Sherlock Holmes kalandjai 91% 165 csillagozás

Sherlock Holmes eddig elsősorban filmekből volt ismert számomra. Ebben a kötetben Watson doktor meséli el a legendás nyomozó érdekfeszítően izgalmas eseteit. A történetekből kirajzolódik Holmes jelleme, agyafúrt, logikus gondolkodása, kiváló képességei. Az alak megformálásában viszont zavaróan feleslegesnek látszik a főszereplőt kábítószer-élvezőnek ábrázolni, hiszen jelleme amúgy sem idealizált.
A tizenkét elbeszélés közül három, a második (Az eltűnt vőlegény), az ötödik (Az öt narancsmag) és a tizedik (Az eltűnt menyasszony) kevésbé tetszett. Az eltűnt vőlegényt elrontotta a vége, amely szerint a megbízó nem tudhatta meg a nyomozás eredményét, Az öt narancsmag történései tisztázatlanok, homályosak maradtak, Az eltűnt menyasszony pedig gyenge.
Sokat mondó, hogy Agatha Christie Poirot figurájának kidolgozásakor Arthur Conan Doyle hőséből indult ki, és alkotta meg a maga zseniális nyomozóját, amely véleményem szerint jobban sikerült.

A legnagyobb detektív :)

Falatnyi agytornák a rejtvényfejtés szerelmeseinek, Holmes vezetésével, Watson elegáns stílusában. Az ügyek egyszerűbbek, mint a regényekben, de ez nem is csoda, hiszen csak 10-15 oldal van az előadásukra és a megoldásokra. Rejtélybonbonok a javából :)

Sok alkotó első műve egyben a csúcsot is jelenti – vagy legalábbis egy a későbbiekben újra meg nem hódított csúcsot az életműben. Itt szintén ezt érzem: Conan Doyle ezekben a novellákban megenged magának olyasmiket, amiket később nem: Holmes önreflexiói bővebbek (egyáltalán vannak önreflexiói), irodalmi és művészeti utalások is szerepelnek, az egész kicsit ráérősebb, elvárásoktól mentesen megkomponáltnak tűnik. A későbbi történetek már célratörően haladnak a végkifejlet felé, s le van metszve róluk minden nem oda illő kinövés: pedig nagyon is szeretni való ez a stílus. Azt hiszem, sokan emiatt örülnek a nagyobb lélegzetű Holmes-történeteknek is.

A logika is edzhető a jelek szerint. Holmes olvasása idején valahogy a ok-okozatok nyilvánvalóbban a mindennapokban is. :)
Függetlenül attól, hogy továbbra sem fogom kitalálni (meg nem is erőltetem) a történetek csattanóit, viszont ennek a letisztult agynak, amely egyszerre kicsit mizantróp és bűbájos (persze azt is céllal), megvan a varázsa.

Szeretem a krimiket, de különösen azokat, ahol a brutalitás és a horror helyett a józan paraszti ész lép előtérbe. Örülök, ha az utolsó sor, az utolsó oldal előtt kitalálom a rejtély megoldását, és ha mégis tartogat még némi meglepetést a szerző, az már a csúcs számomra. Conan Doyle, és az által a megformált Sherlock Holmes ilyen: logikus, megfejthető, de titokzatos. Tökéletes agytorna és kikapcsolódás minden korosztály számára.

Emelem kalapom Doyle előtt. Sherlock Holmes a legzseniálisabb nyomozó, akivel valaha találkoztam könyvek lapjain! Csak olvasok és bámulok mennyi mindent lehet megállapítani egy emberről, pusztán a megjelenéséből. És bár ahogy a könyvben is megjegyezte Holmes, hogy az ügyek egy részében valójában nem történt igazi bűncselekmény, ez teszi még különlegesebbé a kötetet.

London felé vitt az utam, és gondoltam, aktuális lenne elolvasni pár Holmes- novellát. Borzasztóan félek a repüléstől, de ezek a történetek annyira lekötöttek, hogy észre sem vettem, hogy máris megérkeztem. Örökké hálás leszek Doyle-nak! :)

Sherlock Holmes még mindig lenyűgöz, nem tudom hogy csinálja, de még csak azt se érzem, hogy milyen sablonos kezd lenni az egész! Minden eset más és más, bár itt kicsit zavaró, hogy a történetek nem időrendi sorrendben vannak, és például a végén lesz az az ügy, amit az első novellánál megemlít.
De nagyon büszke vagyok magamra, mert a 12 esetből 4-et megoldottam még Watson előtt (Sherlock előtt lehetetlen megoldani, mert szerintem ő már a kérdezés pillanatában is tisztában van az egésszel…) De azt is meg kell jegyezni, hogy ha Mr. Holmes nem azokat a kérdéseket teszi fel, akkor én se jöttem volna rá.

Szellemes.
Könnyed.
Egyszerű.
Szórakoztató.
Jó.