Tudsz titkot tartani? 156 vélemény
Emma épp elég katasztrófafilmet látott már ahhoz, hogy amikor a repülőgépe viharba kerül, azonnal tudja„ le fognak zuhanni. A halál közelsége különös reakciót vált ki belőle: minden, addig féltve őrzött titkát rázúdítja a mellette ülő, jóképű, ám vadidegen férfira. Mesél neki a szüzessége elvesztéséről, a pasijáról és a szülei aranyhaláról, megosztja vele a tangákról alkotott véleményét, sőt leszbikus álmait sem felejti ki a felsorolásból. Az utolsónak szánt gyónásba azonban apró hiba csúszik: a gép gond nélkül földet ér. Mikor Emma rájön, hogy földi pályafutása még nem ért véget, csak egy dolgot akar. Minél előbb hazamenni, és soha többé nem találkozni a kedves, és most már minden titkát ismerő idegennel. Az élet azonban mást tartogat számára… Emma olyan, mint bármely lány a világon. Neki is vannak titkai.
Mit nem tud róla a mamája:
1. A vendégszobában vesztettem el a szüzességem Danny Nussbaummal, miközben apa és anya a földszinten a Ben Hurt nézte a tévében.
6. Néha a legszenvedélyesebb szeretkezés közepette is nevetni támad kedvem.
Mit nem tud róla a fiúja:
1. A Kate Spade márkájú táskám hamisítvány.
2. Tizenkettes méret vagyok, nem nyolcas, ahogyan Connor hiszi.
Mit nem tudnak róla a kollégái:
4. Mikor a munkatársnőm, Artemis úgy istenigazából felbosszant, narancslével öntözöm meg a cserepes virágát (nagyjából naponta).
5. Én tettem tönkre a fénymásolót (mint mindig).
Titkok, amelyeket egyetlen emberfiának se árulna el:
3. Gőzöm sincs arról, mi a NATO, vagy mi a célja.
8. Megittam azt a bort, amit apa félretett húsz évre.
9. Sammy, az aranyhalunk nem ugyanaz, mint amelyet a szüleim átadtak megőrzésre egyiptomi útjuk előtt.
| Kiadás | ISBN | Oldal | Fordította | Illusztrálta | |
|---|---|---|---|---|---|
| Kelly, 2006 | 963868173X | 316 | Béresi Csilla | Ugrás |
Most olvassa 4
Várólistán 37
Kívánságlistán 27
Elcserélné vagy eladná
Aktuális kihívások
| Kihívás | Résztvevők | Véget ér | |
|---|---|---|---|
| Olvassunk Sophie Kinsellát! | ★ | 177 | 2013. december 31., 00:00 |
| Szeretjük a Kelly kiadót! | ★ | 109 | 2014. november 3., 11:02 |
Népszerű értékelések
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Nagyon tetszett. Jókat nevettem.
A kedvenc részeim azok voltak amikor…
…Mr. Nagyfőnök először találkozott Emmával a cégnél, … a busz egészen hazáig vitte Emmát, … Emma beolvas Kerrynek, …Emma szülei megjelennek a munkahelyén és elmennek kávézni, …Jack a végén elkezdi sorolni a titkait :)
Ez volt a második könyv amit Sophie Kinsellától olvastam. Ez könyve még jobban tetszett mint az első. Emmát és Jacket is nagyon megkedveltem! Ajánlom ezt a könyvet azonak akik szeretik a romantikus könyveket sok humorral fűszerezve :)
Kinsella nagyon eltalálta a poénokat benne (végig röhögtem az egészet), a karakterek (legyen az akár pozitív vagy akár negatív jellemű) kidolgozottak voltak. Emma és Jack kapcsolata nagyon jól megírt, mindkettőjüket megszerettem. Stevről még hallottam volna egy keveset, a szüleit mint már említettem megvetem, akárcsak Kerryt és Nevet. Nem voltak benne nagy fordulatok, sem rejtélyek, egyszerűen csak egy jól megírt könyv amit csak ajánlani tudok. ;)
Tipikus csajos történet. Olvasása jó időtöltés a szürke, esős napokon. Habár néhol a hisztizés már az agyamra ment mégis sikerült közben kikapcsolódnom. Nagyon könnyen olvastatja magát.
Az egyik kedvenc könyvem:) Romantikus, és egyben humoros:) Nagyon szeretnék még Sophie Kinsellától olvasni!
1 komment
„Szerintem jó volt, nem az a nagyon nagyon nagyon jó… mégse egy Jennifer Cruise, de szerethető, vicces, aranyos. Tetszett.” – Ezt írtam első olvasás után.
Visszavonom, nagyon nagyon jó ez. Nagyon szeretem és mosolyogva olvastam újra végig. Jemima-t igaz ki tudtam volna nyírni.
Még nem olvastam Kinsellától, de ez nagyon tetszett! Igaz, kicsit kétkedve fogtam neki, mert olyan abszurdnak tűnt a kiindulóhelyzet. De rengeteget lehetett rajta nevetni, és amikor kiderült, ki is a nagyfőnök, onnantól alig tudtam letenni.
A végén nagyon idegesített Jemima, meg az is, hogy nem sikerült rádöbbenteni, mennyire nem normális a gondolkodása, no de hát nem vagyunk egyformák.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Könnyed kis olvasmány. Semmi extra. Nem sokszor olvasós. De tetszett. Van 1-2 hatalmas helyzet benne :) Az alapszitu csúcs jó.
Viszont továbbra is szkeptikus vagyok azzal, hogy a srác mindenre emlékezett, amit a csajszi elhablatyolt a repcsin (erről am van szó a könyvben is). Sztem ilyen nincs :)
A boltkóros sorozaton kívül ez az első elolvasott Kinsella könyvem, és igazából olyan is volt, mint az, Becky Bloomwood idegesítő tulajdonságai NÉLKÜL. Tehát a végeredmény egy könnyed, hangulatos és sírva végigröhögős egy napi kikapcsolódás lett, nagyon élveztem az elejétől a végéig. :)
Kedves fordító, te pedig használd a Googlet, ha már nem tudod Dickens művének magyar megfelelőjét, köszi.
Ez az első könyvem az írónőtől és végignevettem az egészet. Jók benne a poénok és Emma egy igazi kétbalkezes nő, de valahogy még se tudott idegesíteni, hogy ennyire balszerencsés. Egyszóval nekem tetszett:)
Népszerű idézetek
A minap, amikor a kocsimban ültem, elcsodálkoztam, mi ez a nagy folyó London körül. Hát, az M25-ös út volt.
Ha bármi történik, majd zavart keltek, mondjuk, szívrohamot színlelek. Igen. A padlóra rogyok. Akkor néhány másodpercig mindenki engem bámul, az előadás azonban nem marad abba, hiszen angolok volnánk.
Még lenyűgözhetem a nagyfőnököt…
– Fogalmam sincs, mi baja lehet! – kiált fel Artemis
kislányos hangon. – Pedig naponta öntözöm.
A tömjénkaprit piszkálja, és igézően Jack Harperre
mosolyog. – Nem ért a növényekhez, Jack?
– Sajnos nem – mondja Jack, és rám szegezi a
tekintetét. Az arca kifürkészhetetlen, akár egy szfinxé.
– Mit gondol, Emma, mi lehet vele a baj?
„…bosszúból időnként narancslével öntözöm meg az
ostoba tömjénkapriját…"
– Fo… fogalmam sincs – nyögöm ki nagy sokára, s
lángoló arccal folytatom a gépelést.
Oké. Csigavér. És aztán? Narancslével öntöttem le egy
vacak növényt. Mi van abban?
– Nem látta valaki a Világkupa bögrémet? – kérdi Paul,
aki homlokráncolva sétál be a helyiségbe. – Sehol sem
találom.
„…eltörtem a főnököm bögréjét a múlt héten, a
cserepeket aztán a retikülömbe rejtettem…"
A francba!
Oké. Nyugalom. Jó, eltörtem egy vacak bögrét. Na és
aztán. Folytassuk a gépelést, mintha mi sem történt
volna.
– Hé, Jack – szól oda Nick a nagyfőnöknek pajtáskodó,
mi-pasik-magunk-között hangon. – Nehogy azt higgye,
nem szórakozunk eleget. Hadd mutassak valamit! – ezzel
egy tangás popó fénymásolata felé int, amely karácsony
óta díszeleg
a hirdetőtáblán. – Máig nem tudjuk, kié lehet…
„… Kissé beittam az utolsó karácsonyi mulatságon." Jó,
most már szeretnék meghalni. Valaki legyen olyan jó, és
segítsen át a túlvilágra!
– Szia, Emma! – rezzent fel Katie hangja.
Felpillantva látom, amint nagy sebbel-lobbal berobban
a helyiségbe, arca rózsapiros az izgalomtól. Mikor Jack
Harpert megpillantja, kővé dermed.
– Ó!
– Csak semmi pánik! Legjobb, ha levegőnek néz –
lengeti meg feléje a kezét a nagyfőnök nyájasan. –
Folytassa csak! Mondja tovább nyugodtan, mint ha itt se
lennék.
– Szia, Katie! – sikerítek ki végül egy köszönést. –
Miről van szó?
Alig mondom ki a nevét, Jack Harper megint felpillant,
sokat sejtető arckifejezéssel.
Nem tetszik nekem ez a sokat tudó pillantás.
Vajon mit kottyanthattam ki Katie-ról? Istenem, mit
is? Az agyam kétségbeesetten dolgozik. Mi a francos
fenét mondtam?
Jaj, istenem, egész belsőm beleremeg, amint eszembe
jut.
„…Van egy titkunk. Azzal szokott bejönni hozzám,
hogy át kell futnunk valamiféle számokon, pedig ilyenkor
valójában kilógunk a Csillagszarvasba."
Nem kikotyogtam a titkos lelécelési jelszavunkat is!
Csüggedten nézek Katie lelkes arcába, miközben
megpróbálom valamiképpen megértetni vele a helyzetet.
Ne mondd tovább! Ne mondd azt, hogy közösön át kell
futnunk holmi számokon!
Ő azonban mit sem tudva folytatja.
– Én csak… izé… – köszörüli meg a torkát, majd
összeszedi magát, és üzleties magabiztossággal pillant
Jack Harperre: – Átfuthatnánk néhány számsoron,
Emma?
Az áldóját!
Arcomat elönti a pír, egész testem elzsibbad.
Jó, a 90 százalékát nem értem annak, amit ezek összehordanak. De hát a francia szóbelimen sem sokat kapiskáltam, mégis B osztályzatot kaptam.
– Ne haragudj, Emma. Most bizonyára pocsékul érzed magad, mint akit…
– Agyontapostak, elárultak és velejéig megaláztak? – próbálok mosolyogni. – Hát igen… nagyjából így érzek.
– Tudom, mi legyen! – kiált fel Lissy, hirtelen ötlettől vezérelve. Megragadja az átvételi elismervényt, s a nevem alá nagybetűvel odakörmöli: NEM LEHET MEGVESZTEGETNI.
– Mit jelent ez? – kérdem.
– Azt, hogy „soha nem bocsátok meg neked, te seggfej… a virágot azonban megtartom".
– Egy cseppet sem zavarnak – Paul elbűvölő mosolyt villant anyámra. – Sajnos a helyiséget, amelyet családi találkozókra tartunk fent, most éppen tatarozzák.
– Ó! – leheli anya bizonytalanul, nem tudja, igazat beszél-e vagy sem.
– Ezért azt javaslom, Emma, vigye el a szüleit… minek is nevezzük… egy korai ebédre!
Felnézek a faliórára, amely negyed tizet mutat.
– Kösz Paul – mondom, és igazán hálás vagyok.
Neked is vannak titkaid, ahogy mindenkinek. A pápának talán kevesebb, mint másoknak.
Ó, nagy isten! Talán az inasa készíti el a teáját, mi több, még az újságját is naponta kivasalja a számára.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
– Én… én… – egy pillanatra elbizonytalanodom. – Nem tudod, mit éltem át miattad – mondom végül fogódzót találva. – Az egész világ rajtam nevet, a cégnél mindenki rajtam köszörüli a nyelvét. Artemis például azzal csúfol…
– Kirúgom – vág közbe Jack elszántan. Meglepetésemben felkuncogok, amit köhögésnek álcázok.
– Nick is gúnyolt…
– Őt is kirúgom – gondolkodik el egy pillanatra Jack. – Mit szólnál hozzá, ha mindenkit kirúgnék, aki bántani merészelt?
Ezúttal akaratom ellenére hangosan és félreérthetetlenül felkuncogok.
– Egy fia alkalmazottad sem maradna.
– Értem. Úgy kell nekem. Ebből legalább megtanulom, hogy máskor féket tegyek a nyelvemre…
