A ​szerelemről 15 csillagozás

Stendhal: A szerelemről Stendhal: A szerelemről Stendhal: A szerelemről Stendhal: A szerelemről Stendhal: A szerelemről Stendhal: A szerelemről Stendhal: A szerelemről

Stendhal ​legnagyobb, reménytelen szerelme szolgált apropóul az író e kötetéhez, melyben az értekező próza nyelvén szól a Léonore-nak, máshol Métilde-nek nevezett hölgy iránt táplált érzései kapcsán a szenvedélyről, amely későbbi regényeinek, A vörös és feketének vagy A pármai kolostornak is központi témája lett.
A szerelemről c. könyvében fejti ki Stendhal híressé vált „kristályosodás”-elméletét, mely egy salzburgi sóbányában szerzett tapasztalatából született. Túristaútján (sic!) a francia író megfigyelte, hogy a bányászok az elhagyott tárnák mélyére gallyakat dobálnak, amelyekre sókristályok tapadnak, s pár hónap múltán „az eredeti ágat már fel sem lehet ismerni”, „a gallyat tündöklő kristályok borítják be”. A szerelem esetében e kristályosodáshoz hasonló folyamat játszódik le, amikor is a szerelmes saját elképzeléseit, vágyait, (sic!) a szeretett személyre vetítve már meg sem látja annak eredeti, valóságos személyiségét. S ez nem is csoda, mert… (tovább)

Eredeti cím: De l'Amour

Eredeti megjelenés éve: 1822

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világkönyvtár Révai

>!
478 oldal · ISBN: 9789634171263 · Fordította: Salgó Ernő
>!
Digi-Book Magyarország, Budaörs, 2017
322 oldal · ISBN: 9789634740384 · Fordította: Salgó Ernő
>!
Tarandus, Győr, 2014

6 további kiadás


Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Stendhal


Kedvencelte 4

Most olvassa 5

Várólistára tette 35

Kívánságlistára tette 24


Kiemelt értékelések

robinson P>!
Stendhal: A szerelemről

Anekdoták és aforizmák, elmélkedés a legszebb érzésről. Stendhal pedig igazi szakértő.

http://gaboolvas.blogspot.hu/2014/09/a-szerelemrol.html

Foray_Nándor I>!
Stendhal: A szerelemről

A kategorizálás, a sztereotípiák tipikus rajongói mégse fogják szívükbe zárni ezt az unikumot. Nem teszi lezser szórakozássá az időnként sejtető, rejtélyes, hogynemondjam rébuszos szövegfelépítés, a beható, aprólékos, tüzetes lélektaniság, amely olykor elkalandozik.

Na meg hogy Stendhal mindent a helyén kezel: semmitől nincs maradéktalanul elragadtatva (beleértve a szeszélyes szerelmet), méltatlan előítéletek sem jellemzik ugyanakkor. Már személyes és gazdag kapcsolatai is arról tanúskodnak, hogy egyénenként mindenkinek megadja az esélyt.

Egzaltáltságának jótékony hiányát mutatja a magasztoshoz való szkeptikus hozzáállás: míg nagyra becsüli egykori harcostársát, Napóleont, nem kerüli el figyelmét annak gyarlósága; noha maga is minimum agnosztikus, ízlése olyannyira kifinomult, hogy se Rousseau-tól, se Voltaire-től nincs elájulva. Számára nem szentesíti az eszközt a cél, sőt górcső alá veszi az eszköz vonásait.

Mindezen erénységhez indokolatlan szerénység társul – nemcsak éles elméjű, hanem tájékozott és tehetséges is, habár hangsúlyozza korlátait. Kiváló emberismerő, s egy, Gótama remetééhez fogható magabiztos felülnézetből, a sztoikus bölcsek mosolyával szemléli az emberi hitványságot: jól látta a büszkeséget, a hiúságot, a gőgöt, a másoknak való állandó megfelelés kényszerérzetének, a tetszelgésnek a megnyilvánulásait.

Mi bizonyítja, hogy nem csupán blöfföl, mikor mintha egzakt tudománnyal elemezné a humán viselkedést, különféle magatartásmódokat? Hát prózai illusztrációi mellett az, hogy az érzelmi viharok rángatta, kicsit is tapasztalt olvasó többnyire vagy bólogat, vagy, újdonsült belátása gyanánt, fejéhez kap közben.

Az író végletesen érzékeny úgy, hogy egyszerre ízig-vérig férfi: minden érzékiségre, romantikára fogékonysága ellenére, illetve miatt egy kiegyensúlyozott és határozott karakter benyomását kelti – ha női erő van, akkor Stendhal habitusa a férfiúi gyöngédség.

Ugyan egyikünk sem ismerhette, nehéz volna elvitatni, hogy egy egészséges, harmonikus lelkületű, józan ítélőképességű figura lehetett; olyasfajta, akire szeretnénk bízni magunkat krízishelyzetben.

Persze, úgysem tér vissza az ilyenkor áhított XIX. század a takaros szaténkalapjaival, meg az idő különben is megszépíti a múltat, Stendhal gondolataival barátkozva azért kérdeném: látni a mai korokban egy ilyen embert?

Silmantin>!
Stendhal: A szerelemről

Hasznos bölcsességek, kissé régi nyelvezettel…
A meglátásai azonban igazán figyelemre méltóak… :)


Népszerű idézetek

Carmilla >!

A zenehallgatás közben való álmodozás szokása hajlamossá tesz a szerelemre.

Kapcsolódó szócikkek: álmodozás
latinta P>!

    A szerelem olyan, mint a láz, megszületik és elmúlik anélkül, hogy abba akaratunk beleavatkoznék.

32. oldal, V. fejezet (Kalligram, 2000)

Kapcsolódó szócikkek: akarat · láz · szerelem
robinson P>!

Meglehet, hogy a szépség hatását azok a férfiak érzik át legerősebben, kik nem hajlamosak a szenvedélyes szerelemre, legalábbis a szépség a legerősebb benyomás, amit nő tehet rájuk.

77. oldal

latinta P>!

A szerző hiába kér elnézést az olvasóközönségtől, a közzététel ténye rácáfol állítólagos szerénységére.

5. oldal, Az első kiadás előszava (Kalligram, 2000)

latinta P>!

    Semmi sem kedvezőbb a szerelem megszületésére, mint az unalmas magány váltakozása ritka s rég várt bálokkal; az okos lányos anyák ehhez tartják magukat.

46. oldal, XIII. fejezet - Az első lépés; Az előkelő társaság; A boldogtalanság (Kalligram, 2000)

1 hozzászólás
latinta P>!

    Minden lehetséges erőfeszítést megteszek, hogy írásom száraz legyen. Hallgatást parancsolok szívemre, holott, hitem szerint, sok mondanivalója volna. Folyton félek, hogy csak egy sóhajtást rögzítek le, mikor azt hiszem, valami igazságot jegyzek fel.

40. oldal, IX. fejezet (Kalligram, 2000)

robinson P>!

Úgy gondolom, egy angol férj gőgje rendkívül ügyesen fűti boldogtalan felesége hiúságát.

199. oldal

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

A hiuságtól eltekintve: az első diadal magában véve egy férfinak se kellemes, kivéve:

1. Ha még nem volt ideje kivánni és képzelmének átszolgáltatni e nőt, vagyis ha nyomban a megkivánás első pillanataiban teheti a magáévá. A physikai gyönyörnek ez a lehető legnagyobb foka, mert a lélek még teljes egészében a szépségek meglátásának vágyától van eltöltve és nem gondol az akadályokra.

2. Ha csak nem olyan nőről van szó, kivel egyáltalában nem kell törődni. Például valamely csinos szobaleányról, olyan nőről, kit az embernek csak akkor jut eszébe megkivánni, mikor látja. Ha ugyanekkor egy szemernyi szenvedély is belopódzik a szivbe: a fiasconak is előáll egy szemernyi lehetősége.

3. Ha a szerelmes oly váratlanul jut kedveséhez, hogy semmi ideje a gondolkodásra.

4. Ha a nő tuláradó és odaadó szerelmet tanusit, de a férfi ennél kisebb fokban szereti.

Minél mélyebben szerelmes a férfi, annál nagyobb erőfeszitésébe kerül, hogy ily bizalmasan merjen érinteni és esetleg megsérteni egy teremtést, aki, az istenséghez hasonlóan, a legnagyobb szerelemmel és egyuttal a legnagyobb tisztelettel tölti el.

HATVANADIK FEJEZET. Fiascók

ildiko_adam06>!

A válás eljárásában megható példáját látom az arabok tiszteletének a gyöngébb nem iránt. Az asszony a férj távollétében, akitől el szándékozott válni, leeresztette, majd ismét felállította a sátrat, oly módon, hogy bejárata az eddigi bejárattal ellentétes oldalon legyen. Ez az egyszerű szertartás örökre elválasztotta egymástól a házastársakat.

249. oldal, LII. fejezet, Provance a XII. században (Tarandus, 2013)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Victor Hugo: A nyomorultak
Émile Zola: Hölgyek öröme
Hugo Viktor: Ruy Blas
Eugène Sue: Párizs rejtelmei
Honoré de Balzac: A harmincéves asszony
Anatole France: A vörös liliom
Molnár Ferenc: Játék a kastélyban
William Shakespeare: Sok hűhó semmiért
Oscar Wilde: Bunbury
Mikszáth Kálmán: A vén gazember