!

Stanisław Lem teljes science-fiction univerzuma I. 31 csillagozás

Stanisław Lem: Stanisław Lem teljes science-fiction univerzuma I.

Stanisław Lem talán a klasszikus tudományos fantasztikus irodalom egyik utolsó élő képviselője. Bár történetei között nincs két ugyanolyan, a volt szocialista országok egyik legmarkánsabb, legkarakteresebb szerzője. Minden műve feszegeti a műfaj kereteit, utópiái egyben antiutópiák, kacagtató meséi mélyéről a „keleti blokk” legélesebb hangú társadalomkritikusának hangját halljuk, drámai feszültségű űrhajóstörténetei pedig valójában filozófiai vagy morális kérdéseket feszegetnek. S míg a műfajokkal játszik, magabiztosan, mégis alázattal és végtelen bölcsességgel keresi a válaszokat azokra a végső kérdésekre, melyek mindannyiunkat foglalkoztatnak: az ember, a világegyetem és Isten mibenlétére.

Összes SF történetét bemutató sorozatunk tematikus rendezését, a művek sorrendjét maga az író állította össze. Az első könyv az Éden, a Solaris, a Visszatérés, A Legyőzhetetlen és Az Úr Hangja c. regényeket tartalmazza.

>!
Szukits, 2005
686 oldal · ISBN: 9634970672 · Fordította: Murányi Beatrix, Szabó Győző
Hirdetés

Kedvencnek jelölte 5

Most olvassa 10

Várólistán 20

Kívánságlistán 12

Elcserélné vagy eladná

>!
Elcserélhető
nandras könyve
>!
3.000 Ft ★★★★★ Eladó
bodr könyve

Népszerű értékelések

+
>!
BlissX

Középiskolás éveimben hódoltam igazán a sci-fi könyveknek és ez a kódex méretű könyv komor borítójával úgy simult kezembe, mint valami kincs. Akkor még csak ismerkedtem Lem világával és nem tudtam mi vár rám.

Kedvenc sci-fi szerzőmmé vált hamar, az Éden pedig azóta is a legkedvesebb regényem a műfajon belül. Remek gyűjtemény.

+
>!
Dominik_Blasir 

Bevallom derekasan, hogy megszenvedtem a kötettel. Különösebb ismeret nélkül vágtam bele Lem regényeibe, nem igazán tudtam, hogy mire is számítsak. Sok mindent kaptam, a magvas gondolatoktól kezdve a remek történetekig, de nem hiányzott a rettentő unalmas leírás és a száraz előadásmód sem.

Az Éden biztató nyitánya a kötetnek, remek arányban ötvözi az érdekes elmélkedéseket a kellő mértékben kalandos és eseménydús történettel. A részletes leírások viszont túlhúzottak, még ha értékelem is az író képességét a túlságosan is részletgazdag világteremtésért. De ezen felül hiába nem az igazi a karakterábrázolás, a bemutatott emberi (életszagú) cselekedetek kárpótolnak. 4,5/5

Utána rögtön a mélybe csaptunk át, hiszen a Solarisnál nem egyszer határoztam el, hogy abbahagyom. De aztán mégis átvergődtem valahogy a száraz enciklopédia-szócikkeken, melyek bemutatták az emberi kutatások minden létező (de csak minimálisan érdekes) aspektusát, s cserébe még kaptam is valamit az elgondolásaiból. 3/5

A Visszatérést tudom a legkevésbé behatárolni, ugyanis egyrészről az alapötlet rengeteg lehetőséget tartalmaz, másrészről viszont nem éreztem azt, hogy ezeket ki is használná a szerző. Talán mondanom sem kell, hogy ezúttal is álmosító modorban mutatta be a környezetet, miközben a cselekmény nem kompenzált eléggé. 3,5/5

Ezek után gondoltam, hogy ha nem lesz jó a következő regény, akkor végleges feladom a harcomat Lemmel. De A Legyőzhetetlen igenis remek volt, a legjobb a kötetben. Az események eléggé fenntartották annyira a figyelmemet, hogy közben ne sikkadjon el a mondanivaló, s még az emberi cselekedetek bemutatása is hasonlóan valóságosnak érződött. Kivételesen nem akartam elaludni a bolygó leírása közben, nem éreztem sem vontatottnak, sem erőltetettnek. 5/5

Felbátorodva fogtam neki Az Úr hangjának, majd az előszó után legszívesebben azonnal kidobtam volna az ablakon visszavittem volna a könyvtárba. A látszat ellenére ez a mű nem igazi regény, inkább csak egy hosszadalmas eszmefuttatás, amelyhez az író sci-fi motívumokat szögelt, hátha úgy emészthetőbb lesz. Nem lett. Rengeteg gondolatot próbál belesűríteni a lapokba, folyton előbukkan egy újabb ötlet, melyekhez az átmenetet egy-egy történeti rész biztosítja. Kétségtelenül voltak elgondolkodtató mondatai (már csak a nagy számok törvénye alapján is), de ettől még nem lesz egyszerűen olvasható. 2/5

++
>!
Mezzanine

Mivel a kötetben található regények külön-külön is megjelentek azok értékelését az adott műnél találhatjátok. Mindegyikről írok.
Magáról a gyűjteményről: a mester állította össze a sorrendet, így nem sok kivetnivalót találhatunk benne. Ami érdekes lehet, az az, hogy a megjelenések sorrendje mekkora szóródást mutat. Egyszer biztos utánanézek:)
Az 1. vaskos könyv, legfeljebb formailag lehet zavaró; valóban nehezen kezelhező néha. Nehéz gondolatok – súlyos könyv! A borítóterv a festménnyel együtt tökéletes. Amúgy, ha kb. 6 centi fekete könyv hiányzik a nappali hibátlan megjelenéséhez, mindenképpen ajánlott! Sok sikert hozzá!

+
>!
Profundus_Librum

Szubjektív lista (tudom, hogy a Solaris mindenkinek 10, de nekem nem)
Éden (9/10)
Solaris (7/10)
Visszatérés (9/10)
A Legyőzhetetlen (8/10)
Az Úr Hangja (10/10)

Bővebben:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2012/06/stanislaw-lem-teljes-science-fiction.html

+
>!
ppayter

Lem regényei nem hagytak igazán mély nyomot, annál inkább az életmű-gyűjtemény következő kötetében szereplő Kiberiáda. (A Solaris azért méltán tartozik a legnagyobb klasszikusok közé.)

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

+
>!
Dominik_Blasir

Mindenáron el kell kerülni a harcot. A háború a legrosszabb módja annak, hogy ismereteket gyűjtsünk egy idegen kultúráról.

Kilencedik fejezet - Éden; 122. oldal

+
>!
Dominik_Blasir

Bár nem hiszem, hogy az, akiről az életrajzot írják, többet tudna a témáról, mint az életrajzírók. Csakhogy ez utóbbiak előnyösebb helyzetben vannak, mert a homályos pontokat az adatok hiányával magyarázhatják, minek folytán vélelmezhetik, hogy a leírt személy, ha élne és ha akarná, megadhatná nekik a hiányzó információt. Pedig a leírt személynek önmagáról csak hipotézisei vannak, amelyek mint szellemi termékek ugyan érdekesek, de semmiképp sem tekinthetők e hiányzó tégláknak.

Előszó - Az Úr Hangja; 568. oldal

+
>!
Dominik_Blasir

Már kisgyerek koromban, amióta az eszemet tudom, mindig a rosszat kerestem, bár ezzel persze nem voltam tisztában. (…) Tiszteletreméltó helyeken, például a templomban vagy jeles személyek közelében, szerettem arra gondolni, ami tilos. (…) Egyszerűen kísérleteztem, olyan szinten, amilyenen akkor tehettem. Egyáltalán nem emlékszem, mikor végeztem először ilyen kísérletet. Csak arra az égő fájdalomra, haragra, csalódottságra emlékszem, amely később évekig kísért, mert kiderült, hogy rút gondolatokkal teli fejembe sehol és semmilyen társaságban nem csap bele a mennykő, és ha kitörök a helyénvaló rendből, annak semmi, de semmi következménye nincs.

Előszó - Az Úr Hangja; 569. oldal

+
>!
Dominik_Blasir

Vonzó gondolat, hogy a Teremtő egyszerűen tréfált, csakhogy ezzel hibás körbe lépünk: nem azért képzeljük kajánnak, mert ilyenné tett bennünket, hanem azért, mert mi magunk ilyenek vagyunk. Márpedig, mint a tudomány megtanít rá, az ember mellékes és teljesen lényegtelen a kozmoszhoz képest, ennélfogva a manicheus mítosz primitív közhely. Másképp mondom: ha volt teremtés – amit egyébként nem hiszek –, akkor olyan szintű tudást igényelt, amelyben nincs helye együgyű tréfának. Mert – és voltaképpen ennyi az én hitvallásom – a rossz nem lehet a tökéletes bölcsesség megtestesítője. Értelmem azt mondja, hogy a Teremtő nem lehet manipuláló kis gazfickó, aki gúnyosan nevetgél a teremtményein.

Előszó - Az Úr Hangja; 572. oldal


Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el