Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I. 97% 42 vélemény

– Nagyon jó! Nagyon jó! – kiáltott Sholto. – Engedje meg, Miss Morstan, hogy megkínáljam egy pohár tokajival. Más borom nincsen.

75. oldal utolsó bekezdés, A négyek jele (IV. fejezet, _A kopasz úr elbeszélése_ )

Minden rejtély pofonegyszerű, amint valaki megfejti helyettünk.

A táncoló figurák

– Egy pillanat! – szólt közbe Holmes. – Hová vezet ez a kerti út?
– Ki az országútra.
– És milyen hosszú?
– Körülbelül százyardnyi.
– Ahol az út áthalad a kapun, bizonyára sikerült felfedeznie egy-két nyomot!
– Sajnos, ott már ki van kövezve.
– Akkor az országúton?
– Ott sárba tapostak mindent.
– Ej, ej! És azok a füvön található nyomok befelé vagy kifelé haladtak?
– Nem lehet megállapítani. Nem volt határozott körvonaluk.
– Nagy láb volt vagy kicsi?
– Nem lehetett megállapítani.
Holmes türelmetlenül kifakadt.
-Azóta egyfolytában zuhog, dühöng a szél, tombol az orkán – mondta. – Most nehezebb ott eligazodni, mint ezen a palimpszeszten. Na mindegy, nem segíthetünk rajta. Mit tett azután, Hopkins, miután megbizonyosodott, hogy nem bizonyosodott meg semmiről?

Az aranycsíptető

– Ez így is van – felelte Holmes, miközben cigarettára gyújtott, és az egyik karosszékbe vetette magát. – Maga is lát mindent, Watson, csak éppen nem figyeli meg. Ugye világos a kettő közti különbség? Példának okáért nézzük a lépcsősort, amelyik a bejárattól eddig a szobáig vezet. Elég gyakran megjárta már, igaz?
– Igaz.
– Mit gondol, hányszor?
– Több százszor legalább.
– Akkor alkalmasint azt is tudja, hány foka van?
– Hány foka? Sejtelmem sincs.
– Na látja! Mert nem figyelte meg. Pedig látta, éppúgy, ahogy én. Ugye érti már, mire célzok? Én pontosan tudom, hogy tizenhét lépcsőfok vezet ide föl, mivel én nemcsak nézek, hanem figyelek is.

137. oldal 5. bekezdéstől (Botrány Csehországban)

Hopkins már hét alkalommal kérte segítségem, és hívása minden egyes alkalommal jogosnak bizonyult – mondta Holmes. – Hajói sejtem, ezek az esetek mind bekerültek az ön gyűjteményébe. El kell ismerni, kedves Watsonom, hogy ön igen jó érzékkel válogatja meg az eseteket, s ezzel nagy mértékben jóváteszi azt, amit jómagam oly mélységesen megvetek az ön elbeszéléseiben. Végzetes szokása ugyanis, hogy mindent csak a történet szempontjából vizsgál, s nem a tudományos gyakorlatéból, s ezzel végképp lehetetlenné teszi, hogy munkája klasszikus esetek tanulságos tára lehessen. A legkifinomultabb és legkényesebb mozzanatokon is képes átsiklani pusztán azért, hogy jelentéktelen részletekkel csigázza fel olvasóinak szenzációra éhes fantáziáját, ahelyett hogy elméjük csiszolásával törődne.

Az Apátsági Major

Az ember az agynak nevezett kis kupolaszobáját igyekezzék olyan bútordarabokkal megrakni, amelyeket valószínűleg használni is fog, a többit pedig tartsa csak a könyvespolcán, ahonnan leemelheti, ha szükség van rá.

Az öt narancsmag

-Megállapítottuk, hogy Lady St. Simon ruhái, és úgy gondoltam, ha ott van a ruha, a test sem lehet messze.
-Ha ezt a briliáns okoskodást követnénk, minden embert a ruhaszekrénye mellett kellene keresnünk.

Az eltűnt menyasszony

Gyors egymásutánban áthaladtunk az elegáns Londonon, a szállodák és színházak Londonján, a sajtó Londonján, a kereskedő-Londonon és végül a kikötői Londonon, mígnem elértünk a százezres folyóparti elővároshoz, ahol a bérkaszárnyák Európa számkivetettjeinek áporodott szagát árasztják.

605. oldal utolsó bekezdés (A hat Napóleon)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Utazgatni kezdtem hát a nagyvilágban: két évet töltöttem Tibetben, ellátogattam Lhaszába, és elidőztem néhány napig a dalai lámánál. Bizonyára találkozott az újságok lapjain egy norvég kutató, bizonyos Sigerson nevével, aki jelentős felfedezéseket tett a Távol-Keleten. Ugye meg sem fordult a fejében, hogy az ön barátja bujkál e név mögött? Azután Perzsiába látogattam, bekukkantottam Mekkába is, és rövid, ámde annál érdekesebb látogatást tettem a khartumi kalifánál. Látogatásom eredményeiről pontos beszámolót küldtem a Külügyek Minisztériumának. Visszatérve Franciaországba, pár hónapig egy kátránytermékeket kutató csoport munkáját vezettem. Dél-Franciaországban, Montpellier-ben volt a laboratóriumunk. Minek utána fényes eredménnyel bevégeztem kutatásaimat, s mivel közben utolért a hír, hogy halálos ellenségeim közül csupán egy él már Londonban, úgy gondoltam, visszatérek ide. Elhatározásomban csak megerősített ez a rejtélyes gyilkosság a Park Lane 427-ben, amely már önmagában is felkeltette érdeklődésemet, sőt kecsegtető alkalmat kínált bizonyos személyes vizsgálódásokra is.

486. oldal első bekezdés (Sherlock Holmes Visszatér - A lakatlan ház)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

– Kerékpárnak kerékpár, csakhogy nem olyan, amilyet keresünk – mondta. – Negyvenkétféle biciklinyomot tudok megkülönböztetni. Ezt, amint látja, Dunlop-gumi hagyta, és egy folt is van a köpenyén. Heidegger viszont Palmer-gumikat használ, melyeknek hosszanti csíkos a mintázatuk.

559. oldal 6. bekezdés (Szökés az internátusból)