Kígyók sziszegése (Árnyékvilág 2.) 89% 74 csillagozás

Igazság szerint nem tudom, hogy mit írjak. Mit mondjak erre a könyvről. Kicsit olyan érzésem volt, mint Sz. Kitti – Gyémántfiú könyvét olvasnám, csak egy sokkal jobb előadási móddal, jobb stílussal és eredeti történettel. Alap történetre szinte mondhatnám: ugyan az, de valahogy még sem. Ezt ugyanis IMÁDTAM ellentétben a másik könyvvel. Izgalmas volt. Elinte furcsának tartottam, hogy egy idősebb férfi szemszégéből is látom a dolgokat, soha sem voltam képes férfi fejjel gondolkozni és látni a dolgokat. Kicsit most ebben is részem volt, ami tök szuper. A végére megszerettem, de mindig vártam, hogy a másik szereplő következzen és haladjak és.. és.. és… huhh IMÁDTAM!!!!

Miért nem olvastam én ezt előbb?? :(( o.O :D :D

Borító: 5/5- a kevesebb néha több.
Cselekmény: 5/5*** : Nagyon de nagyon,de nagyon tetszett!!!
Tudtam,hogy az első rész után egy atommegagisztikusan jó könyvet fogok olvasni. :D
Igazság szerint nehezen tudom leírni a hibáit a könyvnek,mert egy sem volt neki!!
Nagyon tetszett benne,hogy az írónő egyfajta keretet alkotott a cselekményben. Ugyanakkor nem egy mindennapos problémát vetett fel, hanem egy jól megszerkeztett gondolatot.
A szereplők..khm..nos igen :D a kedvencem mindenképpen Julie!!! Már az első részben is láttam benne kreativitást, de a második részben túltett önmagán :D
A regénynek több műfaji jellemzőt is tudnék adni: romantikus, krimi, kalandregény, fejlődésregény…egyszóval eléggé sok oldalú. :) Érdemes elolvasni!!!!

Mondjuk az értékelésekhez alapján jobbra számítottam. Kicsit túl sokat vártam volna a könyvtől. De azért hozzá teszem, sokszor nem bírtam letenni.
Amit kicsit nem értettem az a nagyon részletes és alapos leírások, sok esetben kevesebbel is beértem volna. Tudtam már az első oldaltól, hogy nyomozni kell, persze én se jöttem rá, hogy ki is a tettes. Ez tetszett benne, hogy tényleg nem volt egyértelmű. Az utolsó pár fejezet miatt mérges vagyok, de nem írom le, hogy miért, mert mások számára nem szeretném lelőni a poént :)

Folytatás, mégis önálló történet, átgondolt, megfontolt, kemény témáról emberközeli stílusban megírva. Fordulatos, érzelmes, de nem érzelgős, elgondolkodtató, és elragadó könyv. Szeretem. Nagyon kíváncsi vagyok a trilógia befejező részére, mint minden másra az írónőtől.

Eleinte kissé féltem, mert úgy gondoltam, túl sok lesz benne a szerelmi esetlenkedés. De szerencsére nem így lett. Hozzá kellett szokni a Peter – Julie szemszögekhez, de tetszett ez a megoldás. A végén már majd megőrültem, hogy mikor jön a másik szempontja. A negyedéig kb. hiányoltam a Camilla – Adam párost, szokatlanok voltak egy középkorú férfi gondolatai. Jó volt belelátni azokba az időkbe, mikor Adam felnőtt, és Peter nevelte. Az olvasás során megszerettem őt és Julie-t is. Néha magamat láttam benne, a belső változásait magamhoz is tudtam viszonyítani, és úgy gondolom, ettől válik szerethetővé egy történet. A krimi szálnak örültem, hogy nem egy egyszerű ömlengős lovestory lett belőle. Spirit szerintem jól vezette a szálakat, nem is gyanakodtam a végkifejlettre. Ügyesen félrevezetett mindenkit, meglepődtem, hogy ki volt a tettes :)
Látni, hogy Spirit rengeteget fejlődött. Szerencsére nem lett elszúrva egy sorozat 2. kötete. Humoros, csipkelődő, tele van életszerű dolgokkal. imádtam a dalszöveg részleteket, és a kedvencem a Liliom halála. Szuper volt, jó érzés volt olvasni, és várom a 3. részt :)

Előre leszögezem, én végig tudtam, hogy ki a bűnös…csak aztán mindig kiderült, hogy tévedtem. :)
Ebből is látszik, hogy egy izgalmas, fordulatokban gazdag történettel állunk szembe.
A karakterek szerethetőek, vagy kellőképpen utálhatóak. :)
Peter…hát ha lehetne választani én őt választom apukámnak. :)
Bár néha túl sok volt az erős örökké tartó szerelem taglalásából,de én ennek a könyvnek mindent elnézek. :)
A vége….sírtam egy sort, dühöngtem két sort, aztán megkönnyebbültem és boldog lettem. A dühöngés közben,már majdnem írtam egy levelet az írónőnek, hogy na ezt mégis így ilyen formában hoooogy??? Aztán mégsem… és milyen jól tettem. :)
Happy end.
Szeretem ezt a könyvet, és méltó helye van a polcomon. :)

A twilightok után nem volt sok kedvem olyan könyvet olvasni, aminek köze van a vámpíroknak, így a Vöröspöttyösöknél igyekeztem kiszúrni a nem vámpírosakat. Az Árnyékvilág címe után nem sok jóra számítottam, így nagyon meglepődtem, amikor kiderült, hogy szó sincs ilyesmiről, így elolvastam. És nagyon tetszett, bár nem voltam az, aki még 10-szer elovasta utána. Aztán megjelent a 2. rész. Julie és Peter már az első regényben is szimpatikusak voltak, így reménykedtem, hogy még több izgalom lesz a következő könyvben. Ebben a könyvben sem csalódtam, még jobban tetszett, mint az elöző. Az elején nem volt túl vidám, de ahogy haladtam az olvasásban, egyre jobb lett és egyre izgalmasabb. Mikor befejeztem a könyvet, kicsit szomorú voltam, hogy ilyen hamar vége lett. Pedig ez sem volt rövid könyv.

Az Árnyékvilághoz képest ez egy igazán kellemes csalódás volt! A krimi szál jól ki van dolgozva, izgalmas, fordulatos, nem találtam el, ki az elkövető. A szerelmi szál sem csöpögős, aranyosak voltak, szerettem őket. Kicsit zavart, hogy alig volt leírás, és hogy néhány dolog nem volt részletesen kifejtve, de összességében nagyon jó szórakozást nyújtott!

Először is le kell szögeznem, hogy ez a könyv sokkal de sokkal jobb, mint az Árnyékvilág, pedig Spirit első könyvét is szerettem.:)
A Kígyók sziszegésében minden egyes pici részlet magával ragadóan van felépítve a karakterekkel együtt. Valamint nagyszerűen bele van szőve az összes lényeges motívum.:) Az utolsó fejezetig izgalomban tartja az olvasót, hogy vajon ki lehet a tettes és miért? Egy igazi krimi!
Mikor pedig a gyanútlan olvasó azt hiszi itt már nem történhet semmi váratlan, akkor… hogy akkor mi történik olvassátok el, és kiderül.:) Mindenkinek csak ajánlani tudom!:) Engem magával ragadott.:)

Másodszori olvasás után(2012.08.23.)
Még mindig szeretem. Peter nekem A férfi. Mostanában annyira nyámnyilák lettek a férfikarakterek a könyvekben, de Peter tényleg az! :) A kicsi Jossie-t és Adamet imádom, Joelnek meg kedvem lett volna párszor behúzni egyet. A könyv közepénél éreztem, hogy kicsit döcögősebben megy az olvasás. Ez nem történet hibája, mert valahogy meg kell alapozni a végét, Talán azt hiányoltam benne igazán, hogy a fejezet végek nem ösztökéltek annyira a továbbolvasásra, mint a könyv elején és végén. Néha az is fura volt, hogy egyszerre túl sok Julie-s fejezet vagy éppen Peteres fejezet következett egymás után. Nem érzem vérre menő hibának, sőt jó, hogy nem tökéletes, csak próbálom a magyarázatokat keresni arra a kis megakadásra.:)
Jah és Team Peter, de ezt már mondtam.:D:D:D

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Miután az Árnyékvilágot imádtam, nem volt kérdés, hogy a Kígyók sziszegésének is ott van a könyvespolcomon a helye. Spirit Bliss mesterien ért ahhoz, hogyan hozzá rá négyszer is a frászt szegény olvasóra az utolsó 108 oldal alatt. Ez kérem szépen egy remekül felépített regény, amely a leleplezés előtti utolsó pillanatokig kétségek között tartja az olvasót, hogy ki lehetett a lövöldöző. A végén már mindenkire gondoltam, csak éppen a valódi tettesre nem. Először nem tudtam elképzelni, Peter hogyan göngyölíti fel az egész gyerekprostitúciós ügyet, de arra nem gondoltam volna, hogy visszaugrunk az időben, és azelőtt kezdődik minden, hogy Julie betáncolt volna az életébe. Kezdetben nem fogadtam kitörő lelkesedéssel, hogy a Marie-vel történő baleset nem csak egyfejezetnyi visszatekintés volt, hanem onnan indul minden, de visszagondolva igazán jó volt, hogy „találkozhattam” a „fiatalabb” Peterrel.
A mellékszereplőkről néhány gondolat:
Made-et nem kedveltem meg annak ellenére sem, hogy tudtam, nem lehet tartós kettejük kapcsolata, hiszen jön majd Julie.
A kis Adam kárpótolt azért, hogy nem derült ki rögtön, hogy ki volt a lövöldöző; cukorfalat volt, és nem csak ő, hanem Jossie is.
Joel barátnője nekem kb. olyan volt, mint Columbo felesége, említette, de sosem bukkant fel, épp ezért voltak pillanatok mikor úgy gondoltam, hogy talán nem is létezik.
A fiatalabb Sophie sem lett a kedvenc szereplőim egyike, pedig nem rossz-szándékú a csaj. Adam ahogyan négykézláb szőnyeget súrol… igazán mókás lehet.
A négy frász, amit az utolsó 108 oldal alatt elszenvedtem igencsak megkínzott. Rettegtem tőle, hogy Peter meghalt, és csak erősítette ezt a félelmemet, mikor Caspar (Honnan tudhattam volna, hogy nem akarja őt összehozni Julie-val Spirit?) felbukkant a végén, meg amikor Julie kétértelműen beszélt A Liliom halála eléneklése előtt. (Bevallom, csendesen sírtam, mert nagyon megkedveltem Petert, és nem tudtam elviselni, hogy meghalt). Aztán az utolsó oldalaknál akaratlanul ugrott a szemem a következő mondathoz: Peter még elég sovány volt…
És a szomorúság könnyeit felváltották az örömkönnyek.
Nem tudom, hogy ezt az értékelést elolvassa-e Spirit, de ha igen, akkor üzenném neki: Köszönöm, hogy nem ölted meg Petert.