A ​macskaróka 395 csillagozás

Népi történet
Sjón: A macskaróka

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​macskaróka című lírai hangulatú kisregény az 1880-as évek Izlandjára kalauzolja az olvasót. A két történetszál egyikében a vad és a vadász párharca bontakozik ki: a falusi tiszteletes napokon keresztül követi a barna bundás sarki rókát, mely „olyan ördöngös módon hasonlít egy kőhöz, hogy azon csak ámulni lehet”. Ennek a történetnek, mely a regény feszes és feszült kerete is egyben, a pap és a nőstény róka mellett a kegyetlenségében kegyes, fenséges természet a harmadik főszereplője. Mintha az emberi és az állati összeolvadna, végső soron minden természetté válik ebben a balladai élességgel megírt műben.
A másik történetszál ugyanekkor játszódik a komor hegyek tagolta Völgy egyik településén. A szerző lélektani empátiával és társadalomtörténeti pontossággal ábrázolja, és a mindennapokban mutatja meg a korabeli izlandi közösség évszázados hiedelmeit, átörökített babonáit és szokásait. A hagyományhoz, paraszti értékvilágához foggal-körömmel ragaszkodóknak szembe kell nézniük… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2003

>!
Magvető, Budapest, 2011
130 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631429596 · Fordította: Egyed Veronika

Enciklopédia 33

Helyszínek népszerűség szerint

Izland


Kedvencelte 63

Most olvassa 4

Várólistára tette 257

Kívánságlistára tette 285

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Sjón: A macskaróka

Sjón: A macskaróka Népi történet

Döbbenetes erejű mágikus realista kisregény a tizenkilencedik századi Izlandról, a „lakható világ” pereméről. Tömör, súlyos, sűrű atmoszférájú történet százhúsz oldalon elbeszélve, szinte hihetetlen, hogy micsoda gazdaság férhet meg ilyen csekély terjedelemben. Költészet, varázslatos tájleírások a jég és fagy rideg birodalmáról, a természetfeletti érintése a legősibb időkből, amikor nem ördög vagy démon szolgáltat igazságot és csalogatja maga után a gyanútlan embert, hanem az állatvilág hordozza magában a csodát és a végső, halálos rémületet, az emberiség és a természet lényei közötti határ elmosódik és hideglelősen átjárhatóvá válik. A hegyek, gleccserek, lavinák ereje hatalmas, fenséges képekben jelenik meg, a világtól elzárt izlandi életforma mélyén rejlő évszázados barbárság és kegyetlenség az új idők kifinomultságával és emberségével találkozik. Ritkán lehet megtapasztalni az értékes tartalom és a hozzá társuló meséket, mondákat idéző kifejezésmód ennyire tökéletes egységét, a regény az északi irodalom legszebb gyöngyszemei közé tartozik.

5 hozzászólás
Nikolett_Kapocsi P>!
Sjón: A macskaróka

Sjón: A macskaróka Népi történet

Magával ragadó ballada a 19. század végi Izland kietlen és zord világáról.

A mítosz és a valóság csodálatos elegye, mágikus realizmus a javából.

Ez a 130 oldalas kis könyv az érzelmek teljes tárházát képes kiváltani az olvasóból.

Az első lírai rész, a vad és a vadász játszmája, ahol a hosszú hatásszünetek egyre csak növelik a feszültséget az olvasóban. A második rész tömörsége kíméletlenül tárja elénk az emberi brutalitást és kegyetlenséget, mindent áthat a nélkülözés, a nyomor és a halál, szinte már valós fizikai fájdalmat okozva az olvasóban. De Sjón tökéletesen érzi, hogy hol van az pont, amikor vissza kell térnie a balladai történetmeséléshez, hogy ismét a mítoszok világába kalauzolva tovább szője a mesénk fonalát, míg végül az utolsó oldalakon egy olyan váratlan és bravúros lezárást kapunk, hogy rögtön újra szeretnénk kezdeni az olvasást.

Tökéletesen megkomponált mű a természet és az ember küzdelméről, a legendák, a babonák és a valóság különös találkozásáról, egy szívszorítóan szép mese egy őszinte szerelemről.

Örülök, hogy @Ibaneznek köszönhetően végre elolvashattam ezt a rövidke kötetet, amely az izlandi irodalom egyik valódi kis gyöngyszeme.

7 hozzászólás
pannik>!
Sjón: A macskaróka

Sjón: A macskaróka Népi történet

Más.
Furcsa.
Elszigetelt.
Felkavaró.
Megdöbbentő.
Nem csoda, hiszen Izland egy viszonylag kis sziget és bár jelenleg sok mindenben élen járónak, felvilágosultnak és modernnek mondhatjuk őket, nem volt ez mindig így. Az 1880-as években igencsak nem, mint azt ebből a kisregényből megtudhatjuk.
A könyv rövid, tömör, gyorsan végig olvasható de annál tartalmasabb. Sjón képei egy izlandi településen és azon kívül a havas vadászmezőkön peregnek. Azért írom így, mert nekem képszerűen ír. Érdekes helyi szokásokról olvashatunk, arról, hogy mennyire megtanulták az ott élők a természet minden rezdülését, változását, hogyan alkalmazkodtak, hogyan élték túl a hideg és hó borította időszakokat. Másik vezérfonalában a hiedelmek és a társadalmi értékrendek feszülnek a mai érzületeinknek erősen. Felkavaró, megdöbbentő, barbár hozzáállás a mássághoz, a fogyatékkal élőkhöz. Megrázó sorok, sorsok.
A vadász és a vad között játszódó élet-halál harc megmondom őszintén kevésbé érdekelt. Nekem a hagyományok, szokások, babonák, hiedelmek és a társadalmi értékrend különbözőségei sokkal inkább lekötötték a figyelmemet.

2 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!
Sjón: A macskaróka

Sjón: A macskaróka Népi történet

Ez a kis könyv a maga százharminc darab borítéknyi méretű oldalával újraolvasásért kiált!
Ha már az írónak volt pofája ilyen rövid lére ereszteni ezt a könyvet… Ebben tényleg egyetlen fölösleges szó nincs, pedig de jól esne… Marad az elölről kezdés.
NB: Okos ember nem olvassa rövid könyv fülszövegét. Bevésendő.

Az első szakasz, mint egy verseskötet. Szinte bekezdésenként lapoz az ember, szaggatottan, kihagyásokkal. Északi népballada versszakai. Vadászat, állat, ember, kavics, hó, sarki fény.
A második, mint egy hosszú éjszakákon mondott kegyetlen mese.

Továbbiak a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/18/sjon_a_mac…

10 hozzászólás
Kkatja>!
Sjón: A macskaróka

Sjón: A macskaróka Népi történet

…vigyázz mert a bűnöd visszaszáll reád a sors nem felejt nem mindig a gyengének van félnivalója ne bántsd a te szeretteidet sem a természet teremtményeit mert megfizetsz…
– Itza ha-am – Isten úgy akarja

Aztamindenit, de tud mesélni ez az izlandi ember. Gyönyörű szavak, mondatok fakadnak sor sor után és nyílnak ki lassan, szépségesen, mint az izlandi mák színpompás virágai és borítják be teljesen szívünket, mint a sarki hóvihar.
Kétszer kellett elolvasnom, annyira beleszerettem a róka – az ember – a természet és a karma ezen havasan fura történéseibe… (no meg Kicsi Frikki a kandúr:)

…és a végén a csattanó, hogy kinek a lánya is volt Abba, fájdalmasan csodás lezárás.

Múlik minden,
    romlik, veszti báját.
         A test csupán por; hiába váltja ruháját. – n'est ce pas?

Post scriptum: Köszönet @Kuszma molytestvérnek, hogy remek kihívása kapcsán, most sodorta elém a sors e könyvecskét és ezáltal jelentem megszületett ezen év első csillagos ötös olvasmánya. :)

Ajánlom mindenkinek, olvassátok, fejtsétek meg, szeressétek! :)
Au revoir!
K.

(és egy kis látványvilág hozzá: http://www.erdekesvilag.hu/izlandi-fotok/)

>!
Magvető, Budapest, 2011
130 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631429596 · Fordította: Egyed Veronika
10 hozzászólás
eme>!
Sjón: A macskaróka

Sjón: A macskaróka Népi történet

Igazi kis gyöngyszem ez a rövid történet egy talányos, elszigetelt világból, a 19. századi Izlandról, amelynek világképe, titkai, gondolatvilága, hiedelmei és babonái fokozatosan, balladás homályba burkolózva sejlenek fel az olvasás során. Van valami zord, hűvös és nyers íz a sorokban, ugyanakkor gejzírként, a mélyből törnek fel meglepetései, a lélek forrongásai, a lét titkai. Skuggasson, Fridrik, a macskaróka és Abba története egyszerre szól magányról és közösségről, lélekről és társadalomról, az ember, állat és természet ősi összefonódásáról, a 19. század Izlandjának szellemi-társadalmi konstellációjáról, előítéletekről, hitről, istenről, bűnről, sorsról és igazságszolgáltatásról.
Hihetetlenül komplex, számos érdekes kérdést, témát tömörítő kisregény ez, amely nemcsak atmoszférateremtésben remekel, hanem az idővel és térrel való játékban is, abban, ahogy a téridő egyszerre valóságossá és megfoghatatlanná lesz, a kint és bent viszonylagossá – és ne feledjük az emberi lélek rezdüléseinek finom rajzát sem.
A macskaróka a meséket és mítoszokat idézi, lírai és misztikus, közben meg remek érzékkel, elsősorban az ellentétezés eszközével ragadja meg a korabeli izlandi világ (és nem csak) számos társadalmi problémáját, többek közt a fogyatékkal élőkhöz való viszonyulást. A konzervatív, bezárkózott, mítoszaihoz és hagyományaihoz ragaszkodó és a felvilágosult gondolkodás, a civilizáció hangjára nyitott, a kultúrát és tudományt képviselő Izland egy vidéki pap meg egy füvesember alakjában ütközik össze a regényben, hogy végül kiegyensúlyozott, egységes egészbe összeálló képet alkosson. Mint Abba rejtélyes falapocskái, úgy illenek össze a regény és világának mozaikdarabkái, úgy simulnak egymásba az ellentétek, és fedik fel Ovidius igazságát: Omnia mutantur – nihil interitMinden változik – el nem tűnik semmi. Régi és új, népi költészet és Mallarmé, irracionális és racionális, hit és természettudomány, embertelenség és emberség egymással konfrontálódva, egymás mellett élve, gyakran egymásba tűnve, hangsúlyaikban változva, eltolódva, de örök időkre összefonódva vannak jelen a létben. Ugyanakkor a regény lezárása, a népmesei igazságszolgáltatás a humánum, a nyitottság, Abba és madarai szabadsága mellett foglal állást, az emberi élet, minden ember életének értéke mellett. És ebben még a rókatörvények uralta természet világa is egyetért vele.

3 hozzászólás
Turms>!
Sjón: A macskaróka

Sjón: A macskaróka Népi történet

„– Láttam az univerzumot! Versekből áll!
A dánok erre azt mondták, így csak egy vérbeli izlandi beszélhet.”

Olyan ez a könyv, mint Izland*. Kicsi, borzongatóan hűvös, de Észak minden szépségét magába sűrítő.
Olyan ez a könyv, mint egy vers. Rövid, de sűrű, balladai hangú, és nem izlandiként teljes mélységében meg sem érthető**.

*Blöffölök. Sosem jártam Izlandon.
**Olvassátok el feltétlen a fordító utószavát, az azért sokat segít.

5 hozzászólás
Gelso>!
Sjón: A macskaróka

Sjón: A macskaróka Népi történet

Nagyon szép és különös hangulatú mese vagy igaz történet a messzi és zord időjárású Izlandról.
Szeretem az ilyen történeteket, ahol minden a maga helyére kerül; a jó elnyeri méltó jutalmát, a gonosz meg megbűnhődik – egyszer. Sajnos sosem éppen idejében, hanem amikor úgy fordul a sors.
Ez a történet (vagy mese) is ezt bizonyítja, és azt, hogy a sorsától senki sem futhat el – amit rá mért a sors, az előbb-utóbb utoléri és megtalálja.

Különösen szép a fordítás, nagy szépélvezet volt olvasni. Átadta az északi tájak szomorkás, befelé-forduló, kissé magányos, kívül jéghideg-bent kávéforró hangulatát, ahol az emberek inkább megvannak maguknak, titkaiknak és életüknek.
Ezt az amúgy emberekkel is csak lassan megmozgatott, mozdulatlan téli világot még a vidék állataival népesíti be (hófajd, sólyom, pisztráng, aranylile, poszméh, mezei egér, póling, víztaposó – ez egy madár stb.) és teszi minél valószerűbbé még tájleírásokkal is (festőien plasztikus ahogyan olvad a hó, csordogál a patak az olvadó jég alatt) az amúgy mesebeli vagy misztikus macskaróka alakját.
https://moly.hu/idezetek/430900
Nagyon tetszik az eredeti címválasztás, sokszor örülök a kifejező címnek, és ennek megfelelő magyar cím kiválasztása.
A regény végén Fridrik ír egy levelet a barátjának, amelyben teakeveréket küld annak édesanyjának: kakukkfű, legyezőfű, tejoltófű, nyírfalevél szárított keveréke van benne.
https://moly.hu/idezetek/453671
Különösen megfogott Fridrik és Halfdis/Abba/Laufey közti sajátosan bensőséges 'kapcsolata'.

A könyvet az A year of reading the world @encus625 kihívása keretében olvastam el.

Kedvenc idézetem:
„Mallarmé olyan hatással van rám, mint a szem tükrében visszaverődő virágzó zelnicebokor, mint illatozó zsebkendő, vagy a lassú patakban fürdőzőnek vállára telepedő szitakötő.” (118. oldal)

2 hozzászólás
Ibanez P>!
Sjón: A macskaróka

Sjón: A macskaróka Népi történet

Amikor elkezdtem olvasni, néha visszalapoztam, hogy biztos nem maradt ki semmi, tényleg ennyire „szellős” a dolog? Mondhatni, a papírért kár, de hát milyen könyv lehetett volna, ha sűrűbben szedik? (zsebkönyvecske :-D). Viszont a történet megfogott, mondhatom, hogy amikor már eldőlt minden, akkor is spoiler. Érdekes volt a másik történet is, szegény Abba… A végén az összekapcsolódás nagyon meglepett spoiler. A macskaróka-magyarázatot én is az elejére tettem volna, de sejtettem, hogy valami hasonló lesz a japán rókaszellemhez. Rövid, velős kis történet, lekötött, érdekes volt!

Lunemorte P>!
Sjón: A macskaróka

Sjón: A macskaróka Népi történet

Komor mese ez a halálról, az emberi kegyetlenségről, vérről és sok-sok hóról. Hogyan vélekedtek Izlandon a fogyatékosokról? Milyen élet várt rájuk? És az olyan nőkről, akik valamilyen oknál fogva nem akarták megtartani a gyereküket? A természet mindenhol utat tör magának a könyvben és nem tudhatod sosem, ki a vad és ki a vadász…
Egyszer majd elvonulok egy barlangba és várom a halált.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Emmi_Lotta I>!

– Láttam az univerzumot! Versekből áll!
A dánok erre azt mondták, így csak egy vérbeli izlandi beszélhet.

76. oldal

Sjón: A macskaróka Népi történet

Kapcsolódó szócikkek: Izland · vers · világegyetem, univerzum
Amrita I>!

     A nappal keskeny csíkja eltűnőben volt.
     Az ég termeiben elég sötét volt már ahhoz, hogy észak fény-nővérei megkezdhessék élénk fátyoltáncukat.
     Varázslatos színváltásokkal suhantak könnyedén és fürgén az égbolt nagy színpadán, libbenő, arany ruhájukban, lezúduló gyöngysoraik erre-arra peregtek zabolátlan mozdulataik nyomán.
     Ez a színjáték közvetlenül naplemente után a legfényesebb.
     Aztán lehull a függöny; az éjszaka veszi át az uralmat.

34. oldal, I. (1883. Január 9-11.) (Magvető, 2011)

Sjón: A macskaróka Népi történet

Kapcsolódó szócikkek: Északi fény
2 hozzászólás
Futtetenne I>!

Múlik minden,
romlik, veszti báját.
A test csupán por; hiába váltja ruháját.

83. oldal

Sjón: A macskaróka Népi történet

Futtetenne I>!

A gleccser alatti ötödik napon a pap aggódni kezdett elméje épsége felől; ezért azt cselekedte, ami a legtermészetesebb az izlandi embernek, ha szorultságba kerül. Mégpedig az, hogy verset mondjon, négysorosat, meg hosszút is, hangosan és ékesen szavaljon saját magának, és ha már semmi sem segít, a zsoltárokat idézze. Régi tanács ez, de csalhatatlan, ha az ember meg kívánja őrizni ép eszét.

100. oldal

Sjón: A macskaróka Népi történet

Kapcsolódó szócikkek: gleccser · Izland · vers
danaida>!

„Könnyű a teher, ha helyesen hordják”

Sjón: A macskaróka Népi történet

Lunemorte P>!

    A világ résnyire nyitja jobbik szemét. Hófajd kerreg. A patakok vékony jégüveg alatt csörgedeznek, a tavaszról álmodnak; akkor majd embert pusztító folyammá válnak. A hegyek lejtőin a hókupacokból itt-ott füst száll fel – ezek a tanyák.
    Minden egyhangúan kék, csak a csúcsok szikráznak. Tél van a Völgyben.

43. oldal, II. (1883. Január 8-9.) (Magvető, 2011)

Sjón: A macskaróka Népi történet

Kapcsolódó szócikkek: hófajd · tél
Chöpp>!

„Omnia mutantur – nihil interit.” Fridrik ajka mosolyra húzódik: „Minden változik – el nem tűnik semmi.”

69. oldal

Sjón: A macskaróka Népi történet

Kapcsolódó szócikkek: Publius Ovidius Naso · változás
Kkatja>!

    Mikor hajnalodni kezdett, a róka megállapodott és azt mondta:
     – Azám, tiszteletes uram, most mihez kezdjünk?
     – Vitázhatnánk – válaszolta a pap.
    A róka úgy mérte végig, mintha elment volna a józan esze.

106. oldal

Sjón: A macskaróka Népi történet

1 hozzászólás
kalmarpolip>!

     Nap melegíti a fehér férfitestet. A tétova percegéssel olvadó hó a reggelt köszöntő madár.

24. oldal, I. (1883. Január 9-11.) (Magvető, 2011)

Sjón: A macskaróka Népi történet

Futtetenne I>!

De az állatnak vigyáznia kell, hogy el ne feledje: az ember vadász.

9. oldal

Sjón: A macskaróka Népi történet


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Hannah Kent: Rekviem egy gyilkos asszonyért
Charlotte McConaghy: Egykor farkasok éltek ezen a tájon
Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami
Dan Millman: Szókratész utazásai
Robert Bryndza: Lány a jég alatt
Wm. Paul Young: A viskó
Samantha Harvey: Nyugati szél
Suzanne Redfearn: Egyetlen szempillantás alatt
J.D. Barker: Az ötödik áldozat
B. E. Belle: Megtörtek