olyan nőről van szó, kivel egyáltalában nem kell törődni. Például valamely csinos szobaleányról, olyan nőről, kit az embernek csak akkor jut eszébe megkivánni, mikor látja. Ha ugyanekkor egy szemernyi szenvedély is belopódzik a szivbe: a fiasconak is előáll egy szemernyi lehetősége.
3. Ha a szerelmes oly váratlanul jut kedveséhez, hogy semmi ideje a gondolkodásra.
4. Ha a nő tuláradó és odaadó szerelmet tanusit, de a férfi ennél kisebb fokban szereti.
Minél mélyebben szerelmes a férfi, annál nagyobb erőfeszitésébe kerül, hogy ily bizalmasan merjen érinteni és esetleg megsérteni egy teremtést, aki, az istenséghez hasonlóan, a legnagyobb szerelemmel és egyuttal a legnagyobb tisztelettel tölti el.
HATVANADIK FEJEZET. Fiascók
A válás eljárásában megható példáját látom az arabok tiszteletének a gyöngébb nem iránt. Az asszony a férj távollétében, akitől el szándékozott válni, leeresztette, majd ismét felállította a sátrat, oly módon, hogy bejárata az eddigi bejárattal ellentétes oldalon legyen. Ez az egyszerű szertartás örökre elválasztotta egymástól a házastársakat.
249. oldal, LII. fejezet, Provance a XII. században (Tarandus, 2013)
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Victor Hugo: A nyomorultak 91% ·
Összehasonlítás - Émile Zola: Hölgyek öröme 89% ·
Összehasonlítás - Hugo Viktor: Ruy Blas ·
Összehasonlítás - Eugène Sue: Párizs rejtelmei ·
Összehasonlítás - Honoré de Balzac: A harmincéves asszony 82% ·
Összehasonlítás - Anatole France: A vörös liliom 74% ·
Összehasonlítás - Molnár Ferenc: Játék a kastélyban 95% ·
Összehasonlítás - William Shakespeare: Sok hűhó semmiért 93% ·
Összehasonlítás - Oscar Wilde: Bunbury 92% ·
Összehasonlítás - Mikszáth Kálmán: A vén gazember 92% ·
Összehasonlítás