Félelem ​és reszketés 89% 43 csillagozás

Sokat hallottam már erről az írásról, de nem volt bátorságom eddig filozófiai eszmefuttatásokat olvasni, hiszen tapasztalataim szerint egy filozófiai mű általában érthetetlen számomra, rendkvül sok „külföldi” szóval, melyeket nem értek, és olyan dolgokra vonatkozó fejtegetésekkel, amik nem érdekelnek, vagy számomra nem szoktak jelentőséggel bírni. L'art pour l'art… Játék a szavakkal, játék a jelentésekkel.

De Kierkegaard kellemesen meglepett. Mert a cím ellenére nem horrorisztikus gondolatait osztja meg velünk, hanem egy ószövetségi történet jelentéstartalmát elemzi. A történet Ábrahám és Izsák története, az a bizonyos áldozat. Gonosztevő, őrült vagy a hit fényes lovagja-e Ábrahám? Ez a nagy kérdés.

Kierkegaard szórakoztató, és világosan fogalmaz. Kivételes egy ilyen tudományban alkotótól, tapasztalataim szerint. Úgy érvel, mint egy védőügyvéd, és vádol, mint egy államügyész. És látjuk a problémát, nem csak érezzük. Mert érezzük, amikor az ószövetségi mesét elolvassuk. A lelkünk mélyén borzongunk, és fel vagyunk háborodva. Ám a filozófus fejtegetéseit végigélvezve, megértjük a homályos borzongást, ha nem is Ábrahámot.

A téma a hit, de összehasonlítva az etika (erkölcs) és az esztétika elvárásaival, az író pedig meggyőz arról, hogy a törvények betű szerinti betartása nem feltétlenül erköcsös, és főleg nem esztétikus, a hit diktálta cselekmények pedig legtöbbször egyik más kívánalomnak sem tesznek eleget.

Végig ahogy olvastam, egy régi emlék birizgálta a bensőmet, és igen, időnként jókat vigyorogtam. Mert életem nagy szerelme, akinek családja mélyen vallásos, a testvére katolikus pap, és ő maga Bencések neveltje, sokszor siránkozott nekem, hogy elvesztette a hitét. Tudja, igen, biztosan tudja, hogy van Isten, de most épp nem hiszi. Ám addig nem nyugszik, amíg újra meg nem találja magában a hitet. (Remélem, sikerült, kedvesem.)

Kierkegaard azon kevesek közé tartozik, akik nem fogalmaznak homályosan és enigmákban, mert a gondolataik sem homályosan és megfejtetlenek. Van, ahol érinti a misztikumot, de nem próbál beléhatolni, mert a misztikum lényege az, hogy úgy van, ahogy van, nincs mit magyarázni rajta. Az alapvető probléma az, hogy Ábrahám, amikor Isten szavára (vagy valami hasonlóra) kész feláldozni az igen későn született egyetlen fiát, akinek a léte maga is kisebbfajta csoda, és akinek megígérte Isten, hogy egy nagy nemzet ősapja lesz (így aztán Ábrahám lesz az ősapa), hajlandó tehát Izsákot feláldozni, és aztán mégse kell feláldoznia, van ott egy kos, azt áldozza föl. Lehet azzal játszadozni, hogy nem szó szerint fogjuk fel, és sokféle tanulságot ki lehet belőle hámozni – de mi van, ha szó szerint fogjuk fel? Akkor az borzalom, megszáll minket a félelem és a reszketés, mert ezt nem értjük. Isten, aki állítólag jó, azt kívánja, hogy öljem meg az egyetlen gyerekemet? Az Isten, aki azt mondja, hogy ne ölj, azt akarja, hogy öljek, méghozzá a saját gyerekem?! Ábrahám vagy őrült és gonosztevő, vagy pedig szent és igaz ember. És nem lehet eldönteni, nem tudjuk meg, melyik. Ha az egyik oldalra állunk, akkor a másikat nem vesszük figyelembe. Vagy-vagy. Nem lehet, hogy a gonosztevő és a szent azonos legyen, de nem lehet az sem, hogy csak egyik. Rejtély. Nem lehet megérteni, és nem azért, mert hülyeség, hanem mert egész egyszerűen nem megy. Nem biztos, hogy érteni kell. Legjobb a dolgokat megoldatlanul hagyni. Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell, mondá az Úr Wittgenstein, de jóval később, erről Kierkegaard még nem tudott, úgyhogy írt is egy jó könyvet arról, amiről nem lehet beszélni.

Abszolút zseniális műalkotás egy fantasztikus gondolkodó tollából, aki példaértékűen beleélte magát Ábrahám, a Biblia hit-hősének életébe, illetve élete legnagyobb próbájába, abba, amikor Isten arra kérte, hogy áldozza fel neki egyetlen, szeretett fiát, akit idős korban kapott tőle. A Félelem és reszketés nem csak Ábrahámot, hanem Istent is segít jobban megérteni, illetve közelebb visz a hit természetéhet, mely a szerző álláspontja szerint a legnagyobb csoda, „még sincs egyetlen ember sem kizárva belőle”.

húsz éve olvastam, akkor tetszett

Én ezzel kapcsolatban most nagyon szőrősszívű leszek. Nem azt kaptam amire számítottam. A túl sok teológiai vonatkoztatás hevében egy kicsit félresiklott a mondanivaló. Sokat vártam a könyvtől pedig, egyszer még azért belefogok kezdeni újra, hátha.