Singer Magdolna: Partitúra – Utolsó beszélgetés Polcz Alaine-nel 4.42 / 18

Akkor Vitányiné voltam, és kitettem a táblát, hogy V. Alaine grafológus. Egyszer megállt alatta egy székely és azt kérdezte: -Vitéz ez, vagy ötödik? Férfi vagy nő? És mit csinál?

37. oldal, Jaffa 2007

Ági* mondta, hogy te szellemi prostituált vagy, akárki ül le melléd, mindenkivel barátkozol, hát nincs valami rangsor?

* Nemes Nagy Ágnes

157. oldal

Az ember arra éhes, hogy úgy szeressék, ahogyan van.

152. oldal

A tudatom szétesését a tudatom ép része rémülten figyeli.

169. oldal

Soha nem gondoltam arra, hogy író leszek. Én voltam az aranyos, kedves írófeleség. Jól mulattam, amikor egyszer kikértem a III/III-as ügyosztály által gyűjtött anyagomat és így kezdődött: „Ő Mészölyné, az a világ legaranyosabb, legtisztább, legkedvesebb teremtése.” Ezen gurultam a nevetéstől. Azután folytatódott, hogy ezt csináltam, azt csináltam, mi mindent csináltam, majd azt írta, hogy írói ambíciói vannak. Úgy elhűltem! Hogy nekem? Írói ambícióim? Akkor rájöttem, hogy tényleg vannak!

106. oldal

Balczó András vitt engem kitartóan. Néha rázós volt, mert egyik kezében a Bibliát tartotta és felolvasott nekem valamit, a másik kezével meg vezetett. Mondtam, hogy Bandi, amikor vezetsz, ne olvass nekem a Bibliából, de ha muszáj ezt tenned, legalább egy nagyobb betűs könyvből!

101. oldal

Munka után autóval mentem a családokhoz. Balczó András vitt, a sokszoros olimpikonunk, ez a fantasztikus ember. Nyolc gyermeke volt akkor, most már azt hiszem, tíznél is több van. Balczó őrült volt, és szent, nagyon szerettem. Egy imacsoportban voltunk, ott ismertem meg, és elvállalta, hogy munka után visz engem ide-oda az országban, megnézni, valóban jó-e, hogy hazaengedjük a kis betegeket meghalni.

100. oldal

Ha előadást tartasz és könyvet írsz, óhatatlanul azt hiszik, hogy többet tudsz, mint más. Közben nem tudsz, csak azt hiszik, mert te leírtad.

145. oldal

Még nem esküdtünk ugyan meg, de azt akkor nem lehetett mondani, hogy csak együtt élünk. Hű, prűd világ volt az! Én meg féltem Miklóshoz feleségül menni. Merthogy író volt, én meg nem értek az irodalomhoz. Meg aztán olyan gyönyörű férfi volt, én meg nem szerettem a szép férfiakat. Annyi szeretője volt! Hú, nem. De aztán megtanultam, hogy mennyire jó ember, és hittem a tehetségében. Amikor bosszantani akartam, azt mondtam, milyen csinos vagy ma! Megérezte, hogy gúnyolódom, mert egy férfi nem csinos kell, hogy legyen. Az embersége, a tudása, a gondolkodása, a helytállása, a bátorsága, a tehetsége, és még ráadásul csinos is. De az csak hab a tortán. Nem tudom biztosan, de talán túlságosan is tudta, hogy gyönyörű. Göncz Árpád például egyszer megjegyezte, hogy Mészöly Miklós Bessenyei óta a legszebb magyar író. Buktak rá a nők természetesen.

61. oldal

Szerettem volna örökbe fogadni, de Miklós nem nagyon akarta. Így aztán azt mondtam neki, bármelyik szeretője szül neki egy gyereket, azt én felnevelem! Azt kérdezte, mi lesz, ha a nő nem adja a gyereket. Akkor hagyom majd, hogy vele menj, mondtam.

35. oldal