Hajónaplók 67 csillagozás

Steiner Kristóf: Hajónaplók

Steiner ​Kristóf legújabb könyve amolyan földközi-tengeri „roadmovie”, melyben a hétköznapi kalandok mögött ott húzódik a végtelenített kis karkötő, a kabbala vékony, piros fonala.

Ezek a feljegyzések az elmúlt öt év során születtek, hősei azok a lélektársak, akikkel az olvasók már sodródhattak 2009-ben Gumimatraccal a Gangeszen, tavaly pedig velük falatozhattak a szerző Lélekbonbonjaiból. A Hajónaplókat egy szürreális, ám nagyon is valós kaland köré építette: néhány évvel ezelőtt merészen válaszolt egy meglehetősen szokatlan apróhirdetésre, és hamarosan a nyílt tengeren találta magát egy vadidegennel, s – ahogy az lenni szokott – a nagyon is jól ismert démonaival. Miközben rejtélyes útitársával bejárja és végigkóstolgatja Dél-Európa tengerparti városait, hamar kiderül, hogy nem ő az egyetlen a hajókabinjukban, aki puzzle-ként próbálja összeilleszteni a szívét. Kristóf persze személyes hőseitől sem szakad el: a magyar pop kultúra kishercegét hol Hollywood aranykorába fújja… (tovább)

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2012
166 oldal · ISBN: 9789632546438
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2012
ISBN: 9789632546872

Enciklopédia 2


Kedvencelte 8

Most olvassa 2

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 34

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Sippancs P>!
Steiner Kristóf: Hajónaplók

Nem követem, és soha nem is követtem Kristóf magánéletét, ahogy a munkásságával sem voltam teljesen tisztában (nekem a vivás korszak egy az egyben kimaradt), de ha tudtam volna, hogy így ír, akkor előbb kézbe veszem valamelyik könyvét. Mert ez bizony jó volt! Nagyon jó! Egy igazi, letisztult stílusú, lelket és testet simogató, hangulatos történet, ami a (látszólagos) könnyedsége ellenére sok-sok mélyenszántó gondolatot tartalmazott, és ha kicsit is, de hozzásegített ahhoz, hogy a fejemben lévő kuszaságot kevésbé érezzem.
S hogy miért vontam le fél csillagot? Mert izgalmas és szerethető történet ide vagy oda, a sok filmes hasonlattól és egy-két romantikus visszaemlékezéstől néha kiakadt a cukiság-, pontosabban a sziruposságmérőm.
Fogok még olvasni Steiner Kristóftól!

4 hozzászólás
Droci>!
Steiner Kristóf: Hajónaplók

Eredetileg nem ez a könyv lett volna az első, amit tőle olvasok, de aztán másképp alakult :) Sajnos a Gumimatrac a gangeszen c. könyvem eltűnt akkor, de azóta meglett az is :)

****
Megvilágosodást kaptam bizonyos szinten általa. A rövidsége ellenére a végén úgy éreztem, hogy még nem volt elég és még akarok tőle ilyen lélekszántó gondolatokat. Megtaláltam a segítségével kicsit a saját elképzelt utamat, amiben bizakodom, hogy helyes irányba tart. Nem kifejezetten tartom magam kalandvágyó típusnak, mégis a könyv olvasata közben az az érzés motoszkált bennem, hogy néha talán ráfér az emberre a kalandvágy, a megszokott közegből való kiszakadás. Így legalább tisztába lehetek a saját határaimmal, meddig tudom feszegetni azokat a bizonyos határvonalakat és hol van az a pont, amikor saját magam is azt érzem, hogy itt kell megálljt parancsolni. Végre azzal is tisztába jöttem, hogy nem jó mindig mindent agyonkomplikálni, csak egyszerűen cselekedni kell, néha spontán akár, mert minden dolognak megvan a szépsége. Még ha útközben el is keseredik olykor az ember, venni kell egy mély levegőt és tudatosítani, hogy képes vagyok rá. Ha hagyom, hogy a sötét fellegek beárnyékoljanak, akkor sosem találom meg a kiutat.

Úgy érzem, hogy ez egy közös utazás volt most, bár az útjainak úgysem találkoznak, ebben a könyvben mégis egymásra találtunk valahogy. Csodás élmény volt!!!

2 hozzászólás
BoneB P>!
Steiner Kristóf: Hajónaplók

Már csak azért is tetszik a könyv, mivel a nagy része Olaszországról szól, álmaim országáról, ahol még sose jártam, de majd egyszer úgyis eljutok oda. Most már az is biztos, hogy onnan csak plusz kilókkal jöhet haza az emberlánya, ha egyáltalán hazajönnék. :D (Elizabeth Gilbert is itt hízott meg) Tetszik Kristóf stílusa, olyan könnyed, olvasható a könyv. Jó néha kicsit sok volt a szirupos hasonlatokból, naplementékből, de valamivel ki kell tölteni a holtidőket, és fel kell vezetni a következő sztorit. ;)
Volt egy olyan rész a könyvben, ahol teljesen egyezik a véleményünk, sőt ezt le is írtam a Marcus Luttrell: A túlélő c. könyv értékelésében is. Kristóf szerint: „Addig, míg barátok és testvérek találnak okot arra, hogy harcba szálljanak egymással, a nemzetek mindig találnak majd okot véres háborúkra.”

A könyv borítóját meg egyenesen imádom. :)

SunnyRiver>!
Steiner Kristóf: Hajónaplók

Huhh, ez nem semmi könyv volt.

Hol is kezdjem? A történet, a gondolatok, a megfogalmazás és a sok kis apró tanulság olyan összhangot és harmóniát teremtett, amit az utóbbi időben ritkán éreztem egy könyvnél. Talán az is benne volt, hogy jó pillanatban olvastam, hogy éppen illett ehhez az időszakhoz, amiben éppen járok. Nem tudom, de nem is számít. Az számít csak, hogy élveztem, minden egyes sorát, minden kis apróságot, és hogy bátorságot merítettem belőle, visszatért a kalandvágyam és egyben meg is nyugodtam. Ez furcsának tűnhet, mégis ilyen hatással volt rám a könyv.
Minden benne volt, ami kellett, és nem volt benne semmi sem fölösleges. Minden részlet jó helyen, minden apróság lényeges. Bár rövid kis könyv, de ettől még így teljes. Igen, olvasnám még tovább, de nem ezt a történetet, ez a fejezet már lezárult. Így aztán nem maradt bennem hiányérzet, viszont vágy az új fejezet megismerésére igen.

Biztos, hogy még el fogom olvasni később is, sőt. Talán még ezen a nyáron. És Kristóf többi könyvéhez is kedvet kaptam (eddig csak a cikkeit olvastam néha).

Köszönöm ezt a csodás utazást!

rockdoki>!
Steiner Kristóf: Hajónaplók

Kristóf engem már a Lélekbonbonnal megvett, ráadásul kilóra. A Hajónaplók pedig ezek után beváltotta a hozzáfűzött reményeket, sőt…
Egy barátnőm kapta a könyvet születésnapjára – épp hogy megérkezett a futár, és kibontotta előttem a csomagot, valami átsuhanhatott az arcomon, mert a kezembe nyomta, hogy olvassam el először én, neki még úgyis van még mit választania. És pedig cipeltem magammal, a buszon, a kádba, az ágyba, és néha még azután is, hogy a könyvet lettem az asztalra, a gondolatai, egy-egy mondat, egy-egy érzés továbbkísért, bármerre mentem.
A Hajónaplók tiszta, egyszerű, mély, és tele van megannyi szeretettel, szépséggel – és ez úgy hangzik, mintha egy szivárvány hátán olvasgatnánk valami egészen édeset és sziruposat… De ez nem igaz. Annyi kérdés van benne, útkeresés, amin előbb-utóbb… egyikünk-másikunk… mindannyian…. egyszer… magunk is átesünk.
Kristóf a szavain keresztül nagyon a szívemhez nőtt…
Ami még igazán tetszett az az, ahogy írásaiban, és ebből kiindulva a gondolataiban annyira megfér egymás mellett a popkultúra és a bölcselet is. Egyik pillanatban filozófusokat idéz, onnan ugrik be egy gondolat, a másikban az Elfújta a szél egy-egy sora köszön vissza :)

Virizlai_Richárd>!
Steiner Kristóf: Hajónaplók

Egyszerre szeretnék köszönetet mondani ennek a könyvnek, és nem mellékesen a leghatározottabban azt mondani b@szd meg. Persze mind a kettőt a legnagyobb hálával.

Mikor neki kezdtem olvasni az volt a cél, hogy egy könnyed olvasmány legyen porondon. Bevallom nem olvastam utána semmit a könyvnek, csak mivel olvastam Kristóf régebbi írásait így gondoltam ez sem lehet rossz. Na de a könnyedség megvolt, de kikapcsolni nem kapcsolt ki. Érdekes, hogy egy az ő életéről szóló megemlékező kis szösszenetek, mennyire el tudnak indítani önértékelésbeli felülvizsgálatokat és mennyire felszínre tudnak hozni lezáratlan ügyeket az ember saját életéből. Igen ezek saját tapasztalatok. Ennek a titka talán abban rejlik, hogy nem csak ír, az írásában talán a lelke van benne. Talán az az erő és energia, az a hit és ’’ varázslat ’’ járja át szávait, amiben ő maga is hisz.
Lehet, hogy nem szépirodalom, de én az ilyen könyveket adnám az iskolások kezébe. Nem azért mert kortárs, sokkalta inkább mert percek alatt ráhangolódik az ember és minden porcikájával érzi a belőle áradó akarva vagy épp akaratlanul kitörő szeretet, tanítást, tapasztalatot, elfogadást és eggyé válást.
Érdekes….
nem egy olyan könyv lesz, amit elolvastam, köszi, jó volt majd megy a polcra. Egy olyan könyv melynek gondolatai, életszemlélete és útmutatási időről időre mindig előjönnek és velem tartanak. A laza kapcsoljuk ki az agyunkat dologból, egy érdekes belső utazás lett. Melynek köszönhetően fejlődhetek. Köszönöm a könyvnek és persze Kristófnak, aki nélkül ez nem lenne.

Melia>!
Steiner Kristóf: Hajónaplók

Az egész könyvet átlengi valami különös hangulat. Maga az alap szituáció: „néhány évvel ezelőtt merészen válaszolt egy meglehetősen szokatlan apróhirdetésre, és hamarosan a nyílt tengeren találta magát egy vadidegennel” is nagyon izgalmas. Miközben olvastam, teljesen bennem volt az érzés, hogy világot akarok látni. És ez még most sem múlt el. Nagyon merész döntés csak így csatlakozni egy idegenhez egy hajóra, és otthagyni mindent magad mögött. Biztosan nagyon jó önismereti utazás is.

Kit>!
Steiner Kristóf: Hajónaplók

Miután végeztem a Hamis gyönyörrel, és elborzadva kutattam a polcaimon egy olyan könyv után, ami feledteti velem azt az 'élményt', erre a kötetre pillantva eszembe jutott, mennyire szerettem a Lélekbonbon c. könyvet, így mindössze pár másodperc hümmögés után le is vettem a polcról a Hajónaplókat. Nem egészen három és fél órával később már azt is tudom, mennyire jól tettem.
Kristóf írásában van valami megnyugtató. Nem az a szájbarágós 'igenis minden jó lesz, csak higgyél benne' maszlag. Ő nem úgy ír a kabbaláról és annak tanairól, hogy mindenáron el akarja érni, hogy mindenki higgye el és váltson vallást, vagy ha nincs neki, hát vegye fel ezt. Nem. Ő egyszerűen megosztja azt, ahogyan ő látja a dolgokat, megosztja azt, amit ő tanult, tapasztalt és megélt, és felkínálja a lehetőséget, hogy amit az olvasó mindebből a maga számára pozitívnak és hasznosnak ítél, azt átvegye és felhasználja. Ezt a magam részéről nagyon szeretem – ateista vagyok, és nem, valószínűleg soha még csak meg sem fogom fontolni, hogy felvegyem a kabbalát, vagy bármilyen más vallást. Viszont nagyon szeretem azt, ahogyan Kristóf látja a dolgokat és ahogyan viszonyul a világhoz.
Ő olyan ember, akiről tényleg azt tudom mondani, hogy minden jót megérdemel, amit az élete során kap. Őszintén kívánom neki a világ összes boldogságát, mert ő olyasvalaki, aki ezt a hatalmas mennyiségű boldogságot úgysem tartja meg csak magának, hanem hol apránként, hol hatalmas adagokban, továbbadja… jószerével mindenkinek, aki elfogadja.
És köszönöm az élményt.

(A borító egyébként csodaszép, viszont aki a fülszöveget azzal oldotta meg, hogy kivett néhány sort Kristóf könyvéből és átírta E/3-ba, aztán alápakolt egy olyan értékelést, aminél kevésbé odaillőt keresve sem lehetett volna találni, na az álljon szépen a sarokba, és gondolkodjon el rajta, mit is művelt! ><)

Markó_Tímea P>!
Steiner Kristóf: Hajónaplók

„Néha, amikor nagyon kétségbeesetten hajszolunk egy álmot, a sors megmutatja, hogy ideje kicsit egy másik álomra koncentrálni, és hagyni, hogy az a bizonyos, hőn áhított beérjen magától. Vagy inkább mi magunk érjünk meg ahhoz, hogy kiérdemeljük.” Ennyi.

kriszmanesz P>!
Steiner Kristóf: Hajónaplók

befejeztem. itt ülök a csukott könyvvel és …tele van szamárfüllel. egy ismerős gondolat, egy ismerős érzés, öröm, fájdalom, kétség és persze az a finom humor. néha egy kicsit naiv, néha egy kicsit sok, néha egy kicsit én. tetszett.
Zama ezt írja a blogjában: „A Hajónaplók az én menetjegyem. Menetjegyem a saját hajóutamra. Mert én felszálltam a hajómra. Elindultam, hogy megtaláljam a válaszokat, amiket olyan sokan keresünk. Te készen állsz az útra?” igen, határozottan készen állok.


Népszerű idézetek

Melia>!

Táncolni egyedül is tudok… élni viszont csak vele.

115. oldal

Melia>!

Az embernek mindig van választása a konfliktus helyzetben: békét teremt, vagy még nagyobb háborút. És a kapcsolatokban, az esetek nagy részében, valamiért az utóbbit választjuk, csak hogy érezzük: élünk.

17. oldal

Melia>!

Szeretnék neked lehetőséget adni arra, hogy maradéktalanul őszinte lehess velem. Szépen kérlek, tisztelj meg azzal, hogy elmondod az igazat.

44. oldal

Imoran>!

A kabbala szerint senkinél sem vagyunk jobbak, de lehetünk önmagunk legjobb változatai

105. oldal

Judit_1968>!

[…] rájöttem, hogy a megbocsátás nem szívesség. A megbocsátás, kötelesség. Megbocsátani nem könnyű, de haragudni még annál is sokkal nehezebb.

Ani8825>!

Beleszerettem, mert kellettem neki, mert megnevettetett, mert meglepett, és mert mindennél boldogabbá tett a tudat, hogy enyém a megtiszteltetés – boldoggá tehetem őt.

13. oldal (Ulpius-ház, 2012)

kriszmanesz P>!

Az ember utazás közben olyan, mint egy hangszer: minden élmény, minden állomás egy picit hangol rajta – mondtam neki mosolyogva.

132. oldal (Ulpius-ház, 2012)

kriszmanesz P>!

Értékelni amink van – ez az első lépés a boldogság felé. Néha, amikor nagyon kétségbeesetten hajszolunk egy álmot, a sors megmutatja, hogy ideje kicsit egy másik álomra koncentrálni, és hagyni, hogy az a bizonyos, hőn áhított beérjen magától. Vagy inkább mi magunk érjünk meg ahhoz, hogy kiérdemeljük.

137. oldal (Ulpius-ház, 2012)

ilovemycoffee>!

Amikor olyan abszurd helyzetekben találjuk magunkat, hogy szándékosan hagyunk délig aludni valakit, pusztán azért, hogy utána bosszankodhassunk, mert az egész napot átaludta, és elmondhassuk: „Rám hárul minden munka!”, akkor kétségtelenül egyre távolabb kerülünk a lelki Disneylandünktől.

18. oldal

Droci>!

Képtelen vagyok egy helyben maradni, folyton még színesebbet, még nagyobbat, még szebbet álmodom, és minden esetben addig kergetem az álmaimat, míg végül megtanulom, hogyan cserkészhetem be őket anélkül, hogy kétségbeesetten rohannék utánuk. Ilyenkor egyszerűen…megvalósulnak. Maguktól.

5. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Presser Gábor: Presser könyve
Matt Richards – Mark Langthorne: Bohém rapszódia
Bächer Iván: Rötúr
Varnus Xaver: Folytatás
Kecskés Andrea: Utazz velem levegőben, földön, vízen
Petróczki Kitti: Lujzi élete
Fahidi Éva: A Dolgok Lelke
Berényi Anna: Richter
Eddie Jaku: A világ legboldogabb embere
Tóth Júlia Éva: Borikönyv