Botrány Csehországban (Takácsy Gizella) – Az eltűnt vőlegény (Nikowitz Oszkár) – A Rőt Liga (Nikowitz Oszkár) – A Boscombe-völgyi rejtély (Nikowitz Oszkár) – Az öt narancsmag (Nikowitz Oszkár) – A ferde szájú (Nikowitz Oszkár) – A kék karbunkulus (Takácsy Gizella) – A pettyes pánt (Takácsy Gizella) – A mérnök hüvelykujja (Boronkay Zsuzsa) – Az eltűnt menyasszony (Nikowitz Oszkár) – A berillköves diadém (Boronkay Zsuzsa) – A Vérbükkös tanya (Boronkay Zsuzsa)
Sherlock Holmes kalandjai 165 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1892

Kedvencnek jelölte 16
Most olvassa 20
Várólistán 71
Kívánságlistán 35
Kölcsönkérné 1
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Sherlock Holmes eddig elsősorban filmekből volt ismert számomra. Ebben a kötetben Watson doktor meséli el a legendás nyomozó érdekfeszítően izgalmas eseteit. A történetekből kirajzolódik Holmes jelleme, agyafúrt, logikus gondolkodása, kiváló képességei. Az alak megformálásában viszont zavaróan feleslegesnek látszik a főszereplőt kábítószer-élvezőnek ábrázolni, hiszen jelleme amúgy sem idealizált.
A tizenkét elbeszélés közül három, a második (Az eltűnt vőlegény), az ötödik (Az öt narancsmag) és a tizedik (Az eltűnt menyasszony) kevésbé tetszett. Az eltűnt vőlegényt elrontotta a vége, amely szerint a megbízó nem tudhatta meg a nyomozás eredményét, Az öt narancsmag történései tisztázatlanok, homályosak maradtak, Az eltűnt menyasszony pedig gyenge.
Sokat mondó, hogy Agatha Christie Poirot figurájának kidolgozásakor Arthur Conan Doyle hőséből indult ki, és alkotta meg a maga zseniális nyomozóját, amely véleményem szerint jobban sikerült.
Sok alkotó első műve egyben a csúcsot is jelenti – vagy legalábbis egy a későbbiekben újra meg nem hódított csúcsot az életműben. Itt szintén ezt érzem: Conan Doyle ezekben a novellákban megenged magának olyasmiket, amiket később nem: Holmes önreflexiói bővebbek (egyáltalán vannak önreflexiói), irodalmi és művészeti utalások is szerepelnek, az egész kicsit ráérősebb, elvárásoktól mentesen megkomponáltnak tűnik. A későbbi történetek már célratörően haladnak a végkifejlet felé, s le van metszve róluk minden nem oda illő kinövés: pedig nagyon is szeretni való ez a stílus. Azt hiszem, sokan emiatt örülnek a nagyobb lélegzetű Holmes-történeteknek is.
A logika is edzhető a jelek szerint. Holmes olvasása idején valahogy a ok-okozatok nyilvánvalóbban a mindennapokban is. :)
Függetlenül attól, hogy továbbra sem fogom kitalálni (meg nem is erőltetem) a történetek csattanóit, viszont ennek a letisztult agynak, amely egyszerre kicsit mizantróp és bűbájos (persze azt is céllal), megvan a varázsa.
Szeretem a krimiket, de különösen azokat, ahol a brutalitás és a horror helyett a józan paraszti ész lép előtérbe. Örülök, ha az utolsó sor, az utolsó oldal előtt kitalálom a rejtély megoldását, és ha mégis tartogat még némi meglepetést a szerző, az már a csúcs számomra. Conan Doyle, és az által a megformált Sherlock Holmes ilyen: logikus, megfejthető, de titokzatos. Tökéletes agytorna és kikapcsolódás minden korosztály számára.
Emelem kalapom Doyle előtt. Sherlock Holmes a legzseniálisabb nyomozó, akivel valaha találkoztam könyvek lapjain! Csak olvasok és bámulok mennyi mindent lehet megállapítani egy emberről, pusztán a megjelenéséből. És bár ahogy a könyvben is megjegyezte Holmes, hogy az ügyek egy részében valójában nem történt igazi bűncselekmény, ez teszi még különlegesebbé a kötetet.
London felé vitt az utam, és gondoltam, aktuális lenne elolvasni pár Holmes- novellát. Borzasztóan félek a repüléstől, de ezek a történetek annyira lekötöttek, hogy észre sem vettem, hogy máris megérkeztem. Örökké hálás leszek Doyle-nak! :)
Sherlock Holmes még mindig lenyűgöz, nem tudom hogy csinálja, de még csak azt se érzem, hogy milyen sablonos kezd lenni az egész! Minden eset más és más, bár itt kicsit zavaró, hogy a történetek nem időrendi sorrendben vannak, és például a végén lesz az az ügy, amit az első novellánál megemlít.
De nagyon büszke vagyok magamra, mert a 12 esetből 4-et megoldottam még Watson előtt (Sherlock előtt lehetetlen megoldani, mert szerintem ő már a kérdezés pillanatában is tisztában van az egésszel…) De azt is meg kell jegyezni, hogy ha Mr. Holmes nem azokat a kérdéseket teszi fel, akkor én se jöttem volna rá.
Népszerű idézetek
Régi mottóm, hogy ha a lehetetlent kizártuk, ami marad, az az igazság, akármilyen valószínűtlen legyen is.
A berillköves diadém
Nekem elhiheti: semmi sem olyan természetellenes, mint a hétköznapi események.
Az eltűnt vőlegény
Egész életem egyetlen erőfeszítés, hogy meneküljek a puszta létezés gyötrelme elől. Ezek a kis feladványok segítenek némiképp.
A Rőt Liga
– Maga is lát mindent, Watson, csak éppen nem figyeli meg. Ugye világos a kettő közti különbség?
Botrány Csehországban
– Mintha szólt volna a csengő! Ki lehet az, aki ilyenkor állít be? Talán valamelyik barátja?
– Az egyetlen barátom maga – válaszolta Holmes.
Az öt narancsmag
Az ember az agynak nevezett kis kupolaszobáját igyekezzék olyan bútordarabokkal megrakni, amelyeket valószínűleg használni is fog, a többit pedig tartsa csak a könyvespolcán, ahonnan leemelheti, ha szükség van rá.
Az öt narancsmag
– Az esetek többségében – mondta Holmes – minél bizarrabbnak tűnik egy ügy, annál kevésbé titokzatos. A jellegtelen, közönséges bűnügyek okozzák az igazi fejtörést, mint ahogy azonosítani is a tucatarcokat a legnehezebb. De ebben az ügyben nem szabad késlekednem.
– Mit akar tehát tenni? – kérdeztem.
– Pipázni fogok – válaszolta. – Ez egy legalább hárompipás feladat, így arra kérem, most ne szóljon hozzám ötven percig. – Összekuporodott a karosszékében, csontos térdét felhúzta egészen sasorra alá, és csukott szemmel ült ebben a pózban, mozdulatlanul, csak a fekete cseréppipa meredt előre a szájából, mint valami furcsa madárcsőr.
A rőt liga, Nikowitz Oszkár fordítása
– Én már túl sokat láttam ahhoz, hogy ne tudnám: egy nő megérzései többet érhetnek, mint egy analitikus gondolkodó következtetései.
A ferde szájú
Annak, aki a művészetet önmagáért kedveli, sokszor a legkevésbé fontos vagy legszerényebb művészi megnyilatkozások szerzik a legnagyobb örömet…










