Miután az emberiségnek sikerült végrehajtania a távoli naprendszerekbe való galaktikus ugrást, expedíció indul az öt fényévnyire lévő Quintára annak kipuhatolására, hogy létezik-e élet és másik értelem ezen a különös, baljós bolygón…
A kudarc 66 csillagozás
Eredeti cím: Fiasko
Eredeti megjelenés éve: 1986
Enciklopédia 1
Kedvencelte 10
Most olvassa 3
Várólistára tette 31
Kívánságlistára tette 23
Kiemelt értékelések
Ez a könyv Lem művei közül egy súlyosabb darab – annak ellenére hogy (talán) felbukkan benne a magyaroknak különösen ismerős Pirx pilóta is, amely Lem munkásságának könnyedebb felét testesítette meg.
Az „első kapcsolat” témaköre, a sci-fi írók egyik kedvenc témája. Lem itt gondosan körüljárja a témát, és igencsak figyelemre méltó elemzést végez el az egyes civilizációk feltételezett alakulása, sorsa, és a két civilizáció közötti kapcsolat lehetősége között. Az elméleti megalapozás után, pedig mintegy gyakorlati próbaként ki is próbálja ezt egy másik világ, a Quinta és a Föld-lakók viszonylatában.
Itt pedig egy másik kérdést is felvet az író, amely nem csak az ember, és idegen értelmes lények kapcsolatában, hanem az ember-ember kapcsolatokban is állandó és égő kérdés volt, és mai napig is az még. Konkrétan hogy mi van ha csak az egyik fél akar kapcsolatba lépni, másik viszont elutasítja azt. Meddig mehetünk el a kapcsolat kikényszerítése során? Ráerőszakolhatjuk-e a világról vallott felfogásunk másokra?
Egy újabb – Lem könyvei közt az utolsó – precíz, tudományos alapokon nyugvó hard sci-fi. A kedves olvasó pontosan azt kapja, amire – ha már olvasott Lemtől – előre számíthatott. A könyv címe után lehet valami képünk, hogy a Quanta értelmes lényeivel való kapcsolatfelvételt célzó expedíció, mennyire lesz sikeres. A tudósoknak komolyan meggyűlik a baja az embertől teljesen idegen civilizációval való kommunikáció nehézségeivel. A könyvben körvonalazott „kapcsolat-ablak ” az az intervallum, amikor egy civilizáció MÁR elég fejlett ahhoz, hogy jelt tudjon adni létezéséről, de MÉG nem annyival fejlettebb az emberiségnél, hogy már ne foghassuk jeleiket (a mienknél gyorsabb jelzőrendszer, vagy felfoghatatlan technológiákon, módszereken alapuló galaxisok közötti utazás). A szereplők nem csak hipp-hopp ott teremnek az 5 fényévnyire lévő Quantán, hanem e közben a szerző bevezet minket az űrhajózás jelenleg is még csak hipotetikus szinten létező nehézségeibe, – számomra többnyire még ismeretlen, sokszor érthetetlen asztrofizikai fejtegetéseket olvashatunk például a Schwarzschild-övezetekről, a kollapszárok és a fénynél gyorsabb utazás kapcsolatáról, az idő relativizmusáról, de arról is tudományosan részletező megalapozottsággal ír, hogy miért perspektívikusabb a hibernálásnál az „embrionálás” a hosszú évekig tartó csillagközi utazások során. Vajon elég intelligensek a földi válogatott tudósok, hogy megoldják feladatukat és felvegyék a kapcsolatot a feltételezett külső, idegen intelligenciával. Megtudhatják a hard-stílus kedvelői – ha elolvassák a regényt – s nem csalódnak majd.
Ez bizony hard sci-fi a javából, ráadásul kapcsolatfelvétel témakörben, ami mindig érdekes!
A könyv több (teljesen) különböző történetre tagoldóik, a lényegi részében A Quinta nevű bolygó lakóival próbálnak érintkezni az erre a feladatra kiválasztott tudósok. Komoly mennyiségű (nem létező) fizikai háttértudást kapunk ezalatt, ez annyira jól össze van rakva, hogy csak ámultam és bámultam. Mindezt ráadásul a 80-as években, amikor még nem volt ilyen „egyszerű” elérni a fizikai elméleteket, mint manapság. Ez a rész mégis főleg az emberekről szól, irracionális döntésekről, hogyan jutnak egyre mélyebbre és mélyebbre. Különböző világnézetű emberek vitáit kapjuk, akik arról döntenek, hogy mit kellene tenni egy-egy adott helyzetben. Emellett pedig rengeteg elméletet, hogy a részinformációkból hogyan állítják össze a teljes képet. A racionális hang a könyvben egy számítógép (legalábbis annak kellene lennie), aki a kedvenc szereplőm lett, egyáltalán nem a szokásos „igen uram, megadom a számítások eredményeit” típusú MI.
Kicsit írok a fél csillag levonásáról is: a könyv első része egyszerűen unalmas volt számomra és nem is értem mi szükség volt rá. Ezt majdnem feledteti az utolsó rész, de végül mégis a teljes könyvet csillagozom, ami így nem lehet tökéletes.
Már a címválasztás sem hétköznapi, ezt is csak Lemnél lehetséges… :) Nagyon kedvelem ezt, hogy nála nincs cukormáz, hollywoodi happy end, befejezései majdnem mindig hirtelenek, gondolkodásra ösztönzőek. Tetszett a „shakespearei” birnami erdő képe, a Quinta-lakók emberi ésszel szinte érthetetlen társadalma. Örültem, hogy kedvencemről, Pirxről újra hallok, kár, hogy ilyen szomorú apropóból. Itt is találkozhatunk a Lemnél elmaradhatatlan „játék a rövidítéssekkel”, remek a Hermész agyának névválasztása – GOD.
Lem zseniális könyvében nem csak a két civilizáció kapcsolatfelvétele szenved kudarcot. Főhőseink kudarcot vallanak emberiességből, humánumból is. Amikor kedvezőtlenül alakulnak az események egyre rosszabb és rosszabb döntéseket hoznak, erkölcsileg szerintem elbuknak. Ellenpontként szinte csak Arago atya, a Szentszék küldöttje szolgál, akire viszont kevéssé hallgatnak. Végül is sokkal többet tudunk meg magunkról, az emberiségről, a hibáinkról, mint a másik civilizációról, hiszen az utóbbira vonatkozó elméletek is mind az emberi tapasztalatokon, hiteken alapulnak. A könyv ugyan nem vontatott, de elég sok az elméleteket, jövőbeli technológiákat leíró rész, ezekből lehetett volna kevesebb, mert néha már unalmas.Mai szemmel érdekes az a rövid rész, ahol kifejtik, hogy nevetséges, hogy női űrhajósokat akartak egyesek velük küldeni.
A birnami erdő leírása nagyon erős kezdés, és bár utána picit leül a dolog, csupán arról van szó, hogy a narratívában eltolódott a felvezetés, kicsit későbbre. Nagy dolog. Ám elképesztően érdekes dolgokat feszegetünk a könyv érdemi részében is: a Quinta rejtélyeinek megfejtésére tett kísérletekből már megint visszatérnek a szolarisztika árnyai, és újra itt vannak az Úr hangjából megszokott, kicsit konkrétabb, kicsit realisztikusabb fejtegetések. Valahol a Kudarc ennek a két könyvnek a szintézise: ugyanúgy megvan benne a Solaris idegen tájának poetikus leírása, mint az Úr hangjának filozofikus passzusai és technológiai leírásai.
Az embert zavarbaejti az, amikor a tények összességét nem tudja keretrendszerben felépítve magyarázattá transzformálni. Ezt az ismeretelméleti, tudományfilozófiai és innentől kezdve bármilyen diszciplináris síkra terelhető problémát mégiscsak igen nehéz megragadni és hatásosan prezentálni egy fikcionális munka keretein belül. És mégis, Lem már harmadszorra oldja meg sikeresen – nekem az Úr hangja is tetszett, bár a három könyv közül az a legkevésbé kiforrott.
További fejtegetések itt:
Bár A kudarc-ot Lem 1986-ban írta és életéből ekkor még kb. 20 év hátra volt, mégis az utolsó regényei egyike. Több könyvében ír elmarasztalóan az emberiség egyetemes intelligenciájáról, amiért az saját fensőbbségében megingathatatlanul hisz, de Az Úr Hangja után talán ebben a legkeményebben.
Bővebben:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2012/10/stanislaw-le…
Van abban egy nagy adag önbizalom, hogy egy író ilyen címet adjon a regényének. Lem megteheti, mert ő az egyik legjobb. Lenyűgöző tájleírást akarsz? Ami a magas irodalomban Oblomov álma, az a SF irodalomban a birnami erdő, – szép, célja és későbbi üzenete van. És nem olyan Endymion-féle öncélú tájleírás karakter maximalizálás céljából. És ez még csak az eleje :) SF klasszikus!
hát, néhány napja a végére értem, de hagytam egy kis időt, hogy meg tudjam fogalmazni a gondolataim. még most is itt kavarog bennem a téma, újra meg újra előjön a hangulat.
maga a regény felépítése korrekt, egy két részre tagolt történet, ismétlődő motívumokkal, kidolgozott karakterekkel, és (szerintem) nagyon elgondolkodtató mondanivalóval.
SPOILER!
nagyon összetett a szimbólumrendszer, és úgy vélem többféleképp értelmezhető a cselekmény is. kezdve az első pillantásra öncélú sztorival az elején, (a járótornyos kalandozás, és baleset) amit először nem is értettem, és csak később esett le, hogy ugyanaz ismétlődött meg a történet végén is. (egy idegen világ felfedezése, majd az ismeretlen rossz értelmezéséből adódó rossz következtetések, és emiatt csapdába esés, "kudarc")
egyfelől utalások a hidegháború értelmetlenségére, ami az írónak elég testközeli volt, másfelől egy sokkal intimebb, közvetlenebb utalás az emberi kapcsolatokra.
a kudarc az, hogy törtetünk, hogy erőszakkal próbálunk megérteni ollan dolgokat, amik befogadásához csak a türelem, és az alázat vezet. a kudarc az, hogy mindenről kész gondolataink, előítéleteink, és „ismereteink” vannak, és mindent ezen a végtelenül egyoldalű szemellenzőn keresztül szemlélünk.
Népszerű idézetek
Az Euridiké felderítő űrhajója egy egész parszeket önállóan fog megtenni, legénysége ezalatt embrionált állapotban lesz. Szóba került az emberek vitrifikálása is, de ezt a változatot elvetették, mert a jéggé fagyasztottak felélesztésének esélye csak kilencvennyolc százalék volt. A múlt századi űrhajók pilótája, mikor az oktatógép ezeket a dolgokat magyarázta neki, úgy érezte magát, mint egy kisgyerek, akinek a szinkrofazotron működését magyarázzak. Vagy a Memnor képességei voltak elégtelenek, vagy az övéi. Azonkívül rájött, hogy teljesen emberkerülő lett, és nem éldegélhet tovább Robinsonként, csak elektronikus Péntekjével társalogva.
Az ember végső igazságokra vágyik. Gondolom, így viselkedik minden halandó értelem. Mi az a végső igazság? Az út vége, ahol már nincsenek sem további titkok, sem további remények. Ahol már semmit sem lehet kérdezni, hiszen minden válasz elhangzott. Ilyen hely pedig nincs. A kozmosz labirintusokból épült labirintus. Mindegyikből egy újabb nyílik.
111. oldal
Egyedül volt, és saját magát próbálta utolérni – elég ritka jelenség, de a Földön sem ismeretlen, ilyen a Brocken-délibáb az Alpokban. Saját felnagyított tükörképe a világos felhők hátterén.
A fizika, édes fiam, keskeny palló az emberi képzelet számára felfoghatatlan szakadékok fölött. Válaszok halmaza bizonyos kérdésekre, amelyet felteszünk a világnak, a világ pedig csak azzal a feltétellel válaszol, hogy nem tesszük fel neki a további kérdéseinket, azokat, amelyeket a józan ész kiabál teli torokból.
110. oldal
Volt egy furcsa szokása: találomra kinyitotta a könyvet, és ott kezdte olvasni. Az íróknak ez nem nagyon tetszett volna. Nem tudta, miért csinálja így. Talán az az öntudatlan szándék vezette, hogy ne az előre elkészített kapun át lépjen be a kitalált világba, hanem mindjárt ott legyen benne.
90. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Czesław Chruszczewski: A kozmosz tüneménye 76% ·
Összehasonlítás - Anthony Doerr: Felhőkakukkvár 93% ·
Összehasonlítás - Douglas Adams: Vendéglő a világ végén 90% ·
Összehasonlítás - Chris Hadfield: Az Apollo-gyilkosságok 87% ·
Összehasonlítás - Jerzy Żuławski: Ezüstös mezőkön ·
Összehasonlítás - Jiří Brabenec – Zdeněk Veselý: Egy bolygó robinzonjai 85% ·
Összehasonlítás - Tom Sweterlitsch: Letűnt világok 85% ·
Összehasonlítás - Stanisław Ignacy Witkiewicz: Telhetetlenség ·
Összehasonlítás - Nora Roberts: Egyszer volt… 80% ·
Összehasonlítás - Adam Wiśniewski-Snerg: A robot 78% ·
Összehasonlítás