A ​múlt árnyai (Démoni érintés 1.) 89% 323 csillagozás

Imádtam. Nagyon-nagyon lekötött, eszméletlenül jó a cselekménye. Ugyan vannak benne kisebb hibák, de azoktól eltekintek, sőt igazából nem is zavartak annyira. A szereplők többsége szerethető, illetve voltak itt olyan bonyodalmak, hogy csak úgy koppantam..:D A cselekmény jól kidolgozott, az időutazás szál sem volt zavaros, bár ez nyilván annak köszönhető, hogy túl bonyolítva sincs mindenféle tudományos magyarázattal.
Romantika, pörgős cselekmény, összeesküvések, minden ami kellhet, na meg persze a személyes kedvencem Casimir lett. Bár a végén már sokat gondolkodtam ennek az egésznek a hitelességén, ugyanis ha egy 21. századi ember visszamegy a középkorba, szerintem abszolút nem tudna senkivel kommunikálni, mert nem értenék egymást. Nagymamám szokta mesélni, (83 éves) hogy gyerekkorukban hogyan beszéltek, mondja a példákat. Na mármost ha csak 80 évet utaznék vissza se biztos, hogy érteném a magyart. :D De ugyebár a fantáziában ez a szép, hogy minden lehetséges, így ezt hamar elengedtem, néha-néha pedig piszkálta a gondolataimat, de inkább lepisszegtem. :'D
Bátran ajánlom azoknak, akik szeretik a fantasyt, az időutazást, és a romantikus könyveket.

Azta paszta! Ezekkel az időutazásos könyvekkel mindig bajban vagyok. Ha belekavarsz a múltba, akkor megváltozik a jövő. Meg összeomlik a tér-idő kontinium, haha. Akkora meglepik vannak a könyvben, hogy csak na. Mi van, ha valakinek azért kell visszamennie az időben, hogy beteljesíthesse a sorsát? Hát elég zagyva, de érdekes. Sajnos a századot nem tudtam betájolni, mert az írónő nem igazán végzett kutatást. Krumpli, paradicsom és üvegezett ablakok csak az 1700-as évek végétől jellemzőek, de a sötét középkor, meg az inkvizíció néhány száz évvel előbb volt. Az biztos, hogy egy percig sem unatkoztam, mert jó kis pörgős történet volt, ahol a vámpírok csak mellékszereplők és inkább a cselszövésen van a hangsúly.

„Kellene valami izgalmas,kikapcsoló könyv…jó,de mi legyen az?” Hmmm…és akkor találtam rá erre a történetre.
Újraolvastam,és 2 dolgot vettem észre.
1. Most jobban elkapott a sztori.
2. Nem írtam értékelést.
Jelentem, a hiányosságokat pótoltam,és 4,5*-ra javítottam. ;)
Meg,persze folytatom a sorozatot spoiler

Idő szűke miatt nagyon lassan haladtam a könyvvel, máskülönben már rég le tudtam volna a teljes trilógiát, annyira olvastatja magát, még így, másodszori olvasásra is! :)
Ez az időutazásos dolog a disztópikus vámpír világgal, nagyon betalált, főleg, hogy a középkorba kerül vissza a főszereplőnk. És a romantikus szál se zavaró.
Nagyon könnyű megkedvelni a szereplőketspoiler, egyediek, viccesek, erőteljesek.

Elképesztően jó könyv volt! Fenomenális!
Ez a könyvsorozat nem sokkal azután került a várólistámra, hogy regisztráltam a molyra. Nagyon régóta váratott magára, sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott.
Az időutazás nagyon nehéz téma, és én Sheldonnal értek egyet ebben a kérdésben spoiler
De ne szaladjunk ennyire előre! Imádtam a könyv felépítését! Rögtön belecsöppenünk a sűrűjébe, majd apró részletek/visszaemlékezések útján megismerhetjük a miérteket, az okokat.
Elsőre olyan volt mintha egy történelmi romantikus könyvet olvastam volna, remek hangulat, szép leírások, kellemes cselekmény, mégis igencsak izgalmas. Majd egyik este arra ébredt a főhősnő, hogy megelevenedik a rémálma és ott áll felette. Na, végre! Rögtön elindultak a fogaskerekek és elkezdtem összerakni a képet, majd szépen lassan kibontakozott az igazság. off. Katie-vel együtt én sem nagyon tudtam hova tenni a dolgokat, az ellentétes információk sűrűjében, de az események sodrásában maradva, haladtunk a történettel és lassan felszínre kerültek az igazságok.
Csavar- csavar hátán, azt hittem, áh, de egyértelmű, de nem! Hihetetlen meglepetések értek! spoiler spoiler spoiler Amit nagyon sajnálok, hogy visszautaztunk az időben és immár 2012-ben folytatjuk a történetet. Sajnálom, de minden kornak megvan a maga bája.
Nagyon szép lefolyású történet. Szépen felépített cselekményszállal és a csavarok, egyik a másik után. Mindenképp folytatom és remélem rengeteg meglepetés vár még rám.

Sokkal jobban tetszett, mint számítottam rá. Az első oldaltól kezdve maximumon pörgött, így alig tudtam letenni.
A főszereplőnő szimpatikus.
Halet az első pillanattól kezdve utáltam, ne kérdezzétek miért, mert nem tudom. spoiler Miatta utáltam a visszaemlékezéseket is pedig nagyon jó helyen lettek beszúrva és csak a szükséges, legfontosabb információk derültek ki belőle.
Casimirt szerettem. Igen modern eszméket vall ott a sötét középkorban. Viszont nem tudom mit gondoljak a „Rodericával” folytatott kapcsolatáról. Elég légből kapott dolog volt. Mégis őket shippelem. Fura vagyok.
A háztartását is bírtam, a neveiket viszont nem tudom :D. Perlinát is kedveltem. spoiler
Paytontól először tartottam, de aztán egészen megszerettem. De csak mint testvére lehet köze Katherinehez. Nem shippelem őket.
A végén kiderült dolgokba az időutazással belefájdult a fejem. Kb. az első mondatnál elakadtam, onnan már csak bólogattam, hogy biiiztos, elhiszem, ha ti mondjátok.
A történet izgalmas, a középkor szörnyű.
A borító se nem rossz se nem jó.
Összességében a romantikus szál nem tökéletes, de cuki, a legtöbb szereplő és a főszereplő is szerethető, izgalmas és fordulatos történet. Simán kaphatna 4,5 csillagot és vágnék is bele a következő részbe DE!:

A vége nem tetszett. De az még mindig nem lenne elég ok, hogy ne folytassam. Viszont jó szokásomhoz híven utána néztem a következő két rész fülszövegének és amikor az utolsóban valami gyanúsat láttam, kerestem értékeléseket is és spoilereket. Hjajaj! Szerelmi háromszög??? Komolyan?? Miért? Ez a rész nagyon tetszett, de ha ez igaz akkor legszívesebben nem folytatnám és lehet nem is fogom. Ki találta ki a szerelmi háromszögek műfaját és miért?! Ráadásul 3. rész spoiler: spoiler
Persze az is egy lehetőség, hogy megváltozna a véleményem a következő részben, de ilyen tekintetben sajnos elég makacs vagyok. Más dolgokat is olvastam róla szóval lehet inkább nem folytatom. Talán valamikor a messzi jövőben, amikor nem vár rám rengeteg másik könyv, aminél nem ilyen bizonytalan szeretni fogom-e. De egyelőre biztos, hogy nem. Sajnálom.

Már volt szerencsém anno a könyv majd felét elolvasni Spirit blogján, és bár nagyon is érdekelt a folytatás, tény, hogy nem lelkesedtem az újrakezdésért, csak hogy végre olvashassam tovább is. De miután megkaptam a kezdő löketet, egyáltalán nem bántam meg, hogy újra belemerültem ebbe a világba, hiszen Spirit fantasy-történetei mindig is nagy hatással voltak rám.
Ez a könyv is nagyon izgalmas volt. Az időutazás mindig is egy hálás téma, hiszen bármilyen apró változtatás a múltban, előre nem látható kihatással lesz a jövőre. Imádom az ilyen kacifántos sztorikat.
És vámpírok ide, sokszor idegesítő kiscsajok oda, nagyon is kíváncsi vagyok a folytatásra.

Adri, ezért a függővégért ki foglak nyírni, remélem tudod! :P
De komolyra fordítva a szót: imádtam. Spirit sokkal jobban ír fantasyt, mint egy egyszerű krimit. Sokkal jobban áll neki ez a stílus, és sokkal jobban élveztem ezt a könyvet, mint az előző kettőt. Lehet, hogy van benne romantikus szál, de nem csöpögős, mint ahogy a másik két könyvében, és egyáltalán nem zavart. Na jó, talán csak egy helyen egy icipicit. :D De alapvetően a romantikus szál tetszett.
Nagyon jó ötlet volt a középkorba helyezni a történetet, szeretem ezt a kort, és az időutazásos történeteket is, úgyhogy ez is bejött. Igazából minden időutazásos történet olyan, hogy kicsit nehéz összerakni a darabkákat, mert zavarosnak tűnik elsőre, és ezen is gondolkoznom kellett, hogy akkor most hogy van ez az egész, de aztán végig gondoltam, és megvolt minden a helyén. Igen, nem könnyű dolog, ha belepiszkálunk az időbe.
Az alaptörténetet és a kidolgozott világ tetszett még nagyon. Nagyon ötletes volt a vámpírok eredetének története, felfedeztem benne a jellegzetes adriságot. Annak is örültem, hogy olyan igazi vámpírok vannak benne, olyan Drakula-szerűek, akik a fokhagymát és a keresztet sem szeretik.
Csavar az volt benne bőven, hiába ismertem már ki az írónő csavaros logikáját, és hiába olvastam tőle egy rakat dolgot, akkor sem tudtam rájönni, ki volt végül a főgonosz. Oké, nem azt mondom, hogy minden csavarnál a leesett államat kerestem, mert végig benne volt a pakliban, de az a baj, hogy én már a sorok között próbálok olvasni ilyenkor, és nagyjából mindenkire gyanakszom egy fél szóból is. De egyébként benne is van a logikában, hogy bárki lehet.
Jó ötlet volt az is, hogy egy-egy jelent erejéig visszagondoltunk a jövőbe, megismerhettük honnan is jött valójában Katie, és az ottani életet.
Karakterek között nem volt, akit nagyon a szívembe zártam volna, de sok szereplőt szerettem. Elsősorban Katie-t, akkor is ha kicsit nyafogós, de egész belevaló lány, Hale-t (A Gyűrűk Ura imádatával egyből megvett magának :D), Casimirt, mert egész jófej volt, Keith-t, Perlinát, meg úgy a kastélyban élőket, na meg Paytont.
És amit nagyon imádtam: többen meghalnak benne. Eddig ez nem volt jellemző Spiritnél, de ebben komolyan kinyírjak az embereket, annyira jó. Szerintem én lennék a legboldogabb, ha tényleg nem lenne boldog vége az utolsó résznek. Annyira jól kitaláltam, mi lehetne a legvége. :D
Ami nem tetszett: nagyon rövidek voltak a fejezetek, és ezért sok is volt belőlük. Olyan érzésem volt, mintha egy blogot olvasnék, és tudom, hogy eredetileg ez egy blogra szánt történet volt, de szeretem a hosszú fejezeteket, úgyhogy érzésem szerint egybe is lehetett volna őket vonni. Plusz nagyon sok fejezet végén függővég van. Most már látom, hogy kezd leszokni arról, hogy minden egyes fejezet végére függővéget tegyen, mint a blogban, de még annyira nem megy neki. Ez egy könyv, a harmadik fejezet után senki nem fogja letenni, mert unalmas, hanem lapoz még egyet, és folytatja. Nem kell ám az olvasóknak álmatlan éjszakákat okozni, amiért képtelenek letenni a könyvet. Ja és voltak apróbb pontatlanságok is meg egy-két nyelvi dolog.
Csak ezért nem adom meg azt a maradék fél csillagot, meg azért, meg azért, hogy ne bízd el magad nagyon, kedves Adrienn, és minél hamarabb hozd a második részt. :D

Ez az első könyvem az írónőtől, és remélem, nem az utolsó. :)
Nem vagyok nagy vámpír-fan, de ez a könyv zseniális!
Az elejét kicsit túl pörgősnek éreztem, hiszen egyből belecsaptunk a lecsóba, és akkor még zavarosak is voltak a dolgok, de szép lassan körvonalazódott bennem minden.
A szereplők nagy részét szerettem, habár az elején Rica nem volt nagy kedvencem. :D Viszont Casimirt már az első pillanatban a szívembe zártam. :)
A csavar a végén letaglózott, úgyhogy alig várom a folytatást.
5/4,5*

Kezdetben fura volt, hogy az írónő ennyire belecsapott a történetben. Megszoktam, hogy az első 100 oldalon nem történik semmi fontos. Az események fokozatosan derülnek ki a visszaemlékezések zavaróak de azok nélkül nem lehet megérteni a történetet.
Az utolsó pár oldalon alig bírtam letenni. Kicsit morbid volt de be kell vallanom váratlan is. Nem olvastam még ilyen vámpír sztorit. Vegyes érzéseim vannak, de az öt csillag természetesen jár neki.