Kígyók ​sziszegése (Árnyékvilág 2.) 84% 164 csillagozás

Rendkívül jól megírt mű – számomra az volt a legjobb, hogy nem elrugaszkodott, hanem igen élethű. A szereplőket az előző könyvből más ismertem, úgyhogy a régebbi mellékszereplők most főhőssé avanzsáltak. Kicsit visszamentünk a múltba, hogy jobban megérhessük a történteket.
Valahol az ember azért kettéválik, mert az egy dolog, hogy megtörténnek a dolgok, de az, hogy most az illető embert az egyik fele sajnálja, mert alapjáraton jó ember, csak volt egy ballépése, amiért fizet. És a másik feled ugyanakkor azt harsogja, hogy mindentől függetlenül a tetteidnek vannak következményei és az másodlagos kérdés, hogy jó-e avagy rossz, mindkettőnek vannak utóhatásai. Magyarán: amit főztél, edd is meg!
Igaz ugyan, hogy jó hosszúra sikeredett, de egyáltalán nem bánom, mert úgy vélem szükséges volt néhány részlet megírása is és a körülmények „lefestése”. Ha kimaradtak volna dolgok, csak egy káoszt lett volna és nem biztos, hogy mindent egyből megértek.
Így jó és teljes, ahogyan van! Még akkor is, ha némely részlet elég visszatetsző (itt most a kisfiúk szerephez jutására célzok); de sajnos ez is egy létező dolog – ezért is akasztottam rá a valósághű-jelzőt.

És persze rettenetesen kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat számomra a következő rész!

Igazság szerint nem tudom, hogy mit írjak. Mit mondjak erre a könyvről. Kicsit olyan érzésem volt, mint Sz. Kitti – Gyémántfiú könyvét olvasnám, csak egy sokkal jobb előadási móddal, jobb stílussal és eredeti történettel. Alap történetre szinte mondhatnám: ugyan az, de valahogy még sem. Ezt ugyanis IMÁDTAM ellentétben a másik könyvvel. Izgalmas volt. Elinte furcsának tartottam, hogy egy idősebb férfi szemszégéből is látom a dolgokat, soha sem voltam képes férfi fejjel gondolkozni és látni a dolgokat. Kicsit most ebben is részem volt, ami tök szuper. A végére megszerettem, de mindig vártam, hogy a másik szereplő következzen és haladjak és.. és.. és… huhh IMÁDTAM!!!!

Miért nem olvastam én ezt előbb?? :(( o.O :D :D

Sokkal közelebb áll hozzám Julie és Peter szerelme,mint Adaméké az első részben.
Valahogy Petert jobban eltudtam képzelni az olvasás közben, olyan megható a kapcsolatuk, ahogy törődnek egymással, támaszkodnak egymásra. A könyvben megismerünk hullámvölgyeket, de a végén mindig visszatalálnak egymáshoz.
Julie karaktere nekem nagyon kedves, a tipikus vadóc, aki megkomolyodik (vagy legalább próbálkozik ;)), Peter kicsit önbizalomhiányosnak tűnik nekem, az öngyőzködés, hogy tényleg szeretik egy idő utáne löli a kapcsolatot.
Izgalmas volt, fordulatos, jöhet a következő rész :)

Borító: 5/5- a kevesebb néha több.
Cselekmény: 5/5*** : Nagyon de nagyon,de nagyon tetszett!!!
Tudtam,hogy az első rész után egy atommegagisztikusan jó könyvet fogok olvasni. :D
Igazság szerint nehezen tudom leírni a hibáit a könyvnek,mert egy sem volt neki!!
Nagyon tetszett benne,hogy az írónő egyfajta keretet alkotott a cselekményben. Ugyanakkor nem egy mindennapos problémát vetett fel, hanem egy jól megszerkeztett gondolatot.
A szereplők..khm..nos igen :D a kedvencem mindenképpen Julie!!! Már az első részben is láttam benne kreativitást, de a második részben túltett önmagán :D
A regénynek több műfaji jellemzőt is tudnék adni: romantikus, krimi, kalandregény, fejlődésregény…egyszóval eléggé sok oldalú. :) Érdemes elolvasni!!!!

Hatalmas meglepetés az első részhez képest.
Az elsőt mondhatni végig szenvedtem. Már kezdtem félni, hogy a következő majd 700 oldalon is kínkeservesen fogok túljutni.
Erre még alig kezdtem hozzá és csak fogynak a lapok.
Sokkal jobban tetszik, mint az első kötet. Jobb, hogy nincs fejezeten belől váltott szemszög. És hogy jobban megismerhetjük Petert. Az ő története, karaktere nagyon tetszik.
Kicsit zavaróak a „kézzel írt” részek a nagyobb fejezetek előtt és maguk a fejezet címek is kaphattak volna valami más betűtípust.

Peter merénylője lehet:
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler

Nagyon jól sikerült befejezés. Százasával fogynak a lapok. És egyszer csak bamm spoiler, na őrá igazán nem gondoltam.
A végén kissé elbizonytalanodtam, hogy akkor most ennyi, így ér véget. De természetesen csak egy kis írói figyelemelterelés volt és boldogan éltek, míg meg nem haltakkal végződik a történet.

Elolvastam, tetszett, de amikor befejeztem, pont elegem lett a könyvből.
Nagyon figyelek mindig, hogy legyen valami egyedi egy könyvben, vagy hogy milyen más könyvekkel tudnám összehasonlitani (hasonló jelenetek, pillanatok, vagy maga a könyv története), Na ebben túl sok volt.

Mondjuk tetszett ez az időben-ugrálós összeállítás, és a szerelmi szál is OOOAAAAA, és imádtam a „törjünk be egy fontos ember lakásába, mert miért is ne-főleg ha amúgy sem a pénzt akarjuk elvenni tőle, hanem egyszerűen szívinfarktust akarunk kapni hogy lebukunk-e, miközben az adrenalin mércénk szétrobban a túlterheléstől” pillanatokat.:))

Eleinte kissé féltem, mert úgy gondoltam, túl sok lesz benne a szerelmi esetlenkedés. De szerencsére nem így lett. Hozzá kellett szokni a Peter – Julie szemszögekhez, de tetszett ez a megoldás. A végén már majd megőrültem, hogy mikor jön a másik szempontja. A negyedéig kb. hiányoltam a Camilla – Adam párost, szokatlanok voltak egy középkorú férfi gondolatai. Jó volt belelátni azokba az időkbe, mikor Adam felnőtt, és Peter nevelte. Az olvasás során megszerettem őt és Julie-t is. Néha magamat láttam benne, a belső változásait magamhoz is tudtam viszonyítani, és úgy gondolom, ettől válik szerethetővé egy történet. A krimi szálnak örültem, hogy nem egy egyszerű ömlengős lovestory lett belőle. Spirit szerintem jól vezette a szálakat, nem is gyanakodtam a végkifejlettre. Ügyesen félrevezetett mindenkit, meglepődtem, hogy ki volt a tettes :)
Látni, hogy Spirit rengeteget fejlődött. Szerencsére nem lett elszúrva egy sorozat 2. kötete. Humoros, csipkelődő, tele van életszerű dolgokkal. imádtam a dalszöveg részleteket, és a kedvencem a Liliom halála. Szuper volt, jó érzés volt olvasni, és várom a 3. részt :)

Mondjuk az értékelésekhez alapján jobbra számítottam. Kicsit túl sokat vártam volna a könyvtől. De azért hozzá teszem, sokszor nem bírtam letenni.
Amit kicsit nem értettem az a nagyon részletes és alapos leírások, sok esetben kevesebbel is beértem volna. Tudtam már az első oldaltól, hogy nyomozni kell, persze én se jöttem rá, hogy ki is a tettes. Ez tetszett benne, hogy tényleg nem volt egyértelmű. Az utolsó pár fejezet miatt mérges vagyok, de nem írom le, hogy miért, mert mások számára nem szeretném lelőni a poént :)

Az Árnyékvilághoz képest ez egy igazán kellemes csalódás volt! A krimi szál jól ki van dolgozva, izgalmas, fordulatos, nem találtam el, ki az elkövető. A szerelmi szál sem csöpögős, aranyosak voltak, szerettem őket. Kicsit zavart, hogy alig volt leírás, és hogy néhány dolog nem volt részletesen kifejtve, de összességében nagyon jó szórakozást nyújtott!

Élvezet volt Julie és Peter történetét olvasni. Főleg úgy, hogy az eleje Adam gyerekkorába is betekintést nyújt, és az egész történetben ő és Cam is szerves részt kaptak. Tetszett a Julie és Peter közötti húzzuk egymást, de mindent egymásért kapcsolat. Néha picit soknak találtam a mindent elnézünk és nem történt semmi dolgot, ez nekem nem jött le valami hitelesen. Hiányzott az emberi természet adta dühöngés, sértődés és stb. A mellékszereplők idegesítettek a történet alatt, de hát nélkülük nem is íródhatna könyv. :) Az utolsó fejezetnél majdnem sokkot kaptam, hogy így nem lehet vége, de az epilógus mindent helyre tett. Összeségében tetszett.