Egy boltkóros naplója 77% 190 vélemény

A könyv alapötlete jó: olyasvalaki ad pénzbeosztási tanácsokat, aki maga nem tud jól gazdálkodni, ez sok helyzetkomikumot teremt, de hát általában azok osztják mindig az észt, akiknek gőze nincs a dologról, meg a legtöbb ember főnöke is ilyen, nem igaz? Ami jó benne, hogy sajnos tényleg a mostani anyagias, fogyasztói társadalmat mutatja be, a veddmeg kényszert, a sale-eket, elég szórakoztatóan szeretné tenni, engem viszont csak ritkán mosolyogtatott meg. A maga kategóriájában nem rossz ez, csak nem az én világom. Na már most én nem szeretek vásárolni, ruhát meg pláne nem. Én nem vagyok olyan, mint Becky gondolom büszkén, különösebben nem érdekel a divat, a nippek, kiegészítők, egyéb kacatok, és legfőképp, nem költöm ész nélkül a pénzt! Aztán fülvörösödve a könyvesboltokra, antikváriumokra gondolok, meg az online könyves akciókra, 30 %, 40-90% és szomorúan bevallom én is shopaholic vagyok, csak én szakosodtam.

Olyan iszonyatosan jó ez a könyv :) Igaz, hogy én is néha jól meg tudtam volna rázni Becca-t, hogy most már térjen észhez. Néha én már túlzásnak éreztem az írónőtől ezt a túl sok hitelt, meg kifizetetlen számlát, mert elég nehéz volt elhinnem, hogy a valóságba ilyen leveleket meg ilyen kérelmeket eltűrnek a bankok. Bár lehet igen és csak én érzem így. De összességében imádni való egy könyv.
A film is nagyon jó, HA nem olvastad a könyvet, mert akkor egy nagy csalódás. Semmi nem úgy van kb., mint a könyvbe a főszereplők nevén kívül. :) Még a sál színét is megváltoztatták :( Ráadásul bele vettek plusz jeleneteket a Pánik a plázában könyvből is. Viszont a színészek miatt, azért egy aranyos film sikeredett belőle ki.
A könyvet viszont mindenkinek ajánlom, aki szeretne jókat nevetni és a többi kötetét is! :)

Becky az elejétől fogva idegesített, de mikor visszaadta Tarquinnak a csekket nagyot nőt a szememben. Szerintem a legjobb rész a tévéműsoros rész volt, a vége pedig elég kiszámítható, de összességében tetszett. :)

Szórakoztató, fárasztó, kedves. Néhányszor benyúltam volna a könyvbe és jól megráztam volna Beckyt.

Bárcsak tudnám, miért vártam éveket, hogy elolvassam A boltkóros naplóját! Nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog. Bár Beckyvel nem tudtam azonosulni, mivel utálok vásárolni, és számomra inkább kínszenvedés, mint öröm, mégis a gondolkodásán jót derültem. Az éttermes-nagynénis-sálas jeleneten pedig könnyesre röhögtem magam! :D Kellemes kikapcsolódást nyújtott az utolsó oldalig. Ami viszont rettenetesen zavart egy idő után, hogy minden harmadik mondat végén ott volt, hogy „nem igaz?”, azért ennyire eltúlzóan nem kellett volna már ezt használni.

Ez olyan mint a kókuszrúd…nem tudom megmondani miért de élvezem, tetszik. Szeretem a kis leveleket benne, szeretem a bénázgatását. Idegesítő-e Becky? Igen. Elolvasom mégis az összes részt? Igen.

Nem nagyon tudtam azonosulni Beckyvel, én inkább az a spórolós típus vagyok. (apukám egyik vonása bennem :) ) Hazudni pláne nem szeretek, és azt tartom, hogy a tetteinknek van következménye, és ha felnőtt emberek vagyunk, akkor vállaljuk a felelősséget értük. Mindezek ellenére szerettem olvasni a könyvet, és Beckyt is bírtam egy idő után. :) Szórakoztató irodalom.
De hát hol a vége a könyvnek?? Tökre nincs befejezve. És mi lett a bankkal?

Először levontam két egész csillagot a főszereplő miatt (én nem csupán megráztam volna), aztán visszaadtam egy felet, mikor nem fogadta el a csekket, végül pedig egy egészet a talkshow miatt. Az a rész nagyon tetszett. Ott már sajnáltam, hogy vége lett, de hamarosan belevetem magam a következőbe ^^

Ez a könyv óda a konzumidiotizmushoz. Adott egy fiatal főszereplő, aki vásárlásfüggő, és mindig, mindenre talál kifogást, magyarázatot. Elhiteti magával, hogy tulajdonképpen oka van a vásárlásnak, szüksége van rá, kell! Közben pedig tudja, hogy nem lesz ez így jó…
Ez volt az első (és mindezidáig utolsó) könyv, amit a műfajban olvastam. Habár alapvetően nem a chick-lit a kedvencem, ez a könyv szerintem vicces volt. Jókat lehetett nevetni Becky szerencsétlenkedésein, a kifogásokon, és igaz, hogy kicsit butuskának tűnik a főhős, de mégis szerethető. Az Ulpius-féle kiadást olvastam, szerintem átjött a humor. :) A többi kötetre is kíváncsi vagyok.
Láttam a filmet is, hát már alapvető problémám volt, hogy az egészet egy laza mozdulattal áthelyeztén (milyen meglepő!) New York-ba. Tudom, hogy a filmet ebből és a folytatásából gyúrták össze, amely valóban Amerikában játszódik, azonban ez még nem változtat a tényen, hogy Becky londoni, angol. Európai. Kár, hogy ez elsikkadt…

Végül is tetszett a könyv. Először irritált Bex. Ez a folytonos vásárlási láz, pénzköltés. Ez amit én soha életemben nem értettem meg… Csak venni venni és venni… Közben sajnáltam is, mert szinte függőnek lehetett mondani. A pasi ügyei se voltak sínen és erre a végére minden megváltozott. Titkon szorítottam neki és Luke-nak. Ezaz :) Kíváncsian várom a folytatást, avagy hamarosan olvasom :)