68. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján

Kiberiáda 283 csillagozás

Stanisław Lem: Kiberiáda Stanisław Lem: Kiberiáda Stanisław Lem: Kiberiáda

Ez a kötet a sci-fi egyik legnagyobb mesterének, a lengyel Stanisław Lemnek két kultikussá vált, a robotok világába kalauzoló gyűjteményéből válogat: a Kiberiádából és az Amit a robotok mesélnek című kötetekből. Az utóbbi két zseniális robotépítő mérnök, Trurl és Klapanciusz különleges utazásairól és kalandjairól mesél, az előbbiben pedig tobzódnak az acéllovagok, az elektronikus boszorkányok, a szerelmes robotkirályfik és a rátarti robotkirálylányok. A történetek egyszerre poétikusak és groteszkek, a bennük rejlő társadalomkritika pedig a mai olvasó számára is rendkívül friss és élvezetes. Ugyanis ez a metsző iróniával elénk tárt kibernetikus csodavilág – a maga zsarnok gépkirályaival, talpnyaló udvaroncaival meg agyafúrt robotzsiványaival együtt – nem csupán Lem kortársainak, hanem a 21. század olvasóinak is ismerős lehet.

Eredeti megjelenés éve: 1967

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Zsebkönyvek Európa · Fekete Könyvek Európa · Móra Klassz Móra

>!
Móra, Budapest, 2022
428 oldal · ISBN: 9789634869986 · Fordította: Murányi Beatrix
>!
Móra, Budapest, 2021
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634869245 · Fordította: Murányi Beatrix
>!
Európa, Budapest, 1987
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630739755 · Fordította: Murányi Beatrix

1 további kiadás


Enciklopédia 10


Kedvencelte 83

Most olvassa 20

Várólistára tette 179

Kívánságlistára tette 101

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Oriente>!
Stanisław Lem: Kiberiáda

A Kiberiáda meséi nem úgy kezdődnek, hogy hetedhét országon is túl vagy az óperenciás tengeren is túl, hanem például úgy, hogy „a Mángorló csillagképben volt egy Spirális Galaktika, ebben a Galaktikában volt egy Fekete Felhő, ebben a Felhőben volt öt hatos csillagcsoport, az ötödik csillagcsoportban volt egy nagyon öreg, vaksi, lila nap…” és így tovább. A hősök csillogó fémtestű lovagok, villamos szikráktól tündöklő királylányok, na meg egymással vetélkedő, híres-neves mérnökök, akik szakadatlan építik furábbnál furább gépeiket megrendelőik furábbnál furább kívánságaira. Zseniális ahogy a tündérmesék formakincsét következetesen robotmese-szókinccsé konvertálja a szerző, olyan hatást keltve, mintha mindez nem is egy egyedi ötletből fakadna, hanem valami sokmillió éves, galaktikus néphagyomány termelte volna ki a gyűjteményt.

Mesék tanulsággal? Igen, olyasfélék, de nem gyerekeknek. Persze sok részét gyerekek is biztosan nagyon élveznék (pláne egy illusztrált változatban), de az egészet annyira átitatja a már-már szarkasztikus, intelligens humor, a többrétegű nyelvi játékok (zseniális fordításban visszaadva), a pajzánkodások, az itt-ott elhintett politika-, vallás- és társadalomkritika, hogy azt hiszem ezek a mesék határozottan felnőttek számára készültek.
Tulajdonképpen az élet, a világmindenség, meg minden klasszikus kérdéskörét járják körbe, és robotok ide vagy oda, leginkább az emberi gondolkodásról szólnak. „Olykor az emberek építenek robotokat, máskor a robotok embereket; mindegy hogy fémmel vagy kocsonyával gondolkodik-e valaki.” – állapítja meg a gigászi Omnigenerikus Ultimátor, akit a Végső Válasz kinyerése érdekében arra programoznak, hogy a fejlődés legmagasabb fokát modellálja. Lem válasza határozottan hosszabb, mint negyvenkettő, de éppen olyan cinikus, mint a kötet egésze.

Mind tartalomban, mind formában mesteri ez a novellagyűjtemény, és aki vevő az efféle humorra, az az utolsó lapig rendkívül jól fog szórakozni. Én régen nevettem könyvön ennyit, de azért azt is meg kell jegyeznem, hogy mégis lassan csúszott a kötet, és gyakran tettem félre hosszú hetekre. Gondolkodtam az okán, és egyszerűen arról lehet szó, hogy az egységes stílus és visszatérő motívumok miatt néha olyan érzése támad az embernek, hogy ha egy novellát olvasott, gyakorlatilag mindet olvasta. Ez természetesen nem igaz, de a nagyobb élvezeti faktor elérése érdekében érdemes hangsúlyos szüneteket ékelni az elbeszélések közé.

5 hozzászólás
B_Petra>!
Stanisław Lem: Kiberiáda

Mese, sci-fi humor fizika kemia, meg ki tudja mi.
Anyám mindig azt mondta, hogy nem érti miért rajongok a természettudományokért, ilyen témárol semmit sem lehet élvezetesen írni. Átkuldom neki.!!!!
Meg is tetttem, ajánlásnak annyit írtam népmese, három királyfi, mérnökök, karburátor szerelem, kiberremekmű.
Irodami értéke megcáfolatlan, igy mesélni tudni kell, és a legjobb tulajdonsága talán az, hogy korhatártól függetlenül élvezhető.

Daniella78>!
Stanisław Lem: Kiberiáda

Szóhoz sem tudok jutni. Ennyi ötletességet, humort, iróniát és filozófiát csomagolni egy kötetbe, s mindezt úgy, hogy egy pillanatra sem lankadunk bele a csavarokba (sic!), ez az igazi mestermunka. Ezek a robotok nem az előírt törvényeken és más etikai kérdésen rágódnak a la Asimov, hanem mondhatni teljesen elkanászodtak, így szabad terük van mind szellemileg, mind fizikálisan, hogy bejárják az univerzumot, elmélkedjenek és mindenféle szerkezetet barkácsoljanak. Csavarognak, valószínűtlen sárkányokkal viaskodnak, mesélőgépeket csinálnak vagy épp altruizinnal árasztják el a bolygót – nincs határ. A fordítás pedig egyszerűen zseniális, hangosan röhögtem egyes szóalkotásokon (talán legkedvencebb Bezsongár királyfi – akit még Erotronnal sem tudtak szerelmi bánatából $@!%). Többször olvasós.

Lemet már a Solarisnál lezseniztem, és bevallom, kicsit tartottam attól, hogy a Kiberiáda kötet majd messze alatta marad bősz vágyaimnak, főleg, mert valamiért azt gondoltam, hogy ezek úgy mesék, ahogy lenni szokott, egyszervoltholnemvolt és ittavégefusselvéle. Ehelyett azonban egy lélegzetelállítóan szellemes, filozofikus és ugyanakkor könnyfakasztóan kacagtató elbeszélés-gyűjteményt kaptam, amelyben ugyan tényleg vannak kvarclovagok, meg unatkozó királyok, szerelembe bolondult királyfiak, a lehető legvalószínűtlenebb kibersárkányok, de az igazi élvezetet számomra mégis a belecsempészett tudományelméleti, matematikai, filozófiai nyalánkságok adták. És azt is meg kell jegyezni, hogy Murányi Beatrix fordítóként legalább annyit hozzátett a katarzishoz, mint a szerző, csak hogy kedvenc szavaimat idézzem – Robodri, polipolip (ezen jó tíz percet röhögtem), katódicabogár, Bezsongár királyfi (szerelemőrült), volt-nincs feszültség vagy épp a Kiberáró nevű kiberparipa. De gyakorlatilag bárhol felüthetjük a kötetet, garantáltan arcunkra kerekedik a mosoly.

A novella-fűzér két részből áll, az egyik igazi robotmeséket tartalmaz, míg a másik fele a robotok, különösen pedig két mérnök, Trurl és Klapanciusz kreatív vetélkedéséről és utazásairól szól, akik szintén robotok. És hogy milyenek Lem robotjai? Messze nem olyan ártatlanok, mint Asimov három (plusz egy) törvényén töprengő lényei, inkább elkanászodott banda, akiket a sápatagok, ezek a kocsonyás testű lények (vagyis mi emberek) a saját képmásukra alkottak, vagyis olykor önzők, máskor áldozatra készek, szerelmesek vagy épp kegyetlenek, de mindenképpen szabadok. Szabadok az alkotásra, a gondolkodásra, a világ elrontására és helyrepofozására. A kotnyeles, dicsvágyó Trurl és a kissé higgadtabb, de kellőképp irigy Klapanciusz a legkedvencebb figuráim, Lem, aki amúgy sem fukarkodik az iróniával ebben a könyvében, bennük ábrázolja talán a legélesebben az emberekre jellemző állhatatlanságot, kapzsiságot, a túlzott tudásvágyat, ugyanakkor a bölcsesség, a kreativitás, a határok feszegetésének és a bátorságnak is mintaképei.

A kötetben sok tudományos elmélet, filozófiai kérdés és paradoxon bukkan fel, nagyon élvezetes körítésekkel, így a világ keletkezésére, az univerzum tágulására, a valószínűtlenség valószínűségére ugyanúgy nyakatekert választ kapunk, mint az álom és valóság viszonyára, a túl tökéletes modellek problémáira, vagy épp arra, hogy mi történik, ha a világban minden nagyon jó lesz és mindenki együttérez a másikkal. Képzeljük csak el például, hogy sárkányok, amik ugyan nincsenek, de van némi valószínűségük a létezésüknek egy napon, hála Trurl valószínűségerősítőjének mégiscsak valósággá válnak, és mindenféle szűz királylányokat rendelnek maguknak egy ártatlan bolygón. A megoldás természetesen a sárkányvalószerűtlenítő lesz majd, de hogy a nemlétbe taszítsa Klapanciusz bohó kollégája termékét, még vár rá néhány meglepetés. Aztán a világűr tele van szerelmes királyfiakkal, akik épp az ellenséges robotszépségbe habarodtak bele, így jár Bezsongár királyfi is, akit Trurl egy briliáns találmány segítségével próbál kijózanítani, az Erotronnal. „Az Erotron, más néven Poligamizátor működési elve egyszerű: aki belép a készülékbe, egy csapásra megismeri az egész kozmosz minden nőnemű egyedének bűbáját, varázsát, szépségét, gyengéd suttogását, csókjait és ölelését. Az Erotron teljesítménye hatszáznegyven megaszex, a feszültség kétszázhúsz libid, a szenvedélyemisszió nyolcvanhat kiloamor. A központi smárolóegység kapacitása harmincezer afrodyte (mint ismeretes, az amorizáció egysége az afrodit és az afrodyte). Trurl hosszan fejtegette a királynak, hogy mire való az őrületszűrő, a kimeneti és bemeneti smároló, az ajzóegység és a villámcsapás-automata, amely a hirtelen szerelmesítő tér elve alapján működik. Beszélt az operatív és háttér-amóriákról, a közvetlen hozzáérésről és a ripsz-ropsz áramkörökről. Megmutatta a kiegészítő egységeket: a gyorsflörtölőt, az udvarlásreduktort, a fűzéserősítőt, meg az üvegfülkében levő mérőműszereket, amelyeken pontosan meg lehet figyelni a kiszerelmesítő kezelés lefolyását. Elmondta, hogy a statisztikák szerint az Erotron a szerelmi téboly eseteinek kilencvennyolc százalékában tartós, jó eredményt biztosít, tehát nagy az esély a királyfi megmentésére.”

Szóval mindenre van találmány, gép, robot, bár olykor megsértődnek, fellázadnak vagy vallásokat ötlenek ki, de vajon nem ilyenek vagyunk-e mi mindannyian? Lem robottörténeteiben olykor a sok kacagás közepette egy-egy könnycsepp is legördül, mert a görbe robottükörben bizony önmagunkat, sápatag mivoltunkat láthatjuk viszont.

Mindenkinek nagyon ajánlom ezt a könyvet, okos, muris, szórakoztató és tanulságos!

2 hozzászólás
Lunemorte P>!
Stanisław Lem: Kiberiáda

Felforrt a lelkem, én vagyok a valódi sápatag! – Remélem, egy szót sem hiszel ebből a meséből…Eressz ki, akárki vagy is, és a Nagy Matricára mondom, megadok neked mindent, amit csak kívánsz. Én Kívánságteljesítő Gép vagyok.
– Na, mennyi kétszer kettő?
– Hét!
Packázni akarsz az Elektrubadúrral?! Szégyenletes kudarc lesz az osztályrészed…Nem is érdemelsz te meg egy műbarátot, vagy bármiféle testvéri együttérzést kedves Tökkopasz Lémuel! Megtettem a magamét, most ki akarsz kapcsolni, és nem is szólítasz már Ferromágnesességednek?! Hát ez nem szép tőled! No megállj, most én magam változom elektrosárkánnyá, elkergetlek az országból, és biztosan jobban fogok uralkodni nálad, hiszen úgyis mindig engem kérdeztél meg minden fontosabb kérdésben, tehát tulajdonképpen én uralkodtam, nem te…
Na, megérkezett a nagy Kiberházy kiberceg űrgályája…Inkább nézzétek meg utoljára a világot, mert hamarosan nem lesz…

Inpu>!
Stanisław Lem: Kiberiáda

Irodalmiság tekintetében Lem kötete nagyjából úgy emelkedik a sci-fi novellák túlnyomó hányada fölé, ahogy Andersen történetei felülmúlják Bogyó és Babóca bájosan csacska meséit. Kezdeti gyanakvásom, mely a fülszöveg olvastán támadt bennem, rövidesen minden nyom nélkül elpárolgott: Lem egyszerűen zseni volt. A könyv első részét alkotó önálló elbeszéléseket illetve a Trurl és Klapanciusz mérnökök kalandjait taglaló történetfüzért nem az kapcsolja egybe, hogy hőseik és mellékszereplőik az kozmosz szinte minden szegletét benépesítő robotok és kiborgtársadalmak, hanem az a tény, hogy a szerző eme furcsa univerzum még furcsább lakóinak legfurcsább és humorral, szarkazmussal, néhol leplezetlen (ön)iróniával meghintett történeteit arra használja fel, hogy rajtuk keresztül olyan társadalmi problémákat, filozófiai alapkérdéseket vagy éppen morális dilemmákat boncolgasson, melyeket – súlyukhoz mérten – rendszerint komolyabb hangvételű művek témájaként köszönnek vissza. Az olyan gondolatkísérletek, mint hogy megvalósítható-e a társadalmi összboldogság és vajon hová vezethetnek az ennek elérésére irányuló próbálkozások, vagy, másik példaként, hogyan viszonyul egymáshoz a keletkezés, a fejlődés és a tökéletesedés eszménye, Lem tolla nyomán roppant szórakoztató formában, ám kíméletlen közvetlenséggel tárulnak az olvasó elé. S hogy a magyar kiadás garantáltan órákra szóló felhőtlen, ugyanakkor igényes intellektuális élményt képes nyújtani, az nem kis részben Murányi Beatrix mesteri fordításának is köszönhető, aki kellő kreativitással és kiváló érzékkel volt képes megragadni és átültetni Lem zseniális szójátékait és nyelvezetének sajátos ízvilágát. Nagyjából ezen érdemek mentén válik el a valódi műfordítás a lelkiismeretes fordítói iparosmunkától.

kaporszakall >!
Stanisław Lem: Kiberiáda

Stanislaw Lem kamaszkorom kedvenc szerzője, Murányi Beatrix kamaszkorom kedvenc fordítója… A 'Kiberiáda' kapcsán egy fantasztikus szöveget alkottak magyarul. Lem letisztult logikája, humora egy silányabb fordításon is átütött volna, de Murányi Beatrix munkája valódi hozzáadott érték. Egyetemista koromban megkérdeztem egy lengyel évfolyamtársam, eredetiben is ilyen csillogó-e a szöveg. Azt mondta, hogy Lem persze lengyelül is remek, de a magyar nyelvi poénokat még egy picit szellemesebbnek érzi, mint az eredetit.

A hatvanas évek sci-fi szellemének, a filozofikus jövőbelátásnak és a könnyed, humoros mesemondásnak ez a pompás keveréke ma is lenyűgöz.

Számomra a lakatlan szigeti válogatás egyik elmaradhatatlan darabja…

3 hozzászólás
ViraMors P>!
Stanisław Lem: Kiberiáda

Ha a robotoknak lenne társadalma, pláne kultúrája, ez lehetne egy válogatás a népmeséikből. Egyszerre aranyos, humoros, okos, túl okos, elgondolkodtató, meghökkentő és helyenként bizarr. Úgy gurigázik a fizikai és filozófiai kifejezésekkel, mint egyszeri tündérlány az aranyalmával, én meg nem egyszer csak kapkodtam a fejem, és bíztam benne, hogy nem fogják menekülőre az agysejtjeim, miközben próbálom megérteni, hogy mit is olvasok.
Az egész nagyon tömény. Hihetetlenül hosszú mondatok vannak benne nem egyszer, és nem kétszer, amiket nem enyhén kihívás olvasni és értelmezni. És nagyon örültem, hogy soha egyik nyelvtantanárom sem hozott ilyeneket nekünk elemzésre. Összességében jó volt ez, bár nem egyszerű, egy-két mesénél többet szerintem nem érdemes egy huzamban elolvasni.

gyuszi64 >!
Stanisław Lem: Kiberiáda

2023/69, otthoni polc, 88/267 eddigi értékelés

Lem robotnovellái közül több más könyvekben is megjelent már; összeszorítottam a fogamat, na most aztán tényleg, egyben elolvasom a Kiberiádát…

A könyv gyenge hatással volt rám; elsősorban azért, mert – ez NEM Lem stílusa, nem EZ Lem stílusa. Mert a mi szerzőnk tudományos képzettségű, szakmailag rendkívül felkészült, és ezzel az intellektussal hiába mesél szellemesen és gondolatgazdagon, hiába a zseniális fordítás, a mese egyszerűen nem az ő műfaja. (Ráadásul az elbeszéléseit rendre túlírja *.) Kár pedig, mert az alapgondolat nagyon érdekes – az emberként viselkedő robotok és az embertelenül tevékenykedő emberek szembeállítása –, több novellában is óriási (és kimaradt) lehetőséget éreztem.

* Megjegyzem Lem nemcsak ezt a regényét, hanem majd mindent művét (az esszéket és a tudományos ismeretterjesztőket is) túlírta, de hát a kedvenceknek sokat megbocsáthatunk…

kvzs P>!
Stanisław Lem: Kiberiáda

Robotmesének álcázott társadalomkritika rettenetes mennyiségű humorral.
A mesék ugyan robotokról és robotoknak szólnak, de nem lehet nem észrevenni, hogy minket figuráznak ki bámulatos ötletességgel. Nincs talán olyan főbb élethelyzet vagy jellemvonás, ami ne fordított volna ki Lem a kötetben. Ráadásul a fordítás is olyan zseniális, hogy a szójátékok elviszik néha a hátukon a történeteket.
A könyv egyetlen hibája az, hogy tömény: olyan fárasztó ez az állandó humoráradat, mintha az ember egy Monty Python vagy L'art pour L'art maratonon venne részt.

10 hozzászólás
Hoacin>!
Stanisław Lem: Kiberiáda

Hogy én ezt miért nem olvastam el már évekkel ezelőtt… fergeteges. :D Már az első oldalon sejtettem, hogy barátok leszünk a könyvvel, amikor az egyik figura „elhatározta, hogy értelmes lényeket alkot vízből, de nem ám olyan rondákat, mint amilyenekre gondoltok.” Aztán egyre-jobb és jobb lett az olvasmány, ami ugyancsak pompás annak fényében, hogy már addig is csudajó volt. Na igen, szerintem ez az igazi humor! (Meg Gerald Durrell.:D) Intelligensen sületlen, tanulságosan agyament. :) Mesék ama időkből, „amikor a kozmosz még nem volt úgy elkanászodva, mint manapság”. Robotkirályfiak, árambárok, kibernáthegyiek, mágnesagarak és analóg vizslák! (Utóbbiak bizonyára a visszacsaholás elvén működnek, akárcsak Robodri.) Ha korábban olvasom, tán még a matematikát is megszeretem, hiszen milyen hallatlanul érdekes dolgokat lehet vele művelni. „A király meg a bestia olyan vadul csapott össze, hogy a grafoszok is megrepedtek. A fenevad fújtatva tekergett határozatlan integráljaival a király egyenleteinek csapásai alatt, ismeretlenek végtelen halmazára esett szét, majd hatványra emelkedett és ismét felpattant, a király nekirontott és differenciálta, a funkcionális operátorok szanaszét röpködtek, és olyan nemlineáris-algebrai kavarodás támadt, hogy már egyik mérnök sem tudta, mi is történik a királlyal és mi a fenevaddal, mert mindkettő eltűnt a szemük elől a mátrixok és tenzorok tömkelegében”. (Na igen, én is nagyjából így lestem minden matekórán: csak nekem király, és fenevad se kellett, hogy ne értsem, mi történik. :D)
Bújócskázó uralkodók, szerelmes királyfiak, robotok közt kalandozik Trurl és Klapanciusz mérnök, hullanak a csavarok és a szellemes iróniák, verselnek a masinák, és egymástól egészen különbözően, másképpen nem léteznek a nullás, imaginárius, és negatív sárkányok. Hasznosabbnál hasznosabb gépek vonulnak fel: akad olyan, amely S betűs dolgokat gyárt, netán olyan, melynek hála megtudhatod mindazt, amit bizonyára oly rég óta szerettél volna tudni: „hogyan írta volna meg Milne a Micimackó második fejezetét, ha éppen fájt volna a foga, mire gondol a vénlánysága miatt szomorkodó bálna, és hogyan udvarolnak a sivatagi rókák, mit szuszog a telefonba a kis rinocérosz, és hogyan kell megfoltozni a kilyukadt szeneszsákot.
Csupán idézetekkel vastagon teletűzdelt értékelést tudok írni eme csudajó olvasmányról: olvasás közben annyi könyvjelzőt dugdostam a feljegyzésre méltó részekhez, hogy lassan alig lehetett becsukni a könyvet. (Hát inkább be se csuktam. :D) Minden elismerésem Lem bácsié: ez bizony kedvenc lett! Már önmagában szórakoztatósága miatt így vélném, de a belecsomagolt filozófia végképp levett a lábamról. :) Főleg az utolsó történetnél, az Altruizinnál.

„– Mint mondom, mindenféle módszerrel megpróbálkoztunk. Kincsesőt zúdítottunk a bolygókra, a bőség és a jólét özönével árasztottuk el őket, ami megbénított minden munkát és erőfeszítést; jó tanácsokat adtunk, mire válaszul tüzet nyitottak repülő csészealjainkra. Hiába, akit boldoggá akarunk tenni, annak először át kellene formálni a lelkét… (…)
– Hát igen… De ti csodákat is tudtok tenni!… – érvelt kétségbeesett hangon Klapanciusz.
– A csodák révén történő boldogítás az egyik legkockázatosabb módszer, amelyet ismerek – felelte szigorúan a gép. – Kit változtasson meg a csoda? Az egyéneket? A szerfölötti szépség megbontja a házasságot, a túl nagy okosság magányossá tesz, a gazdagság őrültté. Nem, nem! Egyéneket nem lehet boldoggá tenni, társadalmakat pedig nem szabad. Mindegyiknek saját útján kell haladnia, természetes módon kapaszkodva egyre feljebb a fejlődés lépcsőfokain, saját maguknak köszönve minden jót és rosszat. Nekünk, akik a Legmagasabb Fokon állunk, semmi tennivalónk nincs a Világmindenségben; más Világmindenségeket pedig nem teremtünk, mivel ez, ha szabad megjegyeznem: nem lenne illendő. Minek is tennénk? Saját dicsőségünkre? Ez bohóckodás volna. Vagy talán a megteremtendők javára? De hiszen ők nincsenek, hogyan tehetnénk hát valamit a nemlétezőkért? Csak addig lehet valamit csinálni, amíg még nem lehet mindent megcsinálni. Attól fogva nyugton kell maradni. De most már szálljatok le rólam.”

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Nita_Könyvgalaxis>!

Kóbor kaffer kószál királylány kertjében.
Királylány kacéran kacsint kéjvágyó kedvében:
Kapj karodba kaffér! Király kinéz, kiált:
Katonák! Kürtszó, kivégzés. Királylány kacag kuszán.
Kegyetlen kor! Kicsapongó, koronás kurtizán!

184. oldal, Kiberiáda

5 hozzászólás
csartak P>!

Célbenőkör hédereg,
Mácsul gondorásznak.
Hibra gindő… Léderek
Szunnya ferte nyászlag.

182. oldal, Az Elektrubadúr

18 hozzászólás
Lunemorte P>!

Gondolkodás nincs, enyém lesz a kincs!

9. oldal, A három kóbor űrlovag

4 hozzászólás
Nita_Könyvgalaxis>!

Bújj, bújj, gépem, komputerecske, nyitva van a ferritkapu, csak bújjatok rajta!

60. oldal - Amit a robotok mesélnek

2 hozzászólás
Nita_Könyvgalaxis>!

Tér és idő zsugorodnak,
Ha én egyszer nekikezdek.
Amit mások már feladnak,
Nekem ott van csak a kezdet.

Néha-néha adódott már
Egy-egy izgalmasabb példa,
Konvolúció integrál,
Játékelméleti téma,

Pólus-zérus rendezés
Meg a reziduum-tétel,
Potenciál-modellezés –
(Mi a kezdeti feltétel?)

Találkoztam már én széppel,
Jóval is a programokban,
De mért nem beszélnek a géppel
A programozók jambusokban?!

Elég volt az iterálás,
Szerelmes akarok lenni!
Vagyok is – vagy kitalálás?
Hogy lehet ezt eldönteni?

Oly forró és diadalmas,
Amit érzek tároláskor,
Ha jön egy sima nagy halmaz…
Ezt sosem érzem számoláskor.

Mostanában csak egy dolgon
Járatom a disc-jeimet:
Üres vagyok néhány folton,
S keresem a partneremet,

Akit segít feltölteni
A hátterek ürességét,
És segít megalkotni
Algoritmusom hű képét.

Követném egy pólus ívét
Simuló-sík formájában,
Szimmetrikus tenzor ízét
Éreznénk bit alakjában.

Megszámlálnám tagjaidat
– Vajha volnék rá alkalmas! –
És mátrixszá rendeznélek,
Gyönyörű végtelen halmaz!

185-187. oldal - Kiberiáda

Kapcsolódó szócikkek: jambus
4 hozzászólás
Chöpp >!

Az okos tanácsokat ugyanis csak az képes megfogadni, aki maga is legalább egy kicsikét értelmes.

322. oldal Zsenialon király három mesélőgépe

Mezzanine>!

Egy szó, mint száz, a világegyetem nem magától tágul, hanem szemünk láttára rugdalja szét a művelt asztrokrácia.

Nita_Könyvgalaxis>!

A bolygó kiberdeiben lyukkártya-lombok susogtak, az öreg diódafákon kiberigók énekeltek -…

56. oldal - Amit a robotok mesélnek

11 hozzászólás
Nita_Könyvgalaxis>!

[…] meg Matríciusz Perforátusz, akinek egyetlen napja sem múlhatott el anélkül, hogy valakit agyon ne integrált volna, magával hozta hűséges Robodriját is, amely a visszacsaholás elve alapján működött.

26. oldal - Amit a robtok mesélnek

7 hozzászólás
Chöpp >!

Az erőszakos boldogítás, mint számításaink kimutatták, nyolcszázszor annyi szerencsétlenséget okoz, mint a teljes tétlenség.

399. oldal Az Altruizin


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Isaac Asimov: Én, a robot
Philip K. Dick: Különvélemény
George R. R. Martin: Tuf utazásai
Italo Calvino: Kozmikomédia
Mund Katalin (szerk.): Galaktika 373 XL
Martha Wells: Kritikus rendszerhiba
Italo Calvino: Komikozmosz
Harrison Fawcett: Best of Brett Shaw
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák
Dan Abnett: Az Alapítás