Bántó ​távolság (Spilling Bűnügyi Osztálya (CID) 2.) 82% 66 csillagozás

A valóságnál sosincs félelmetesebb. Jöhetnek-mehetnek a kitalált maszkos sorozatgyilkosok, az őrült gonosztevők, nincs annál szörnyűbb, mint ami a valóságban is megtörténhet, (vagy már meg is történt). Sophie Hannah előző könyve, az „Idegen arcocska” után ismét egy olyan témát dolgozott fel, ami minden nő rémálma. spoiler A könyv szerencsére nem csak az eltűnt szerető rejtélyét kutatja, hanem Naomi személyes drámáját is előtérbe helyezi. Egyik nyomozóval sem tudtam igazán azonosulni, mert ahhoz nem elég érdekesek, jellegzetesek, inkább csak szimplán titokzatosak. Az angol írónő igen érdekesen építi fel narrátorát, aki folyamatosan őrlődik a rá olyannyira jellemző két véglet, a gyakorlati dolgokban jellemző talpraesettség és az emberi viszonyok tekintetében meglévő iszonyatos mértékű vaksága között. Joggal vetődik fel a kérdés: ha a nő tisztában van helyzetének groteszk és nem mindennapi voltával, akkor miért nem változtat rajta? Ilyen erősek lennének a társadalmi elvárások, ilyen erősen belenevelték volna a társadalmi szerepét, amelyből kilépni lehetetlen? Ugyanakkor, ahogy haladunk előre a cselekményben, felvetődött bennem a kérdés: biztos, hogy így történt minden? Ugyanígy látják vajon az eseményeket a többiek is? Vagy minden másként gondolja? Hannah a fináléra persze szépen összefésüli a szálakat, és mindenre fény derül, hogy aztán végérvényesen össze is dőljön az addig gondosan felfestett idill, és átértékeljem az addig olvasottakat. Minél tovább olvastam a könyvet, annál inkább pszichothrillerek világa kezdett kísérteni, előrehaladva a cselekményben lassanként minden sötétségbe burkolózott. A szereplők egyikét sem lehetett egyértelműen jónak vagy rossznak nevezni: nem voltak sem feketék, sem fehérek, inkább – szürkék. Amikor pedig elérkeztem a regény duplán csattanós befejezéséhez, elgondolkodtam, mit is vártam tőle. Hogy mit várok általában a krimiktől (társadalomkritikát, realista emberábrázolást, hétköznapi emberek történeteit)… Mert ez a könyv – nem olyan. Nagyon nem. De ami igazán dicséretes: az írónő meglepetései (még ha néha kissé hihetetlenek is) sosem olcsók vagy hiteltelenek, úgyhogy a regény kiváló olvasmány lehet mindenkinek, aki kedveli a kortárs thrillereket.

A kötet második része meglepett. De jó értelemben. Az elején azt se tudtam mire számítsak, mivel belecsöppentem egyből a közepébe és semmi felvezetés, semmi prológus, hanem bele a lecsóba. Így az első fejezetén a könyvnek, nem igazán tudtam kiigazodni, sem mirevélni a történteket.

Egy szerető bejelenti a rendőrségen, hogy eltűnt a barátja mindezt abból következteti, hogy a szokott helyen a Traveltel motelben, csütörtökönként amikor találkoznak pár elkapott órára, nem érkezett meg és még csak fel sem hívta a nőt, hogy megmagyarázza. Simon és Charlie nem hisznek neki, hogy valami baj történhetett a férfival, abból kiindulva, hogy a feleségét évek óta csalja, arra következtetnek, hogy vagy lebukott és a feleség megtiltotta a további „ pásztorórákat ” vagy csak simán beleunt a szeretőbe.

Eddig a vonalig, akár olyan lehet, mint bármely más thriller regény.

Másnap megjelenik a nő azzal az állítással, hogy a szeretője megerőszakolta őt a múltban és hazudott tegnap a rendőrségnek. Majd olyan bizonyítékot mutat Simon-nak, hogy a férfi kezd összezavarodni a történetben és kiderül, hogy itt sokkal több van, mint amennyi látszik.

Na itt jöhetne képbe az a hipotézis, hogy „ beleszeretünk, abba aki a múltban bántalmazott ”, és eleinte én is ebben a hitben olvastam tovább, de aztán jött a második rész, ami olyan szinten összezavart és megdöbbentett, hogy csak pislogtam a betűkre.

A második résztől kimerem jelenteni, hogy ez nem csupán egy thriller, hanem egy beteg, de nagyszerűen és lenyűgözően megírt pszicho-thriller, ami a végére úgy lesokkolt, hogy nehéz volt felfogni, amit olvastam.

Az első lapjától, az utolsó oldalakig tele van meglepetésekkel, egyáltalán nem unalmas, és nem is sablonos sztorit kapunk, amit inkább azoknak tudok ajánlani, akik lelkileg bírják a megrázóbbnál is megrázóbb történetet.

Az emberi lélek sötét bugyraiba vezetett ez a történet. Nem volt egy rossz könyv, de nem nevezném kiemelkedőnek a műfajában.

De jó kis thriller volt! Annyira szeretem, hogy mindig tudnak ezek a könyvek újat adni, és nem unalmasak. Bár meg kell hagyni elég élénk fantáziája lehet az írónak, és akármelyik írónak, aki ilyen sztorit kitalál.
A történet feléig teljesen össze voltam zavarodva, mert rengeteg volt a hazugság és a homályos részlet, de a végére nagyon szépen összeállt minden. Letehetetlen olvasmány volt, ami nagyon jól van felépítve.
Furcsa volt, hogy nem egy nyomozó szemszögéből van írva, mint általában az ilyen könyvek, de ez egy pluszt adott hozzá az élményhez. Ezen kívül Naomi karaktere is szépen fejlődött a történet során, ez különösen tetszett.
Bár nem volt számomra óriási csavar a történetben, de ahogy a kirakós minden darabja a helyére került, az igazán zseniálisan volt megírva.

Érdekes volt, de messze a tökéletestől. Az eleje elég lassú , vontatott, de aztán felpörögnek az események, amelyek elég kuszák. Sok a véletlen egybeesés, a kusza történés, ami elég zavaró, még ha a végén kiderül az igazság és megkapjuk a válaszokat a miértekre.

Nekem tetszett és viszonylag hamar elolvastam. Érdekelt a történet, érdekelt a végkifejlet is. Bár az erőszak nem a kedvenc témám könyvben sem, és elborzadva olvastam a részleteket, bár igyekeztem ezeken gyorsan túl lenni. Már otthon van az írónő következő könyve a polcomon. :)

ez egy szörnyű történet volt. a könyv egyébként talán az eddigiek közül a legjobb, de a történet szörnyű.
a főszereplő idegesítő, túltolja kicsit a szerepét, a végén határozottan bosszantó, ahogy mindent erőltetetten megmagyaráz és Robert szájába ad. egyébként szokatlanul követhetőek voltak az események, úgyhogy viszonylag gyorsan olvasható.

Hát, mondhatni egy szuszra olvastam végig, izgalmas volt, fordulatos, meg minden. A mélyebb gondolataimat inkább nem írom le róla, mert nem tudnám anélkül hogy le ne lőném a „poént”, persze bepipálhatnám hogy cselekményleírást tartalmaz, de egy kriminél még akkor se illik lelőni hogy ki a gyilkos ha előre szól az ember, hogy spoiler, szóval… eléggé zavart hogy nem tudok szimpatizálni a főszereplővel, de őszintén szólva elképzelni sem tudom, min mennek keresztül az ilyen emberek, úgyhogy ebben valószínűleg én vagyok hibás. A másik, ami miatt levonok egy csillagot az az, hogy túl sok volt a véletlen – persze egy csomóról aztán kiderült, hogy nem az, de még így is volt sok olyan rész ahol azt éreztem hogy itt az író egyszerűen nem tudja átvezetni úgy a dolgokat, hogy egymásból következzenek, úgyhogy kreált egy véletlen történést. De aki szereti a Criminal minds jellegű sorozatokat annak tudom ajánlani. :)

Az elején számomra nyögvenyelősen indult, emiatt nagyon lassan haladtam a könyvvel. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy egyre inkább tetszik és már alig tudom letenni. Nagyon tetszett, annak ellenére, hogy tényleg rengeteg volt benne a véletlen egybeesés és az összefonódások. Ráadásul az egyik főszereplő is ellenszenves volt. Ennek ellenére alig várom, hogy elolvassam az írónő másik könyvét is, az Idegen arcocskát.

Nekem ez eléggé bonyolult volt, bár tudom, ez az igazi bravúr, így megírni és rávezetni, izgalomban tartani egy olvasót.