„Igazán csodálatos bizonyítást találtam erre a tételre, de ez a margó túl keskeny, semhogy ideírhatnám.” A 17. században élt francia Pierre de Fermat-nak e szavai felcsigázták az emberek képzeletét, s különös matematikai küzdelemre késztették az elkövetkező nemzedékeket. A nagy Fermat sejtés a matematika szent Grálja lett. Voltak, akik egész életüket a bizonyításnak szentelték. Akadt, aki kétségbeesésében önkezével vetett véget életének, másvalakit pedig épp a nagy Fermat-sejtés mentett meg az öngyilkosságtól, ezért végrendeletében óriási díjat ajánlott fel a megoldásért. És akkor jött egy princetoni professzor, Andrew Wiles, aki már tízéves kora óta álmodozott a bizonyításról. 1993-ban, hétévi magányos és titokban végzett kutatómunka után szenzációs bejelentéssel kápráztatta el a világot: megvan a bizonyítás!
A nagy Fermat-sejtés 60 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1997
Enciklopédia 3
Kedvencelte 13
Most olvassa 5
Várólistára tette 80
Kívánságlistára tette 50
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Izgalmas tudománytörténet, némi matematikával is fűszerezve. Pont annyival, amennyit egy laikus is követni tud.
Jól megírt sztori, ami egyrészt logikus rendben eleveníti fel a Fermat-sejtés bizonyításához vezető lépések hosszú sorát, másrészt – a befejező részben – a modern matematikus társadalom tagjai közötti rivalizálást, a konferenciák izgalmait, a sikerek és kudarcok hullámvasútját is bemutatja.
A történelmi visszapillantásból kiemelném Galois tragikusan rövid életútját, és az Andrew Wiles bizonyításához talán legfontosabb alapot megteremtő két japán tudós, Taniyama Yutaka és Shimura Gorō munkásságát: ez utóbbiak kapcsolták össze a elliptikus egyenletek megoldás-halmazait a hiperbolikus tér moduláris formáival. Wiles – végül is, nyolc évi kemény munkával – a Taniyama-Shimura sejtést bizonyította be, melynek következménye a nagy Fermat-sejtés igazolása.
A fenti bekezdés ne rémítsen meg senki laikust – a könyv matematikai szempontból nem ás túl mélyre, a benne leírt matematikai illusztrációs anyag viszonylag kis terjedelmű és érthető. Épp ezért matematikakönyvként – az e téren képzetteknek – csak három csillagos olvasmány, tudománytörténet gyanánt a kíváncsi laikusoknak viszont öt csillagos. Én most kompromisszumosan négy csillagot adok rá. Ám mivel a laikusok száma (sajnos) jócskán meghaladja a matematikában jártasakét, így az érdeklődő többségnek jó szívvel ajánlom.
Pontosan azt kaptam, amire számítottam. Jófajta matematikatörténeti könyv néhány pontatlansággal és hibával (de ezek fölött szemet húnyok, az egységsugarú olvasó, akinek a matekhoz semmi köze, úgyse veszi észre).
Pluszpont, hogy megint kedvem támadt matekozni tőle.
Izgalmas matematikai kalandregény érdekes és gyakran megható sorsú szereplőkkel. Akár minimális matematikai ismerettel is élvezhető és érthető, mert a szerző csupán abból a szempontból tárgyalja a tudomány mérföldköveit, hogy hogyan járultak hozzá a nagy Fermat-tétel bizonyításához. Aki kicsit több matematikát szeretne, a függelékben találhat néhány konkrét példát, aki sokkal többet, az a plusz könyvajánlóból válogathat, de ez a könyv szerintem az érdeklődő és nem szakmabeli olvasónak fog a legjobban tetszeni.
Hű! Legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy egy matekos könyv lesz az, ami beszippant és kirángat az olvasási válságomból. De egyszerűen letehetetlen volt, tényleg.
A legizgalmasabb az volt az egészben, hogy a Fermat-sejtés „egyszerű” és bárki által érthető. Hisz gimiben is voltak hasonlónak tűnő állítások, egyenletek, bizonyítások, stb. És egy ilyen viszonylag könnyen megoldhatónak tűnő sejtés az, amibe több száz évig beletört a matematikusok bicskája. Hihetetlen!
Nagyon tetszett, hogy Simon Singh a kezdetektől mutatta be a számelmélet történetét, hogy minden egyes fontosabb alakra kitért. Számos olyan matematikust ismertem meg általa, akikről a suliban még csak említést sem tettek anno. Az is lenyűgöző volt, ahogy egy nagyon precízen kialakított logika mentén vonultatta fel ezeket a tudósokat a szerző, ugyanakkor már nagyon vártam, hogy eljussunk Andrew Wiles-ig.
Félelmetes még belegondolni is, hogy hét éven keresztül dolgozott ezen a bizonyításon, de egyben csodálatos is, hiszen a gyerekkori álmát tudta valóra váltani. Arról nem is beszélve, hogy ez az álom kb. megváltoztatta a világot.
Maximálisan elégedett vagyok a könyvvel, annak ellenére, hogy az elliptikus egyenleteknél és a moduláris formáknál elvesztettem egy kicsit a fonalat. De úgy vélem, ez belefér. Az pedig külön öröm, hogy olyan érdekességek is előkerültek, mint a kanyargó folyók és a kabócák. A Diophantosz sírfeliratához kapcsolódó rejtvény is igazi csemege volt.
Szóval ezt a könyvet csak ajánlani tudom!
Elég jó kalandozás a nagy Fermat- sejtés történetében és elég izgalmas bemutatása Wiles bizonyításhoz vezető útjának. Kicsit olyan sztorizós, filmszerű is néha, mert másképp nem is lehet a matekról népszerűsítő, a kívülállók számára is átélhető formában írni.
Nem volt könnyű a feladat, átéreztetni, némelyest megértetni azt, amit a világon csak néhányan látnak át – A bizonyítást.
De egészen jól sikerült.
Nem tudom, hogy pontosan mire számítottam, de ilyen érzelmi hullámvasútra biztos nem. Nevettem, sírtam, meg izgultam, hogy bizonyosodjon már be az a nyamvadt tétel. Csak az utolsó részben vált érthetetlenné a matematika, de szerintem egy ilyen könyvnek nem is ez a lényege, hanem az út. Nagyon tetszett, hogy szinte az összes ismert matematikus előkerült valamilyen viszonylatban akiről csak hallottam, mert olyan sok kézen ment át ez a tétel, vagy akaratlanul tettek hozzá a bizonyításhoz Pithagorasztól kezdve Descartes-on és Gausson át a modern matematikusokig. A vázlatos matematikai fejlődéstörténet és anekdoták mellett a nők helyzetébe is nyerhettünk egy kis bepillantást, ami külön érdekes volt.
A kedvenc részem a levél a Wolfskehl-díjról volt. :D
Idén ez már a második matekos olvasmányom, ez a könyv is nagyon tetszett!
Örülök, hogy sikerült itt is egy mindenki számára élvezhető és nagyjából követhető könyvet megalkotni. Menet közben megismerkedtünk jó pár matematikussal, néhányuk élettörténetével is, amelyek nagyon érdekesek voltak. Bevallom, a vége felé a moduláris formáknál már nem nagyon értettem mindent, de ez az élvezeti értékből nem von le semmit.
Nem gondoltam volna, hogy ebben az évben kettő nagyon jó matekos könyvvel is megismerkedek, de örülök neki.
Valamiért azt hittem, hogy mire a könyv végére érek, tudni és érteni fogom a Fermat-sejtés bizonyítását, hiába mondják el néhány tucatszor az első lapoktól kezdve, hogy azt csak kevés nagy elme érti a világon.
Ilyen értelemben csalódás volt. Egyébként viszont tetszett. Egy kis ízelítőt adott abból, amit mindig is tudtam: a matematika gyönyörű tudomány. Nagyon sajnálom, hogy nem nekem való.
Inspriálóan hatott rám. Újra elkezdtem a data science, tavaly félhagyott, tanulmányaimat és picit önismeretben is segített – ugyanis nagyon-nagyon élveztem az olvasását.
Akit érdekel a matek vagy bármilyen tudomány, és egy tudomány fejlődése, annak szerintem tetszetni fog.
Szakmai hibákat, mint laikus, nem vettem észre, olyan probléma nem volt a könyvvel, ami ilyen téren rombolta volna az élményt.
A végén még a hideg is kirázott, ami… Mondjuk, hogy, megér egy szemöldök felhúzást. :D
Népszerű idézetek
A pályázók nem érték be azzal, hogy Göttingenbe küldték a „megoldásokat”. A világon majdnem minden tanszéken van egy amatőr bizonyításoknak fenntartott szekrény. A legtöbb tanszék ügyet sem vet rájuk, mások viszont egészen eredeti módon kezelik őket. Martin Gardner matematikus író mesélt egyik barátjáról, aki néhány soros levélkét írt válaszként egy ilyen küldeményre; ebben elmagyarázza, hogy ő sajnos nem kompetens, ami a bizonyítás ellenőrzését illeti, de maga helyett ajánlhat egy igazi szakértőt, s megadta az előző bizonyítás küldőjének nevét és címét. Gardner egy másik barátja pedig a következő levélkével adott választ egy ugyanilyen küldeményre: „Komoly ellenvetésem van az ön bizonyítási kísérletével kapcsolatban, de ez a margó túl keskeny, semhogy ideírhatnám.”
141. oldal (4. fejezet - Az absztrakció útján)
Fermat és Pascal felfedezte a szerencsejátékokat ténylegesen mozgató szabályokat, s e szabályok birtokában a játékosok tökéletes játék- és fogadó stratégiákat dolgozhatnak ki. Ezek a valószínűségi összefüggések azóta számos más helyzetre is használatosak, a tőzsdespekulációktól kezdve a nukleáris balesetek valószínűségének becsléséig. Pascalnak meggyőződése volt, hogy ezzel az elmélettel az istenhitet is megindokolhatja. Állítása szerint „a fogadáskor a játékos által érzett izgalom a nyerhető pénzösszegnek és a nyerés valószínűségének a szorzatával egyenlő”. Az örök boldogság lehetséges értéke – folytatta az érvelést – végtelenül nagy, s ha erkölcsös életet élünk, mennybe jutásunk valószínűsége, bármily kicsi legyen is, véges érték. Következésképpen, Pascal definíciója szerint, a vallás végtelen nagy izgalommal járó játék, és érdemes játszani, mert végtelen díj és véges valószínűség szorzata végtelen.
47. oldal, 2. fejezet - A rejtvénykészítő (Park, 1999)
A matematikai alkotómunka vesződséges és tele van rejtélyekkel. Gyakran a bizonyítás célja világosan érthető, de az oda vezető út ködbe vész, és a matematikusok úgy botorkálnak át a számításokon, hogy közben minden lépésnél attól rettegnek: teljesen rossz irányba haladnak. És még ott a fenyegetés, hogy nincs is helyes út.
86. oldal
Az utóbbi évtizedekben a következő gyakorlat alakult ki: az akadémia titkára két csoportba osztja a beérkező kéziratokat: (1) teljes képtelenségek; ezeket azonnal visszaküldi; (2) matematikai jellegűnek látszó anyagok.
B függelék 7. Levél a Wolfskehl-díjról
Ami a szerzők társadalmi helyzetét illeti, gyakran műszaki végzettségűek, de nem sikeresek a maguk pályáján, és így a Fermat-sejtés bizonyításával próbálnak maguknak elismerést szerezni. Néhány kéziratot orvosoknak is megmutattam, s ők előrehaladott skizofréniára következtettek belőlük
B függelék 7. Levél a Wolfskehl-díjról
Fermat egyik felfedezése az ún. barátságos számokra vonatkozik. Ezek a számok a tökéletes számokkal vannak rokonságban (azokkal, amelyek kétezer évvel korábban annyira elbűvölték Püthagoraszt). A barátságos számok olyan természetes számpárok, amelyek megegyeznek a másik szám pozitív osztóinak összegével (magát a számot nem számítva). A püthagoreusok arra a rendkívüli felfedezésre jutottak, hogy a 220 és a 284 barátságos számok. A 220-nak a nálánál kisebb osztói ugyanis 1, 2, 4, 5, 10, 11, 20, 22, 44, 55 és 110, s ezeknek 284 az összegük. A 284 effajta osztói: 1, 2, 4, 71 és 142, ezeknek pedig 220 az összegük.
A 220 és a 284 a barátság szimbóluma lett. Martin Gardner a Matematikai varázslatok (Mathematical Magic Show) című könyvében arról ír, hogy a középkorban olyan talizmánokat árusítottak, amelyekbe ez a két szám volt belevésve. Azt képzelték, hogy viselésük szerelmet ébreszt. Egy arab számelmélész ír arról a szokásról, hogy a 220 és a 284 számokat egy-egy gyümölcsre karcolták, és ez mintegy matematikai afrodiziákumként szerelmi vágyat keltett: az egyik gyümölcsöt a szerelmesek egyike fogyasztotta el, a másikat pedig kedvesének adta.
73-74. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Arthur Koestler: Alvajárók 96% ·
Összehasonlítás - Colin Renfrew – Paul Bahn: Régészet 95% ·
Összehasonlítás - Marcus du Sautoy: A prímszámok zenéje 91% ·
Összehasonlítás - Siddhartha Mukherjee: A gén 92% ·
Összehasonlítás - Roger Penrose: A császár új elméje 92% ·
Összehasonlítás - Paul Strathern: Crick és Watson ·
Összehasonlítás - Paul Davies: Hogyan építsünk időgépet? 89% ·
Összehasonlítás - Carol Vorderman: Matek lépésről lépésre ·
Összehasonlítás - Leonard Mlodinow: Eukleidész ablaka 89% ·
Összehasonlítás - Daniel Tammet: Kék napon születtem 88% ·
Összehasonlítás