A múlt árnyai (Démoni érintés 1.) 92% 85 csillagozás ↑ 7%

Adri, ezért a függővégért ki foglak nyírni, remélem tudod! :P
De komolyra fordítva a szót: imádtam. Spirit sokkal jobban ír fantasyt, mint egy egyszerű krimit. Sokkal jobban áll neki ez a stílus, és sokkal jobban élveztem ezt a könyvet, mint az előző kettőt. Lehet, hogy van benne romantikus szál, de nem csöpögős, mint ahogy a másik két könyvében, és egyáltalán nem zavart. Na jó, talán csak egy helyen egy icipicit. :D De alapvetően a romantikus szál tetszett.
Nagyon jó ötlet volt a középkorba helyezni a történetet, szeretem ezt a kort, és az időutazásos történeteket is, úgyhogy ez is bejött. Igazából minden időutazásos történet olyan, hogy kicsit nehéz összerakni a darabkákat, mert zavarosnak tűnik elsőre, és ezen is gondolkoznom kellett, hogy akkor most hogy van ez az egész, de aztán végig gondoltam, és megvolt minden a helyén. Igen, nem könnyű dolog, ha belepiszkálunk az időbe.
Az alaptörténetet és a kidolgozott világ tetszett még nagyon. Nagyon ötletes volt a vámpírok eredetének története, felfedeztem benne a jellegzetes adriságot. Annak is örültem, hogy olyan igazi vámpírok vannak benne, olyan Drakula-szerűek, akik a fokhagymát és a keresztet sem szeretik.
Csavar az volt benne bőven, hiába ismertem már ki az írónő csavaros logikáját, és hiába olvastam tőle egy rakat dolgot, akkor sem tudtam rájönni, ki volt végül a főgonosz. Oké, nem azt mondom, hogy minden csavarnál a leesett államat kerestem, mert végig benne volt a pakliban, de az a baj, hogy én már a sorok között próbálok olvasni ilyenkor, és nagyjából mindenkire gyanakszom egy fél szóból is. De egyébként benne is van a logikában, hogy bárki lehet.
Jó ötlet volt az is, hogy egy-egy jelent erejéig visszagondoltunk a jövőbe, megismerhettük honnan is jött valójában Katie, és az ottani életet.
Karakterek között nem volt, akit nagyon a szívembe zártam volna, de sok szereplőt szerettem. Elsősorban Katie-t, akkor is ha kicsit nyafogós, de egész belevaló lány, Hale-t (A Gyűrűk Ura imádatával egyből megvett magának :D), Casimirt, mert egész jófej volt, Keith-t, Perlinát, meg úgy a kastélyban élőket, na meg Paytont.
És amit nagyon imádtam: többen meghalnak benne. Eddig ez nem volt jellemző Spiritnél, de ebben komolyan kinyírjak az embereket, annyira jó. Szerintem én lennék a legboldogabb, ha tényleg nem lenne boldog vége az utolsó résznek. Annyira jól kitaláltam, mi lehetne a legvége. :D
Ami nem tetszett: nagyon rövidek voltak a fejezetek, és ezért sok is volt belőlük. Olyan érzésem volt, mintha egy blogot olvasnék, és tudom, hogy eredetileg ez egy blogra szánt történet volt, de szeretem a hosszú fejezeteket, úgyhogy érzésem szerint egybe is lehetett volna őket vonni. Plusz nagyon sok fejezet végén függővég van. Most már látom, hogy kezd leszokni arról, hogy minden egyes fejezet végére függővéget tegyen, mint a blogban, de még annyira nem megy neki. Ez egy könyv, a harmadik fejezet után senki nem fogja letenni, mert unalmas, hanem lapoz még egyet, és folytatja. Nem kell ám az olvasóknak álmatlan éjszakákat okozni, amiért képtelenek letenni a könyvet. Ja és voltak apróbb pontatlanságok is meg egy-két nyelvi dolog.
Csak ezért nem adom meg azt a maradék fél csillagot, meg azért, meg azért, hogy ne bízd el magad nagyon, kedves Adrienn, és minél hamarabb hozd a második részt. :D

Erre a könyvre nincsenek szavak! :D
Hihetetlenül pörgős és izgalmas történet, tele csavarokkal. A szereplők pedig karakteresek, nagyon jól fel vannak építve.
Tetszettek a visszaemlékezések a jövőbe és, hogy az egész olyan kiszámíthatatlan…
Adri, most sem okoztál csalódást! :)

Nehéz. Nagyon nehéz véleményt írnom. Ha dicsérem, azt mondják, elfogult vagyok. Szidni, nem tudom, nem is lehet.
Sokszor üzentem volna Katie-nek: „Nem majd, nem majd máskor… MOST kérdezed meg!” Bár üzenni nem is tudtam, de szívesen megráztam volna néha őt ezért. XD
Persze tudom én, hogy ez maga a történet, ha Katie mindent ott, akkor megkérdezett volna sokkal egysíkúbb lenne. Nem lenne ennyi csavar és izgalom… Sokszor csak kapkodtam a fejemet, és kiabáltam: ÚÚÚÚ… erre nem is gondoltam! Aztaaa…ezt jól megcsavartad!
És a végét olvasva: Ezért téged meg fognak ölni! :)
Ez a történet az első, hogy a kedvencem egy mellékszereplő, egy gonosz mellékszereplő. Bocsi mindenkitől, de nekem Valdemar a kedvencem. Egyszerre csak azt vettem észre, alig várom, hogy a gonoszkodásairól – na jó, nem mindig gonosz – olvassak.
Örömmel üdvözöltem ebbe a világba is, annak ellenére, hogy eléggé a háttérbe van szorulva, de nagy örömömre mégis mindig ott van.
Várom a folytatást…

Végre megint egy letehetetlen könyv!!! :) Imádom az olyan könyveket, amik az első mondattal megfognak, amikben nem kell a harmincadik oldalhoz érni, hogy valami történjen. Ez épp ilyen volt. Kínszenvedés volt abbahagyni az olvasást, annyira magával ragadott. Casimir persze első látásra szerelem volt, úgyhogy örülök annak, hogy így alakult a történet, ahogy – sejthető volt, de nem teljesen kiszámítható. A kor és a szereplők ábrázolása is nagyon tetszett, és külön szerettem benne az időbeli ugrásokat. Jól követhetőek, egyáltalán nem zavarják meg a történés folyamát, viszont színesítik a plusz információkkal. Remekül felépített könyv, és bár azt hiszem, az alaplogikája nem megdönthetetlen (sőt), most még ez sem zavar, annyira jó volt olvasni! :) Nagyon várom a folytatást!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

ÚRISTEN!!! Megveszek a folytatásért! :)
Be kell vallanom, hogy sajnos még nem olvastam Spirittől egyetlen könyvet sem de ami késik, nem múlik , de ebbe már az idézetek alapján is beleszerettem és nem is csalódtam benne, sőt inkább azt mondom, ha lehet még pozitívabban csalódtam :)
Nagyon szeretem a történelmi témájú könyveket, pláne a középkort, a kosztümös storykat és itt ezt bőségesen meg is kaptam ha tehetném, az összes részt ott olvasnám :D. Végig pörgős volt, egyetlen percig sem laposodott el. a Karakterek nagyon izgalmasak voltak, élvezhetőek és KISZÁMÍTHATATLANOK! Komolyan már a legelején gyanakodtam mindenkire, kivéve Casimirre…
Voltak olyan karakterek akik már az elejétől nem fogtak meg vagy inkább úgy mondom, hogy gyanúsak és unszimpatikusak voltak, ilyen volt pl.: Hale. azért a vele való csavarokra még én sem számítottam, akármennyire is gyanús volt ő nekem, Lucinda
Viszont voltak akiket már alapjáraton nagyon nagyon megkedveltem: Keith (#
Várom a folytatást *-*
ui.: óvakodjatok a rózsáktól, mert tényleg gyanúsak :D

Nem is sejtettem, hogy ez egy ötcsillagos könyv lesz! Igazából semmit sem tudtam a történetről, nem olvastam előre a blogon, mikor megvettem, teljesen „szűz” kézzel nyúltam a könyvhöz.
Nem is tudtam mit várjak tőle, semlegesen álltam a dolgok elé. Aztán pár oldal után magával ragadott ez a világ! Egyébként is szeretem az ilyen „kösztümös” nagyruhás korban játszódó szerelmes történeteket, és Spirit Bliss stílusa most sem okozott csalódást! Kellően izgalmas, fordulatos… egyszóval tökéletes olvasmány egy nyaraláshoz, hosszabb utazáshoz! Én két nap alatt kivégeztem! Nagyon kedvelhetőek a karakterek: Rica, Casimir még a jó vámpírok is! A fordulat végén kicsit hirtelen volt, csak kapkodtam a fejem, hogy most ki melyik oldalon áll, de tetszett, hogy nem volt kiszámítható az árulás. Nagyon várom a folytatást! Sok kérdés maradt megválaszolatlan…
Köszönöm neked ezt az újabb könyvélményt, Spirit Bliss! :))

Nagyon vártam ezt a könyvet, mivel az írónő az előző regényével (Kígyók sziszegése) meggyőzött arról, hogy eszméletlen fordulatos történeteket tud kitalálni. Sajnos, talán túl sokat vártam, de a fantasy sorozatának első része nem tetszett annyira. Jó volt, szép volt, várom a második részt, de túl sok dolog szúrt szemet, ami mellett már nem tudtam szó nélkül elmenni.
…
Ami a YA vonalat nagyon is erősíti, és nekem a legfőbb bajom ezzel volt, az a főszereplő leányzó. Igazi YA karaktert – a rosszabbik fajtából. Nagyon okosnak és felelősségteljesnek van bemutatva, aki tökéletes alanya a feladatnak, ám ha rajta múlna a világunk sorsa, én inkább a helyi tónak szaladnék. Roppant rossz döntéseket hoz, sokszor nem is értettem őt. Buta is, pedig elvileg nagyon okos, gyerekes, önfejű, sértődékeny, és úgy éreztem, hogy egyáltalán nincs felkészülve a feladatára. Azért is mondom ezt, mert ugye elvileg mindent megtanítottak neki ezzel a korral kapcsolatban, állítólag tud mindent, ám ez mégsem így van. A vége felé azért már kezdtem megbarátkozni vele, és nagyon remélem, hogy a jellemfejlődése csak folytatódni fog.
…
Az utolsó 160, de leginkább az utolsó 60 oldal viszont nagyon feldobja a regényt. Ezen már érződik az, ami a Kígyók sziszegésében is, hogy szegény olvasónak (nekem) halványlila gőze sincs arról, hogy mi van. Ki a jó, ki a rossz? Ki, mit, miért és hogyan? Ezek a kérdések röpködtek a fejemben, míg végül össze nem koccantak, ezzel hatalmas tömegbalesetet okozva, tehát egy idő után hagytam magam, és csak sodródtam az árral. Nem ért el olyan nagy katarzist nálam a befejezés, de mindenképpen várom a folytatást.
…
Bővebben a blogomon.

Manapság nem a legcélravezetőbb döntés egy írónak az, hogy vámpírokról írjon. Lehet nagy siker, de egyre nagyobb az esélye annak, hogy nem fogják megvenni a könyvét. Ettől féltettem Spiritet is, mikor ebben a témában kezdett írni. Önhibáján kívül, az emberek előítéletesek lehetnek a könyvével szemben annak ellenére, hogy nem is ismerik. De… ez egy olyan könyv, amit nem szabad kihagyni! :)
Azon kevesek közé tartozom, aki egy sort sem olvasott belőle a neten, se régen, se most, semmikor. Megvolt rá a lehetőség, de úgy gondoltam, hogy a mazochista énem nem ebben a témában akar kiteljesedni, különben is a kezemben tartva, nyomtatásban sokkal, de sokkal jobb olvasni.:) Így, mikor megvettem, azon kívül, hogy a két főszereplő nevét tudtam, fogalmam sem volt, hogy mire számíthatok.
Magával ragadó. Érdekes témát feszeget. Séta a múltba, ami tele van titkokkal és veszélyekkel. Mikor az olvasó azt hiszi, hogy fény derült az igazságra és az ellenség kilétére, rá kell jönnünk, hogy minket csőbe húztak. Ez a hullámvasút, amire felszálltunk, mikor kinyitottuk a könyvet legalább még három nagy csavarral fog szolgálni, feje tetejére állítva a világot.
Persze, mint minden könyvben, ebben is voltak kevésbé érdekes részek, amikor a sok-sok titok meg lett alapozva és mivel mi sem tudtunk róluk, így talán kicsit döcögősnek hatott a cselekmény, de a vége kárpótol mindenért.
Szerettem a szereplőket is. Hosszú lenne a lista mindet felsorolni, de jó páran kedvesek nekem. Ugyanakkor azt kell, hogy mondjam, hogy bár Casimir helyes és imádnivaló pasi, de nekem még mindig Peter a férfi.( a Kígyók sziszegéséből) De itt a kihívás, hogy Casimir felülmúlja őt a következő részekben.:)
Az is tetszett, hogy nem volt megnevezve konkrétan a hely. Csak valahol a nagyvilágban. Kicsit talán így még közelebb érzem magamhoz a szereplőket.:)
A végéért meg tudnám ölni a kis írónőnket, de majd megbékélek… egyszer.:)
Aki pedig bizonytalan az elkezdésében, mert vámpíros, az ne tegye. Szerintem nem fog csalódni.:)

2012.12.03.
Második olvasásra is tetszett. Sokkal jobban tudtam figyelni az apróbb részletekre. Nagyon jó érzés úgy befejezni a könyvet, hogy tudom, hogy van folytatás. :):):) Kíváncsian fogok bele a második részbe.:):):)

Azért tartom remek könyvnek, mert több korosztályhoz szól, stílusában, nyelvezetében, témaválasztásában, mert remekül adagolta Spirit a krimit, a vámpírságot, az egyházat, a középkort, és a jövőt, ami majdnem a jelen, de mégsem, mert sok minden nem az, aminek látszik, tehát abszolút fordulatos, gördülékeny, mert ügyesen keveri a fiatalos, már-már szlengfélét a felnőtt stílussal, és mert képes volt a könyv magával ragadni. Alig várom a folytatást!:)

Elsőnek is örülök annak, hogy személyesen találkozhattam Spirittel, egy igazi élmény volt. Tőle kaptam meg a könyvet is. :)
A történet az valami eszméletlen jó volt, tényleg igaz az hogy nem lehet letenni én is csak a legvégső esetben váltam el tőle :) Nagyon tetszik hogy a végére ennyire felgyorsultak az események és olyanok derültek ki amire az ég egy adta világon nem gondoltam volna. Amint lehetőségem van egyből olvasom a második részt is :D