Pirx ​pilóta kalandjai 87% 83 csillagozás

Egy érdekes olvasmányra számítottam, másképp kézbe sem vettem volna a könyvet, de bevallom, az első benyomás kicsit megijesztett: a stílus tetszett, de féltem, képtelen leszek megkedvelni a a kezdetben igencsak kétbalkezesnek tűnő Pirx kadétot. Azt mindenesetre álmomban sem gondoltam volna, hogy a Pirx pilóta kalandjai az egyik kedvenc könyvemmé lép elő és egy sci-fi olvasós lavinát indít el.

Lem egyrészt hihetetlen érzékkel mutatja be a űrben kalandozó embert, annak minden bűnével és erényével, valamint nyújt elsőrangú társadalomkritikát, és figyelmeztet a fejlődés veszélyeire; másrészt mindezt szépirodalmi stílusban teszi.

A kötetben megjelent történetek pedig egytől-egyig a szerző kiválóságát bizonyítják: a helyszín ugye adott, a főszereplőnk is, igazából a stílus is állandó, mégis a novellákban feltűnő kalandok és morális kérdések változatossága, az írói megoldások és a történetfelépítés sokszínű volta elismerést érdemelnek. Pirxszel tarthatunk egy expedíción, figyelemmel kísérhetjük egy krimibe illő rejtély megoldását, részt vehetünk egy tárgyaláson – annyi biztos, hogy egy pillanatig sem unatkozhatunk.

Bővebben: https://florathesweaterist.wordpress.com/2019/10/23/sta…

„Őszintén szólva amúgy végig olyan érzésem volt, hogy ez a sci-fi más, mint amiket eddig olvastam. Mindegyik novellát áthatja valami misztikus légkör, amitől borsódzik az ember háta… A rendkívül érzékletes leírástól úgy érzed, hogy a hatalmas űr, a semmi, ez a nyomasztó érzés ott van benn a pilótafülkék és az űrhajók belsejében, ahol bármikor kifordulhat a valóság a sarkaiból. Lem zseniálisan játszik velünk, amikor a félelmeinkről akar meggyőzni bennünket, nyilvánuljon meg az például egy idegen faj képében, hogy aztán technika vívmányaival (és hibáival) együtt darabokra zúzza az elvont megoldásokat kereső gondolatainkat.”

A teljes értékelés » https://nemfelunkakonyvektol.blogspot.com/2019/10/stani…

Kiberiáda – Trurl és Klapanciusz (két robot) utazása a világegyetemben
Csillagnapló – Ijon Tichy „münchauseni” kalandjai a világűrben, miközben beutazza az addig ismert – és ismeretlen ;) – világegyetemet
Pirx kapitány kalandjai – egy ember kalandjai a világűrben
Hm…, lényegében ugyanarról van szó mindhárom műben, csak a nézőpont változott: nagyon is emberi kalandok – még a robotoknál is – nem is annyira különböző élethelyzetekben. Csak a megközelítés más :D
Nem tudtam kivonni magam a régi magyar TV-játék képei alól, miközben Pirxet olvastam. Most visszagondolva – és megnézve – elég gyerekes adaptáció volt. Ez annál jóval komolyabb mű! Detektív történeteket kedvelőknek is elsőrangú olvasmány, de nem tehetek róla: a TV-játékot is tudtam/tudom szeretni!
Egyébként nagyon élveztem! :)

Lehet a sci-fit szeretők most csúnyán néznek rám (bár alapvetően én is szeretem a műfajt), de nekem kicsit sok volt az űrös-tudományos leírás itt-ott. A történetek mögött megbúvó feszültséget, olykor helyzetkomikumot, robotikás részeket és filozofálgatást jobban szerettem. Pirx szimpatikus szereplő, a Tárgyalásban már szinte rajongtam érte.

10 novella Pirx pilóta/kapitány kalandjaival, aki inkább amolyan régi vágású hős, főleg lelkiismerete, intuíciója, találékonysága és bölcsessége segítségével vágja ki magát a bajból. Aki lézerfénytől villódzó, látványos űrcsatákat és sodró tempójú akciót vár a kötettől, az csalódni fog, inkább elméleti síkon kerül kifejtésre a mondanivaló, bár izgalmaktól sem mentes a könyv. A szerzőre jellemző módon saját tudományos jövővízióira épített történeteket kapunk, melyek még ebben a viszonylag könnyedebb kötetben is feszegetik a „szokásos”, izgalmas technológiai, erkölcsi és morális problémákat, illetve ezek határait, a megszokottnál talán picit több humorral megspékelve.
A Pirx karriertörténete köré ágyazott, látszólag vidám hangvételű novellák (a Teszt-ben mindjárt ízelítőt is kapunk ebből, mely a még tejfelesszájú kadét szárnybontogatásiba enged bepillantást) szinte kivétel nélkül rendelkeznek egy komolyabb, elgondolkodtatóbb síkkal is, újra és újra visszatérő elem az űrben az emberre leselkedő veszély, időnként esetleges, erőltetett formában, vagy a valószínűtlen véletlen képében, az Őrjárat mai szemmel már elavult technikai vívmányaival is kiválóan példázza „Murphy törvényének” létjogosultságát, a technika ördögének állandó munkálkodását, de ugyanitt Az Albatrosz is megemlíthető szomorú végkifejletével. A Pirx elbeszélése, a kötet szerintem legviccesebb, egyúttal talán leginkább „emberi” novellája komikusan magas szintre halmozza a problémákat, figyelmeztetve rá, hogy a jövő asztronautáinak akkor is készenlétben kell állniuk, ha csőstül jön a baj, különben nagyon jelentős dolgokról maradhatunk le.
Szinte észrevétlenül fonódnak bele a fent említett témába a robottörténetek, az ember-gép kapcsolatnak egyszerre nagyon érdekes és valószínűtlen aspektusát, lehetséges hozadékát tárgyalja a számomra leginkább szívszorító történet, a Terminusz, de hasonló hangulatú a Vadászat is, keserédes befejezésével. A robotok evolúciójának egy lehetséges(?), nagyon érdekes kimenetelét tárgyalja a Baleset, amelyben spoiler robottal is találkozhatunk.
A nyomozói vénával is megáldott Pirx az agayafúrt rejtélyek felgöngyölítésében is remekel, a Feltételes reflex eközben a Holdra, az Ananké pedig a Marsra kalauzolja az olvasót, ez utóbbi egy tisztelgés is egyben a Mars-kutatás hőskora előtt, és itt már a technikai mellett az emberi hibalehetőségek is komolyabban terítékre kerülnek, Lem határtalan fantáziája itt is nagyüzemi hőfokon ég.
A kedvenc novellám a kötetből a Tárgyalás lett, már a felépítése is nagyon tetszett, a tárgyaláson (melynek ábrázolása szinte már majdnem kifigurázza az aktatologató bürokráciát) megismert történet eseményeibe csak visszamenőleg kapunk bővebb, csattanókkal tarkított betekintést. Amellett, hogy egyik legizgalmasabb bolygó, a Szaturnusz a történések helyszíne, maga a téma is elképesztően érdekfeszítő, az embertől megkülönbözhetetlen androidok lehetséges együttélése és együttműködése az emberrel, ambíciói és esetleges öntudatra ébredése, átitatva a megszokott, precíz tudományossággal, ismét oly módon megfogalmazva, hogy utána még jó ideig motoszkáljon az olvasóban.
Bájos történetek ezek, még akkor is, ha egyes elemeik néha kissé erőltetettnek tűnhetnek, ám ez betudható annak, hogy egy élénk képzelőerővel megáldott elme véleményem szerint inkább novelláknak álcázott gondolatkísérleteknek szánta őket. Akárhogy is, a rengeteg elgondolkodtató vízió és felvetett problémakör, kimondott és burkolt életbölcsesség miatt mindenképp érdemes elolvasni, leendő űrhajópilótáknak különösen ajánlott, ha valamelyikük mégis kihagyná, akkor tolmácsolom felé a könyv egyik fontos leckéjét:
Soha ne engedj legyeket a fedélzetre!

Remek űrhajós sztorikat tartalmazó elbeszéléskötet. Csak az elején akadt problémám, mivel Lem stílusa nekem néhol kissé túlzottan is aprólékos. Hozzá kellett szoknom a rendkívül részletes leírásokhoz, amik azért nem voltak zavaróan hosszúak. Eleinte lassan csordogáló történetek hirtelen ritmust váltanak, és felgyorsulnak az események, aminek köszönhetően, a történetek nagyon izgalmassá válnak. Feltűnően sok szerepet kapnak különböző típusú robotok. Nagyon tetszett a robotok viselkedése. Kiderült, hogy Lem robotjai valamilyen szinten szabad gondolkodásúak. Pirx remek figura, amolyan igazi szerethető hős. Tehetsége és bátorsága révén, fokozatosan egyszerű pilótából parancsnokká küzdi fel magát.
Néhol humoros, néhol szomorú, remek ötletekkel teletűzdelt elgondolkodtató olvasmány.

Be kell valljam, Lem munkássága fehér folt volt a számomra. Ezért is örültem nagyon, amikor a Helikon Kiadó egy felújított formában, újra kiadta önálló kötetben Pirx pilóta kalandjait. Lem optimista jövőképe minden tekintetben megfelelő táptalaj lehet a mai kor emberének. Pirx pilóta kalandjai igazi feltöltődés, de ugyanakkor intellektuális birkózás is elolvasni, a kissé már megkopott hetvenes évekbeli jövőképet. Annyi azonban bizonyos, hogy aki szereti a science fictiont, nem mondhatja ezt magáról addig, amíg el nem olvasta Pirx pilóta kalandjait.
A könyvről írt részletesebb kritikámat megtaláljátok a Smoking Barrels blogon:
https://smokingbarrels.blog.hu/2020/01/10/konyvkiritka_…

azt hiszem ez visszatérő sci-fi kedvenc lesz. én pont ezt a részletes, magyarázó, elmélkedő, hosszan leíró, kicsit technokrata stílust szeretem, egyáltalán nem találtam unalmasnak, nameg pirx marha jófej. a sztorik között van elgondolkodtató, ami egyszerűen a (táj- és hajó-)leírás, vagy az elmélkedés miatt élvezetes, de van pár olyan is, ami letehetetlenül izgalmas és hátborzongató, mint például terminusz és a coriolanus esete; több helyen felbukkannak robotetikai kérdések, a kezdő darab pedig igazi tanárúrkérem-hangulatú gyöngyszem, és a végére még egy kis űrkrimi is jutott. az egyetlen kicsit fura dolog volt, hogy nem volt időrendi sorrendben, és az első pár oldalon bizonytalan volt, hogy pirx személyiségfejlődésében és karrierjében éppen hol tartunk.

A Pirx pilóta kalandjai egy novellafüzér, amelyben Pirx végzős növendékből legendás parancsnokká válik, s még Lem A kudarc c. könyvébe is megemlítik. Pirx egy igazán szerethető, kezdetben csetlő-botló, később egyre tapasztaltabb pilóta, majd parancsnok, aki izgalmas kalandokba keveredik. Lem itt sem hazudtolja meg önmagát, részletes leírásaival megteremti a soha nem volt még jövőbeli képzelet-kulisszáit, s az olvasót az elképzelt időtávolba varázsolja… Nagyon ajánlható nemcsak sci-fi-fanoknak!

A Pirx kalandjai című Rajnai Zoltán által jegyzett magyar filmsorozat ismeretében nagyon kíváncsi voltam erre a műre, ami így második Lem-olvasmányom lett.
Nem tetszett annyira, mint a Solaris, épp azért, mert arra jutottam, hogy a sorozat minden gagyisága ellenére elég jól el lett találva hangulatában. (aki esetleg nem ismerné, annak mondom: tényleg komolyan érdemes megtekinteni, mert annyira dilettáns az egész, hogy rendkívül szórakoztató. Ma már a youtube-on is fellelhetőek az epizódok)
A Pirx pilóta kalandjai elég könnyed, humoros olvasmány az igen részletes technikai leírások ellenére is. Főhősünk meglehetően „emberi” problémákkal küzd, ami tényleg elég nevetségesen hat olykor.
Bájos és szerethető sci-fi ez, és bár nem válik a kedvencemmé, de kedvet csinált további Lem-könyveket olvasni.