A ​láp gyermeke 90% 25 csillagozás

Egy lápban talált holttesttel kezdődik ez a regény. Ne tévesszen meg senkit ez az esemény, ez nem egy krimi. Hanem egy nagyon szép történet az észak-írországi határ menten élő Fergusról, a családjáról, érzelmekről és tragédiákról.

Siobhan Dowd nevével akkor találkoztam először, amikor a könyvtárban ráakadtam A londoni óriáskerék rejtélye című könyvére, aztán már kerestem a másik könyvét, az Éles és gyors sikolyt. Mindkét könyve nagyon megérintett, az írónő stílusa is nagyon szerethető, érezni lehet benne valami nagy-nagy szeretetet és finomságot. Ezek után azt hiszem természetes, hogy mindenképpen el szerettem volna olvasni A láp gyermekét.
A könyv olvasása közben végig olyan érzésem volt, mintha az ég tele lenne sötét felhővel, emiatt igazán baljóslatú, feszült hangulat volt bennem, de közben először csak egy, majd egyre több helyen áttör a felhők között a napsugár, azt mutatva, hogy talán jóra fordulhatnak a dolgok.

Bővebben:http://konyvutca.blogspot.hu/2015/11/siobhan-dowd-lap-g…

Mikor olvastam a Szólít a szörny című könyvet, amit szintén Siobhan Dowd kezdett el, tudtam, hogy még találkozom majd a könyvével. Most jött el a mi időnk.
Nekem Írország a szívem csücske. Ez régóta így van, bár mostanában kicsit fakult az érzés, de ezzel a regénnyel megint felerősödött.
A 80-as évek Írországának hétköznapjai elevenednek meg, szinte látja az ember a tájat, érzi az eső szagát. Nem lehetett könnyű akkor és ott. Bár mikor az bárhol?
A regény főhőse, Fergus is az események közepében találja magát minden szempontból. Nagyon szerethető főhős és történet egy szimpatikus, sajnos korán elhunyt írónő tollából.

A történet jó, a szereplők szerethetők, a téma kellően komoly, de mégis jól adja át azt az célközönségnek, a mesélés módja fantasztikus – röviden és tömören. Ez egy remek könyv, ha szabad ilyet mondani, csak azért nem tökéletes.
A kötetben két történetszál bontakozik ki párhuzamosan, a ’80-as évek Írországában boldogulni próbáló, és a sors csapdájából kitörni vágyó Fergus története, mellette pedig a majd' 2000 éves Mel tragédiája, akinek mumifikálódott testét Fergus találja meg. A két ág nagyon szépen ível végig, és fonódik egymásba, Dowd nem hagy elvarratlan szálakat, kerek, egész történetet mesél el. Fergus történetét végigkísérte a korszak írországi konfliktusa, a politikai foglyok éhségsztrájkja, ami rengeteg morális kérdést vet fel mind a szereplőkben, mind az olvasókban, amikre a válaszokat Dowd nem próbálja lesulykolni az olvasó torkán, inkább csak objektíven feltárja a véleményeket, és teret hagy az egyéni véleményalkotásra, gondolkodásra. Mel tragédiája pedig a vaskori emberek rettegő, babonás, kegyetlen világába enged betekintés, és mindkettőben központi szerepet kap az emberi élet értékének elpazarlása. Dowd szerethető, olvasmány stílusban ír, a történetben nincsenek üresjáratok, jól adagol minden hozzávalót, mesterien összerakott munka.
A fél csillag mínusz azért, mert a katarzis elmaradt, kicsit művien tökéletesnek éreztem a könyvet, nem volt meg benne az az utánozhatatlan érzés, amitől évek múlva is felemlegetném.
A kiadás viszont egy tragédia, tele szerkesztési, tördelési, gépelési hibákkal, rosszul ragozott szavakkal, szégyen egy ilyen kaliberű történetet ilyen igénytelen módon tálalni.

Dowd regénye egyszerre ifjúsági- és szépirodalom, melyet felnőtt fejjel a nosztalgia és a megélt élmények színeznek meg. Gyönyörű, megrázó, kristálytiszta könyv ez mindenféle értelemben nehéz és kaotikus korszakokról – s végül is életről és halálról.
Szól a ’80-as évekről, az ír-észak-ír/angol konfliktusról, felnőtté válásról, becsületről, sok fontos kérdésről, mindenféle pátoszt mellőzve, emberien és emberségesen, őszintén és néha humorral. Az év egyik legjobb könyve volt számomra.
Bővebben: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2015-12…

Mel történetszála eleinte jobban lekötött, mint a jelenben játszódó Fergus-é, de végül megszerettem őt is, és érdeklődéssel olvastam a regényt a végéig. Fordulatos és rendkívül olvasmányos volt, ahogy Fergus magánéletével párhuzamosan göngyölítették fel Mel rejtélyét. Szerettem olvasni.

Ezzel a kötettel fejeztem be Siobhan Down életmű-olvasásomat (bár 1-2 angol nyelvű írás talán még kimaradt).
Ez is nagyon jó volt és érdekes. Két idősíkban zajlott a történet, a fő vonalat az orvosi egyetemi felvételire készülő Fergus főszereplésével a 80-as évek Írországa és annak veszélyes politikai helyzete adta.
Olyan kérdéseket feszegetett a mű, mint hogy ki mit meg nem tesz a szeretteiért. Kit mire vehet rá a politika, a politikusok, a hitük egy általuk igaznak/fontosnak vélt ügyben. Milyen mélység lakozhat egy általad (meg)ismertnek vélt, színlelő, gondtalannak tűnő (de gondjaikat csak jól elrejtő) szomszédban, ismerősben, jó barátban. Hányan élik úgy az életüket, hogy időnként nagy levegőt kell venniük és úgy menniük tovább, bár belülről sikítanának, toporzékolnának, az élet igazságtalanságán filozofálhatnának. Észt vernének az esztelenekbe és megváltoztatnák a megváltoztathatatlant, de úgy érzik, túl kicsik hozzá. És mi történik, ha mégis megteszik a lehetetlent, ami váratlan fordulatot szül. Hogy a rossznak is vége szakadhat egyszer, de a jónak is – elég egy gondtalan, óvatlan pillanat.

Ezt a könyvet is el tudnám képzelni kötelező olvasmányként. Olyan emberi erényeket, gondokat, vívódásokat vonultat fel, amely kit jobban, kit kevésbé érint – de senki sem menekülhet előlük, előbb-utóbb kerül olyan helyzetbe, hogy egyszerűen dönteni kell. Hogy jól vagy rosszul, nem feltétlenül számít, hisz a sors alakítható, egy hiba is lehet valami jónak a kezdete.

Nem volt kétséges az öt csillag, és a magyar kiadás első ránézésre igazán minőséginek tűnik – amíg olvasni nem kezdi az ember, és pofon nem vágja pár nagyon kritikán aluli (figyelmetlenségből adódó, pont ezért nagyon idegesítő) hiba… Nagy kár érte.

Viszonylag régen tettem le könyvet azért, mert a zokogástól nem bírtam tovább olvasni. Most igen. Megrázott ez a könyv. Tűpontosan megírt történet egy kamaszfiúról, akinek több van a vállán, mint amit megérdemel, de nem több, mint amit elbír. A nyolcvanas évek ír konfliktusa, a bátyja elvei és éhségsztrájkja, a titkos futárkodás, a jövőjét eldöntő vizsgák, a szerelem, és a mocsárban talált holttest. Szomorú a regény hangulata, mégis felemelő. Mint az írónő többi könyve. Sallangmentes és katartikus.

Érdekes a két szálon, két idősíkon futó történet. A történeti háttér elég pasztellesen van felvázolva, de ez ifjúsági regényként megbocsájtható. A főszereplő kivételével a szereplők egyáltalán nincsenek kidolgozva. Az erkölcsi problámák felvetése hatásosabb lenne karakteresebb szereplők esetén.

A regény tizennyolc éves főszereplője az északír konfliktus mindennapjaiban él. Elvágyódik innen. Ha sikerül legalább három B-re a felvételi vizsgája, elutazik, beiratkozik az orvosi egyetemre, s onnantól fogva csak látogatóba tér majd haza. De addig is ott van a bátyja, meg Bátya, meg a terepfutó-edzések a határ két oldalán. És ez a nyár lesz az, mikor nagy felismerésekre jut, szerelemről, barátságról és a vétségek természetrajzáról.

A regény jelenbeli szálát egy izgalmas régészeti felfedezés, egy majd' kétezer éve lápba temetett lány holttestének története ellenpontozza.

Kedvelem a szerzőt. Nagy kár, hogy nem maradt ideje többet alkotnia.

Nagyon… Hűűű… hát nekem kicsit erősebb volt ebben a szépirodalmi jelleg, pedig az eleje a hullával egész izgalmasan indult, csak így kicsit becsaposan éreztem magam. De Fergus és a családja…
Írországot gyönyörű képekkel festi le az író, már ezért is megérte elolvasni.