Visszatérés 169 csillagozás

Stanisław Lem: Visszatérés Stanisław Lem: Visszatérés

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A regény hőse Hal Bregg, a kozmoszban tett hosszú útjáról tér vissza a földre, ahol időközben teljesen megváltozott viszonyokat talál. Nemcsak a technika alakul át – más az életmód, és más az emberek természete. S más a férfiak és nők egymáshoz való viszonya is.
Hal összeütközésbe kerül ezzel a megváltozott, néha meghökkentően idegen világgal és lakosaival, akik nem honfitársai az időben, s mégis velük kell leélnie hátralévő életét. Végül a szerelem segíti hozzá, hogy megtalálja a helyét, s lázongás és keserűség nélkül gondolhasson azokra, akik elrepülnek a csillagok aranygyapjúáért.

Eredeti cím: Powrót z gwiazd

Eredeti megjelenés éve: 1961

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Zsebkönyvek Európa

>!
Európa, Budapest, 1979
262 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630718391 · Fordította: Mach P. Edward
>!
Európa, Budapest, 1964
318 oldal · puhatáblás · Fordította: Mach Edward

Enciklopédia 7


Kedvencelte 18

Most olvassa 5

Várólistára tette 52

Kívánságlistára tette 26


Kiemelt értékelések

Morpheus>!
Stanisław Lem: Visszatérés

Nem is tudom, hogy hányszor olvastam már újra ezt a könyvet, de Lemtől ez az egyik mű, amely valahogy beleragadt a fejembe.
A művet alapvetően három szálra bontanám, az első, hogy milyen hatása lenne az űrhajósokra az, hogy nagy időeltolódással térnének vissza a Földre, ahol az élet már egészen más, mint amit megszoktak. Hogyan próbálnak beilleszkedni (illetve hogyan nem), mit tudnak kezdeni ezzel a helyzettel, ki milyen megoldást talál. A legénység egyik tagjának (Hal Bregg) szemén és tapasztalatain keresztül látjuk és értjük meg egyre jobban az új világot, és ahogy ezt az író megoldotta, az egyszerűen zseniális.
A másik szál a betrizáció, amely párhuzamba vonható Burgess Gépnarancs c. művével (amely azonban egy évvel későbbi, mint ez a könyv!), amelyben megpróbálják egy ember személyiségét úgy átalakítani, hogy ne legyen képes erőszakos cselekedetekre. Itt az egész emberiséggel történik ugyanez, egy egyszerű injekció által, amelyet eddigre mindenki természetesnek vesz. Ez egy működő rendszer, amely kinőtte a gyermekbetegségeit. Lem nagyon jól felépíti az egészet, aztán körüljárja a témát, hogy vajon helyes lenne-e ezt megtenni, vagy sem, vajon túl nagy árat fizetne ezért az emberiség, de jó érzékkel véleményt nem formál róla. Minden olvasó maga döntheti el, hogy szeretne-e egy ilyen világban élni, vagy sem. Őszintén megmondom, hogy minden hátránya ellenére azt a világot választanám ahelyett, amelyben most élek, amelyben csupán az emberek szintjén van jóság, az emberiség alapvetően gonosz, kegyetlen, és nem bízom abban, hogy ez valaha meg fog-e változni valamiféle drasztikus beavatkozás nélkül.
A harmadik szál pedig egy őrült, zsigerekig hatoló szerelmi történet nagyon erős, szenvedélyes érzelmekkel, ami a sci-fi irodalmat tekintve ritka madár, ezért különleges. És ezért ragadt meg a fejemben elsősorban.
Most azonban igyekeztem mindhárom szálra koncentrálni, és a szálak egymásra való hatására. És ez utóbbi miatt vonom le azt a fél csillagot, mert nem sikerült tökéletesen összegyúrnia, hogy homogén egészet alkosson. Azonban ennek ellenére bátran ajánlom bárkinek, aki szeret fejest ugrani az ismeretlenbe, szereti Lemet, a sci-fi-t, no és a szerelmi történeteket. :)

2 hozzászólás
Oriente>!
Stanisław Lem: Visszatérés

Így a harmadik könyv olvasása körül, egyre világosabban látom, hogy Lem igazából ugyanarról szeretett írni: a megismerés, a megértés korlátairól, arról hogy saját lényünkbe vagyunk zárva, fizikai és szellemi értelemben is, és egy tőlünk alapjaiban eltérő felépítést vagy folyamatot gyakorlatilag képtelenek vagyunk megérteni.
A Visszatérésben ezt a lehetetlen helyzetet nem egy idegen civilizációval vagy lénnyel szemben érzékelteti, mint a Solaris és az Éden c. regényeiben, hanem emberi kultúrákat ütköztet össze, két földi civilizációt, amelyeket pusztán az idő választ el.

Az alapötlet egyszerű, de nagyszerű: egy űrhajós 30 évesen csillagközi küldetésre indul, és miközben számára 10 szubjektív év telik el, visszatérésekor a Földön 127 év pereg le. Az űrhajós ismerte és vállalta ezt az áldozatot, mégis készületlenül éri a változások jellege. Megdöbbenése, viszolygása, elveszettsége határtalan, és Lem remekül ábrázolja ezt az idegenséget, ezt a zavart rögtön a nyitójelenetben, a főhős órákig tartó bolyongásával egy terminálon, vagy később, a dadogó, szakadozott párbeszédeken keresztül. A meg nem értés persze abból következik, hogy nemcsak a külsőségek, a technológia változott egy bő évszázad során, hanem egy biotechnológiai felfedezés hatására maga az emberi személyiség is átalakult. Ez a könyv tehát egy újabb izgalmas gondolatkísérlet érzékeny, irodalmi megközelítése.

Megjegyzés: Hal Bregg visszaemlékezéseiben az egyik lakatlan bolygó bizarr világa határozottan a Solarisra emlékeztetett. A két regény ugyanabban az évben jelent meg, kíváncsi vagyok, van-e itt valami összefüggés. :)

Lunemorte P>!
Stanisław Lem: Visszatérés

Aki szereti Stanisław Lemet, annak kár lenne kihagyni ezt a kötetet. Elég nehéz értékelést írni erről a műről, hiszen annyira összetett az egész, hogy nem könnyű egy olyan véleményt megfogalmazni, amit nem tett meg más már előttem. Mégis felteszek pár kérdést kedvcsinálás gyanánt:
– Te mit tennél, ha egy másik civilizációban találnád hirtelen magad?
– Elfogadnád-e az ottani törvényeket?
– Na és mit tennél, ha visszatérnél a Földre?
Szándékosan nem spoilerezek és a kérdéseim sem feltétlenül tükrözik a cselekményt.
Jók a leírások, gyengébbek a párbeszédek, hiányérzetem van összességében. Azért nem egy Philip K. Dick……Aki jelzem sokkal jobban összegyúrta volna a sok szálat…Meg mindent…

3 hozzászólás
kaporszakall>!
Stanisław Lem: Visszatérés

Nagyon szeretem Lemet, de ez a regénye nem nyújtott tökéletes élményt. Három nagy téma köré épül a cselekmény: a hosszú kozmikus küldetés után a Földre visszatérő űrhajós magányossága az egyik tartópillér*, a szerelem, mint a magányból történő kitörés eszköze a másik, s végül egy furcsa disztópia ötlete a harmadik: a betrizálás, vagyis az emberek agresszív ösztöneinek biokémiai módszerekkel történő elfojtása révén békés nyugalom uralkodik a bolygón, de ezzel elvész az emberekből a kíváncsiság és a kezdeményezőképesség: a fejlődést a tespedés váltja fel. Ez a téma láthatóan izgatja Lemet, hosszan elemezgeti a pro és kontra érveket.

Szerintem a legjobban sikerült az évszázaddal később a Földre visszapottyant űrhajós tétovaságának ábrázolása, ahogy az őt körbevevő világot értelmezni próbálja: még a szavak jelentését is alig érti.** A szerelmi jelenetek viszont kissé túlírtak; Lem ebben a műfajban elég idegenül mozog. A betrizálás problémája érdekes, de szerintem a megvalósítás elnagyolt, és sok szempontból irreális. Így – bár gyorsan olvastam, és jól is szórakoztam, de ezt a regényt nem sorolnám Lem legjava művei közé.

* az ikerparadoxon miatt a főhős csupán tíz évet öregedett, miközben a Földön százhuszonhét év telt el.
** Elképzelek egy hasonló szituációt: mit értene egy Ferenc József idejéből körünkbe került úriember (mondjuk Rezeda Kázmér Krúdytól), két tini beszélgetéséből, ha betévedne egy plázába:
– Szia, láttam a posztodat az Instán, lájkoltalak is.
– Ja köszi, – néztem is, ki nyomott rá húsz emojit egyszuszra!
– Ráérsz? Beugrunk a multiplexbe?
– Á, nem, viszem a szervizbe az Iphone-om, mert egy hete elkezdte zabálni az aksit…
– Ok, akkor szia, majd rádírok WhatsAppon.
– Ok, szia.

1 hozzászólás
Hoacin>!
Stanisław Lem: Visszatérés

Valószínűleg könnyebben illeszkedne be Jókai Mór a mai felgyorsult, okostelefonos, instagramos világba mint én, mint Hal Bregg, aki űrutazásából visszatérve a gyökeresen megváltozott jövőben találja magát. 127 év alatt gyakorlatilag mindennek más neve lett, felismerhetetlenek az ételek is (ez azért kissé mesterkélten futurisztikus, de legyen), az emberek viselkedéséről és öltözetéről pedig ne is beszéljünk. (Mondjuk a skarlátszínűre festett orrlyuk kevéssé praktikus heveny nátha esetén :D Jó, tudom, itt nincs betegség.)
A történet a látvány részletes ismertetésével indul – a sok újdonságba nem csupán Hal fárad bele, a sokadik oldal után már az én memóriám is túlcsordult a monoton leírásoktól, és a harmninckilencedik fénylő, rejtélyes objektumot nem igazán tudtam legyártani a fantáziámban. Sebaj, nem lényeg, az alapszituáció tök izgalmas, és egy ideig lelkesen faltam az oldalakat. Érdekes főhősünk tapogatózása ebben az új világban, elgondolkodtatóak a problémák, amiket felvet a könyv, ráadásul minduntalan jófej, udvarias robotok bukkannak fel, akik segítőkészebbek az embereknél.
Aztán roppant erőszakosan, hajánál fogva berángatunk egy (borító által elspoilerezett) szerelmi szálat, ami nem csupán stílusában lóg ki a történetből, de tökéletesen felesleges, ráadásul abszolút hihetetlen. Nem, nem viselkednek így emberek. spoiler De tegyük fel, hogy mégis lenne, aki így cselekszik. De mi helye ebben a történetben? Rendben, legyen szerelmi szál, de ne ilyen… darabos, valótlan, ami kirúgja a könyv hangulatát számomra. És az a szaggatottá váló stílus… spoiler Minden mondatnak harapjuk el a végét. Benyomások, sejtések, sodródunk a beszélgetésben… azt vártam, mikor bukkan fel Maigret felügyelő.
Az alapfelvetés tökéletes, a kidolgozás viszont bukdácsol számomra, írt ennél ezerszer jobbakat is Lem. A sci-fi részek tetszettek benne, meg a végén Hal meséje a történtekről. Meg a záró jelenet. A komplett szerelmi szál nélkül egy korrekt, átlagos sci-fi történet lehetne.

„Amikor a falhoz közeledtem, az váratlanul szétnyílt, és fémpalackokkal telt fülke tárult elém. A dolog olyan váratlanul történt, hogy akaratlanul is megtorpantam.
Ne ijesztgesd a szekrényemetszólt rám vezetőm a másik szobából.”

5 hozzászólás
pupsegal P>!
Stanisław Lem: Visszatérés

Nem tudom, hogy Lem előtt írt-e valaki hasonló témájú könyvet, eddig nem találkoztam vele, de biztos vagyok benne, hogy legalább egyszer minden sci-fi írónak megfordult már a fejében: mi történne akkor, ha egy űrhajós x év eltolódással visszatérne a Földre? Mennyit változna maga a világ? Hogyan tudna beilleszkedni, amikor már az összes rokona, barátja, ismerőse réges-rég meghalt, tehát teljesen egyedül kellene megbirkóznia mindezzel? Egyáltalán hogyan folytatódjon úgy az élete, mikor senkit és semmit nem ismer? A fenti kérdésekre keresi a választ a könyv főhőse, Hal Bregg, és próbál is ebbe az újfajta világba beilleszkedni – spoiler Lem még mindig zseniálisan ír, rengeteg gondolat és kérdés foglalkoztatott olvasás közben. Túl a harmadik regényén, csak ismételni tudom önmagam – biztosan elő fog még kerülni, mert biztos vagyok benne, hogy rengeteg minden van még a Visszatérés történetében (is).

>!
Európa, Budapest, 1979
262 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630718391 · Fordította: Mach P. Edward
Isley I>!
Stanisław Lem: Visszatérés

Lem ezen könyvében bő százhúsz évvel Földről való távozásuk után „hozza vissza” az anyabolygóra űrhajós főszereplőit, akiket a rég elhagyott bolygó finoman szólva sem szorít keblére. Hal Breggnek, a történet középpontjába helyezett pilótának olyan gyökeres társadalmi változásokkal kell megismerkednie, melyek a Föld népességét alapjában véve megváltoztatták, az ember alapvető természetének részét képező kíváncsiságot, kalandvágyat és veszélyekkel való szembenézés örömét „nevelték ki” belőlük. Átalakította a házasság intézményét is. A könyv negatív utópia, de nem pánikkeltő és nem is egy szimpla disztópia: technikai invenciók is voltak, melyek a biztonságot növelték: balesetek például nincsenek. De ezzel együtt az emberiség satnyul, a férfiak gyengék, nincsenek kihívások, férfias sportok, még egy valamire való erős kézfogás sem. De ők sötét, barbár, civilizálatlan népeknek látják a múlt emberét, akik gyilkoltak, háborúkat vívtak meg és az ember primitív szaporodási vágya csak úgy tobzódhatott. Ezutóbbi területen ők roppant racionális és logikus változtatást eszközöltek, jóllehet számunkra ez most még idegenszerűnek hathat, a megvalósíthatósága pedig kérdésesnek.
Ezzel együtt a könyv lélektani része is végig jelen van és aligha nem ez az egyik erőssége. Bregg alkalmazkodása az ő szempontjából új társadalmi normákhoz, a szubjektív idő alapján tíz éves űrbéli útjának negatív hatásai kellőképp érzékeltetve vannak. Folyamatosan találkozik olyan emberekkel, akik életének különböző szakaszait, az indulás előttit, a csillagközit és a visszatérés utáni világítják meg, elég személyes mondanivalót adva a történethez, hogy rokonszenvezni tudjunk főhősünkkel, és érdekeljen minket viszontagságos életútja. Lem nem romanticizálja az űrhajósok életét, de nem is deheroizálja azt: mondhatni első kézből kapjuk a benyomásokat egy végtelenül ésszerűen gondolkodó, tudós beállítottságú űrhajóstól.
Nem akármilyen visszatérésről szól ez a regény, mely egyebek mellett jó képet fest az ember adaptációs képességeinek határairól és hangsúlyozza azon tulajdonságok fontosságát, melyek emberré tesznek minket.

nrb>!
Stanisław Lem: Visszatérés

Vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban. Egyrészt nagyon tetszik az üzenete, és ahogy Lem leírja az új világ körülményeit, meg a megváltozott helyzetet az valami egészen zseniális.
Kissé komor képet fest a körülményekről, de a könyv végi dacos makacsság, a csak azért is megcsináljuk mentalitás végül megnyugtatott. Különben egész szörnyű volt olvasni, hogy ilyen helyzetbe kerüljön az emberiség, még ha valamilyen szinten idilliek is ezek az állapotok.
Ami nem tetszett, hogy gyakran értelmetlenek voltak számomra a leírások, és sok helyen elég száraz volt a történetvezetés. Értem én, hogy be kell mutatni az újdonságokat, de érzésem szerint ezt jobban is meg lehetett volna tenni.

Bla IP>!
Stanisław Lem: Visszatérés

Kitűnő könyv egy egyelőre elképzelt szituációról.. s többedszer újraolvasva is kitűnő maradt.
Számomra varázsos könyv volt a Visszatérés az egykori, első olvasáskor. Együtt éltem át Hal Breggel a mellbevágóan megdöbbentő újdonságok, változások élményét, melyek a későbbi korba visszatérő űrhajóst kényszerűen érik. Miután néhány társán kívül minden egykori barátja, rokona kortársa már rég eltávozott, nagyon egyedül van, s társra van/lenne szüksége, hogy segítségével feldolgozhassa a visszatéréssel járó stressz,krízis hatásait. Újraolvasásakor most ismét átéltem korábbi élményeimet, Lem megint elvarázsolt – mondanivalója utolsó betűjéig ma is időszerű, hisz oly előrelátó, hogy elképzelni sem tudjuk még igazán azt a kort, melybe elvisz bennünket! S lám, a szerelem viszont örök marad…

chhaya >!
Stanisław Lem: Visszatérés

A könyv alapötlete nagyon jó és elgondolkodtató… Hogyan tud valaki beilleszkedni egy olyan világba, amit képtelen megérteni és elfogadni? Hogyan találhatja meg a helyét egy iszonyúan nehéz utat bejárt űrhajós egy gyökeresen megváltozott valóságban, amikor ez a világ küldte el őt anno, és most ez igyekszik elfeledkezni róla? Hogyan lehet ezt lelkileg feldolgozni?

Izgalmas a felvetés, a kivitelezés kevésbé. A leírt társadalmi rendszer, a környezet, mindennapi élet és az emberi kapcsolatok érdekesek… lennének. Az aktuális állapotot leírja bőséggel, mindenkinek a fantáziájára van bízva, hogy elképzelje, viszont hiányoltam a részletesebb magyarázatokat, sok minden csak lóg a levegőben. Ugyanígy többször érthetetlennek bizonyult főhősünk motivációja, hogy mit miért is csinált: miért kapálózik a végletekig a beilleszkedés és a segítség ellen; hogyan alakulhatott ki ez a képtelen szerelmi szál; az űrhajóstársakkal való viszonya… Ezek miatt néhol hiteltelen a történet számomra.

Összességében megérte elolvasni. A történet kissé kusza és csapongó, de teljes mértékben a főszereplő szemszögéből játszódik, így képet kaphatunk a helyzet miatti zilált lelkiállapotáról is, vele együtt élhetjük át az új és érthetetlen világ lassú megismerését is. Ha innen nézzük, a homályos foltok kevésbé zavaróak.


Népszerű idézetek

Oriente>!

A könyvesbolt inkább elektronikus laboratóriumra emlékeztetett. A könyvek tartalmát kis kristályokban rögzítették. Olvasni opton segítségével lehetett. Még hasonlított is valami könyvre, de egyetlenegy oldallal a borítólapok között. Érintésre ezen a lapon sorban megjelentek a szöveg oldalai.

85. oldal

5 hozzászólás
Lunemorte P>!

Azt hiszem, Platón mondta; „Szerencsétlen – megkapod, amit akartál.”

224. oldal

1 hozzászólás
Mezzanine>!

Egyedül a matematika nem fél az örökkévalóságtól.

Lunemorte P>!

– Máris kezded? Csak annyit akartam mondani…
– Tudom, hogy mit akartál mondani. Általában már egy héttel előbb tudom, hogy mit akarsz mondani.

196. oldal

Chris_Q>!

Természetesnek tartják, hogy a gyerekvállaláshoz, a kisgyerek neveléséhez magas szintű képzettség és sokoldalú felkészülés, egyszóval, szaktanfolyamok elvégzése szükséges. A házaspárnak valami vizsgafélét kell tennie, hogy megkapja az engedélyt az utódvállaláshoz. Első hallásra nagyon elképesztett a dolog, de némi gondolkodás után beláttam, hogy inkább nálunk, régieknél volt paradox a helyzet: a régi társadalomban a házak, hidak építéséhez, betegek gyógyításához, még az egyszerű hivatali munkához is megfelelő képzettség kellett, csak éppen a legfelelősebb feladatot, a gyermekek világra hozását, lelkük formálását bízták a vak véletlenre, a pillanatnyi vágyra, és a közösség csak akkor lépett közbe, amikor a hibák már megtörténtek, kijavításukhoz késő volt.

1 hozzászólás
Chris_Q>!

– Ez a társadalom, ahová maga visszatért, stabil. Nyugodtan él. Érti? Az űrhajózás korai szakaszának romantikája elszállt. Olyan ez, mint Kolumbusz históriája. Az ő felfedezőútja rendkívüli esemény volt, de kit érdekeltek kétszáz évvel később a vitorlás hajókon járó kapitányok? A maga visszatéréséről kétsoros hír volt a reálban.

trombitang>!

Rájöttem már, hogy a robotokkal remekül tudok beszélgetni, mert egyáltalán semmin sem csodálkoznak. Arra képtelenek. Nagyon okos dolog.

Lunemorte P>!

– Kávé nincsen?… – érdeklődtem aggódva.

62. oldal

trombitang>!

Nem lehet már a polcokon böngészni, kötetek súlyát méricskélni a kezemben, találgatva, mennyi bennük az olvasnivaló. A könyvesbolt inkább elektronikus laboratórium. A könyvek tartalmát kristályokban rögzítik. Olvasni optonnal lehet. Az opton hasonlít is kicsit egy könyvre, de a borítóban csak egyetlen lap van. Azon jelennek meg sorra a szöveg oldalai, érintésre. De az optonokat ritkán használják, mondta az eladórobot. A közönség jobban kedveli a lektonokat: azok felolvassák a kívánt művet, tetszés szerint beállított hangfekvésben, sebességgel és modulációval. Csak a nagyon kis példányszámú tudományos munkákat nyomtatják még ki papírt utánzó műanyagra. Így mindaz, amit megvettem, elfért az egyik zsebemben – pedig majdnem háromszáz mű.

Kapcsolódó szócikkek: könyv · könyvesbolt

Hasonló könyvek címkék alapján

Stanisław Ignacy Witkiewicz: Telhetetlenség
Adam Wiśniewski-Snerg: A robot
Czesław Chruszczewski: A kozmosz tüneménye
Ford Madox Ford – Joseph Conrad: Az örökösök
Anthony Doerr: Felhőkakukkvár
George Orwell: 1984
Takami Kósun: Battle Royale
Stephen King: 11/22/63
Stephen King: 11.22.63
Michael Crichton: Jurassic Park